Oldalak

2011. március 17., csütörtök

Cseh Miklós: Tegyük újra erőssé az országot, éljen az ellentámadás és a harc

Kedves Elvtársak, Barátaink, Budapestiek!
Kevés olyan esemény van a magyar történelemben, amelyet az egész magyarság egységesen és pozitívan ítél meg.
1848 márciusának emléke, még 163 év elteltével is, büszkeséggel tölti el az igaz hazafiak szívét. Megjelenik előttünk a lánglelkű költő: Petőfi Sándor, a Nemzeti Dal, eszünkbe jutnak az akkor megfogalmazott nemzeti követeléseink, a 12 pont.
Ilyenkor valahogyan szebben lobog a piros-fehér-zöld zászló. Jó érzéssel viseli az ember a kokárdát, és hazafias indulóink is lelkesítően hatnak országunkra.
De másnap elmúlik a varázs.
Nemzeti lobogóink lekerülnek az oszlopokról, eltesszük a kokárdát is újabb 1 évre, és tétlenül
nézzük, - vagy ami még ennél is rosszabb - észre sem vesszük, hogy az országunk, ismét, idegen hatalmak elnyomása alatt szenved.
Elvtársaim!
Idézzük fel a 12 pont egyes követeléseit, mert bármilyen megdöbbentő is, népünk 163 éves
követelése, a mai napig aktuális.
Mit kíván a magyar nemzet?
„Kívánjuk a sajtó szabadságát, a cenzúra eltörlését.” – mondták nagyjaink, 1848 márciusában.
Majd eltelik 163 év, és 2011-ben Magyarországon életbe lép Európa egyik legvisszataszítóbb
törvénye, a médiatörvény, amely a hatalom teljes uralma alá vonja a sajtó felügyeletét.
Ma a politikai elit minden eszközt bevet, hogy elhallgattassa a rivális politikai erőket, köztük
pártunkat, a Munkáspártot is. Mindezt teszik azért, mert napjainkban mi fogalmazzuk meg azokat a jogos, népi követeléseket, amely megvalósulása esetén eljön Petőfi Sándor által is megálmodott új világ, a közösségi társadalom. Vagy ahogy a költő fogalmazott, a Kánaán, ahol a bőség kosarából mindenki egyaránt vehet, a jognak asztalánál mind egyaránt foglal helyet..
Nézzük tovább, mit kívánt még a magyar nép 1848-ban?
„A' katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a' külföldieket vigyék el tőlünk”
E sorokat olvasva, nem elvetemült gondolat, ha azt mondom, hogy a rendszerváltó elit elárulta a 48-as márciusi ifjúság ügyét,akkor, amikor Magyarországot, beléptette a NATO-ba.
Az a nép, amely 1848-ban még a függetlenségéért harcolt, most a NATO tagjaként távoli országok megszállásában vesz részt.
A márciusi ifjúság egyik nagy eszméje volt, a szabadság, 163 év elteltével nem több, mint üres szó.
Kossuth Lajos országa, ma a világ legagresszívabb hatalmának, az Amerikai Egyesült Államoknak lelkes csatlósa.
Az ország vezetői, az elmúlt 20 évben, szégyenkezés nélkül adták fel hazánk függetlenségét, sőt, még büszkék is arra, hogy szerepet vállalunk a NATO vérfürdőjében, az pedig nem más, mint hazaárulás!
Azokat, akik foggal, körömmel védték Magyarország semlegességét 1999- ben, többek között minket, kommunistákat tituláltak hazaárulóknak, és szélsőségesnek.
Pedig ahogyan 1848-49-ben nem a szabadságharcos nép volt hazaáruló, úgy 1999-ben sem, és 2011-ben sem azok a szélsőségesek, akik a semlegesség mellett állnak ki.
Elvtársak!
Történelmi tapasztalataink mondatják velünk, hogy nincs társadalmi haladás, függetlenség nélkül, és nincs függetlenség sem, hazaszeretet nélkül.
Most, amikor a magyar államot új alapokra próbálja helyezni a kormány, kötelességünk minden erőnkkel szembeszállni azokkal a törekvésekkel, amelyek sértik a modern köztársaság eszméjét, Kossuth Lajos és a 48-as ifjúság politikai örökségét. Az Orbán Viktor vezette, úgynevezett Nemzeti Ügyek Kormánya, nem az önálló, erős, független magyar állam megteremtéséért kormányoz, hanem visszarepítenek minket a legsötétebb 30-as évekbe, a Horthy-világ Magyarországába. Az új alkotmány tervezete nem egy haladó szellemiségű modern államot vizionál, hanem a múltba révedő, szélsőségesen konzervatív országot.
Ez pedig szöges ellentétben áll azokkal a haladó, és népi célokkal, amelyeket 1848 hősei
megfogalmaztak.
Kérdés, hogy mit tehetünk mi, igaz baloldaliak, akik nem csak külsőségekben, hanem tettekben is összekapcsoljuk a társadalmi haladás, és a függetlenség eszméjét, ezáltal képviselve az őszinte hazafiságot?
A válasz egyszerű: harcolnunk kell úgy, ahogyan tették azt elődeink. Ismét küzdeni kell a szabadságunkért, a jogi és szociális egyenlőségért, a szabad sajtóért, a haladásért!
Szembe kell szállni azokkal, akik megkötik a nép kezét, és az Európai Unió rabszolgáivá
züllesztenének minket!
Tegyük újra erőssé az országunkat, legyen ismét büszke a magyarság!
Számunkra 1848 eszméje, a márciusi ifjak, Petőfi Sándor és Kossuth Lajos ne csak emlék legyen, hanem példa is!
Előre hát mind, aki költő, A néppel tűzön-vízen át!
Éljen Magyarország! Éljen a függetlenség! Éljen az ellentámadás! Éljen a harc!

2011. március 14., hétfő

Thürmer: Mondjuk meg az EU-nak, hogy nem fizetjük az adósságot, ők viszont fizessenek a rendszerváltásért

A forradalmárok mi vagyunk

Szegeden és Hódmezővásárhelyen köszöntötte a Munkáspárt az 1848-49-es forradalom és szabadságharc ünnepét. A rendezvények szónoka Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke volt. A márciusi ifjak forradalmat hajtottak végre, előrevitték az országot. – hangoztatta. Ma azonban nincs forradalom. A rendszerváltás tönkretette azt, amit a közösségi társadalom valóságos értékként a nemzetnek adott. A „fülke-forradalomnak” nevezett választási győzelem nem állította meg, nem változtatta meg a tőkés rendszer két évtizedes pusztító folyamatát.  A forradalmárok mi vagyunk. Petőfi Sándor és Kossuth Lajos nevét mi tűzzük zászlónkra. Petőfi víziója a jövőről a mi pártprogramunk is. Kossuth függetlenség eszméje a miénk is.- emelte ki a pártelnök.
 
Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnökének beszéde
(Szeged, 2011. március 14.)

Tisztelt ünneplő közönség! Barátaim!
1848. október 3-án Kossuth ezt írja az Országos Honvédelmi Bizottmánynak: „Szegedre okvetlenül el kell mennem. Várnak, mert itt várja a nép a szabadság szavát, mint az idvezítőt.” Kossuth eljött és e téren leborult nemzete nagysága előtt.
Mi, a késői utódok ugyanezen a helyen emlékezünk az 1848-49-es forradalomra és szabadságharcra. Dicső elődeink 1848. március 15-én azért mentek az utcára, hogy megdöntsék a feudális rendet és kivívják az ország szabadságát, a magyar nemzet függetlenségét.
Ezekben a napokban és órákban a magyar politikusok párhuzamot vonnak 1848-49 és a mai Magyarország között. Petőfi és Kossuth ruhájába bújnak, azt a látszatot keltve, hogy napjainkban is a haladást előrevivő forradalom részesei vagyunk.
A márciusi ifjak forradalmat hajtottak végre, előrevitték az országot. Március utat nyitott a jobbágyság eltörlése előtt. Az eddig földhöz kötött jobbágy szabad lett, a feudalizmus elveszítette egyik pillérét. Az új társadalmi rend, a kapitalizmus megkapta azt, ami fejlődéséhez elengedhetetlen: a munkaerejével szabadon rendelkező bérmunkások tömegét.
De milyen forradalomról beszélhetünk ma? A rendszerváltás tönkretette azt, amit a közösségi társadalom valóságos értékként a nemzetnek adott. Az emberek értelmes és teljes foglalkoztatottsága helyére a tömegek értelmetlen és pusztító munkanélküliséget hozta. A kultúra és az oktatás egykor szélesre nyitott kapuit bezárta, a magas szintű magyar oktatási rendszert szétzúzta, és helyére az emberek tömeges butítását hozta.
A „fülke-forradalomnak” nevezett választási győzelem nem állította meg, nem változtatta meg a tőkés rendszer két évtizedes pusztító folyamatát. Azt vállalta, hogy megállítja a tőkés rendszer válságát, konszolidálja azt a tőkés rendszert, amely milliókat tett kiszolgáltatottá, és megfosztotta Magyarországot függetlenségétől
A márciusi ifjak győzelemre vitték a polgárság legszentebb eszméit, a szólás-és sajtószabadságot. Ezzel óriásit léptek előre a feudalizmus zártságához és az arisztokrácia médiamonopóliumához képest. A tőkés rendszerváltás a sajtószabadságot alárendelte a médiatulajdonosok és a nagy tőkés pártok önkényének. Minden baloldali és haladó nézetet kizárták a hivatalos nyilvánosságból. A mostani kormány egy sor olyan törvényt hozott, amely nem csak a szólás szabadságát tiltja, de a gondolkodásét is.
A forradalmárok mi vagyunk. Petőfi Sándor és Kossuth Lajos nevét mi tűzzük zászlónkra. Petőfi víziója a jövőről a mi pártprogramunk is. Olyan társadalomban akarunk élni, ahol a „bőség kosarából mindenki egyaránt vehet”. Olyan államot akarunk, amelyben „a jognak asztalánál mind egyaránt foglal helyet.” Olyan szellemi életet, olyan oktatást, olyan kultúrpolitikát akarunk, amely lehetővé teszi, hogy „a szellem napvilága”ragyogjon „minden ház ablakán.”
Kossuth függetlenség eszméje a miénk is. Kossuth 1849. április 14-én kikiáltotta a Habsburg-ház trónfosztását, s kinyilvánította: „a magyar nemzet elidegeníthetetlen természetes jogainál fogva az európai státuscsaládba önálló és független szabad státusként belép”.
Ma újra időszerűvé vált hazánk függetlenségének visszaszerzése. A magyar gazdaság a külföldiek kezében van. A magyar külpolitikát Brüsszelben és Washingtonban döntik el. Az EU naponta avatkozik be a magyar belügyekbe.
Az új alkotmány tervezete szentesíti korlátozott függetlenségünket és megcsorbított szuverenitásunkat. „Magyarország az Európai Unióban tagállamként való részvétele érdekében nemzetközi szerződés alapján – az alapító szerződésekből fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékig – egyes, Alkotmányból eredő hatásköreit a többi tagállammal közösen, az Európai Unió intézményei útján gyakorolhatja.”
Barátaim!
Magyarország kényszerpályán van, amelyet a nemzetközi pénzügyi szervezetek határoznak meg. Erről a pályáról csak akkor képes az ország letérni, ha olyan erős vezetése lesz az országnak, amely képes a külföld gazdasági, politikai és katonai nyomását ellensúlyozni, szembe nézni a külfölddel.
Támogatunk minden erőfeszítést, amely Magyarország haladását és függetlenségét szolgálják. De nem támogatunk semmilyen olyan politikát, amely szavakban haladást és függetlenséget hirdet, a valóságban ismét alárendel bennünket az idegen hatalmaknak.
Támogatunk minden erőfeszítést, amely a társadalmi békét szolgálja. De nem támogatunk senkit és semmit, aki, és ami a néppel akarja a tőkés válság árát megfizettetni. Ajánlom a mai politikusok figyelmébe Petőfi figyelmeztetését: 
Az alkotmány rózsája a tiétek,
Töviseit a nép közé vetétek;
Ide a rózsa néhány levelét
S vegyétek vissza a tövis felét!
Barátaim!
Szerezzük vissza Magyarország gazdasági, politikai és szellemi függetlenségét! Adóztassuk meg a multinacionális bevásárló központokat és transznacionális cégeket! Fokozatosan szorítsuk ki őket a magyar gazdaságból! Helyükre magyar vállalatok, magyar vállalkozók lépjenek! Állítsuk vissza a nemzeti termelést, ami elengedhetetlen a gazdasági függetlenséghez!
Magyar mezőgazdaságot akarunk! Magyarország az alapvető élelmiszerek terén legyen független a külföldtől! Az állattenyésztést helyre kell állítani! A kormány feladata, hogy megvédje a magyar termelőket a külföldi agráragressziótól. Ne engedjük új bevásárló központok építését!
Mondjuk meg az EU-nak: fizessen a rendszerváltásért! Ők jártak a legjobban, ők a haszonélvezők, fizessenek!  A magyar kormány jelentse be: nem fizeti a külföldi adósságok kamatait.
Elég a háborús politikából!  Magyarország lépjen ki a NATO katonai szervezetéből!
Szegediek! Tisztelt ünneplők!
A forradalom és szabadságharc ünnepén nem hallgathatunk azokról a törekvésekről, amelyek az új alkotmány formájában éppen 1848-49 nagyszerű és lelkesítő eszméit teszik semmissé.
1848 bővítette az emberek jogait. A mostani alkotmány az állampolgárok jogait a négyévenkénti szavazásra korlátozza, lényegében megfosztva őket a közvetlen demokrácia minden intézményétől.
A márciusi ifjúság jogvégzett forradalmárai olyan államot akartak, ahol a nép ellenőrzi a hatalmat. A mai politikai elit jogvégzett politikusai viszont olyan államot teremtenek, ahol a nép érdemben nem ellenőrizheti a képviselőket, nem hívhatja őket vissza, nem szólhat bele a hatalom ügyeibe.
A márciusi forradalom a köztársaság eszmeiségében született. Kossuth nem teremtett köztársaságot, de a forradalom állami működése inkább hasonlított egy köztársaságra, mintsem egy monarchiára. A mai hatalom a monarchia szellemét, jelképeit és jogi megoldásait csempészi vissza. Idő kérdése, mikor válunk monarchiává.
1848 előre vitte Magyarországot. Már nem egyszerűen Párizsra vetettük „vigyázó szemünket”, de néhány hónap alatt behoztuk politikai és szellemi lemaradásunkat Európa fejlettebb részével szemben. A mostani hatalom, amint az alkotmány tervezetéből is kiolvashatjuk, a 21. századból a 20. századba, sőt a 19. századba viszi vissza az országot. Felejtsük el a kommunikációs társadalom vívmányait? Vessük el mindazokat a lehetőségeket, amelyeket az Internet tömeges elterjedése a gondolkodás, a szólás és a cselekvés szabadságának kibővítése terén jelent? Térjünk vissza a múltba, magunk mögött hagyva a jövőt?
Nem, barátaim!
Mi Petőfi és Kossuth ügyét akarjuk folytatni. Mi a forradalmat akarjuk tovább vinni.
Törvény előtti egyenlőséget akarunk! A törvényeket mindenki tartsa be! Ne az döntsön, hogy ki tud sztárügyvédeket megfizetni, hanem az, hogy kinek van igaza. Csak tiszta embereket engedjenek a közéletbe!
Népi országgyűlést akarunk! Beszámoltatható, ellenőrizhető és visszahívható képviselőkkel!
Egyenlő és arányos választási rendszert akarunk! E nélkül minden parlament csak a milliárdosok, a gazdagok gyülekezete lesz.
Szociális jogokat akarunk a politikai jogok és szabadságok mellé. A lakhatás mindenki magyar állampolgár számára legyen alkotmányos jog. Az alkotmány garantálja az első lakáshoz és az első munkahelyhez való jogot!
Éljen a forradalom és a szabadságharc ünnepe!
Éljen a magyar nép!
Éljen Magyarország!