Oldalak

2011. december 19., hétfő

Mihály János: Vajnaiéknak már rég nem marxizmus kell (I.)

Mihály János debreceni és megyei elnök hozzászólása az MMP 2006 debreceni taggyűlésén, 2011. december 13.
Jelenleg már csak tízen vagyunk alapszervezeti tagok, mert elvileg három elvtársunk önmagát törölte a pártból, olyan szempontból, hogy egy éve nem fizetnek tagsági díjat. És ugye a szervezeti szabályzat feltételként szabja a párttagságnak azt, hogy legalább a tagsági díjat fizesse, még ha pártéletet nem is tud élni, de ezzel legalább hozzájárul a pártéletünkhöz.
Látja mindenki, hogy Debrecen városában hogyan állnak a dolgok, legalábbis ami a politikai oldalát illeti. Állnak a dolgok olyan szempontból, hogy hosszú évek sora óta nem tudtunk egyetlen tagfelvételt sem eszközölni, éppen ezért egy elöregedési útra álltunk rá, vagy léptünk rá. És beszédes az a szám, hogy jelenleg a párttagság, Debrecen város párttagságának az átlagos életkora 77,7 év. Tehát ebből az 59 évestől a 91 évesig mindenki benne van. És így sajnos a pártunk mozgósíthatatlan, és tulajdonképpen az összpártpolitikai megnyilvánulásunkhoz, akciókhoz szinte képtelenek vagyunk hozzájárulni. Nem beszélve a helyi demonstrációk szervezéséről. Nem beszélve a választások idején a kopogtatócédulák gyűjtéséről. Ezeket az embereket, idős embereket nem lehet arra kérni, hogy járják körbe a saját lakókörzetüket, vagy a várost vegyék a nyakukba, vagy a megyét vegyék a nyakukba, és szedjék a kopogtatócédulát. Már csak azért is, mert egy az, hogy ebben a semmilyen világban ki vannak téve mindenféle zaklatásoknak is, ha bekopogtatnak egy-egy lakásba. A másik pedig az, hogy nem látják az értelmét annak, hogy egyáltalán van-e olyan év, vagy választási év, ahol csak egy kicsi kis remény lenne, hogy legalább azt az egy százalékot át tudnánk lépni, vagy a két százalékot át tudnánk lépni. Nem is az öt százalékról beszélek, hanem csak a két százalékról, hogy valami anyagi – állami, központi anyagi támogatásban részesülhetnénk.
Úgyhogy jelen pillanatban én azt hiszem, hogy az alapszervezetünkről egy elvtársi-baráti társaság címet lehetne adni, bár alapszervezet a neve – mégis azt mondom, hogy alapszervezeti élet, mint olyan, ennél az alapszervezetnél nem túlságosan fedezhető fel.
***
Köszönjük szépen, Laci, a hozzászólásodat. Mi is megköszönjük nektek, hogy ilyen jó partneri, elvtársi kapcsolatban jeleskedő partnerek voltatok a számunkra. Hisz tulajdonképpen egy alapszervezethez tartoztunk, egy megyéhez tartozunk. Jelenleg is még egy megyéhez tartozunk. És ez természetes dolog volt, hogy ha egymást megtiszteljük azzal, hogy ha valamilyen rendezvény van, akkor azokra elmenjünk, és képviseltessük a párttagságot, és azt a politikát, amit mi – legalábbis személy szerint a párttagságunk nevében is mondhatom, gondolom – felvállaltunk eddig, ahogy te is mondtad. Ez pedig a marxista-leninista párt elvei: azok, amelyeket mi képviseltünk.
Csak egy picit visszatérve a múltra, és utána a jelenbe jövünk vissza. Mondtad, hogy mik történtek veletek is annak idején az előző pártban, majd a megváltozott pártban is. Én már a Thürmer-féle párthoz nem kanyarodnék vissza, mert annak már nincs értelme. Az már egy történelem. Nem tudom, hogy a történelem melyik helyén foglal helyet jelen pillanatban, de még élnek talán ők is.
Hanem én azt mondanám, hogy amikor kongresszusról kongresszusra elmentünk – Rákosi Lajos barátommal jártunk fel a kongresszusra – és minden alkalommal felszólaltam. Egyetlenegy kongresszus volt, amelyiken nem szólaltam fel, azon éppen Margó volt ott, de ő felszólalt azon a kongresszuson. De minden egyes kongresszuson felszólaltam, hogy vegye észre ez a párt, hogy tizenhárom – akkor még tizenhárom baloldali civil szervezet volt az országban – és ezt a tizenhárom baloldali civil szervezetet fel kellett volna ennek a pártnak vállalnia úgy, hogy az élére állni ennek a civil szervezetnek. És hogyha nem is tagozódtak volna be a pártba, de legalábbis legyen egy ideológiája annak a civil szervezetnek, hogy mitől is vallja magát baloldalinak. Mert ez a legborzasztóbb dolog nálunk, hogy egyszerűen azt mondjuk magunkról, hogy baloldaliak vagyunk, és azt se tudjuk, hogy mit is jelent az. Mert nem is lehet tudni, mert a baloldaliság maga egy nagy katyvasz. Ugye ahol amelyik pártnak nincs ideológiai alapja, az csak egy elkenődő jobboldali vagyok, vagy baloldali vagyok – erre mindent rá lehet fogni, erre mindent rá lehet mondani, csak éppen azt nem, hogy na, akkor milyen is vagy hát, ugye.
És ugye abban az időben még meg voltak szabva a felszólalási időpontok, ugye öt percben korlátozták az időt, a felszólalási időpontot. És én akkor is elmondtam, fel is soroltam annak idején a tizenhárom civil baloldali szervezetet – kiemelve a Marx Károly Társaságot, akit úgy kellett volna beterelni ebbe a pártba, de ne szó szerint értsétek. De legalábbis elvi-ideológiai szempontból beterelni ebbe a pártba, hogy az ideológiát a mai viszonyokra építve folytassa tovább. Mert ugye a marxizmus nem befejezett tény, hanem azt mondta, hogy azt mindig az adott politikai helyzethez, politikai viszonyhoz hozzá kell alakítani. Erre a Marx Károly Társaság ezer százalékban alkalmas lett volna, mert kiváló filozófusok, kiváló közgazdászok, kiváló történészekkel volt teletűzdelve, és én ezt az ő kongresszusán is elmondtam. És sajnos azt a tapasztalatot kellett leszűrnöm, amikor már az utolsóelőtti kongresszuson el is mondtam, hogy sajnos csalódnom kellett ezekben a baloldali civil szervezetekben – azért, mert mindenki a saját maga kis pecsenyéjét sütögeti. És nem hajlandó egyfajta eszmeiségért, egyfajta eszmei megnyilvánulásokért vagy politikai álláspontokért kiállni, hanem ezeknek tudvalevő: általában a vezetőjük nyugdíjas emberek voltak, beszedték a tagsági díjat, és egy kis nyugdíjkiegészítés csurrant-cseppent belőle. Szóval nem voltak ezek igazi baloldali szervezetek. Vagy lehet, hogy baloldalinak éppen lehetett volna mondani, de irányultságukban egyetlen ideológiát nem mertek úgy felvállalni, ami alapján a Magyarországi Munkáspárt 2006 is az élére állhatott volna ezeknek a civil szervezeteknek, és vezette volna, már tömegpárt lehetne azóta a Magyarországi Munkáspárt 2006-ból.
Még egy utolsó gondot egy kongresszusról, és utána rátérek a saját kongresszusunkra. Emlékezzetek vissza: Lajos, te is ott voltál, akkor még a Kovács Máté volt ott azon a kongresszuson, ahol felvetődött a párt nevének a megváltoztatása. Tehát az utolsó előtti kongresszuson, amikor felvetődött a párt nevének a megváltoztatása, ugye a szolnokiak beterjesztették azt, hogy legyen a Demokratikus Szocializmusért a neve az új pártnak. Lementünk, nem a szószékhez, ott a szószék melletti kis placcon álldogálva, Kovács Máté is, jómagam is, és elmondtuk, hogy elhatárolódunk ettől a demokratikus szocializmus felvállalásától, mert ez egy… igen, Bársony Margit volt ennek az előterjesztője Szolnokról – elhatárolódunk tőle azért, mert ez messze áll a marxista eszméktől, mert a demokratikus szocializmus, az a szociáldemokrata párt jobbszárnyának volt a politikai szárnya. Tehát ebből világosan kiderült, hogy a Vajnai-féle irányított párt el akar térni a marxizmus eszmeiségétől, és át akar térni a szociáldemokrata, annak is a jobbszárnyának a Kéthly Anna-féle jobbszárnynak az irányelvére.
Ezt én ott kifogásoltam erőteljesen. Ott is megszabták az időpontot, rám is szóltak, hogy most már letelt az idő, fejezzem be. És ezekre ott a kongresszuson választ nem adott senki. Ki se tértek ezekre a válaszokra, abbamaradt minden, és akkor maradt egy katyvasz tulajdonképpen azután a kongresszus után. (A befejező rész következik)

2011. december 18., vasárnap

Mindenki lehet elnök, csak Vajnai ne legyen - mégis az lett


Kovács Lászlónak, a polgári MMP 2006 volt elnökének hozzászólása az MMP 2006 debreceni taggyűlésén, 2011. december 13.

Alapszervezetünk megdöbbenve vette tudomásul azt, hogy minden előzetes értesítés nélkül a KB-tagunk és kongresszusi küldöttünk nem kapott meghívót a kongresszusra, és ebből az alkalomból felhívtam a Borsod megyei elnököt, a Molnár Miklós elvtársat, aki szintén úgy nyilatkozott telefonba nekem, hogy ő sem tud róla. De ami ettől még furcsább, az, hogy ő elnökségi tag is. Ezért még akkor este én egy nyilatkozatot tettem közzé, ezt viszont úgy érzem, hogy szó szerint felolvasom nektek.
„Nyilatkozat. Kiléptek a polgáriak az MMP 2006-ból. Az internetes hálószemünkhöz az MMP 2006 szombati kongresszusa előtt az alábbi nyilatkozatot juttatta el a Magyarországi Munkáspárt 2006 polgári (Hajdú-Bihar megye) alapszervezete, amely kijelenti, hogy egyöntetűen kilép a pártból a pártelnök szervezetiszabályzat-ellenes tevékenysége és a pártdemokrácia súlyos megsértése miatt. Kovács László volt alapszervezeti titkár.”
A másik nyilatkozat:
„A Magyarországi Munkáspárt 2006 polgári (Hajdú-Bihar megye) alapszervezetének tagsága 2011. november 25-én pénteken, a kongresszus előtt egy nappal úgy döntött, hogy egyöntetűen kilép a pártból a pártelnök szervezetiszabályzat-ellenes tevékenysége és a pártdemokrácia súlyos megsértése miatt.
Közben a Hajdú-Bihar megyei alapszervezet értekezletet hívott össze decemberre, ahol egyebek között tárgyalni fogja a mi kilépési szándékunkat – és lehetséges, másét is. Ennek időpontjáig kilépésünk nem tekinthető hivatalos, formálisan is megvalósult ténynek. Mindazonáltal a polgári alapszervezet olyan pártelnökkel, aki súlyosan megsérti a szervezeti szabályzatot, lábbal tiporja a pártdemokráciát, nem tud, nem is akar együtt dolgozni. Így felszólítja őt, Vajnai Attilát, hogy azonnali hatállyal hagyja el a Magyarországi Munkáspárt 2006-ot, távozzon az elnöki székből és a pártból is. Amennyiben ezt nem teszi meg, a polgári alapszervezet azonnali hatállyal, véglegesen és visszavonhatatlanul kilép a pártból, mert ilyen személlyel, mint Vajnai Attila, nem tud együtt dolgozni, egy pártban létezni. Két megoldási lehetőség áll előttünk: vagy Vajnai Attila távozik, vagy az alapszervezetünk távozik a pártból. Ismerve Vajnai Attila személyiségét és eddigi pártbéli tevékenységét, az előbbi variáció gyakorlatilag nem fog megvalósulni, ezért szinte bizonyos, hogy nekünk kell lépnünk, és kilépnünk a pártból.
Vajnai Attila diktatórikus módszereket próbál a pártban megvalósítani. Megsértette a pártdemokráciát azzal, hogy a szabályosan megválasztott kongresszusi küldötteket úgy engedte csak be a kongresszusra, hogy a már bentlévő küldötteknek tette fel szavazásra azt a kérdést, hogy a még kint lévő küldöttek bejuthatnak-e a kongresszusra. Holott a szervezeti szabályzat előírja, hogy amikor meg vannak választva a kongresszusi küldöttek, azok a következő tisztújító kongresszusig küldöttnek tekintendők.
Továbbá a szabályosan megválasztott küldöttek helyett olyan személyek voltak jelen a kongresszuson, akik nem tagjai a pártnak. A párt szervilis sajtója (A Mi Időnk) által a kongresszusnak nevezett tanácskozást a mi véleményünk szerint nem lehet kongresszusnak nevezni, mert azt nem előzte meg semmiféle pártvita, a párttagság nem tárgyalta meg a kongresszus elé kerülő anyagokat. Sőt a párttagság többsége nem is tudott arról, hogy egyáltalán a párt kongresszust tart.”
Ez a hivatalos dokumentáció, ami felkerült a kommunista.net-re. Vajnai Attila – mert nekem nem elvtársam innen tovább – majd lépjen.
Ehhez: akik ismertek, tudjátok, hogy itt le van írva, hogy mi történt korábban. Hogy 2002-ben Vajnai elvtárs – már elnézést, hogy ilyen kifejezést használok – Vajnai Attila már megtette az első lépést afelé, hogy ő hogyan is tudja értékelni a pártdemokráciát. Úgy értékelte a pártdemokráciát, hogy a 2002-es megyei küldöttértekezletre mint országos pártelnök kijött, és engedélyezte annak megtartását azok után is, hogy az akkori megyei alelnök, azaz szerény személyem – a debreceni hármas és kettes alapszervezettől kapott 25 aláírás bizonyításával bizonyítottam, hogy nem voltak demokratikus módon és úton megválasztva az ott jelenlévő küldöttek. Ezért felszólítottam ott a küldöttgyűlést, hogy a küldöttgyűlést rekesszük be, s amíg szabályosan a küldöttek meg nincsenek választva, addig ne. Vajnai Attila ezt azzal hárította el, hogy nem lehet már eltolni ezt az időpontot, mert hisz az utolsó időben vagyunk, kongresszus előtt. De azt mondtam, hogy nem az számít, hogy mennyivel vagyunk kongresszus előtt vagy kongresszus után, hanem az számít, hogy tartsuk be a pártdemokráciát, tartsuk be a szervezeti szabályzatot. Ő ezt az előbb itt elmondottakhoz ragaszkodott.
Ekkor én – ugye a Kiss János elvtárs még ott volt – én mint levezető elnök, felálltam, és azt mondtam, hogy innen tovább én nem tudom vállalni ezt a tisztséget, mert én olyan küldöttgyűlést nem tudok levezetni, amely alapszabályellenes, szervezetiszabályzat-ellenes, és a pártdemokráciával ellentétes. És a Vajnai Attila akkor megígérte azt – és azért maradtam ott – hogy igen, akkor tartsunk egy tanácskozást, és akkor nem lesz választás. Elérkeztünk odáig, hogy megtárgyaltuk az anyagokat. Ugye kemény kritikát kapott a megyei elnöknő, Edelényiné, és megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy a „Különfélék”-ben Tóth Ernő azt mondta, hogy akkor, elvtársak, most következik a megyei koordinációs bizottság választása. Erre én, mint levezető elnök, bejelentettem, hogy erről nem szavaztunk, innen tovább a küldöttgyűlést én nem tekintem küldöttgyűlésnek. S felálltam, és otthagytam. Aki ott volt, tudja, hogy az összes vidéki alapszervezet vezetői mind jöttek velem együtt.
Tehát innentől kezdve Vajnai Attila, a Központi Bizottságból kiküldött alelnök pártszerűtlen, jogszerűtlen, szervezetiszabályzat-ellenes módon intézkedett. Mégis utólag tudomásomra jutott, hogy megtörtént a választás. Ezzel én teljes mértékben nem tudtam azonosulni, ezért azonnali hatállyal az egész alapszervezetünk kilépett a pártból. Akkor is ugyanezt a lépést választottuk, mint most: azonnali hatállyal az egész alapszervezet tagsága.
Én otthon, amikor ez tudomásomra jutott – a Mihály elvtárs mondta, hogy de hát itt mégis választottak, hát hiába mondod nekem, hogy nem választottak. Mondtam neki, hogy hát nem választottunk. És úgy volt, ahogy a János mondja, hogy nem jól tudod, mert választottak. Ti elmentetek, de választottak. Tehát csodálkoztam, hogy hogy választhattak, mikor a vidéki elvtársak nem voltak ott, meg én se voltam ott, mint levezető elnök – hát akkor hogyan lehetett. Hát ha ilyen megtörténhetett, egy országos pártalelnök részvétele mellett, akkor itt kérem a véleményeteket, hogy hogyan lehet egy ilyen emberrel tovább dolgozni.
Amikor ez az új pártunk megalakult – és most már csak tényleg röviden – nagyon nagy erővel és nagy energiával kezdtünk a munkához. Mindaddig, amíg Fratanolo János volt az elnök, ebben a pártban minden tökéletesen és ragyogóan működött. (Közbeszólás: Így igaz.)
Akkor, amikor megtörtént a változás, már én kétkedéssel fogadtam, mert én nem tudtam elmenni a kongresszusra küldöttnek, bár küldöttnek akartak az elvtársaim, de éppen akkor betegeskedtem, és Viszokainét küldtem magam helyett. Elmondtam neki, hogy mindenki lehet, csak Vajnai Attila ne legyen pártelnök. Mert mondom, Viszokainénak mondtam, ő ugye akkor küldött volt, ott volt azon a megyei kob-on, és tudta, hogy Vajnai Attila hogy viselkedett a megyei küldöttgyűlésen. Erre ugye mi történt: Vajnai Attila meg lett választva.
Mindaddig, amíg nem jöttek sorba azok az információk felém, hogy innen is az elvtársak, onnan alapszervezetek, egyszerűen hagyják ott a pártot, egyszerűen kezdett érlelődni énbennem is és a párttagságomban, hogy érdemes-e nekünk olyan szervezetben lenni, amely teljesen letért a marxista-leninista útról azzal, hogy most már a párttagság megkérdezése nélkül mindenkivel szövetkezik. Holott ahhoz, hogy a Zöld Baloldallal, ahhoz, hogy bármilyen szervezettel bármilyen együttműködést kössön – ahhoz már az elmúlt, még a tavaszi levelemben, amit körlevélként akartam elküldeni az országban; akkor lebeszéltek itt a megyei elvtársak – már akkor leírtam, hogy elvszerűtlen és pártszerűtlen volt az a módszer, hogy a párttagság megkérdezése nélkül akár a kongresszus, akár pedig a Központi Bizottság vagy az országos elnökség is dönthet. Mert egyedül döntési joga ilyen kérdésben csak a párttagságnak van. És a párttagságnak a döntő véleményét kell figyelembe venni. A pártkongresszus és a párt Központi Bizottsága, valamint a párt elnöksége csak a párttagság véleményét figyelembe véve dolgozhat. Amely párt nem ezt az utat követi, az vagy diktatórikus párt, vagy pedig teljesen letért a marxista-leninista útról.
Ez a bevezető, ennyit akartam elmondani még hozzávetőlegesen. Evvel szeretném befejezni, és annyit szeretnék mondani, hogy egyelőre mi ott mint egy baráti társaság, együtt maradunk, és majd megvárjuk, hogy ti hogy döntötök, és hogy merre és hogyan. Hát minél jobban szeretnénk, ha tovább is együtt tudnánk, mert veletek nagyon jól együtt lehetett dolgozni. Mert tényleg itt a polgári alapszervezet valamennyi tagja nevében csak a köszönetünket tudjuk kifejezni a debreceni alapszervezetnek ezért a jó és hatékony együttműködésért. És azt mondták, hogy külön köszönjem meg azt, hogy amikor rendezvényeink voltak, és meghívtunk, ott voltatok, és ezt nagyon-nagyon szépen köszönik, és elismerik a debreceni alapszervezet munkáját, és sok sikert kívánnak az alapszervezet munkájához.

2011. november 26., szombat

A kormány távozását követelték az egri BJF-demonstráción

A kormányzat távozását követelték a tüntetők Egerben, a Baloldali Jövő Fórum tiltakozó demonstrációján 2011. november 25-én, ahol a Magyar Szolidaritás Mozgalom és a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége is aláírásokat gyűjtött. Bár a szervezők az összes Heves megyei parlamenti képviselőt meghívták, egyedül Lukács Csaba (Fidesz-KDNP) volt jelen. A demonstrálók elsősorban a rendvédelmi dolgozókkal kapcsolatban kérdeztek, de a kapott válaszokkal nem voltak megelégedve.
Csütörtökön délután Egerben a Deák Ferenc úton, a Hadnagy és a Stadion utca között tartotta tiltakozó demonstrációját a Baloldali Jövő Fórum nevű civil mozgalom, amelyhez a Magyar Szolidaritási Mozgalom és a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége is csatlakozott. A lezárt szakaszon a szervezők egy történelmi sétára invitálták az érdeklődőket, majd ezután egy városlakói nagygyűlés következett.
A történelmi séta keretében a szervezők szembesítették a korábbi kormányzatokat ígéreteikkel. A demonstrálók által tartott táblákon lévő feliratok felsorolták mindazt, ami a magyar nagypolitikában történt 1990 óta. Az Antall József (MDF) által vezetett kormányzatot ciklusát a csodálkozás négy éveként aposztrofálták, megjegyezve, hogy a rendszerváltozás első vesztesei a roma családfenntartók, a segédmunkások és a fizikai munkások voltak. A Horn Gyula által vezetett kormány négy évét a kételkedés négy évének nevezték, új vesztesekként a női alkalmazottakat, a szakmunkásokat és a technikusokat nevezték meg. Az első Orbán kormány tevékenységének a tudatmódosítás négy éve címkét adták, felemlegetve, hogy cselekvőképtelenné tett konzumidiótákká vált az ország. Az elmúlt nyolc év három kormánya, annak tettei a kiábrándulás és a megalkuvás nyolc éve volt a szervezők szerint, amely tartalmazta a korruptság és a csalódás éveit is. A jelenlegi egypárti kormánynak a demokrácia felszámolását emlegették fel, továbbá a szociális érzékenység teljes hiányát, a médiakirályság kiépítését, a korrupciót és a jogbizonytalanságot, valamint a kamunikatív és manipulatív kormányzati beszámolókat (a kommunikatív szót szándékosan cserélték fel a kamunikatív szóval, jelezve, minek tartják azt).
A történelmi séta után a demonstrálók egy afféle lakossági fórumon vehettek részt, amelynek egyik célja az egri választók szemének felnyitása volt. Erre a nagygyűlésre a meghívott Heves megyei parlamenti képviselők közül egyedül Lukács Csaba (Fidesz-KDNP) volt hajlandó eljönni. Sós Tamás (MSZP), akinek más programja volt, a végére érkezett meg, Vona Gábor (Jobbik), aki Gyöngyösön indult, majd a megyei listáról jutott be a parlamentbe, kimentette magát, mint ahogy Habis László egri polgármester is.
A demonstrálók (leginkább rendvédelmi dolgozók) leginkább saját keserű sorsukkal kapcsolatban kérdeztek, éles párbeszédet alakítva ki Lukács Csabával, aki hangsúlyozta, hogy tömeközlekedési eszközökkel jár, tehát nem ismeretlen előtte az, hogy mit gondolnak a választók. Az egyik felszólaló Demeter Ervin (Fidesz) egyik, még ellenzékben tett, a rendőrséggel kapcsolatos nyilatkozatát kérte számon Lukácson, aki annyit kért, hogy juttassák el hozzá annak videófelvételét, hogy érdemben tudjon arról beszélni. A kérdezők nem voltak megelégedve a kapott válaszokkal, és a kormányzat távozását követelték. A többórás demonstráció az esti órákban ért véget.
***
A nagygyűlésen a Magyar Szolidaritás Mozgalom három pontban gyűjtött aláírásokat. Ezek a demokratikus rendszer alapjait felszámoló egypárti alaptörvény, a jövő generáció esélyeit rontó új oktatási törvény és az új Munka Törvénykönyve ellen szóltak. Az MSZOSZ a Vasas Szakszervezeti Szövetség tiltakozó akciójának aláírásait gyűjtötte Aláírás érted, a családodért, Magyarországért címmel. Fodor Pálné, az MSZOSZ megyei elnöke felszólalásában elmondta, hogy az aláírásokat továbbítják a képviselőknek, annak érdekében, hogy a kifogásolt törvénytervezetek parlamenti bizottsági munkájában a törvényhozók figyelembe vehessék azokat.
***
A Baloldali Jövő Fórum nevű civil szervezetet 2006. február 24-én jegyezték be a Fővárosi Bíróságon. Gotyár Marianna, a BJF országos sajtószóvivője és a Fórum munkanélküli bizottságának elnöke hármas célt jelölt meg internetes hálószemünknek nyilatkozva: a munkavállalók érdekvédelmét, a munkáltatói visszaélések megakadályozását és a hajléktalanokkal való szolidaritást. Felhívta továbbá a figyelmet arra, hogy a kormányzat közmunkaprogramja alkotmány- és EU-ellenes. Fontosnak tartott azt, hogy mivel az átlag munkavállaló nem ismeri jogait, sok előadást kell tartani annak érdekében, hogy felhívják az emberek figyelmét a munkáltatói visszaélésekre. Beszélt arról is, hogy helyben lehet igazán valódi segítséget adni azoknak, akiknek erre szükségük van. Utalt arra is, hogy nagyon sok embernek nincs munkája, vagy ha igen, akkor csekély a munkabére.
***
A BJF Heves megyei szervezete 2011. október 18-án alakult meg. Elnöke Bartus Gyuláné, elnökségi tag Nagy Lászlóné (Szomolya), Horváth János (Besenyőtelek) és Bodnár Bianka (Recsk). A Fórumnak a megyében Egerben, Noszvajon, Besenyőteleken és Szomolyán van alapszervezete. Az országos elnök Bencz Richárd (Budapest), helyettese Tatár Csaba (Eger).

Videófelvételen Vajnaiék kongresszusa

November 26-án, szombaton megkezdi munkáját a Magyarországi Munkáspárt 2006 25. kongresszusa Budapesten, a Városligeti fasorban, a bányász szakszervezet székházában (mindkét Munkáspárt azonos számozással tartja kongresszusait, Thürmer Gyula elnök pártja tavaly decemberben tartotta a saját 25.-jét).
Vajnai Attila elnök pártja legutóbb két évvel ezelőtt tartotta legfontosabb döntéshozó fórumát. Az elnök internetes hálószemünknek nyilatkozva megerősítette, hogy a rendezvény nem sajtónyilvános, azon csak kongresszusi küldötti meghívóval lehet résztvenni. A párt szombaton, a kongresszus napján bizonyosan nem tart sajtótájékoztatót. Hozzátette viszont, hogy az eseményről videófelvétel készül, és annak részleteit várhatóan a jövő hét közepétől helyezik el azokon a videómegosztó oldalakon (YouTube, videa), ahol a Munkáspárt 2006 külön felhasználói fiókokkal rendelkezik. Ami a párt által tervezett sajtótájékoztatót illeti, Vajnai annyit mondott, hogy valószínűleg december közepén tartják azt meg.
Amint az ismert, a Munkáspárt 2006 (pontosabban Vajnai Attila felesége) több feljelentést is tett ebben az évben. Az egyik a Jobbik Magyarországért Mozgalom betiltására vonatkozik (ez összefüggésben van a nyári Magyar Sziget nevű rendezvényen tapasztalt visszásságokkal, ezekre a külföldi sajtó is felfigyelt), a másik pedig Noé Krisztina tettleges bántalmazásakor történt meg ősszel a Móricz Zsigmond körtéren. Az elnök ezzel kapcsolatban nem tudott újdonsággal szolgálni: várják a rendőrség visszajelzését a nyomozás lezárásáról. Azt viszont sejtetni engedte, hogy a rendőrségtől függetlenül a párt is igyekszik minél több információt szerezni arról, ki a tettes - illetve hogy kiknek állhat érdekében egy kommunista párt lejáratása és tagjainak bántalmazása.
A pártot ismerők szerint nyilvánvaló összefüggés van a Munkáspárt 2006 tevékenysége és antifasiszta megnyilvánulásai, akciói és rendezvényei, illetve a pártot és tagjait bántalmazók eszmerendszere között. Internetes oldalakon egyértelmű fenyegetést és tettleges bántalmazást helyeztek kilátásba Noé Krisztinának, amennyiben nem hagyja abba a Jobbik elleni megnyilvánulásait - ő azonban mindezek ellenére nem hátrált meg.

2011. szeptember 21., szerda

Ez legyen a legnagyobb élvezetük az életükben - üzeni a dobozi Munkáspárt elnöke a vörös csillag leverőinek

www.red-help.net • 2011. szeptember 19.
Névtelen fenyegető leveleket kapott a dobozi Munkáspárt vezetője, Klimó Lajosné Békési Róza, amelyekben a levélírók három napot adtak neki arra, hogy eltávolítsa az általa gondozott virágokat és koszorúkat a dobozi szovjet hősi emlékműről. Egyben megígérték neki, hogy ha még egyszer koszorúzni merészel, meg fogja látni a csillagokat. Továbbá felszólították arra, hogy a kommunista "felszereléseket" (??? - a szerk.) távolítsa el a házából, mert azért külön kívánnak számolni vele. A három nap eltelt, természetesen nem történt semmi, a felszerelések, a virágok és a koszorúk maradtak a helyükön, az emlékművön elhelyezett vörös csillagot azonban már nem láthatja, mert azt vasárnap hajnalban ismeretlen tettesek eltávolították a helyéről. Internetes hálószemünk a helyszínen járt.
***
Szombat este a békéscsabai Jobbik "A Kossuth tér visszatér - Szabadságot a politikai foglyoknak!" címmel rendezvényt tartott Békéscsabán, a Kossuth téren, ezen jelen volt Hegedűs Loránt, "a nemzet lelkésze", és felesége, Hegedűsné Kovács Enikő jobbikos országgyűlési képviselő. A politikai foglyok alatt a szervezők természetesen Budaházy Györgyöt értették. A rendezvény este kilenc óráig tartott. Ezt követően, szombat éjjel és vasárnap hajnal környékén a községházával szemben lévő szovjet hősi emlékmű tetején lévő vörös csillag eltűnt a helyéről. Az emlékmű aljára pedig festékszóróval "Szabadságot Budaházynak" feliratokat helyeztek el. Az emlékművön lévő, a hős szovjet felszabadítókra emlékező magyar és orosz nyelvű szöveget szintén igyekeztek olvashatatlanná tenni. A rendőrség vasárnap jelezte a dobozi polgármesternek, mi történt. A csillag törmelékeit hajnalban összesöpörték, a Budaházyról szóló feliratokat eltávolították, és a szovjet katonákra vonatkozó szöveget is megtisztították. A rendőrség megkezdte a nyomozást.
A békéscsabai Jobbik nemzeti hírportálja, a www.sokkaljobb.hu azonnal megjelentetett egy közleményt ezzel kapcsolatban, amely így szól:
"Megsérült” a dobozi vörös csillag
Az úgynevezett rendszerváltozás óta rengeteg híradás, hatalmas sajtópolémia volt már a híres–hírhedt dobozi vörös csillagos emlékművel kapcsolatban.
Az 1956-os forradalmat követően Doboz bolsevik vezetése elhatározta, hogy felhívja magára a nagy Szovjetunió figyelmét, és megörökíti a „felszabadítók” emlékét. Azokét a felszabadítókét, akik maguk is megszállásként aposztrofálták azt a szégyenteljes eseményt, amikor letarolták Magyarországot és annak népét! Begyűjtötték az értékeket, főleg az órákra szakosodtak, és megerőszakolták a magyar lányokat és asszonyokat. Ezt az eseményt magyar iskolákban az átkosban felszabadulásnak tanították, és piros betűs ünnep volt április 4-e.
A szobor építése „közadakozásból” és „közmunkában” történt. Egy idős dobozi 56-os elmondta, hogy neki például egyhavi bérét kellett felajánlani erre a célra.
Szeretik azt hazudni az emlékmű pártolói, hogy szovjet áldozatok vannak az emlékmű alatt! Ha ez igaz lenne, akkor a temetőben a helye a csontoknak, nem egy szörny alatt! Ugyanez vonatkozik természetesen a budapesti Szabadság téren a válság ellenére sok millióért őrzött szörnyre is!
Elkövetkezett az úgynevezett rendszerváltozás. Doboz lakossága hosszú éveken keresztül polgármesterévé választotta a volt tanácselnököt, akinek - mint régi bolsevik motorosnak - persze, hogy szívügye volt ez a förmedvény.
Amikor végre fideszes polgármestere lett a nagyközségnek, azt hittük, változás történik, és végre elbontják Dobozon is a vörös csillagos „emlékművet”! Nem ez történt. Mindössze annyi változott, hogy átfestették egy árnyalattal világosabbra, narancsszínűre, így a mű maradt!
A hét végén, valószínűleg szeptember 17-éről 18-ára virradó éjszaka, a 2006-os Kossuth téri tüntetések 5. évfordulóján, eddig ismeretlen tettes vagy tettesek „sérülést” okoztak a dobozi vörös csillagos emlékművön. A nyomozás valószínűleg hetekig el fog tartani, ami lefoglalja majd a rendőri erőket! Addig is, amíg számos környékbeli hazafit fognak kifaggatni a történtekkel kapcsolatban, lehetősége lesz az illetékteleneknek arra, hogy zavartalanul végezzék a betakarítást a más termőföldjén, és fosztogassák a tanyákat!
Emlékeztető: „…Ami ezelőtt a tied volt, az most a másé. Ami ezelőtt jó volt, az most rossz. Ami ezelőtt okosság volt, az ma lopás, s ami ezelőtt lopás volt, az most törvény. S mindezt együtt úgy nevezik, hogy szocializmus.” (Wass Albert: Elvásik a veres csillag)
***
Hétfő délután van, Dobozon vagyunk, a Marx utcában. Aki Csabáról érkezik ide, arra kényszerül, hogy ezen az utcán haladjon végig. Aki pedig majd Sarkadra akar menni, a Vörös Hadsereg úton juthat el Képíró Sándor volt csendőr százados és jogász temetésére, amely szombaton lesz.
A Marx utca tehát Sarkad felé a Vörös Hadsereg úton folytatódik (közben van Kossuth utca is). Dobozon azonban egyéb utcanevek is vannak, amelyek - fogalmazzunk így - legalábbis vitatottak. Egyelőre azonban az emlékmű előtt állunk, amelynek tetejéről valóban hiányzik a vörös csillag. Az elmúlt húsz évben valóban rengetegen kísérleteztek azzal, hogy eltávolítsák: a MIÉP-től kezdve a Jobbikon át - de a csillag maradt. 2011 szeptemberéig.
Járjuk a falut, és ismerkedünk az utcanevekkel. Marx és a Vörös Hadsereg ugye már adott, a Kun Béla utcában azonban minden igyekezetünk ellenére nem lehet érdemi fotót készíteni, mert a körülbelül negyven ház közül kettő homlokzatán olvashatók a Kun B. betűk, de annyira aprók, hogy csak az alattuk lévő házszám látszik igazából. Sallai Imre és Fürst Sándor neve szintén megvan, de Ságvári Endréé, Kulich Gyuláé és Hámán Katóé is. A November 7. utca pedig éppen a Vörös Hadsereg útjába torkollik bele. Doboz 104 utcájának egytizede kommunisták nevét viseli. 2011-ben is.
A faluban a korábbi választásokon kiugróan jól szerepelt a Munkáspárt. 1990 és 1998 között rendre tíz százalék szavazatot kapott a megyei lista (1994-ben közel húszat, igaz, akkor a dobozi polgármester, Szatmári János indult egyéniben a párt színeiben, és az ő neve meghúzta a listát is), de még 2002 tavaszán is megvolt az öt százalék. 2002 őszétől már csak egy-két százaléknyi szavazat érkezett, a 2009-es brüsszeli választáson pedig mindössze hét darab. (Figyelmeztető jel volt, hogy a legutóbbi két parlamenti választáson a választókerületben nem sikerült jelöltet állítani, legutóbb pedig már megyei lista sem volt.) Szatmári Jánost háromszor választották meg polgármesternek, 2006 óta viszont fideszes vezetés van Dobozon.
Klimó Lajosné Békési Róza, a dobozi Munkáspárt elnöke, egyszerűen nem tudja megérteni, hogy akár ő, akár a vörös csillag kinek ártott. Ami őt illeti, kapott egy levelet, természetesen ismeretlen feladótól, amelyben arra szólítják fel, hogy még egyszer ne merje megkoszorúzni az emlékművet, mert megláthatja a csillagokat; másrészt felszólítják arra, hogy a lakásában lévő kommunista felszereléseket (valószínűleg a Kádár-képekről és a Munkáspárttól kapott kitüntetéséről lehet szó) három napon belül távolítsa el. A 76 éves asszony, aki már járni is igen nehezen tud, mert évtizedeket dolgozott a kórházban, és a megfeszített munka miatt a lábai már sokszor fájnak, különösebben nem izgatta magát emiatt, és jól tette, mert az ígéretekkel szemben senki nem kereste fel. A vörös csillag azonban, amely az emlékmű tetején volt, és amely emlékműhöz ő több mint tíz éve hordja a virágokat, vasárnap óta nincs a helyén. Április 4-én és november 7-én mindig megkoszorúzta az emlékművet, vagyis a vállalt feladatát teljesítette.
– Ma reggel tudtam meg, hogy a csillagot leverték. Nem tudom, hogyan csinálták, de nem egy ember volt, az biztos. És szerintem doboziak voltak – mondta internetes hálószemünknek. – Korábban az újságban azt olvastam, hogy ezt a förmedvényt el kell innen pakolni. Hát pakolják! Vigyék el a hátukon. Nem tudom, hányan lehettek, de még mosolyogtam is magamban, mert az emlékmű környéke tele volt egy csomó tyúktojás nagyságú csillagdarabbal. Nem tudom, miből volt a csillag, de biztos, hogy nem vasból, mert olyan volt, mint a habkő. Annak a leveréséhez nem volt szükség baltára vagy másra. Én csak azt kívánom nekik – azoknak, akik ott voltak –, hogy csak akkor tudjanak élvezni, amikor emlékműveket és síremlékeket gyaláznak meg. Több élvezete ne legyen az illetőnek az életében, csak ami ott volt.
– Én nem tagadom meg a pártomat, ebbe a pártba léptem be, máshova nem fogok senkinek a kedvéért belépni. Amíg élek, ez így lesz, a párttagkönyvemet pedig nyugodtan helyezzék el a koporsómba. Nem olyan kommunista vagyok, hogy engem bántani kelljen, mert én senkit nem bántok. Én éhező családokon is segítek, amikor tehetem. Állandóan veréssel fenyegetnek már évek óta, de azért én még nem félek. Azt még csak megértem, hogy aki valami rosszat tett, azt ítéljék el, ha bűnös, de én mit tettem? Kit bántottam? Ha rajtam múlna, az egész világot magamhoz szeretném ölelni, hogy ne legyen senkinek se baja. Ilyen telefonokat kapok, hogy úgy tudjuk, jól tudsz koszorút kötni, hát kösd meg a sajátodat is, mert hamarosan szükséged lesz rá.
– Már korábban is átjártak az emberek Csabára meg Gyulára dolgozni, de most már ott sincs semmi munkalehetőség, vagy csak keveseknek. Én még a nyugdíjamból úgy-ahogy meg tudok élni, mert addig nyújtózok, ameddig a takaróm ér. Korábban is szegény emberek voltunk, de én a kicsiből most is meg tudok élni valahogy. De azok a fiatalok, akiknek lakásuk van...
– Ami volt, az elmúlt. Azt nem lehet visszahozni. De azt, ami most van, azt nem lehet sokáig bírni. Hát rabszolgák vagyunk! Sajnálom az unokámat, mert elűzték ebből az országból. Itt nem tudott boldogulni. És a másik: elvették az emberekből azt az igyekezetet, hogy dolgozni kell. Nem szeretnek már dolgozni az emberek; de nem is akarnak. A régi rendszerben azért büntettek meg valakit, ha nem dolgozott. Be is zárták. Most meg azt büntetik meg, aki dolgozni mer. Inkább menjen haza, pusztuljon éhen – több jut az uraknak. Több jut a méltóságos uraknak.


2011. szeptember 14., szerda

Vajnai menekül saját pártjából, és átállna Gyurcsányékhoz?

Gyakorlatilag összeomlott a hat évvel ezelőtt nagy hangon felvezetett, és a Magyar Kommunista Munkáspárttal (elnök: Thürmer Gyula) szemben létrehozott Magyarországi Munkáspárt 2006 nevű kommunista ideológiájú párt, ahonnan egymás után távoznak azok, akik csatlakoztak korábban. Idén tavasszal a legnagyobb jóindulattal sem tudtak kimutatni a belső nyilvántartásban kb. 30 szervezetnél és 500 tagnál többet (ez negyede annak a mennyiségnek, amellyel 2005 decemberében, az első kongresszusukon kezdtek). A párt erodálódásának főbűnöse, Vajnai Attila pártelnök már menekülne a 2006-osoktól, és kapcsolódna a Demokratikus Koalícióhoz, mások szerint ez csak dezinformatív kiszivárogtatás annak érdekében, hogy a novemberi kongresszuson egyedüli elnökjelölt maradjon, és megszabaduljon párton belüli ellenfeleitől.
Azok a párttagok, akik Vajnait követték hat évvel ezelőtt, különféle okok miatt már nincsenek a 2006-os pártban. Budavár (Budapest I. kerület), Eger, Nyíregyháza, Békéscsaba, Szolnok, Abádszalók... és még hosszan lehetne folytatni a sort. Feloszlatott alapszervezetek, kilépő tagok, akik átverésről beszélnek, és arról a vezetési stílusról, amely Vajnai szerint az ő pártjában soha nem lesz, mert ő belső demokráciát akar. Mondanunk se kell, hogy Vajnai ugyanazokkal az eszközökkel igyekezett leszámolni pártbeli ellenfeleivel, mint amilyenekkel őt távolították el Thürmerék 2005-ben. Aki Vajnaiéknál bírálni merészel, számolhat azzal, hogy Vajnai leszámol vele. Ez történt Kovács Mátéval (Polgár, Hajdú-Bihar megye), aki etikai biztos elé akarta citálni Vajnait, ettől azonban idővel elállt. Nyilván nem önszántából. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye teljesen szétesett, a hat évvel ezelőtti megyei vezetők közül egy sincs már a pártban. Egerben Tatár Csaba most szeretne lázadni - meg nem is. Mostanában mindenesetre a vasas szakszervezet helyi vezetőjeként írja alá leveleit.
De "Szanyi kapitány" egyik "gyermeke", Kalmár Szilárd (értsd: Kalmár 2010-ben még az MSZP-s Szanyi Tibor parlamenti bejutásában segédkezett, hogy aztán eltávozzon onnan is, majd Vajnaiéktól is) is észrevette, hogy Vajnaiék csak blöffölnek és látszatcselekvésekben érdekeltek. Nyilvános vészjelzései (Aki jött, komolynak gondolt minket, majd szépen el is távolodott, amikor meglátta, hogy nagyon is komolytalanok vagyunk.
 Sajnos pár hónap után arra is rá kellett jönnöm, hogy az MSZP-től balra sincs élet. Pontosabban valami nagyon lehangoló és reménytelen közeg van. Egymással veszekedő szekták, a kilátástalan helyzet miatt erősödő szélsőségek, amelyekben néhányan azon ábrándoznak, milyen jó volt, amikor még a nagy Szovjetunió létezett.) természetesen süket fülekre találtak: minden ment tovább úgy, ahogy addig.
Amennyiben a 2006-osok képtelenek három év múlva a parlamenti választáson jelöltet állítani, a bíróság automatikusan visszaminősíti őket politikai pártból civil szervezetté. Ugyanez vonatkozik 2018-ra a Zöld Baloldal nevű pártra is, amelyben Vajnaiék kettős tagként jelen vannak (egyébként érdekes lenne megvizsgálni, hogy a Vajnai-család hány pártban és civil szervezetben elnök, alelnök, vezetőségi tag vagy ügyvivő), és amelynek élén Tamás Gáspár Miklós veszítette el két év alatt maradék reputációját a kommunisták (és a politika iránt még érdeklődők) szemében. Hagyományos ostobaságait 2009-ben azzal tetézte, hogy pereket helyezett kilátásba azért, mert képtelenek voltak átnyújtani az Országos Választási Irodának 20 ezer ajánlást, hogy indulhassanak a brüsszeli választáson. Tamás arra hivatkozott, hogy ez a Fővárosi Bíróság miatt történt, amely adminisztratív és politikai okokból nem engedte őket indulni a választáson. A perekből persze semmi nem lett, természetesen.
Vajnaiék az elmúlt hat évben lelkesen igyekeztek nemzetközi kapcsolatokat kiépíteni. Ennek leginkább persze az volt az oka, hogy pénzt szerezzenek. Vajnai kapott néhány milliót az Európai Baloldali Párttól, amit arra használt fel egyebek között, hogy önmagát dicsőítő könyvet írasson egy Nyári Zsolt nevű, magát irodalmárnak képzelő személlyel. A könyv megírására Nyári fillérekért hajlandó is volt. Ő korábban Gyurcsány köreihez tartozott, most teljesen átállt Vajnaiékhoz, és elnöke a hivatalosan még sem alakult Magyar Baloldali Demokraták Pártjának, ahol Amanda Elstakok és Terry Blackek, illetve hozzájuk hasonló, a normálistól eltérő nemi identitású személyek igyekeznek meggyőzni a szavazókat arról, hogy ők az igazi baloldal. Már be is jelentették, hogy 2014-ben együtt, egymást támogatva indul a választáson a Magyarországi Munkáspárt 2006 (elnök: Vajnai Attila), a Zöld Baloldal (alelnök: Vajnai Attila) és a fentebb említett MBDP (tiszteletbeli elnök: Vajnai Attiláné Noé Krisztina) - nyilván a kommunista identitásukat még őrző szavazók legnagyobb örömére. A 2006-osok gyakorlatilag már most sem léteznek, a másik két formációnak pedig a kommunista ideológiához, a közösségi társadalomhoz soha nem volt semmi köze.
Ha Vajnai a tükörbe merne nézni, akkor mostanság nem egy kommunistát látna, hanem egy politikai szélhámost, akinek 2004 és 2005 között Thürmer Gyula eltávolítása volt a legfőbb politikai feladata. Ez ugyan nem sikerült, az viszont igen, hogy lejárassa a kommunista mozgalmat a 2006-osok élén.

2011. augusztus 26., péntek

Thürmer a taggyűlésen adta át a nyolc új karcagi párttagkönyvet

Már az a gondolat is felmerült egy tiszaburai asszonyban azon a délelőtti munkáspárti lakossági fórumon, hogy megválik saját életétől, annyira kilátástalannak tartotta azt, hogy el akarják venni a lakását. A fórumon résztvevő munkáspárti vezetők azonban felhívták a figyelmét arra, hogy amennyiben öngyilkos lesz, a kilakoltatás veszélye nem szűnik meg, hiszen az örökösöknél is megtörténhet a végrehajtás. Egyben azt is elmondták, hogy ilyen esetekben a nyilvánosság, a tiltakozás ereje segített abban, hogy a végrehajtás, a kilakoltatás ne történjen meg. A Magyar Kommunista Munkáspárt vezetői a Jász-Nagykun-Szolnok megyei látogatásuk második felében délután Karcagon jártak, ahol a helyi alapszervezet taggyűlésén Thürmer Gyula országos pártelnök személyesen nyújtotta át nyolc új karcagi párttagnak a tagsági könyvet. Ugyanebben az időben Dull Krisztián Norbert tiszaburai önkormányzati képviselő (Munkáspárt-Fiatal Romák Szövetsége) a karcagi főtéren munkáspárti aktivistákkal igyekezett felhívni a figyelmet a Munkáspártra, és miközben szóltak a munkásmozgalmi zenék, a párt kiadványait osztogatták az arrajáróknak.
***
A Magyar Kommunista Munkáspárt országos elnöke és alelnöke, illetve elnökségi tagja (Thürmer Gyula, Fogarasi Zsuzsanna és Kovács István) augusztus 24-én, szerdán fél kilenckor érkeztek meg a tiszaburai községházára. Megyei programjuk Tiszaburán azzal kezdődött, hogy meghallgattak egy tájékoztatót Farkas László polgármestertől, aki a falu helyzetét ecsetelte. Ezt követően a községháza nagytermében egyórás lakossági fórum zajlott le. Az érdeklődők a már említett kilakoltatási felvetésen túl aziránt is érdeklődtek, hogy vajon mit tud felmutatni a Munkáspárt, ugyanis választási ígéretekből az elmúlt évtizedekben már éppen eleget kaptak, sorsuk azonban sehogyan sem akar jobbra fordulni. Thürmer Gyula arra hívta fel a figyelmet, hogy amennyiben egyszerre sokan jelzik egyértelműen és látványosan azt, hogy teljes mértékben elégedetlenek a jelenlegi rendszerrel, akkor jóval több esélyük van arra, hogy  újabb velük rokonszenvezőket nyerjenek meg ennek az ügynek, és akkor már a hatalom is rákényszerül arra, hogy komolyan vegye őket. (A tiszaburai alapszervezet egy új taggal fog bővülni, de a képviselő szeretné, ha nem ő lenne az egyetlen Burán.)
***
A tiszaburai látogatás után délután már Karcagon voltak a Munkáspárt vezetői. A helyi televíziónak adott interjú után három órakor kezdődött meg a karcagi párttaggyűlés, ahol két napirendi pont volt: az új tagok felvételének hivatalossá tétele, majd a munkáspárti program irányelveinek megvitatása.
Thürmer Gyula személyesen adta át a nyolc új párttagnak a tagsági könyvet. Aki ott volt, láthatta (aki pedig nem, az itt, a red-help.net-en láthatja), hogy fiatal, tettrekész tagjaink lesznek Karcagon, és nem magatehetetlen, idős, betegségekkel küzdő embereket toltak be az alapszervezetbe csak azért, hogy elmondhassák: ismét sikerült növelni a párttagok számát. És ha már beléptek a pártba,azonnal dolgozni is kezdtek a taggyűlésen: elmondták például, hogy a program irányelvei között szívesen látnák azt, hogy legyen ismét sorkatonai szolgálat Magyarországon, amelyet hét esztendeje szüntettek meg...
A vita, a vélemények ütköztetése kora estig tartott, ezért csak ennek végén, fél hat tájban mentek ki a taggyűlésen jelenlévők a karcagi főtérre, ahol Dull Krisztián Norbert tiszaburai önkormányzati képviselő (Munkáspárt-Fiatal Romák Szövetsége) az országos, illetve a megyei vezetőkkel (Bencsik Mihály megyei elnök, országos elnökségi tag és Szilágyi András megyei alelnök) együtt osztogatta a Munkáspárt szórólapjait, újságját, A Szabadságot, a program irányelveit - és nem mellesleg, szólt a munkásmozgalmi zene is a hangszóróból. Ahogy egy régi rádiós kívánságműsor alcíme mondta: kettőtől hatig...
***
A karcagi taggyűlésen az elnök elmesélte Tauzin Krisztina esetét is. Az ötgyermekes családanyát eltávolították lakásából, de a Jobbik Magyarországért Mozgalom segített rajta, hiszen lakást kapott a parlamenti párttól. Ez azonban nem tartott sokáig: néhány hónap múlva jelezték neki, hogy eddig tartott a rokonszenv, ennyi kellett ahhoz, hogy az ő esetén keresztül felmutathassák a választóknak, mennyire szívén viselik a sorsát, illetve hogy a párt mennyire érzékeny a szociális problémákra. Most már nincs rá szükségük, a lakásra viszont igen, ezért távozásra szólították fel. Tauzin Krisztina azóta a Munkáspártban dolgozik azért, hogy ilyen esetek lehetőleg ne ismétlődjenek meg. Hogy miért itt? Mert máshol nem teheti ezt meg, vagy ha mégis, akkor kihasználják őt, a nevét és az esetét. Ez az egyetlen párt, amely érdemi eszközökkel igyekszik megakadályozni azt, hogy bárkit az utcára tehessenek jogtalanul és immorális módon.
És hogy milyen sikerekkel?
Kovács István országos elnökségi tag lakásának árverezésén már másodszor (előbb májusban, majd augusztus 25-én, csütörtökön) nem volt képes senki sem vételi ajánlatot tenni, ami azt is jelenti, hogy egyelőre maradhat a lakásában a családjával együtt. (Nyilván ebben szerepet játszott az is, hogy a Magyar Szociális Fórum és a Munkáspárt aktivistái élőlánccal tiltakoztak az árverés helyszínén.) Ahol nem volt összefogás annak érdekében, hogy ezt megakadályozhassák, vagy senki nem tartotta fontosnak azt, hogy felemelje a szavát a jogtalanság és az igazságtalanság ellen, ott sajnos efféle sikerekről nem számolhatunk be...

2011. augusztus 22., hétfő

Máté T. Gyula: Az Index nagy leleplezése egy jókora marhaság

Jó dolog lehet indexes újságírónak lenni. Az ember leül a Ráday utcában, rágyújt, rendel egy vodkával megbolondított alkoholmentes sört. Fontolgatja, miről is lehetne cikket kanyarítani. Mondjuk felhívni a Lopunk, lopunk klubot, avagy a Kendermag Egyesületet, hiszen hősünk eme szerveződések lelkes hívének vallja magát internetes profiljában. Ám ez csak a szebb jövő, jöjjön előbb a meló, a nagy leleplezés: a Magyar Hírlap külpolitikai rovatvezetőjét igazából Thürmer Gyulának hívják, no nem az persze, de annak a fia. S tényleg. A Máté T. írói név. Nem rejtőzik mögötte görög családi dráma, mindössze annyi: furcsán adná ki magát, ha a Munkáspárt elnökéhez feltűnően hasonló néven cikkezne valaki, mondjuk a londoni zavargásokról.

Ez nem sok, turbózni kell a sztorit. Így kiderül, hogy apámon kívül van anyám, húgom, mi több, feleségem is. Valljuk meg, ez így sem egy Stephen King-i történet. Ezért jön a fordulat: mi így mindannyian uraljuk a Munkáspártot, családi vállalkozást csinálva a szervezetből. Apám, ugye, elnök, anyám, mit ad isten, segíti, s húgom is megfertőződött a bolsevista vírussal. Ráadásként a párt vezetésében ott van apám „barátnője” is: értik, ugye, anyámmal együtt… Értem a szerzőt: aki az SZDSZ mellett szocializálódik, annak ez logikus, ezt szokta meg. De hogy fokozzam: feleségem, Mata Hariként, álnéven ír pártlapot, mi több, még kommunikációs vezető is. E sorok szerzője pedig szerkeszti az említett újságot, természetesen titkon, nemhogy álnév, még név sincs ott… Tudják, reggel felkelek, kávé mellé megszerkesztem az új Kommunista kiáltványt, aztán bemegyek dolgozni a Hírlaphoz, megregulázom a rovatomat, s ha ebéd után a polgári újságírás és a világforradalom mellett még van időm, akkor a Barikádnak és a Kiskegyednek is röppentek egy krokit. Szép, szaftos történet. Ha beleírta volna még apámék Lazacka nevű macskáját, s Nottit, a család belga juhász kutyáját, amint együttesen uralják a Munkáspárt kisállat tagozatát – komolyan, rendelek még egy sört is az indexes szerzőnek. Így viszont csak kénytelen vagyok megjegyezni, hogy a fiatalember nem humorba itta magát, hanem szimplán hazudik.

Feltételezem, az Index.hu-nál ez nem munkamódszer, gyaníthatóan erre utal az is, hogy a portál „oknyomozó” sztorijai közül talán ez az egyetlen, amit a kutya sem vett át. Feltételezem azt is, hogy az Index.hu-nál legalábbis javasolják, hogy a szerző kérdezze meg története szereplőit is. Neki egyedül engem sikerült, s miután jeleztem, sztorija marhaság, megjelentette saját meséjét. Állításai alátámasztására a leghiteltérdemlőbb forrás a „köztudott”… Egyszóval, imádni fogja bíróság és Médiahatóság egyaránt. A rendszerváltás után sok „szépet” cikkeztek apámról, családomról. A Kacsa magazin szerint például anyai nagyapám, az egyszerű tanárember mindenható KGB-tábornok volt. Az Index.hu-nak most sikerült ezt szeretőkkel teli, dús kémtörténetté fabrikálnia. Igaz, a Kacsa csak egy övön aluli bulvár volt, az Index.hu pedig olyan liberálisféle…
Máté T. Gyula

Thürmer: A fiam nem szerkeszt, a lányom nem nőtagozati elnök, a menyem nem irodavezető

Az index. hu internetes újság furcsa módon ünnepelte Szent István napját. Ki tudja, miért, de augusztus 19-én este megjelentettek egy írást. No, nem első királyunkat méltatták, még csak nem is az augusztus 20-i állami kitüntetéseken jópofáskodtak, ami jobban illett volna stílusukhoz. A Munkáspártról közöltek egy írást „Családi vállalkozás lett a kommunista párt” címmel. Ha a cikk nem lenne undorító és hazug, még hálásak is lehetnénk a szerző és szerkesztő uraknak, hogy az ünnepnapon ránk irányították a figyelmet. Nem szokásunk A Szabadság hasábjaink más lapokban megjelent írásokra reagálni, de tisztában vagyunk a tőkés újságírás mocskos taktikájával, azzal, hogy az ilyen cikkek szándékuk szerint lassú méregként hatnak. Meg lehet akadályozni, hogy kifejtsék hatásukat, de azonnal be kell adni az ellenmérget. Nos, az ellenméreg esetünkben az igazság. Erről kérdeztük a párt elnökét, Thürmer Gyulát.

Az index.hu szerint „Thürmer orosz származású felesége is helyet kapott a központi bizottságban. A párt honalapján olvasható névsorban – vélhetően így kevésbé egyértelmű és feltűnő a kapcsolat – Pilajeva Marina leánykori nevén szerepel. A nyugdíjas újságírónő nemrég felkérést kapott a Külügyi Iroda vezetésére, továbbá arra is, hogy ő képviselje a pártot a Kommunista Szemle nemzetközi folyóiratban.” Igaz-e, hogy Pilajeva Marina az Ön felesége? Igaz-e, hogy a Központi Bizottság tagja?

Teljes mértékben igaz. A Pilajeva név egyébként semmit sem kíván elrejteni, egészen egyszerűen ez feleségem neve. Házasságunk első pillanatától kezdve eredeti családi nevét használja, így hívták a szocializmusban is, így hívják ma is. Az első perctől kezdve él-hal a Munkáspártért. 2006-ig, amíg volt némi pénze a Munkáspártnak, semmilyen tisztséget nem vállalt. Nem mondják azt, hogy valamiért vagyok a pártban. – mondta. 2006 után a csepeli alapszervezet vezetőségébe jelölték, elvállalta. Később kezdtük bevonni a nemzetközi munkába. Valóban ő képviseli pártunkat az International Communist Review szerkesztőségében, amely a kommunista pártok közös folyóirata. Most jelenik meg a harmadik szám. Fordit, véleményez, ír, vitatkozik. Egyre többen ismerik és becsülik külföldön.  Nézze, ez a tanult szakmája, több idegen nyelven beszél, ezt a tudást kár lenne parlagon hagyni. Nem kell külön mondanom: ezért a munkáért egy fillért sem kap.

Igaz-e, hogy Máté T. Gyula, a Magyar Hírlap rovatvezetője az Ön fia? Igaz-e, hogy ő szerkeszti A Szabadságot?

Máté T. Gyula valóban a fiam, de ez sem nagy felfedezés, hiszen a fél világ tudja. Elég ránk nézni, a rokonságot csak a vak nem látja. A Magyar Hírlap valóban nem baloldali, kifejezetten polgári lap, de színvonalas, adnak a minőségre. A fiamtól nem azt várják, hogy dicshimnuszokat írjon az éppen hatalmon lévő kormányokról. Nyilván a tehetségét értékelik. Ma sokan dolgoznak a médiában ez utóbbi nélkül. Azért is tartunk ott, ahol tartunk. Ami A Szabadságot illeti, ő is többször elmondta az index.hu újságírójának, és én is megerősítem: nem ő csinálja a lapot. A Szabadság a Munkáspárt lapja, politikai tartalma kialakul a KB és az Elnökség ülésein. A lap semmi olyat nem ír, ami nem a párt politikája lenne. Néhányan, akik a lap elkészítésében részt veszünk, a párt politikáját segítünk olvasmányossá tenni, lefordítani az utca nyelvére. A lap felelőse Fogarasi Zsuzsanna, nem papíron, hanem a valóságban. Zsuzsa az egyik legolvasottabb, legkulturáltabb vezetőnk, aki nagyon ízes és helyes magyar nyelven beszél. Egyébként ez is hiánycikk manapság.

Az index.hu szerint a Baloldali „Front jövőbeni biztonságosabb működése felett őrködő etikai biztos posztját egy másik egyetemi hallgató, Thürmer Marianna kapta. A bizalom nem véletlen, a 24 éves lány nem újonc a munkáspárti politikában, volt már képviselőjelölt, sőt felkerült a párt EU-parlamenti képviselőjelöltjeinek listájára is, mellesleg a párt nőtagozatát is irányítja.” Igaz? Nem igaz?

Marianna etikai biztos lett, azért mert a társai megválasztották. Gondolom, azt mérlegelték, hogy tisztességes és egyébként ő a Front legrégibb tagja. A Nőtagozat vezetője nem ő, hanem Urbán Istvánné, egy végtelenül lelkes és elkötelezett asszony. Marianna valóban nem újonc. Indítottuk a IX. kerületben önkormányzati választáson és az EP-választáson is. Tudja, hogy mi a legfontosabb? Az, hogy vállalta! Azt gondolja bárki is, hogy ő semmit sem kockáztat? Ki az, aki, egy ilyen nevet viselő fiatalról ne tudná az egyetemen, hogy kinek a lánya? Ennek ellenére vállalta. Ahogy, Karl Liebknecht tanított bennünket: Trotz alledem! Csak azért is! (Az index.hu újságírója kedvéért jegyzem meg, hogy Liebknecht a német és a nemzetközi munkásmozgalom mártírja volt.)

Az index.hu szerint az Ön menye vezeti a párt kommunikációs csoportját. Mi az igazság?



Van egy kis csoportunk, irodánk, mely a párt arculatáért, külső megjelenéséért felel. A mai világban nagyon fontos, hogy arculati szempontból korszerűvé és egységessé tegyük mindazt, amit a Munkáspárt az Interneten, a médiában, a szórólapokon, a rendezvényein üzen a társadalomnak. Ide olyan embereket keresünk folyamatosan, akik kötődnek a párthoz, de kreatívak, benne élnek a valóságban. Vezetője Cseh Katalin. A menyemet pedig nem így hívják.

Az index.hu tesz még egy megállapítást: „Az 58 éves, közgazdász végzettségű pártelnök, aki 22 éve tölti be a kommunista párt irányítói posztját, legfőbb segítőként Karacs Lajosnéra támaszkodhat, akiről a pártban hosszú ideje köztudott, hogy Thürmer barátnője. Karacsné, a Május 1. Ruhagyárból lett Elegant Charme tulajdonosa üzletasszonyi tapasztalatait felhasználva kézben tarthatja a párt pénzügyeit, és ő a párt alelnöke is.”

Nézze, az újságíró úrnak és lapjának ezért az állításért egyszer még magyarázkodnia kell bíróság előtt, mert a rágalmakat, a hazugságokat nem hagyjuk annyiban. Egyetlen újságíró sem törölheti belénk piszkos cipőjét csak azért, mert mi a Munkáspárt vagyunk. Karacs Magdit nekünk, valamennyiünknek védenünk kell. Én akkor alszom nyugodtan, ha a párt pénzügyei rendben vannak. Ha nincs lopás, csalás, visszaélés, de még a legkisebb szabálysértés sem. Ez Karacs Magdi és csapatának munkája, nagyon sok és nagyon értékes munkája. Nem véletlen, hogy tőkés ellenségeink éppen őt akarják „kilőni”. Tudják, hogy nélküle a pártelnök, de nem csak ő, az egész párt is nagyon nehéz helyzetben lenne.

Vegyünk még egy állítást az index.hu cikkéből: „A Munkáspárt 2010-ben 0,1 százalékos támogatottságot ért el, de már a 2006-os országgyűlési választáson sem sikerült megugrani az állami támogatásra jogosító 1 százalékos küszöböt. A párt így utoljára 2006-ban kapott költségvetési pénzt, ám ennek ellenére ma is vannak fizetett állások a Baross utcai pártközpontban. Az elnök és az alelnökök mellett jelentős havi apanázst kap a sofőr, aki magántitkári teendőket is ellátva korlátlan autóhasználattal áll a Munkáspárt elnökének rendelkezésére.” Ön hogy látja?

A Munkáspárt valóban nem kap állami támogatást. A lényeges magyar pártok közül mi vagyunk az egyetlen. A tagdíjakból és különböző támogatásokból élünk. A budapesti és Pest megyei párttagság a tagdíjának hatvan százalékát a központi költségekre fizeti be. A többi megye saját maga gazdálkodik a bevételeivel. A központi bevételeket gyarapítják A Szabadság támogatói is, cserébe hetente megkapják a lapot. Rendezünk gyűjtéseket, legutóbb például a Munkáspárt Új Programja irányelveinek kiadására. Vannak idős elvtársaink, akik a pártra hagyják a lakásukat, ingatlanukat. Ez is fontos segítség. Ez a pénz arra elég, hogy kiadjuk az újságot, fenntartsuk a Baross utcai Központi Székházat, működtessük az internetes honlapunkat, kiadjunk egy kevés röplapot.

Igen, vannak fizetett munkatársaink, de csupán három. Egyikük Fogarasi Zsuzsanna, alelnök és budapesti elnök, Szabadság-felelős, és még ki tudja mi minden munkát végez. A másik Kovács István, aki az Elnökség tagja, sajtó-és Internet-felelős, elnöki titkár, civilmozgalmi összekötő. De elárulok egy titkot: ő festi ki a Baross utcai székház folyosóját, ha kell, ő javítja a párt gépkocsiját. A harmadik fizetett pártmunkás én vagyok. Minden túlzás nélkül szólva, napi 24 órában a párt szolgálatában. A párt egyetlen egy kocsit tart fenn, amit ott és akkor használunk, amikor szükség van rá. Az én fizetésem nettó 154 ezer forint, két munkatársam minimálbért kap. Ez minden, csak nem „jelentős havi apanázs”.

Ön szerint hogy jutnak a polgári újságírók olyan információkhoz, amelyek csak a párt szűkebb köre számára ismertek?

Nézze, a nyár folyamán a Központi Bizottságból hárman távoztak. Valamivel nem értettek egyet, a politikánkkal, a vezetéssel, akármivel. Ehhez joguk volt. Amihez nem volt joguk, az más. Nem volt joguk arra, amit tettek. Ellenvéleményüket nem a Központi Bizottság ülésén mondták el, hanem telekürtölték vele a világot. Ráadásul nem csak véleményüket mondták, hanem rágalmaikat is. Ezzel alapot adtak a tőkés médiának, hogy fellépjen a Munkáspárt ellen. Tudni kell, hogy ami egyszer felkerült az Internetre, arról tud az egész világ. A tőkés sajtó ilyenkor azonnal „barátként” jelenik meg, rögtön helyt adnak az ilyen anyagoknak. A tőkés médiát azért fizetik, hogy a tőke ellenfeleinek ártson, tegye őket tönkre. Azok az egykori munkáspártiak, akik információt szolgáltatnak a tőkés médiának, akarják vagy nem, de objektíve a tőkéseket, azaz ellenségeinket és ellenfeleinket segítik.

Nos, „családi vállalkozás” a Munkáspárt?

Természetesen az, csak nem úgy, ahogyan az index.hu gondolja. Az én családom szinte minden tagja a Munkáspárt soraiban van. Ha a Munkáspártról beszélünk a családban, senki sem mondja, hogy ti, csak azt, hogy mi. A párt a mi ügyünk, közös ügyünk. Éppen ezért van erkölcsi alapom elvárásokat támasztani. Gyertek Ti is, hozzátok Ti is a gyerekeiteket, unokáitokat! Szerencsére vannak mások is, akik igyekeznek baloldali emberré, a Munkáspárt tagjává nevelni gyermekeiket. De még többre van szükség.

A Munkáspárt azonban nem vállalkozás, amiért pénzt kapnánk. A Munkáspárt alapvetően különbözik a polgári pártoktól. Az újságíró úr, aki így teszi fel a kérdést, nyilván csak egy dologra tud gondolni, a pénzre. El sem tudja képzelni, hogy a pénzen kívül rengeteg más dolog van. Azt meg pláne nem érti, hogy nem a pénz, nem a gazdagság az igazi érték. A mi tagságunk zöme évtizedek óta a pártban van, s kitartott az elmúlt húsz évben is, azért, mert hisznek abban, hogy igenis képesek vagyunk egy jobb, emberibb világot teremteni.

Meddig tűrjük, hogy sértegessék a Munkáspártot és vezetőit?

Nem tűrjük egy pillanatig sem. Az index.hu augusztus 19-i cikke után augusztus 20-án kiadtunk egy közleményt az egész magyar sajtónak:
„A Munkáspárt a leghatározottabban visszautasítja az index. hu internetes portál rágalomhadjáratát a Munkáspárt ellen. Az internetes portál az elmúlt hetekben megjelent cikkeiben tendenciózusan ellenőrizetlen, névtelen forrásból származó hamis „információkat” közöl a pártról, amelyeket egyszer sem próbált meg ellenőrizni a Munkáspártnál. Sőt, az index.hu a Munkáspárt egyetlen képviselőjét sem kereste meg az állítólag a párt életéről és vezetőiről szóló cikksorozatában.

Az index.hu semmibe véve az újságírás írott és íratlan szabályait, a médiatörvényt, hazudik és rágalmaz. A Munkáspárt az ügyben a bírósághoz, illetve a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatósághoz kíván fordulni. Vizsgálja annak lehetőségét, hogy a cikkben érintett vezetői rágalmazás és becsületsértés miatt külön is feljelentést tesznek a cikk szerzője, Spirk József ellen. „

2011. augusztus 20., szombat

A szent család kézbentartja a Thürmer-pártot

index.hu • Spirk József • 2011. augusztus 19., péntek 20:26
Thürmer Gyula elnök rokonsága megszállta a Munkáspártot. A napokban az elnök lánya lett a párt ifjúsági szervezetének egyik vezetője. Vezető poszton van felesége és barátnője is, fia és menye pedig a pártsajtót tartja kézben.
Sikeresen kiszorította a szervezetből a Munkáspárt vezetése a belső elégedetlenkedőket. Az elmúlt hetekben több központi bizottsági tag is jelezte, már nem tartják megfelelőnek a Thürmer Gyula által megszabott irányt, ezért kilépnek a szervezetből.
thurmerc1
A Baloldali Front, a párt ifjúsági szervezetének vezetői „káros és működésképtelen pénzügyi és ifjúságpolitikával” vádolták meg az elnököt és a hozzá lojális pártvezetőket, és megpróbálták önálló politikai pályára állítani a szervezetet.
A Baloldali Frontban azonban egy korábban kizárt tag neve alatt július 30-ra összehívták a kongresszust, és leváltották a régi vezetőket. A Front elnöke a korábban kizárt Nagy Judit lett, aki ezzel 25 éves egyetemistaként a Munkáspárt központi bizottságában is tagságot szerzett.
A Front jövőbeni biztonságosabb működése felett őrködő etikai biztos posztját egy másik egyetemi hallgató, Thürmer Marianna kapta. A bizalom nem véletlen, a 24 éves lány nem újonc a munkáspárti politikában, volt már képviselőjelölt, sőt felkerült a párt EU-parlamenti képviselőjelöltjeinek listájára is, mellesleg a párt nőtagozatát is irányítja.
Thürmer Gyula kisebbik gyermeke, Marianna nem az egyetlen családtag, aki kulcspozícióba került a Munkáspártban az elmúlt években.
21
Az 58 éves, közgazdász végzettségű pártelnök, aki 22 éve tölti be a kommunista párt irányítói posztját, legfőbb segítőként Karacs Lajosnéra támaszkodhat, akiről a pártban hosszú ideje köztudott, hogy Thürmer barátnője. Karacsné, a Május 1. Ruhagyárból lett Elegant Charm Zrt. tulajdonosa üzletasszonyi tapasztalatait felhasználva kézben tarthatja a párt pénzügyeit, és ő a párt alelnöke is. 2002-ben Karacsné volt a Munkáspárt főpolgármester-jelöltje. A kilépők főként az ő tevékenységét és érinthetetlenségét rótták fel Thürmernek, természetesen hasztalan.
Politikai pártoknál ritkán tapasztalható, hogy két, az elnökhöz közel álló nő egyszerre kerüljön be a vezetésbe. A Munkáspárban viszont a barátnő mellett Thürmer orosz származású felesége is helyet kapott a központi bizottságban. A párt honalapján olvasható névsorban – vélhetően így kevésbé egyértelmű és feltűnő a kapcsolat – Pilajeva Marina leánykori nevén szerepel. A nyugdíjas újságírónő nemrég felkérést kapott a Külügyi Iroda vezetésére, továbbá arra is, hogy ő képviselje a pártot a Kommunista Szemle nemzetközi folyóiratban.
Az állami támogatás nélkül maradt, de azért még jelentős tagdíjbevételekkel és külföldi támogatásokkal rendelkező párt sajtója és kommunikációja szintén a család kezében van.
Az Indexnek két központi bizottsági tag is azt mondta, hogy a párt hetilapját, a 200 forintért kapható Szabadságot csak papíron főszerkeszti Fogarasi Zsuzsanna alelnök, a lap valódi szerkesztője, szövegírója Máté T. Gyula újságíró, Thürmer idősebb gyermeke. Máté T.(hürmer) Gyula forrásaink szerint egy éve vette át a lapot, amit azóta neve feltüntetése nélkül szerkeszt.
Forrásaink szerint a Szabadság elkészítésében nem csupán Máté T. vesz részt, hanem felesége, Ócsai Rita is, aki Cseh Katalin álnéven jegyez cikkeket. Cseh Katalin 33 éves vállalkozót nemrégiben a párt kommunikációs irodájának vezetőjévé is kinevezték, az új kommunikációs főnökről azonban egyetlen fotót sem közölt a pártsajtó.
A Máté T. közreműködéséről szóló információ azért is meglepő, mert az elnök fia a baloldali iránti szimpátiával kevéssé vádolható Magyar Hírlapban dolgozik, ahol a külpolitika rovat vezetését látja el. Máté T. az Index megkeresésére azt mondta, nincs és nem is volt köze a Szabadsághoz. A hírlapos újságíró szerint ez az állítás a Munkáspárt körül terjengő hazugságok egyike.
04
A Munkáspárt 2010-ben 0,1 százalékos támogatottságot ért el, de már a 2006-os országgyűlési választáson sem sikerült megugrani az állami támogatásra jogosító 1 százalékos küszöböt. A párt így utoljára 2006-ban kapott költségvetési pénzt, ám ennek ellenére ma is vannak fizetett állások a Baross utcai pártközpontban. Az elnök és az alelnökök mellett jelentős havi apanázst kap a sofőr, aki magántitkári teendőket is ellátva korlátlan autóhasználattal áll a Munkáspárt elnökének rendelkezésére.
A magántámogatók sokáig finanszírozták a nemzetközi kommunista pártokkal való kapcsolattartás költségeit. Thürmer kínai látogatásakor egy szegedi ügyvéd fizette a repülőjegyeket, abban a reményben, hogy az ottani kommunisták gazdasági megállapodást ajánlanak magyar elvbarátaiknak, ám a nagy egymásra találás elmaradt.

2011. július 30., szombat

Thürmer: A Munka Törvénykönyve módosítása Mussolinira emlékeztet

"Fogjál kezet a főnököddel, ha már eljött Békéscsabára" - mondta a csabai piacon pénteken délelőtt az egyik árus a másiknak, és valóban: az érintett még a tagkártyáját is elővette, miután üdvözölte Thürmer Gyulát, a Magyar Kommunista Munkáspárt elnökét.
Az elnök hét óra után érkezett meg Békéscsabára, majd a vasútállomás előtt a taxisokkal váltott szót. (Volt lehetőség a hosszabb eszmecserére, hiszen még a busszal és vonattal érkező utasok sem akartak taxival hazamenni.) A Békés megyei elnökség tagjai Gál Ferenc elnökkel együtt osztogatták A Szabadság példányait, amelyben a Munkáspárt programjának irányelvei, illetve a párt nyugdíjkoncepciója volt olvasható. Az újsághoz csatoltak egy cédulát, amelyben arra kérték az olvasókat, hogy amennyiben észrevételeik vannak a leírtakkal kapcsolatban, keressék a megyei szervezetet. A megszólított járókelők általában jól fogadták a szíves kínálást, így a megmaradt néhány példány már a piacon fogyott el.
A piacon Thürmer Gyula paradicsomvásárlással kezdett, illetve a házitej ára iránt érdeklődött. A bolti tej ára másfélszer-kétszer drágább az előbbinél a megyeszékhelyen, tehát a jó minőségű, termelői tejre lenne kereslet - már persze ha a minimálnyugdíj vagy annak környékén élő nyugdíjasok, munkanélküliek bevétele nem fogyna el a fűtés, a lakbér és a gyógyszerek kifizetése után. Az elnökkel beszélgető árusok nem tudtak sok biztatót mondani saját egyéni sorsukat, megélhetésüket illetően. Azok pedig, akik vásárolni indultak, eleve nem vastag pénztárcával érkeztek. Így aztán nyilvánvalóvá vált, hogy a megélhetési szempontból a megyeszékhelyi rangsor utolsó helyén álló nagyváros, Békéscsaba, semmi biztatót nem tud felmutatni a vendégeknek. Néhány szociológus több kötetnyi tanulmányt írhatna össze arról, hova süllyedt a város és megye az elmúlt húsz évben: a megélhetés teljes mértékben bizonytalanná vált, az ország egykori éléskamrája pedig lassan már annak is örülhet, ha külföldi, erősen kétes minőségű élelmiszer jut el az itt élőkhöz (és ha azt képesek megvenni) - ahelyett, hogy az ennivalót maguk a békési emberek állítanák elő, úgy, mint az elmúlt évtizedekben.
A munkáspárti csapat Kiss György lángossütőnél (testvére, Kiss János az orosházi alapszervezet vezetője), is megállt, hogy tesztelje a terméket. A lángos ízlett, a vállalkozó mondatai, amelyeket Thürmer Gyulához intézett a feltett kérdésekre, már kevésbé. Különösebb meglepetés persze nem ért senkit, igaz, akiknek illene meghallaniuk a panaszokat, egy másik világban élnek, ahová a jelek szerint nem érnek fel senki gondjai.
A Korzó téri szökőkútnál az érdeklődő sajtó tájékoztatót kapott a Munkáspárt látogatásának céljáról, a párt elképzeléseiről, és kérdésre az elnök kifejthette, mi a véleménye a Munka törvénykönyve tervezett módosításáról (szerinte ez legfeljebb Mussolini Olaszországában lenne elfogadható, ami pedig a tervezett elbocsátási lehetőségeket és a szakszervezeti jogok megnyirbálását illeti, teljes mértékben elfogadhatatlan).
A munkáspárti csapat délelőtt Csorvás polgármesterével, Szilágyi Menyhérttel találkozott, délben pedig Vantara Gyulához, Békéscsaba parlamenti képviselőjéhez és polgármesteréhez voltak hivatalosak. Az elnök bőven találkozott választói rokonszenvvel az idősek között, de bizony mindettől függetlenül a tény tény marad: Békés megye öt sikeres listaállítás után hatodszorra már nem volt képes legalább két egyéni jelöltet állítani tavaly a parlamenti választásokon, ami a listaállítás feltétele lett volna. A 75 település egyharmadában jelen van alapszervezettel a párt, az orosházi választókerületben Orosházán, Pusztaföldváron, Tótkomlóson, Békéssámsonban és Csanádapácán dolgoznak a kommunisták, illetve Csorvás és Nagyszénás is tartja magát a párt ismertségét illetően, de az önkormányzati választásokon már csak Orosháza tudott kompenzációs listát állítani, és a megszerzett ajánlásokhoz nem tapadt valódi választói rokonszenv - az ajánlók vagy nem mentek el szavazni, esetleg más jelölteket támogattak.
A Békés megyei látogatáson az orosháziakon kívül Gyuláról és Elekről, valamint a megyeszékhelyről érkeztek érdeklődő párttagok.














2011. július 28., csütörtök

Nagy Judit: Ne féljetek ötleteni, segítsük a Munkáspártot, hiszen mi leszünk egyszer a Párt

2011. július 23-án a Baloldali Front-KISZ megtartotta XIII. Kongresszusát. A Kongresszusra meghívtuk eltávozott vezetőinket is, ám sajnálattal kellett értesülnünk róla, hogy nem tisztelnek meg minket jelenlétükkel. Ám tagságunk túlnyomó többsége így is megjelent az eseményen, melynek keretén belül megvitatásra került az új Szervezeti és Működési Szabályzat (Alapszabály). A korábbi, erősen centralizált alapszabállyal ellentétben az új szabályzat kifejezetten demokratikusabb működést engedélyez, nem csoportosul a szükségesnél több jogkör az Elnök kezében, és tagjaink jogai megnövekedtek. Az alapszabály megvitatásakor több, helyben született javaslatot is szavazásra bocsátottunk, és utólag felvettünk a dokumentumba. Egyik legfontosabb újdonságunk szerint a Baloldali Front mindig követi a Munkáspárt politikai irányvonalát. Amennyiben attól eltér, a párt elnöksége a Frontot feloszlathatja. Mi bízunk vezetőinkben, anyapártunkban, így nem félünk ezt a jogot a kezébe tenni.
A Kongresszus titkos szavazással döntött az új vezetők megválasztásáról is. Első körben elnöknek Nagy Judit, alelnököknek pedig Hosszu András és Semegi Richárd kaptak megfelelő mennyiségű szavazatot. Az etikai biztos pozíciójáért két induló versengett, Tóth Ádám és Thürmer Marianna között szavazategyenlőség alakult ki. A jelöltek kiegészítő beszéde után a Kongresszus újra szavazott. A szavazás eredményeképp végül Thürmer Marianna töltheti be egy évig az etikai biztos pozícióját.
Hétfőn reggel a Front 3 tagú küldöttsége elvitte és benyújtotta a Fővárosi Bíróság felé a Kongresszus résztvevőinek névsorát, jegyzőkönyvét, a Front alapszabályát, és a Kongresszust összehívó aláírások gyűjtőívét is. Így törvényben meghatározott feladatunknak, mint szervezet eleget tettünk, Kongresszusunkat érvényesítettük. Az velünk szemben való támadásokat visszautasítjuk, és kijelentjük, hogy mindenben a szabályoknak és Magyarország törvényeinek megfelelően jártunk el.

Nagy Judit beszéde a Baloldali Front 13. kongresszusán

Tisztelt Kongresszus! Kedves elvtársak!
Nehéz időszakot hagyunk most a hátunk mögött! Nehéz volt azért, mert újra szembe kellett néznünk azzal a ténnyel, hogy nem vagyunk elég szervezettek ahhoz, hogy belső problémák generálása helyett építkezzünk, és minél több fiatalt csábítsunk sorainkba. És nehéz volt azért is, mert a bizalom, amit korábbi vezetőink kezébe helyeztünk, elhamarkodott volt, és nem kaptunk érte semmi mást, csak szidalmakat és nyilvános lejáratási kísérleteket.
De ez a helyzet mától megváltozik! Mondom ezt olyan nyugalommal, mely nem jellemző egy olyan szervezetre, amely történelmi mélypontjáról áll fel előbb csak óvatos, majd egyre magabiztosabb, határozottabb lépésekkel.
Nincs kiskapu, nincs megalkuvás, nincs lehetőség, sem esély arra, hogy ez az újjászületőben lévő szervezet bármely módon is együtt haladjon a számára rosszat akarókkal, a kapitalistákkal, vagy bármely más láthatatlan ellenségeivel.
A Front még mindig él, és élni is fog, ha mi ehhez mindannyian hozzáteszünk, ha nem csak azért vagyunk itt, hogy megünnepeljük magunkat és egyéni vagy közös erkölcsi sikerünket, hanem azért, mert mindannyian ugyanoda tartozunk, ugyanazokat a terheket cipeljük, és ugyanúgy azt akarjuk, hogy egyre többen és többen ébredjenek rá az igazságra, és szimpatizánsok csoportjai csatlakozzanak hozzánk!
A közelmúlt csatározásai legyengítettek minket, de most újra felállunk, hogy tovább vigyük a tüzet.
A szervezet politikája a közelmúltban alig néhány, szűk kérdés köré összpontosult, és elveszett a hírek halmazában. Ha együtt megyünk tovább, javaslom, mindenképpen tisztázzuk, nézzük át, javítsuk ki saját felépítésünket, taglétszámunkat, megmaradt kapcsolatainkat. Túl nagy erőt koncentráltunk az elmúlt időszakban elnökünk kezébe, amivel vissza is élt. Azt mondom, osszuk meg feladatainkat, és együtt dolgozzunk, ne egymás ellen. A Front központja továbbra is Budapesten található, de ne hanyagoljuk el vidéki csoportjainkat, ne becsüljük alá a vidék erejét, hanem osszuk szét feladatainkat, szabjuk testre a végrehajtandókat. E kezdeményezésre meg is született új Alapszabály-módosításunk, amely egyetlen nagy szervezetként tekint a Frontra, melynek vidéken csoportjai működnek, helyi kapcsolattartóval. Szintén erős változtatási javaslat a tagsági viszony konkretizálása, megszűnésének konkretizálása, és a tiszteletbeli tagsági jogviszony kérdésének rendezése. De ez még mind nem elég ahhoz, hogy jól működő szervezet legyünk, csupán saját erőnk rendszerezésére szolgál. Ahhoz, hogy erősebbek legyünk, szükségünk van barátokra, támogatókra, ahogyan másoknak is szüksége van ránk, mint törvénytisztelő, a szegények és az elnyomottak mellett nyíltan kiálló fiatal szervezetre. Azt mondom hát, hogy keressük a kapcsolatot a civil szervezetekkel, diákszövetségekkel, a hazánk területén élő népi kisebbségekkel, közösségekkel, bárkivel, akivel együttműködhetünk, és akikkel kölcsönösen hasznos munkát végezhetünk, egyszóval: nyissunk! Az önmagunkkal való politizálás nem használ, túlélni és épülni csak az tud, aki kinyitja szemét és kezét a világ felé.
Rendezzük kapcsolatainkat külföldi barátainkkal, és mutatkozzunk be új szövetségeseinknek, keressük az ő barátságukat. Hívjuk meg a környező országok testvérszervezeteit nyári táborunkba, szervezzünk közös rendezvényeket, álljunk ki egymás igazáért, támogassuk egymást, hiszen a magányos harc ideje lejárt, előrelépni, a szellemiségünket messzebb és messzebb vinni csak közös erővel, összefogással lehet!
És mindeközben ne feledkezzünk meg szervezetünk nagy testvéréről, a Magyar Kommunista Munkáspártról sem. A párt mindig is kiállt a Front mellett, támogatta anyagilag és eszközökkel, ha kértük. Segített, adott, tett értünk, ha kértük. Háláljuk meg a sok kapott javakat, segítsük a pártot, és ezáltal segítsük önmagunkat is, hiszen mi vagyunk a legifjabb generáció, mi leszünk egyszer majd a párt, ezért hát ne szégyelljünk tanulni tőle. Rendkívül fontos, hogy mutassuk meg, nekünk igenis vannak közös vonásaink, céljaink, elképzeléseink. Ne mindig a múltat firtassuk, a jelenre de legfőképpen a jövőre koncentráljunk, mert a Front a pártért is van, ahogy a párt is nehezebb körülmények között lenne Front nélkül. Ezért azt kérem, a Baloldali Front a jövőben számoljon be a párt Központi Bizottságának a végzett munkáról, kövesse továbbra is a párt politikai irányvonalát, de legyen lendületes, tegye hozzá fiatalos erejét, elképzeléseit, életerejét. Cserébe a párt továbbra is támogatja a Frontot, beválasztja vezető testületeibe annak legérdemesebb tagjait, jogot ad neki, hogy beleszólhasson a pártéletbe, és tanuljon mindeközben, tapasztalatot szerezzen. A közös utunkra vonatkozó módosítások szintén megtalálhatóak az új Alapszabály módosítási javaslatai között, ne féljetek alaposan elolvasni, és megvitatni.
Végezetül ne szégyelljetek ötletekkel előállni, hiszen mindenki véleménye fontos, mindenkit meghallgatunk attól függetlenül, hogy egy javaslat végül formát ölt-e a cselekvés szintjén, avagy nem. A Front a közeljövőben megtartja immár hagyományos táborát, melyre szeretettel várja tagjait, majd kiveszi részét az elhanyagolt emlékművek takarításából. De számos már elképzelést vitára bocsát majd az előadássorozatok szervezésétől a fotográfiai kiállításon át egészen az új tipusú szórólapok megtervezéséig, és a szórási stratégia kidolgozásáig. Rendezni, és rendszeresen karban tartani, tölteni kell honlapunkat is, melyhez szakértelmet és ötleteket, képanyagot is várunk. Terveim szerint újra lehetne indítani a Frontoldal nevű havilapot is, melybe cikkeket, írásokat, visszaemlékezéseket, témákat és szintén képanyagot várunk. Sokan vannak köztetek, akik szeretnek írni, szeretnek mélyre ásni egy-egy téma kapcsán. Küldjék hát az írásaikat, hadd teljen csak meg az újság tartalommal, hasznos és érdekes tartalommal. Foglalkozunk a fiatalok problémáival, írjunk róla, hallassunk hangunkat, és ők is meg fognak hallani minket! Ne féljetek ötletelni.
Utcai akcióinkhoz több, jobb minőségű, leleményesebben elkészített, kivitelezett eszközökre lesz szükség, hogy a figyelem középpontjába kerülhessünk. Számoljunk le a megszokott asztalkázással, az évek óta nyúzott transzparenseinkkel. Ne egy elmúlt időszak emlékét cipeljük magunkkal unalomig, hanem közös erővel, anyagi ráfordítással, és energiával készítünk újakat, legyünk hatékonyabbak, és utcai megjelenésünk megítélése is hamarosan megváltozik. Az utcai munka már nem csak egy kedvetlen kötelesség lesz, hanem új tartalommal telítődik meg.
Kedves elvtársak! Amikor szavazatotokat leadjátok egy jelöltre, gondoljátok végig és vegyétek figyelembe, hogy az új vezetésnek olyan mértékű újrakezdéssel kell elindítania a szervezetet az úton, mely valóban hasonlatos egy újjászületéshez. Ez az út nem lesz könnyű és nem lesz akadálymentes, de ha megbíztok, képesek vagytok megbízni újra társaitokban, akkor engedjétek meg nekik, hogy próbálkozzanak, és bebizonyíthassák, hogy nem minden tisztségben eltöltött időnek kell feltétlenül kudarccal végződnie. lehet másképp is, tesszük is, ami erőnkből leginkább telik.
Számítok bizalmatokra, döntsük el együtt a Front jövőjét!

2011. július 22., péntek

Kongresszusi megerősítéssel veheti át Nagy Judit a BalFrontot a lázadóktól

Július 22-én, szombaton kongresszust tart a Magyar Kommunista Munkáspárt ifjúsági szervezete, a Baloldali Front. Ezen várhatóan új vezetést választanak, mert a jelenlegi tegnap, csütörtökön bejelentette távozását, és arra kérte a tagságot, hogy aki nem ért egyet a Munkáspártban és a Frontban szerintük tapasztalható negatív jelenségekkel, szintén távozzon a Frontból. Az új elnök Nagy Judit lehet, akit a most távozó vezetés már korábban kizárt, most azonban a Front élére térhet vissza.
***
A tegnapig, a lemondásáig hivatalban lévő vezetés az alábbi közleményben tudatta a lemondásukhoz vezető okokat:
Baloldali Front Kommunista Ifjúsági Szervezet Országos Vezetősége
K Ö Z L E M É N Y
Elvtársak! Baloldali Barátaink!
A szombatra (2011. július 23.) összehívott Baloldali Front Kommunista Ifjúsági Szövetség kongresszusának összehívása szabálytalan és törvénytelen.
Ahogyan a jelenleg érvényben lévő Szervezeti Szabályzatunk kimondja:
5. § d.) A Kongresszust az Országos Vezetőség hívja össze legalább évente, szükség szerint bármikor. A Kongresszus helyszínét és időpontját az Országos Vezetőség határozza meg. A Front Alapszervezeteinek egyötöde az indok, az időpont és a napirend megjelölésével, írásban bármikor kötelezhetik az Országos Vezetőséget a Kongresszus összehívására.”
Az Országos Vezetőség nem látta  az alapszervezetek egyötödének, az aláírását, akik a Baloldali Front XIII. Kongresszusának összehívását kezdeményezik. A jelenleg érvényben lévő szabályzatunk szerint, a Kongresszus összehívására és megszervezésére mind a mai napig a jelenlegi Országos Vezetőség jogosult.
Vezetőségünk   – a kezdeményezők aláírásainak hiányában – nem tudott a kongresszus összehívásáról.  Nem szervezett  kongresszust, nem  határozta meg annak sem az időpontját, sem a helyszínét. 
Szervezeti Szabályzatunk értelmében, jelenleg is, számos olyan tagja van a Frontnak, akik nem tagjai a Munkáspártnak, mégis joguk van a Frontban,  bármely pozíciót betölteni, - akár az Országos Vezetőségben is - így az az érvelés, hogy a Front vezetőinek kötelező  a Munkáspárt tagjainak is  lennie, hibás,  helytelen, és megtévesztő állítás.
Mi, az Országos Vezetőség tagjai szomorúan látjuk, hogy a Baloldali Frontban kialakult egy törvénytelen és jogtalan helyzet, amihez nem kívánunk asszisztálni.  Az a szervezet, amely a saját szabályait sem tartja tiszteletben, soha sem lehet egy példát mutató,  hiteles, és főleg nem  lehet kommunista elveket valló szervezet.
Szabályos és törvényesen megrendezett kongresszus keretében kellett volna dönteni a Front további irányvonaláról, hogy senki ne kérdőjelezhesse meg a Front XII. Kongresszusának legitimitását.
Mivel nem ez történt, úgy döntöttünk, hogy kilépünk a Baloldali Frontból és egy új szervezetben folytatjuk tovább a következetes,  baloldali, kommunista  politizálásunkat,  a bérből és fizetésből élő emberekért.
Kérjük azokat az elvtársainkat - akik nem értenek egyet a Munkáspártban és a Frontban zajló negatív tendenciákkal, a diktatórikus módszerekkel, a hazugságokon alapuló, megalkuvó, mások véleményét semmibe vevő, hatalomtól ittas politikai megnyilvánulásoktól – kövessék példánkat és lépjenek ki a Frontból!
Megköszönjük minden tagunknak az  eddig végzett munkájukat,  és az együtt töltött kellemes napokat! A maradóktól elköszönünk, és további jó munkát kívánunk nekik!
Budapest, 2011. július 21.
A Baloldali Front vezetőségének tagjai:
Cseh Miklós elnök     
Berényi Imre vezetőségi tag 
Kovács Balázs vezetőségi tag                                         
Juhász Norbert etikai biztos
***
A tegnap megszületett közlemény után másnap, vagyis ma az index.hu egy újabb anyagot közölt a Munkáspártban zajló eseményekről ezzel a címmel: Thürmer visszaszerzi az ifjú kommunisták feletti hatalmat.
(Előzmények) Mint ismert, egy héttel ezelőtt, július 15-én az index.hu már írt arról, hogy Paulik Péter ferencvárosi KB-tag és régióelnök távozik a Munkáspártból, illetve hogy az ifjúsági szervezet, a Front egyik vezetőségi tagja, Juhász Norbert felvázolta a belső helyzetet, és a Front elnökéhez hasonlóan kilép a Munkáspártból (a Frontból akkor még nem).
Paulik Karacs Lajosné országos alelnök személyét támadta, pénzügyi visszaéléseket sejtetett, és utalt arra, hogy Székely Péter egy párthelyiség ki nem fizetett bérleti díja miatt kényszerült a távozásra három évvel ezelőtt. (Székely, az akkori Front-elnök sokáig élvezte a párt bizalmát, indulhatott a főpolgármesteri posztért is, de a felhalmozódott tartozás miatt nem várta meg, amíg eltávolítják a pártból, hanem önként távozott. A Központi Bizottság megállapította a tartozás tényét, de nem kívánt sarat dobálni rá, ami az akkori közleményükből ki is derül. Paulik most utalt arra, hogy ő már akkor jelezte Karacs Lajosnénak a 400 ezres tartozást, de ő, mármint Karacsné nem lépett időben, és ezért a budapesti tagság fizette ki az összeget.)
"A Munkáspárt halálán van és meg is fog halni, mert már túl van a 24-ik órán. A balhét elvitték a lapátra tett KB-tagok, a Munkáspárt alelnökei (kivéve Karacsné) és az elmart ifjúsági vezetők, az elmart értelmiség. Mindenki hibás, csak az elnökség nem, igaz? - írta Paulik levelében. Előzményként felvetette, hogy egy névtelen levelet "fújt be a szél" a Munkáspárt Központi Bizottságának júniusi ülésére, csakhogy annak tartalmát a tagok nem ismerhették meg, viszont Karacs Lajosné utalt arra, hogy a levél létezik, de komolytalan dolgok vannak benne. Erről maga a párttagság is csak annyit tudhatott meg, amennyi a párt központ újságjában, A Szabadságban megjelent - vagyis annyit, hogy a Központi Bizottságnak jelezték, hogy van egy ilyen levél, amely pénzügyi visszásságokat fogalmaz meg, illetve hogy Karacs Lajosné azonnal számoljon el a tagságnak a párt pénzügyi helyzetéről. Mivel azonban a levélben megfogalmazott vádak teljességgel hamisak, a Központi Bizottság túllépett ezen - pontosabban Karacsné nem ismertette a levelet, csak a végső verdiktet (rágalom- és hazugsághullámot sejtetve a tartalomról) mondta ki arról.
Juhász Norbert egyrészt a Heves megyei szervezet elnöke volt, a Baloldali Front vezetőségi tagja, illetve aktív szerepet vállalt az egri kórházprivatizáció elleni tüntetéseken. Szerinte „Igazából nem nekem, és a közelmúltban távozott, és jelenleg is egyre több távozó elvtársunknak kellene otthagyni ezt a szervezetet hanem, azoknak a dilettáns, karrierista embereknek, akik 20 éve bebetonozódtak e párt legfelsőbb vezetésébe, és akiknek egyben köszönheti a Párt a halálát. A Párt halálával ők is el fognak tűnni, a süllyesztőben. Lenin elvtárs szavaival élve: 'várja őket a történelem szemétdombja'.”
A Munkáspárt Központi Bizottsága július 16-án, szombaton ülésezett, és az alábbi határozatot adta ki a Baloldali Front internetes oldalán:
1. Cseh Miklós, Berényi Imre, Juhász Norbert és Kovács Balázs, a Baloldali Front vezetői levelet intéztek a párt vezetéséhez. Levelükben közlik, hogy kilépnek a Munkáspártból. Leveleikből kiderül, hogy a Baloldali Frontot a Munkáspárttól függetlenül kívánják működtetni.
Levelüket közzé tették az Interneten is, lehetőséget adva a polgári sajtónak, hogy támadják a Munkáspártot.
2.A Központi Bizottság elítéli lépésüket, amellyel kárt okoznak a párt minden tagjának és szervezetének. Fiatal koruk ellenére a Munkáspárt tagsága hármukat magas párttisztségekbe választotta. Megismerhették a nemzetközi és a magyar munkásmozgalom, és ezen belül a Munkáspárt súlyos gondjait. Részt vettek a Munkáspárt 23. kongresszusán. Tudták, hogy a párttagság milyen áldozatokat hoz a párt megmentéséért.
Tudták azt is, hogy a kongresszus kimondta: a Munkáspártnak tovább kell élnie! Ennek érdekében a kongresszus elfogadta a Munkáspárt Új Programjának irányelveit, megújította a párt vezetését. A Központi Bizottságban több fiatal kapott szerepet, és bevonták őket az Elnökség munkájába is.
A nagyon nehéz helyzet ellenére a Munkáspárt továbbra is biztosította a párt működését. Megindult a civilmozgalmak, a szakszervezetek felé. A Munkáspárt ismét hallatta hangját a belpolitikában. Párttagjaink nagy többsége megnyugvással fogadta e lépéseket.
3. A levélírók a párt vezetését teszik felelőssé a párt, a munkásmozgalom rendkívül nehéz helyzetéért. Semmibe veszik a párt közösen és többször kimunkált értékelését, amely szerint ma Magyarországon nincs forradalmi helyzet. Ma nagyon sok ember nagyon rosszul él Magyarországon, de nincs tömegnyomor. Sokan éheznek, de nincs éhséglázadás. Még nem állt be az a helyzet, amire Marx azt mondja: a proletárok csak láncaikat veszíthetik. Az uralkodó osztály pedig képes fenntartani uralmát, képes manipulálni az embereket, képes átmenetileg stabilizálni a tőkés rendet.
A Munkáspárt azonban nem ül ölbe tett kézzel. Ma még nincs forradalmi helyzet, de holnap lehet. Azért lehet, mert az Európai Unió még nem küzdötte le a válságot. Görögország után jöhet Portugália, Spanyolország, sőt Olaszország. És akkor bármi lehet, még forradalom is. A mi dolgunk nem az, hogy csodákra várjunk, idő előtt forradalomról beszéljünk, hanem az, hogy készüljünk és magyarázzuk az embereknek, hogy nekik is készülniük kell. Ez a párt 23. kongresszusának politikája. A levélírók a párt vezetését támadva, rágalmazva a kongresszuson elfogadott politikától határolódnak el
4. A Központi Bizottság visszautasítja a levélben foglaltakat. Megerősíti bizalmát a párt elnöke, Elnöksége iránt. Megerősíti, hogy a párt tevékenységét a 23. kongresszuson meghatározott úton kell folytatni.
5. A Központi Bizottság kijelenti: a Baloldali Front a Munkáspárt ifjúsági szervezete. Senkinek sincs joga leválasztani, eltávolítani a Munkáspárttól, és szembe állítani a párttal. A Baloldali Front fiataljai nem egyik vagy másik vezető szervezetébe léptek, hanem a Munkáspárt kommunista ifjúsági tömörülésébe. A Központi Bizottság üzeni minden fiatalnak: védjék meg a Baloldali Frontot azoktól, akik a párt ellen kívánják fordítani
6. A Központi Bizottság kéri a párt minden tagját és szervezetét: folytassák a munkát, ne engedjék, hogy bárki is megzavarja a párt életét, küzdelmét a tőke, a pénz uralma ellen.
Budapest, 2011. július 16.

***
Ilyen előzmények után született meg tegnap a Front vezetőinek levele, amelyet fentebb közöltünk, majd ma az index.hu anyaga a folytatásról. Ennek lényege:
Visszafoglalja a leválni készülő kommunista ifjúsági szervezetet a Munkáspárt. A Baloldali Front több vezetője az elmúlt hetekben szokatlan nyíltsággal támadta a pártvezetést, és az elszakadást tűzték ki célul. Thürmer Gyuláék viszont szombatra összehívták a szervezet kongresszusát, ahol várhatóan új vezetést ültetnek a Front élére.
Az anyag ezután összefoglalja az eddigieket, majd tényként közli, hogy a Munkáspárt a Baloldali Front ügyében szombatra, vagyis holnapra tisztújító kongresszust hívott össze, ezen pedig a pártelnökhöz lojális vezetést fognak választani a távozók helyére.
***
A belső helyzetet jól ismerők szerint senkit nem érhet különösebb meglepetés, amikor Nagy Juditot választják meg a Baloldali Front szombati kongresszusán. Nagy 26 éves, bölcsész végzettségű, és bár jelölték a tavalyi parlamenti és önkormányzati választáson Miskolcon, a szükséges ajánlásokat nem tudta összeszedni. Tavaly a Munkáspárt új elnöksége elnökségi kabinetet hozott létre, amely Nagy is tagja, mégpedig az ifjúsági és civilszervezeti iroda vezetőjeként. A párt felső vezetésének bizalmát élvezi, ő szerkesztett meg egy munkásmozgalmi történelmi antológiát, amelyet a párt kiadója, a Progressio adott ki Szél vagyok címen. Az interneten személyeskedésbe hajló vitákat folytatott le az előző vezetéssel, nehezményezve, hogy őt kizárták a Baloldali Frontból. A válasz erre az volt, hogy elküldték neki villanylevélben a kizárásról szóló határozatot, szerinte azonban ez nem érkezett meg hozzá. Valószínűsíthetően a Munkáspárt a kialakult zavaros helyzet, és persze a lázadók megnyilvánulásai miatt is kívánt érdemben lépni az ifisták ügyében.