Oldalak

2011. július 30., szombat

Thürmer: A Munka Törvénykönyve módosítása Mussolinira emlékeztet

"Fogjál kezet a főnököddel, ha már eljött Békéscsabára" - mondta a csabai piacon pénteken délelőtt az egyik árus a másiknak, és valóban: az érintett még a tagkártyáját is elővette, miután üdvözölte Thürmer Gyulát, a Magyar Kommunista Munkáspárt elnökét.
Az elnök hét óra után érkezett meg Békéscsabára, majd a vasútállomás előtt a taxisokkal váltott szót. (Volt lehetőség a hosszabb eszmecserére, hiszen még a busszal és vonattal érkező utasok sem akartak taxival hazamenni.) A Békés megyei elnökség tagjai Gál Ferenc elnökkel együtt osztogatták A Szabadság példányait, amelyben a Munkáspárt programjának irányelvei, illetve a párt nyugdíjkoncepciója volt olvasható. Az újsághoz csatoltak egy cédulát, amelyben arra kérték az olvasókat, hogy amennyiben észrevételeik vannak a leírtakkal kapcsolatban, keressék a megyei szervezetet. A megszólított járókelők általában jól fogadták a szíves kínálást, így a megmaradt néhány példány már a piacon fogyott el.
A piacon Thürmer Gyula paradicsomvásárlással kezdett, illetve a házitej ára iránt érdeklődött. A bolti tej ára másfélszer-kétszer drágább az előbbinél a megyeszékhelyen, tehát a jó minőségű, termelői tejre lenne kereslet - már persze ha a minimálnyugdíj vagy annak környékén élő nyugdíjasok, munkanélküliek bevétele nem fogyna el a fűtés, a lakbér és a gyógyszerek kifizetése után. Az elnökkel beszélgető árusok nem tudtak sok biztatót mondani saját egyéni sorsukat, megélhetésüket illetően. Azok pedig, akik vásárolni indultak, eleve nem vastag pénztárcával érkeztek. Így aztán nyilvánvalóvá vált, hogy a megélhetési szempontból a megyeszékhelyi rangsor utolsó helyén álló nagyváros, Békéscsaba, semmi biztatót nem tud felmutatni a vendégeknek. Néhány szociológus több kötetnyi tanulmányt írhatna össze arról, hova süllyedt a város és megye az elmúlt húsz évben: a megélhetés teljes mértékben bizonytalanná vált, az ország egykori éléskamrája pedig lassan már annak is örülhet, ha külföldi, erősen kétes minőségű élelmiszer jut el az itt élőkhöz (és ha azt képesek megvenni) - ahelyett, hogy az ennivalót maguk a békési emberek állítanák elő, úgy, mint az elmúlt évtizedekben.
A munkáspárti csapat Kiss György lángossütőnél (testvére, Kiss János az orosházi alapszervezet vezetője), is megállt, hogy tesztelje a terméket. A lángos ízlett, a vállalkozó mondatai, amelyeket Thürmer Gyulához intézett a feltett kérdésekre, már kevésbé. Különösebb meglepetés persze nem ért senkit, igaz, akiknek illene meghallaniuk a panaszokat, egy másik világban élnek, ahová a jelek szerint nem érnek fel senki gondjai.
A Korzó téri szökőkútnál az érdeklődő sajtó tájékoztatót kapott a Munkáspárt látogatásának céljáról, a párt elképzeléseiről, és kérdésre az elnök kifejthette, mi a véleménye a Munka törvénykönyve tervezett módosításáról (szerinte ez legfeljebb Mussolini Olaszországában lenne elfogadható, ami pedig a tervezett elbocsátási lehetőségeket és a szakszervezeti jogok megnyirbálását illeti, teljes mértékben elfogadhatatlan).
A munkáspárti csapat délelőtt Csorvás polgármesterével, Szilágyi Menyhérttel találkozott, délben pedig Vantara Gyulához, Békéscsaba parlamenti képviselőjéhez és polgármesteréhez voltak hivatalosak. Az elnök bőven találkozott választói rokonszenvvel az idősek között, de bizony mindettől függetlenül a tény tény marad: Békés megye öt sikeres listaállítás után hatodszorra már nem volt képes legalább két egyéni jelöltet állítani tavaly a parlamenti választásokon, ami a listaállítás feltétele lett volna. A 75 település egyharmadában jelen van alapszervezettel a párt, az orosházi választókerületben Orosházán, Pusztaföldváron, Tótkomlóson, Békéssámsonban és Csanádapácán dolgoznak a kommunisták, illetve Csorvás és Nagyszénás is tartja magát a párt ismertségét illetően, de az önkormányzati választásokon már csak Orosháza tudott kompenzációs listát állítani, és a megszerzett ajánlásokhoz nem tapadt valódi választói rokonszenv - az ajánlók vagy nem mentek el szavazni, esetleg más jelölteket támogattak.
A Békés megyei látogatáson az orosháziakon kívül Gyuláról és Elekről, valamint a megyeszékhelyről érkeztek érdeklődő párttagok.














2011. július 28., csütörtök

Nagy Judit: Ne féljetek ötleteni, segítsük a Munkáspártot, hiszen mi leszünk egyszer a Párt

2011. július 23-án a Baloldali Front-KISZ megtartotta XIII. Kongresszusát. A Kongresszusra meghívtuk eltávozott vezetőinket is, ám sajnálattal kellett értesülnünk róla, hogy nem tisztelnek meg minket jelenlétükkel. Ám tagságunk túlnyomó többsége így is megjelent az eseményen, melynek keretén belül megvitatásra került az új Szervezeti és Működési Szabályzat (Alapszabály). A korábbi, erősen centralizált alapszabállyal ellentétben az új szabályzat kifejezetten demokratikusabb működést engedélyez, nem csoportosul a szükségesnél több jogkör az Elnök kezében, és tagjaink jogai megnövekedtek. Az alapszabály megvitatásakor több, helyben született javaslatot is szavazásra bocsátottunk, és utólag felvettünk a dokumentumba. Egyik legfontosabb újdonságunk szerint a Baloldali Front mindig követi a Munkáspárt politikai irányvonalát. Amennyiben attól eltér, a párt elnöksége a Frontot feloszlathatja. Mi bízunk vezetőinkben, anyapártunkban, így nem félünk ezt a jogot a kezébe tenni.
A Kongresszus titkos szavazással döntött az új vezetők megválasztásáról is. Első körben elnöknek Nagy Judit, alelnököknek pedig Hosszu András és Semegi Richárd kaptak megfelelő mennyiségű szavazatot. Az etikai biztos pozíciójáért két induló versengett, Tóth Ádám és Thürmer Marianna között szavazategyenlőség alakult ki. A jelöltek kiegészítő beszéde után a Kongresszus újra szavazott. A szavazás eredményeképp végül Thürmer Marianna töltheti be egy évig az etikai biztos pozícióját.
Hétfőn reggel a Front 3 tagú küldöttsége elvitte és benyújtotta a Fővárosi Bíróság felé a Kongresszus résztvevőinek névsorát, jegyzőkönyvét, a Front alapszabályát, és a Kongresszust összehívó aláírások gyűjtőívét is. Így törvényben meghatározott feladatunknak, mint szervezet eleget tettünk, Kongresszusunkat érvényesítettük. Az velünk szemben való támadásokat visszautasítjuk, és kijelentjük, hogy mindenben a szabályoknak és Magyarország törvényeinek megfelelően jártunk el.

Nagy Judit beszéde a Baloldali Front 13. kongresszusán

Tisztelt Kongresszus! Kedves elvtársak!
Nehéz időszakot hagyunk most a hátunk mögött! Nehéz volt azért, mert újra szembe kellett néznünk azzal a ténnyel, hogy nem vagyunk elég szervezettek ahhoz, hogy belső problémák generálása helyett építkezzünk, és minél több fiatalt csábítsunk sorainkba. És nehéz volt azért is, mert a bizalom, amit korábbi vezetőink kezébe helyeztünk, elhamarkodott volt, és nem kaptunk érte semmi mást, csak szidalmakat és nyilvános lejáratási kísérleteket.
De ez a helyzet mától megváltozik! Mondom ezt olyan nyugalommal, mely nem jellemző egy olyan szervezetre, amely történelmi mélypontjáról áll fel előbb csak óvatos, majd egyre magabiztosabb, határozottabb lépésekkel.
Nincs kiskapu, nincs megalkuvás, nincs lehetőség, sem esély arra, hogy ez az újjászületőben lévő szervezet bármely módon is együtt haladjon a számára rosszat akarókkal, a kapitalistákkal, vagy bármely más láthatatlan ellenségeivel.
A Front még mindig él, és élni is fog, ha mi ehhez mindannyian hozzáteszünk, ha nem csak azért vagyunk itt, hogy megünnepeljük magunkat és egyéni vagy közös erkölcsi sikerünket, hanem azért, mert mindannyian ugyanoda tartozunk, ugyanazokat a terheket cipeljük, és ugyanúgy azt akarjuk, hogy egyre többen és többen ébredjenek rá az igazságra, és szimpatizánsok csoportjai csatlakozzanak hozzánk!
A közelmúlt csatározásai legyengítettek minket, de most újra felállunk, hogy tovább vigyük a tüzet.
A szervezet politikája a közelmúltban alig néhány, szűk kérdés köré összpontosult, és elveszett a hírek halmazában. Ha együtt megyünk tovább, javaslom, mindenképpen tisztázzuk, nézzük át, javítsuk ki saját felépítésünket, taglétszámunkat, megmaradt kapcsolatainkat. Túl nagy erőt koncentráltunk az elmúlt időszakban elnökünk kezébe, amivel vissza is élt. Azt mondom, osszuk meg feladatainkat, és együtt dolgozzunk, ne egymás ellen. A Front központja továbbra is Budapesten található, de ne hanyagoljuk el vidéki csoportjainkat, ne becsüljük alá a vidék erejét, hanem osszuk szét feladatainkat, szabjuk testre a végrehajtandókat. E kezdeményezésre meg is született új Alapszabály-módosításunk, amely egyetlen nagy szervezetként tekint a Frontra, melynek vidéken csoportjai működnek, helyi kapcsolattartóval. Szintén erős változtatási javaslat a tagsági viszony konkretizálása, megszűnésének konkretizálása, és a tiszteletbeli tagsági jogviszony kérdésének rendezése. De ez még mind nem elég ahhoz, hogy jól működő szervezet legyünk, csupán saját erőnk rendszerezésére szolgál. Ahhoz, hogy erősebbek legyünk, szükségünk van barátokra, támogatókra, ahogyan másoknak is szüksége van ránk, mint törvénytisztelő, a szegények és az elnyomottak mellett nyíltan kiálló fiatal szervezetre. Azt mondom hát, hogy keressük a kapcsolatot a civil szervezetekkel, diákszövetségekkel, a hazánk területén élő népi kisebbségekkel, közösségekkel, bárkivel, akivel együttműködhetünk, és akikkel kölcsönösen hasznos munkát végezhetünk, egyszóval: nyissunk! Az önmagunkkal való politizálás nem használ, túlélni és épülni csak az tud, aki kinyitja szemét és kezét a világ felé.
Rendezzük kapcsolatainkat külföldi barátainkkal, és mutatkozzunk be új szövetségeseinknek, keressük az ő barátságukat. Hívjuk meg a környező országok testvérszervezeteit nyári táborunkba, szervezzünk közös rendezvényeket, álljunk ki egymás igazáért, támogassuk egymást, hiszen a magányos harc ideje lejárt, előrelépni, a szellemiségünket messzebb és messzebb vinni csak közös erővel, összefogással lehet!
És mindeközben ne feledkezzünk meg szervezetünk nagy testvéréről, a Magyar Kommunista Munkáspártról sem. A párt mindig is kiállt a Front mellett, támogatta anyagilag és eszközökkel, ha kértük. Segített, adott, tett értünk, ha kértük. Háláljuk meg a sok kapott javakat, segítsük a pártot, és ezáltal segítsük önmagunkat is, hiszen mi vagyunk a legifjabb generáció, mi leszünk egyszer majd a párt, ezért hát ne szégyelljünk tanulni tőle. Rendkívül fontos, hogy mutassuk meg, nekünk igenis vannak közös vonásaink, céljaink, elképzeléseink. Ne mindig a múltat firtassuk, a jelenre de legfőképpen a jövőre koncentráljunk, mert a Front a pártért is van, ahogy a párt is nehezebb körülmények között lenne Front nélkül. Ezért azt kérem, a Baloldali Front a jövőben számoljon be a párt Központi Bizottságának a végzett munkáról, kövesse továbbra is a párt politikai irányvonalát, de legyen lendületes, tegye hozzá fiatalos erejét, elképzeléseit, életerejét. Cserébe a párt továbbra is támogatja a Frontot, beválasztja vezető testületeibe annak legérdemesebb tagjait, jogot ad neki, hogy beleszólhasson a pártéletbe, és tanuljon mindeközben, tapasztalatot szerezzen. A közös utunkra vonatkozó módosítások szintén megtalálhatóak az új Alapszabály módosítási javaslatai között, ne féljetek alaposan elolvasni, és megvitatni.
Végezetül ne szégyelljetek ötletekkel előállni, hiszen mindenki véleménye fontos, mindenkit meghallgatunk attól függetlenül, hogy egy javaslat végül formát ölt-e a cselekvés szintjén, avagy nem. A Front a közeljövőben megtartja immár hagyományos táborát, melyre szeretettel várja tagjait, majd kiveszi részét az elhanyagolt emlékművek takarításából. De számos már elképzelést vitára bocsát majd az előadássorozatok szervezésétől a fotográfiai kiállításon át egészen az új tipusú szórólapok megtervezéséig, és a szórási stratégia kidolgozásáig. Rendezni, és rendszeresen karban tartani, tölteni kell honlapunkat is, melyhez szakértelmet és ötleteket, képanyagot is várunk. Terveim szerint újra lehetne indítani a Frontoldal nevű havilapot is, melybe cikkeket, írásokat, visszaemlékezéseket, témákat és szintén képanyagot várunk. Sokan vannak köztetek, akik szeretnek írni, szeretnek mélyre ásni egy-egy téma kapcsán. Küldjék hát az írásaikat, hadd teljen csak meg az újság tartalommal, hasznos és érdekes tartalommal. Foglalkozunk a fiatalok problémáival, írjunk róla, hallassunk hangunkat, és ők is meg fognak hallani minket! Ne féljetek ötletelni.
Utcai akcióinkhoz több, jobb minőségű, leleményesebben elkészített, kivitelezett eszközökre lesz szükség, hogy a figyelem középpontjába kerülhessünk. Számoljunk le a megszokott asztalkázással, az évek óta nyúzott transzparenseinkkel. Ne egy elmúlt időszak emlékét cipeljük magunkkal unalomig, hanem közös erővel, anyagi ráfordítással, és energiával készítünk újakat, legyünk hatékonyabbak, és utcai megjelenésünk megítélése is hamarosan megváltozik. Az utcai munka már nem csak egy kedvetlen kötelesség lesz, hanem új tartalommal telítődik meg.
Kedves elvtársak! Amikor szavazatotokat leadjátok egy jelöltre, gondoljátok végig és vegyétek figyelembe, hogy az új vezetésnek olyan mértékű újrakezdéssel kell elindítania a szervezetet az úton, mely valóban hasonlatos egy újjászületéshez. Ez az út nem lesz könnyű és nem lesz akadálymentes, de ha megbíztok, képesek vagytok megbízni újra társaitokban, akkor engedjétek meg nekik, hogy próbálkozzanak, és bebizonyíthassák, hogy nem minden tisztségben eltöltött időnek kell feltétlenül kudarccal végződnie. lehet másképp is, tesszük is, ami erőnkből leginkább telik.
Számítok bizalmatokra, döntsük el együtt a Front jövőjét!

2011. július 22., péntek

Kongresszusi megerősítéssel veheti át Nagy Judit a BalFrontot a lázadóktól

Július 22-én, szombaton kongresszust tart a Magyar Kommunista Munkáspárt ifjúsági szervezete, a Baloldali Front. Ezen várhatóan új vezetést választanak, mert a jelenlegi tegnap, csütörtökön bejelentette távozását, és arra kérte a tagságot, hogy aki nem ért egyet a Munkáspártban és a Frontban szerintük tapasztalható negatív jelenségekkel, szintén távozzon a Frontból. Az új elnök Nagy Judit lehet, akit a most távozó vezetés már korábban kizárt, most azonban a Front élére térhet vissza.
***
A tegnapig, a lemondásáig hivatalban lévő vezetés az alábbi közleményben tudatta a lemondásukhoz vezető okokat:
Baloldali Front Kommunista Ifjúsági Szervezet Országos Vezetősége
K Ö Z L E M É N Y
Elvtársak! Baloldali Barátaink!
A szombatra (2011. július 23.) összehívott Baloldali Front Kommunista Ifjúsági Szövetség kongresszusának összehívása szabálytalan és törvénytelen.
Ahogyan a jelenleg érvényben lévő Szervezeti Szabályzatunk kimondja:
5. § d.) A Kongresszust az Országos Vezetőség hívja össze legalább évente, szükség szerint bármikor. A Kongresszus helyszínét és időpontját az Országos Vezetőség határozza meg. A Front Alapszervezeteinek egyötöde az indok, az időpont és a napirend megjelölésével, írásban bármikor kötelezhetik az Országos Vezetőséget a Kongresszus összehívására.”
Az Országos Vezetőség nem látta  az alapszervezetek egyötödének, az aláírását, akik a Baloldali Front XIII. Kongresszusának összehívását kezdeményezik. A jelenleg érvényben lévő szabályzatunk szerint, a Kongresszus összehívására és megszervezésére mind a mai napig a jelenlegi Országos Vezetőség jogosult.
Vezetőségünk   – a kezdeményezők aláírásainak hiányában – nem tudott a kongresszus összehívásáról.  Nem szervezett  kongresszust, nem  határozta meg annak sem az időpontját, sem a helyszínét. 
Szervezeti Szabályzatunk értelmében, jelenleg is, számos olyan tagja van a Frontnak, akik nem tagjai a Munkáspártnak, mégis joguk van a Frontban,  bármely pozíciót betölteni, - akár az Országos Vezetőségben is - így az az érvelés, hogy a Front vezetőinek kötelező  a Munkáspárt tagjainak is  lennie, hibás,  helytelen, és megtévesztő állítás.
Mi, az Országos Vezetőség tagjai szomorúan látjuk, hogy a Baloldali Frontban kialakult egy törvénytelen és jogtalan helyzet, amihez nem kívánunk asszisztálni.  Az a szervezet, amely a saját szabályait sem tartja tiszteletben, soha sem lehet egy példát mutató,  hiteles, és főleg nem  lehet kommunista elveket valló szervezet.
Szabályos és törvényesen megrendezett kongresszus keretében kellett volna dönteni a Front további irányvonaláról, hogy senki ne kérdőjelezhesse meg a Front XII. Kongresszusának legitimitását.
Mivel nem ez történt, úgy döntöttünk, hogy kilépünk a Baloldali Frontból és egy új szervezetben folytatjuk tovább a következetes,  baloldali, kommunista  politizálásunkat,  a bérből és fizetésből élő emberekért.
Kérjük azokat az elvtársainkat - akik nem értenek egyet a Munkáspártban és a Frontban zajló negatív tendenciákkal, a diktatórikus módszerekkel, a hazugságokon alapuló, megalkuvó, mások véleményét semmibe vevő, hatalomtól ittas politikai megnyilvánulásoktól – kövessék példánkat és lépjenek ki a Frontból!
Megköszönjük minden tagunknak az  eddig végzett munkájukat,  és az együtt töltött kellemes napokat! A maradóktól elköszönünk, és további jó munkát kívánunk nekik!
Budapest, 2011. július 21.
A Baloldali Front vezetőségének tagjai:
Cseh Miklós elnök     
Berényi Imre vezetőségi tag 
Kovács Balázs vezetőségi tag                                         
Juhász Norbert etikai biztos
***
A tegnap megszületett közlemény után másnap, vagyis ma az index.hu egy újabb anyagot közölt a Munkáspártban zajló eseményekről ezzel a címmel: Thürmer visszaszerzi az ifjú kommunisták feletti hatalmat.
(Előzmények) Mint ismert, egy héttel ezelőtt, július 15-én az index.hu már írt arról, hogy Paulik Péter ferencvárosi KB-tag és régióelnök távozik a Munkáspártból, illetve hogy az ifjúsági szervezet, a Front egyik vezetőségi tagja, Juhász Norbert felvázolta a belső helyzetet, és a Front elnökéhez hasonlóan kilép a Munkáspártból (a Frontból akkor még nem).
Paulik Karacs Lajosné országos alelnök személyét támadta, pénzügyi visszaéléseket sejtetett, és utalt arra, hogy Székely Péter egy párthelyiség ki nem fizetett bérleti díja miatt kényszerült a távozásra három évvel ezelőtt. (Székely, az akkori Front-elnök sokáig élvezte a párt bizalmát, indulhatott a főpolgármesteri posztért is, de a felhalmozódott tartozás miatt nem várta meg, amíg eltávolítják a pártból, hanem önként távozott. A Központi Bizottság megállapította a tartozás tényét, de nem kívánt sarat dobálni rá, ami az akkori közleményükből ki is derül. Paulik most utalt arra, hogy ő már akkor jelezte Karacs Lajosnénak a 400 ezres tartozást, de ő, mármint Karacsné nem lépett időben, és ezért a budapesti tagság fizette ki az összeget.)
"A Munkáspárt halálán van és meg is fog halni, mert már túl van a 24-ik órán. A balhét elvitték a lapátra tett KB-tagok, a Munkáspárt alelnökei (kivéve Karacsné) és az elmart ifjúsági vezetők, az elmart értelmiség. Mindenki hibás, csak az elnökség nem, igaz? - írta Paulik levelében. Előzményként felvetette, hogy egy névtelen levelet "fújt be a szél" a Munkáspárt Központi Bizottságának júniusi ülésére, csakhogy annak tartalmát a tagok nem ismerhették meg, viszont Karacs Lajosné utalt arra, hogy a levél létezik, de komolytalan dolgok vannak benne. Erről maga a párttagság is csak annyit tudhatott meg, amennyi a párt központ újságjában, A Szabadságban megjelent - vagyis annyit, hogy a Központi Bizottságnak jelezték, hogy van egy ilyen levél, amely pénzügyi visszásságokat fogalmaz meg, illetve hogy Karacs Lajosné azonnal számoljon el a tagságnak a párt pénzügyi helyzetéről. Mivel azonban a levélben megfogalmazott vádak teljességgel hamisak, a Központi Bizottság túllépett ezen - pontosabban Karacsné nem ismertette a levelet, csak a végső verdiktet (rágalom- és hazugsághullámot sejtetve a tartalomról) mondta ki arról.
Juhász Norbert egyrészt a Heves megyei szervezet elnöke volt, a Baloldali Front vezetőségi tagja, illetve aktív szerepet vállalt az egri kórházprivatizáció elleni tüntetéseken. Szerinte „Igazából nem nekem, és a közelmúltban távozott, és jelenleg is egyre több távozó elvtársunknak kellene otthagyni ezt a szervezetet hanem, azoknak a dilettáns, karrierista embereknek, akik 20 éve bebetonozódtak e párt legfelsőbb vezetésébe, és akiknek egyben köszönheti a Párt a halálát. A Párt halálával ők is el fognak tűnni, a süllyesztőben. Lenin elvtárs szavaival élve: 'várja őket a történelem szemétdombja'.”
A Munkáspárt Központi Bizottsága július 16-án, szombaton ülésezett, és az alábbi határozatot adta ki a Baloldali Front internetes oldalán:
1. Cseh Miklós, Berényi Imre, Juhász Norbert és Kovács Balázs, a Baloldali Front vezetői levelet intéztek a párt vezetéséhez. Levelükben közlik, hogy kilépnek a Munkáspártból. Leveleikből kiderül, hogy a Baloldali Frontot a Munkáspárttól függetlenül kívánják működtetni.
Levelüket közzé tették az Interneten is, lehetőséget adva a polgári sajtónak, hogy támadják a Munkáspártot.
2.A Központi Bizottság elítéli lépésüket, amellyel kárt okoznak a párt minden tagjának és szervezetének. Fiatal koruk ellenére a Munkáspárt tagsága hármukat magas párttisztségekbe választotta. Megismerhették a nemzetközi és a magyar munkásmozgalom, és ezen belül a Munkáspárt súlyos gondjait. Részt vettek a Munkáspárt 23. kongresszusán. Tudták, hogy a párttagság milyen áldozatokat hoz a párt megmentéséért.
Tudták azt is, hogy a kongresszus kimondta: a Munkáspártnak tovább kell élnie! Ennek érdekében a kongresszus elfogadta a Munkáspárt Új Programjának irányelveit, megújította a párt vezetését. A Központi Bizottságban több fiatal kapott szerepet, és bevonták őket az Elnökség munkájába is.
A nagyon nehéz helyzet ellenére a Munkáspárt továbbra is biztosította a párt működését. Megindult a civilmozgalmak, a szakszervezetek felé. A Munkáspárt ismét hallatta hangját a belpolitikában. Párttagjaink nagy többsége megnyugvással fogadta e lépéseket.
3. A levélírók a párt vezetését teszik felelőssé a párt, a munkásmozgalom rendkívül nehéz helyzetéért. Semmibe veszik a párt közösen és többször kimunkált értékelését, amely szerint ma Magyarországon nincs forradalmi helyzet. Ma nagyon sok ember nagyon rosszul él Magyarországon, de nincs tömegnyomor. Sokan éheznek, de nincs éhséglázadás. Még nem állt be az a helyzet, amire Marx azt mondja: a proletárok csak láncaikat veszíthetik. Az uralkodó osztály pedig képes fenntartani uralmát, képes manipulálni az embereket, képes átmenetileg stabilizálni a tőkés rendet.
A Munkáspárt azonban nem ül ölbe tett kézzel. Ma még nincs forradalmi helyzet, de holnap lehet. Azért lehet, mert az Európai Unió még nem küzdötte le a válságot. Görögország után jöhet Portugália, Spanyolország, sőt Olaszország. És akkor bármi lehet, még forradalom is. A mi dolgunk nem az, hogy csodákra várjunk, idő előtt forradalomról beszéljünk, hanem az, hogy készüljünk és magyarázzuk az embereknek, hogy nekik is készülniük kell. Ez a párt 23. kongresszusának politikája. A levélírók a párt vezetését támadva, rágalmazva a kongresszuson elfogadott politikától határolódnak el
4. A Központi Bizottság visszautasítja a levélben foglaltakat. Megerősíti bizalmát a párt elnöke, Elnöksége iránt. Megerősíti, hogy a párt tevékenységét a 23. kongresszuson meghatározott úton kell folytatni.
5. A Központi Bizottság kijelenti: a Baloldali Front a Munkáspárt ifjúsági szervezete. Senkinek sincs joga leválasztani, eltávolítani a Munkáspárttól, és szembe állítani a párttal. A Baloldali Front fiataljai nem egyik vagy másik vezető szervezetébe léptek, hanem a Munkáspárt kommunista ifjúsági tömörülésébe. A Központi Bizottság üzeni minden fiatalnak: védjék meg a Baloldali Frontot azoktól, akik a párt ellen kívánják fordítani
6. A Központi Bizottság kéri a párt minden tagját és szervezetét: folytassák a munkát, ne engedjék, hogy bárki is megzavarja a párt életét, küzdelmét a tőke, a pénz uralma ellen.
Budapest, 2011. július 16.

***
Ilyen előzmények után született meg tegnap a Front vezetőinek levele, amelyet fentebb közöltünk, majd ma az index.hu anyaga a folytatásról. Ennek lényege:
Visszafoglalja a leválni készülő kommunista ifjúsági szervezetet a Munkáspárt. A Baloldali Front több vezetője az elmúlt hetekben szokatlan nyíltsággal támadta a pártvezetést, és az elszakadást tűzték ki célul. Thürmer Gyuláék viszont szombatra összehívták a szervezet kongresszusát, ahol várhatóan új vezetést ültetnek a Front élére.
Az anyag ezután összefoglalja az eddigieket, majd tényként közli, hogy a Munkáspárt a Baloldali Front ügyében szombatra, vagyis holnapra tisztújító kongresszust hívott össze, ezen pedig a pártelnökhöz lojális vezetést fognak választani a távozók helyére.
***
A belső helyzetet jól ismerők szerint senkit nem érhet különösebb meglepetés, amikor Nagy Juditot választják meg a Baloldali Front szombati kongresszusán. Nagy 26 éves, bölcsész végzettségű, és bár jelölték a tavalyi parlamenti és önkormányzati választáson Miskolcon, a szükséges ajánlásokat nem tudta összeszedni. Tavaly a Munkáspárt új elnöksége elnökségi kabinetet hozott létre, amely Nagy is tagja, mégpedig az ifjúsági és civilszervezeti iroda vezetőjeként. A párt felső vezetésének bizalmát élvezi, ő szerkesztett meg egy munkásmozgalmi történelmi antológiát, amelyet a párt kiadója, a Progressio adott ki Szél vagyok címen. Az interneten személyeskedésbe hajló vitákat folytatott le az előző vezetéssel, nehezményezve, hogy őt kizárták a Baloldali Frontból. A válasz erre az volt, hogy elküldték neki villanylevélben a kizárásról szóló határozatot, szerinte azonban ez nem érkezett meg hozzá. Valószínűsíthetően a Munkáspárt a kialakult zavaros helyzet, és persze a lázadók megnyilvánulásai miatt is kívánt érdemben lépni az ifisták ügyében. 

Thürmer visszaszerzi a Frontot a lázadó fiataloktól

index.hu • 2011. július 22., péntek 13:23
Visszafoglalja a leválni készülő kommunista ifjúsági szervezetet a Munkáspárt. A Baloldali Front több vezetője az elmúlt hetekben szokatlan nyíltsággal támadta a pártvezetést, és az elszakadást tűzték ki célul. Thürmer Gyuláék viszont szombatra összehívták a szervezet kongresszusát, ahol várhatóan új vezetést ültetnek a Front élére.
„A Munkáspárt nem ül ölbe tett kézzel. Ma még nincs forradalmi helyzet, de holnap lehet” – üzente a tagságnak a Munkáspárt központi bizottsága arra kérve őket, hogy a nehéz helyzet ellenére folytassák a munkát, és „ne engedjék, hogy bárki megzavarja a párt életét, küzdelmét a tőke, a pénz uralma ellen”. A néhány napja meghozott határozat az egyre szélesedő kilépési hullámra reagált.
A Thürmer Gyula pártelnök által irányított központi bizottság leszögezte: elítéli a pártot elhagyókat, mert lépésükkel kárt okoznak, különösen azzal, hogy a lehetőséget adnak „a polgári sajtónak, hogy támadják a Munkáspártot”.
A kilépésekről az Index adott hírt. Paulik Péter, a főváros több kerületét összefogó 9-es régió vezetője levélben értesítette az „elvtársakat” arról, hogy Thürmer barátnője, a párt gazdálkodásért felelős alelnöke miatt döntött a távozásról, és KB-tagságának megszünetetéséről. Rajta kívül a Baloldali Front vezetőségéből is többen a párttagságuk feladása mellett döntöttek. Cseh Miklós elnök, Berényi Imre, Kovács Balázs vezetőségi tag, valamint Juhász Norbert etikai biztos azt közölték a pártelnökkel, hogy önálló pártként kívánják működtetni a párt ifjúsági szervezetét.
Juhász Norbert szerint a közelmúltban olyan sok fiatal hagyta el a szervezetet, több megyében meg is szűnt a Baloldali Front. Juhász szerint a helyzetet a Munkáspártban rendszerint szépítve magyarázták, hogy a fiatalok „nem voltak elég erősek”, „máshol volt a helyük”, vagy „más életszakaszhoz értek”.
A „valódi felelős azonban a párt vezetése” – szögezte le Juhász, amely „káros és működésképtelen pénzügyi, és ifjúságpolitikájával lehetetlenné teszi a káderképzést, megfojtja a szervezet fiatal hajtásait, akik magukban hordozzák a magyarországi munkásmozgalom fennmaradásának, majdani győzelmének zálogát”.
A Munkáspárt KB-határozata szerint azonban senkinek sincs joga, hogy leválassza a Baloldali Frontot a pártról, mert a fiatalok nem a vezetők szervezetébe, hanem „a Munkáspárt kommunista ifjúsági tömörülésébe léptek be”. Thürmerék a szervezet önállósításának megakadályozása érdekében össze is hívták a Baloldali Front kongresszusát, amely szombaton ül majd össze. Ezen az eseményen valószínűleg új, a pártelnökhöz lojális vezetők kerülhetnek a szervezet élére.
A négy kilépő közös nyilatkozatban ítélte el Thürmerék húzását. A levél szerint ők nem tudtak arról, hogy saját szervezetük kongresszust tart, és a mai napig nem látták az alapszabály által előírt mennyiségű támogatói aláírást, amely az összehíváshoz szükséges. „Mi, az Országos Vezetőség tagjai szomorúan látjuk, hogy a Baloldali Frontban kialakult egy törvénytelen és jogtalan helyzet, amihez nem kívánunk asszisztálni. Az a szervezet, amely a saját szabályait sem tartja tiszteletben, soha sem lehet egy példát mutató, hiteles, és főleg nem lehet kommunista elveket valló szervezet.” – írták Thürmeréknek a Baloldali Front eddigi vezetői.

2011. július 21., csütörtök

Vajnai alelnök és Vajnainé elnök pártjai közösen indulnának 2014-ben

Az MBDP és a Zöld Baloldal is megalakította tagozatait és jelenleg az országos lakossági fórumokat szervezik, hogy megismertethessék az emberekkel kitűzött céljaikat, értékeiket és az ezek eléréséhez szükséges feladatokat és teendőket. A pártok képviselői nyilatkozatukban elmondták, lázas munkával és nagy előkészületekkel várják a 2014-es választást, ahol reményeik szerint jó helyen fog szerepelni a Zöld Baloldal az MBDP támogatásával.
***
Mint ismert, az MBDP-t egy Amanda Elstak nevű transzszexuális műsorvezető ősszel kívánja megalapítani. Ennek a pártnak egyebek között LMBT (Leszbikus, Meleg, Biszexuális és Transznemű) tagozata is van, etnikai és vallási tagozatának pedig Terry Black (Rácz Károly) a vezetője. A párt tiszteletbeli elnöke Noé Krisztina, Vajnai Attila felesége. Vajnai Attila a Munkáspárt 2006 országos elnöke és a Zöld Baloldal országos alelnöke (elnök: Tamás Gáspár Miklós).

2011. július 17., vasárnap

Thürmer barátnője, Karacsné miatt menekülnek a Munkáspártból

Spirk József • 2011. július 15., péntek 14:35 • index.hu
A Munkáspárt Központi Bizottságának szombati ülése előtt kilépési hullám söpört végig a párton. Három KB-tag, sőt egy egész megyei alapszervezet is úgy döntött, hogy megszünteti tagságát. A KB-tagok a Thürmer-család dominanciáját okolják, amiért a párt „halálán” van. Új szervezetek tűntek fel a baloldalon.
Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke, valamint a vele a privátéletben is közeli kapcsolatot ápoló Karacs Lajosné, az MP alelnöke eltitkolt egy névtelen levelet a párt Központi Bizottsága elől, és a testülettel olvasatlanul ítéltette el annak tartalmát. A levél a párt gazdálkodásának sötét részleteit feszegette, és azt indítványozta, hogy a pénzügyekért felelős Karacsné számoljon el a pártkassza kiadásaival.
D NOE20021009001
Thürmer és Karacs Lajosné, egy lakossági fórumon (Fotó: Bruzák Noémi)
Többek között ezzel a történettel indokolta lemondását KB-tagságáról Paulik Péter, aki korábban Thürmer Gyula tanácsadója is volt. Paulik a főváros több kerületét összefogó 9-es régió vezetője volt.
Az „elvtársaknak” küldött lemondó levelében azt írta: „Elköszönök, mert rájöttem, hogy itt nem szolgálhatom az eszmét, hogy itt nem lehet előremenni, mert egy erős kéz mindig visszaránt a sárba. Rájöttem, hogy ennek a pártnak a vezetése távol áll a sokat emlegetett proletárok világától. Rájöttem, hogy ez a szervezet úgy működik, mint egy rossz vállalkozás, amit arrogáns dilettánsok vezetnek.”
Paulik szerint az elmúlt években kialakult gyakorlat szerint a pártban mindenki hibás volt, csak az elnökség nem, rendszeresen a KB-tagjai „kerületek lapátra”, ők „vitték el a balhét”, és az ifjúsági vezetők, Karacsné azonban maradt.
Lemondott Juhász Norbert is, aki a Heves megyei szervezetét vezette. Ő azt írta: „Igazából nem nekem, és a közelmúltban távozott, és jelenleg is egyre több távozó elvtársunknak kellene otthagyni ezt a szervezetet hanem, azoknak a dilettáns, karrierista embereknek, akik 20 éve bebetonozódtak e párt legfelsőbb vezetésébe, és akiknek egyben köszönheti a Párt a halálát. A Párt halálával ők is el fognak tűnni, a süllyesztőben. Lenin elvtárs szavaival élve: 'várja őket a történelem szemétdombja'.”
A távozók azonban nem fordítanak hátat a baloldali politizálásnak. Paulik a Magyar Dolgozók Szövetségét próbálja szervezni. Juhász és a másik távozó KB-tag a Baloldali Front „zászlaja alá sorakozik” fel.
A Munkáspárt közleményben azt írta: "a párt pénzügyi-gazdálkodási munkája rendben, a kongresszus és a Központi Bizottság döntéseivel összhangban folyik. A Központi Bizottság rendszeresen érdemi tájékoztatást kap a párt pénzügyeiről, és rendszeresen dönt a központi pénzügyi tervről, illetve az előző időszakban végzett pénzügyi munkáról. Legutóbb 2011. június 6-án fogadta el az elmúlt évi beszámolót és az idei pénzügyi tervet."
A Munkáspárt a 2010-es országgyűlési választáson 0,1 százalékos eredményt ért el.

A távozó ferencvárosi elnök: Itt egy erős kéz mindig visszarántott a sárba


Tisztelt Kongresszus!
Pártunk nehéz helyzetben van. E nehéz helyzetet nem csak a kapitalizmus támadása  és az emberek butasága okozza, hanem mi magunk is, beleértve a párt országos vezetését is.
Öntsünk tiszta vizet a pohárba! Csináljunk kasszát minden területen.
1.       Most és itt Karacs Lajosné, a párt gazdálkodásáért felelős alelnöke számoljon el a Párt pénzével.
2.       2010 és 2011 évek során milyen bevételei és kiadásai voltak a pártnak?   Havonta összesen tagdíj, havonta összesen újságelőfizetés, havonta összesen adomány, havonta összesen egyéb bevételek.
3.       Milyen kiadásai voltak a pártnak? Havi bontásban: rezsiköltség, újságköltség, ellopott Toyota Avensis személygépkocsi  költségei, ellopott számítógép költségei, benzinköltség, szórólapok költsége, egyéb költségek. Bérköltség: ezen belül ismertesse a kongresszussal a pártapparátus dolgozóinak bruttó és nettó bérét, egyéb tiszteletdíjakat. (Dr. Thürmer Gyula, Karacs Lajosné, Fogarasi Zsuzsanna, Urbán Istvánné)
4.       2006-ban a párt nagyösszegű külső  támogatásban részesült. Mennyi volt ez a pénz és mire költötték?
5.       A párt vezetése beszámolással tartozik a tagságnak minden fillérről. Ennek érdekében ismertesse a Központi Bizottsággal az örökségek értékét és minden 50.000 (ötvenezer forint) feletti adományt. A 100.000 forint fölötti kiadásokat a KB hagyja jóvá. Kivétel: rezsiköltségek.
A Szervezeti Szabályzathoz!
A tagság létszáma rohamosan fogy, ezért szükséges egy átgondolt szervezeti átalakítás, ami kollektív gondolkodás és döntés során kristályosodjon ki.
1.       A párt két alelnökét a Kongresszus válassza meg. A két alelnök egymástól függetlenül dolgozzon. A propagandával és pártszervezéssel foglalkozó alelnök ne avatkozzon a pénzügyi tevékenységbe, a pénzügyekkel foglalkozó alelnök ne foglalkozzon propagandával. Az alelnökök három havonta számoljanak el a Központi Bizottság és a megyei elnökök felé.
2.             Egyik alelnök sem kerekedhet a párt elnöke fölé, neki nem adhat utasításokat és  csak elnökségi döntés alapján helyettesítheti a párt elnökét.
3.             Az elnökség két tagja kapjon konkrét megbízást egy-egy feladat végrehajtására.

A Kongresszus tűzze napirendre a párt névváltoztatását. (Magyar Baloldali Párt, Magyar Dolgozók Szövetsége, Baloldali Munkáspárt)
A Kongresszus határozza meg a jelképváltoztatás idejét.
Kérjük a kongresszust, hogy minden kérdésben most foglaljon állást!
„Névtelen Levél”
***
Kedves Elvtársak!
Egy levelet nem "az a fránya szél fúj be a KB asztalára", hanem valaki odaviszi. Csak Karacs Lajosné alelnök asszonynak. Rajta és a párt elnökén kívül azt az ominózus levelet, más KB-tag nem láthatta, mert titokban tartották. A Központi Bizottság pedig félretéve bölcsességét és kívánatos megfontoltságát  elutasított valamit, amit nem látott, és nem is olvasott.
Elutasított egy "utcahossznyi vádat", amely soha meg nem fogalmazódott abban a levélben: szó sem volt vádakról, vádaskodásról. A levél kérdéseket, határozott kéréseket és javaslatokat tartalmaz.
Miért nem lehet egy normálisan működő kommunista pártban hasonló kérdéseket feltenni? Nem illene vérig sértődni sem az elnöknek, sem a két alelnöknek, ugyanis a levél senkit nem rágalmaz és nem bánt meg, még csak azt sem tartalmazza, hogy "nem zörög a haraszt".
A probléma ott van, hogy a KB semmilyen levelet nem olvasott, de elutasított valamit, azt, amit Karacsné asszony levél gyanánt elmesélt. Nem bízott a Központi Bizottságba?
Felteszem a kérdést: a párt Országos Elnöksége vajon a Szocializmus ügyét szolgálja, vagy valami egészen mást?
Miért építünk be folyamatosan fékeket a munka menetében, miért nehezítjük meg önmagunknak a harcot, miért gördítünk akadályokat a tenni akaró párttagok elé, miközben az a célunk, hogy pártunk fejlődjön és erősödjön:
Tehetséges aktivisták helyett miért selyemfiúknak osztanak ki magas léces feladatokat?
Mi az oka annak, hogy a Baloldali Front  vezetői évente vagy kétévente eltűnnek?
Mi az oka annak, hogy a Civilszervezeti iroda titokban szervez tábort és emiatt még fricskát sem kap?
Mi az oka annak, hogy a sofőr többet keres a  Párt mindenkori alelnökénél?
Az egyszemélyes "Etikai Bizottság" jó választ ad majd mindenre és megírja „fránya” cikkét a jobb sorsra érdemes Szabadságba.
Kedves Elvtársak!
A Munkáspárt halálán van és meg is fog halni, mert már túl van a 24-ik órán. A balhét elvitték a lapátra tett KB-tagok, a Munkáspárt alelnökei (kivéve Karacsné) és az elmart ifjúsági vezetők, az elmart értelmiség. Mindenki hibás, csak az elnökség nem, igaz?
Mindig azok, akik szerették az elnököt, hűségesen szolgálták a pártot és a szocializmus ügyét. Azok, akik lenyelték a bántást, a számos megalázást, a sértéseket. Ebben a pártban nem lehet megsértődni. Csak a párt elnökének és Karacsné Asszonynak van joga megsértődni, mert ők még az egyenlők között is egyenlőbbek.
Miért nem lehet kérdezni és miért nem lehet választ adni? Miért minősítik vádaskodásnak a kérdéseket?
Miért nem lehet a párt elnökét figyelmeztetni a párt érdekében arra, hogy rossz irányba halad a párt mozdonya? Néhány éve időben szóltam Karacsnénak a Haller utcai anomáliákról. Ha időben lép, meg lehetett volna előzni a bajt (mint ismeretes a budapesti tagság fizette ki a 400.000 forintos tartozást).
Elköszönök. Rájöttem, hogy itt nem szolgálhatom az eszmét, hogy itt nem lehet előremenni, mert egy erős kéz mindig visszaránt a sárba. Rájöttem, hogy ennek a pártnak a vezetése távol áll a sokat emlegetett proletárok világától. Rájöttem, hogy ez a szervezet úgy működik, mint egy rossz vállalkozás, amit arrogáns dilettánsok vezetnek.
Sok pénz, munka, energia veszett el a hosszú évek során, amit ebben a szervezetben töltöttem. Igazából nem nekem kellene elmenni, hanem másoknak. Ők már nagyon beleágyazódtak a szervezetbe, de annak pusztulásával rövidesen ők is el fognak tűnni.
Eljön az idő, mikor a történelem megszüli a magyar baloldal pártját, amely tenni akar a nemzetért, a munkásért, a munkanélküliért és nem úrhatnám vezetők állítanak sorba. Meg fog születni a párt, amely a kizsákmányolt népért él és dolgozik.
Ezúttal tájékoztatlak, hogy minden tisztségemről lemondok június 30-val: elnöki tanácsadói, Központi Bizottság tagja, Budapest 9-es régió elnöki tisztsége. A régiót feloszlatom és a Munkáspártból kilépek.
Nem, nem kérek bocsánatot. Bocsánatot nem nekem kell kérni a magyar munkásmozgalomtól.
Paulik Péter

A távozó hevesi elnök: Thürmeréket várja a történelem szemétdombja


Kedves elvtársam, Barátom!
Először is hangsúlyozom hogy nem célom feltétlenül szembefordulni a Párttal, bárkinek is a fejét követelni. De sajnos a kialakult helyzet személytől, személyektől nem elvonatkoztatható.
Felelősek, és növeli felelősségüket hogy noha látják hogy nem alagútban haladunk aminek majd valamikor vége és a fény vár minket, hanem egy kijárat nélküli vágatban, aminek a végén ott vár ránk az omlás, pusztulás.
És akármennyire is legyünk optimisták a jelenlegi helyzetünk ezt bizonyítja.
 A taglétszámunk már minősíthetetlen szinten van, és folyamatosan csökken.
 Egyre több az olyan megyéink száma ahol teljesen megszűnt a Párt, vagy épp az ezres illetve több százas taglétszám száz alá csökkent. Országosan alig éri el jelenlegi taglétszámunk az ezer főt.
 A parlamenti és önkormányzati választások során erősen megingott a támogatottságunk.
 Már nagyon sok megyében nem volt listánk így az országos lista sem valósulhatott meg.
 A párt támogatottsága egyáltalán nem áll arányban az anyagi és egy elkötelezett párttag erőbefektetésével.
 Lehetne még sorolni negatívumokat, sajnos mind igazak.
 Mondhatják sokan, előbb miért nem szóltunk, miért nem tettük azt amit most?
Bíztunk az elnök józanságában, képességében arra hogy belássa az út amelyen vezetésével támolygunk nem vezet sehová.
 Hittük hogy ebben a helyzetben nem átallja a realitásokat elfogadni, s feladni a megannyi sokat hangoztatott illúziót, miszerint erősek vagyunk, tekintélyünk van, a társadalom így ahogy van elfogad minket, nem fújolnak, nem zavarnak el ha bárhol megjelenünk.
 Tudod a kimúlás előtt lévő oroszlán is ilyen. Még lehet mordul egyet az ellenfélre, de már nem tud érdemben küzdeni, és általában ilyenkor az ellenfél sem rúg már bele sőt inkább megsimogatja a szerencsétlen teremtményt.
 A kongresszus elé vittek olyan előterjesztést, s el is fogadtatták a kongresszussal, hogy a 2006-os pártszakadásban aktívan tevékenykedőknek meg kell bocsájtani, akkori bűnüket tévedésnek minősíteni.
 Ugye milyen félelmetesen hasonlít az egykori MSZMP nagylelkű lojalitásához, amikor az ellenforradalmárokat megtévedteknek titulálta, s beengedte őket a legmagasabb szintű vezetésbe is?
 Valóban tévedtek 56'-ban a rendszer megbuktatásának módjában, de 89'-ben már nem. És  a vég az MSZMP halála, a szocializmus széjjelzilálása, a kapitalizmus restaurálása.
 Pártunkban is megindult a folyamat. Nógrádban Tőzsér Tibort az egykori 2006-os főszervezőt visszavették a Pártba. Tették ezt úgy hogy szembementek a teljes Nógrádi párttagság akaratával amelyet az mind a megyei tisztújítóján, mind pedig a kongresszuson határozottan kifejezett.
 Nem csupán ez a probléma. Hanem a folyamat ami ezzel elindult. és a várható vég.
Rengeteg pénz, idő, és még több munka veszett el az évek során amíg ebben a szervezetben dolgoztam mind párttagként, alapszervezeti titkárként, Heves megyei elnökként, valamint a Központi Bizottság tagjaként.
Igazából nem nekem, és a közelmúltban távozott, és jelenleg is egyre több távozó elvtársunknak kellene otthagyni ezt a szervezetet hanem, azoknak a dilettáns, karrierista embereknek, akik 20 éve bebetonozódtak e párt legfelsőbb vezetésébe, és akiknek egyben köszönheti  a Párt a halálát. A Párt halálával ők is el fognak tűnni, a süllyesztőben. Lenin elvtárs szavaival élve: „várja őket a történelem szemétdombja”
A történelem már megszülte az új baloldali erőt, mely valóban a munkásért, nemzetért, az emberi értékekért, a közösségi társadalom eszméjéért száll síkra, az emberi értelem és igazság és szabadságvágy védőbástyájaként.
Ezúton tájékoztatlak, hogy folyó hó 16.-ával lemondok a Munkáspárt Heves megyei elnöki tisztjéről, valamint megszüntetem a párttagságomat is.
Heves megye teljes eddigi párttagsága,- más megyékhez hasonlóan- valamint a megyei szimpatizánsaink kivétel nélkül a megújult Baloldali Front zászlaja alá sorakoznak.                                                                                                                                           

Eger, 2011.07.14.                                                  
                                                                                          Üdvözlettel:                                               
                                                                                                                     Juhász Norbert
                                                                                                                       Baloldali Front
                                                                                                                         Etikai Biztos

2011. július 11., hétfő

Előre, munkáspártiak: mentsük meg a polgári demokráciát

Áder János, az első Fidesz-korszak parlamenti elnöke besétálhat a történelembe. Ő terjeszti majd be az új választási törvényt. A hírek szerint a Fidesz összes trükkje benne lesz. Végy valami olyasmit, amit a nép imád, támogat, lelkesedik érte, és cserébe hajlandó elnézni a disznóságaidat. Az Áder-javaslatban ilyen a 200 fős parlament. Zseniális, ezt imádni fogja az utca népe! Utáljuk a pénzszórást. Utáljuk, hogy a normális életben egyébként teljesen életképtelen emberek fontoskodnak, és baromságot csinálnak. Le a parlamentarizmussal! Nagyszerű, ez már annyira baloldali, hogy pont jó egy Fidesz-tervezetbe. Miután szeretett népünk megkajálta a 200 főt, jöhet a lényeg! Ez pedig pofon egyszerű. Olyan rendszer kell, amely a parlamentből, a politikából, a társadalomból, az országból, és előbb utóbb az életből is eltávolítja nagyszerű rendszerünk, a piacgazdaság és demokrácia minden ellenségét. Mivel ezek csak a kommunisták, akkor hát őket! De tegyünk rendet nagyszerű rendszerünk hívei között is, mert akármilyen posztkommunista szocialistát, liberális férget mégsem lehet beengedni a nemzet házába. A cigánygyűlölő, antiszemita mocskokat is csak azért, hogy jobbról is legyen kitől elhatárolódni. Éppen ezért a választás legyen egyfordulós, ne legyen kompenzációs lista. A pártokra vonatkozó ötszázalékos parlamenti bekerülési küszöb maradjon meg, az olyan EU-s. Mindenki csípni fogja Brüsszelben. Aki hülye, nyomorult, pénztelen, civil vagy kommunista az pedig ne is indulhasson! Éppen ezért a jelenlegi 750 helyett kopogtató cédula helyett gyűjtsenek csak össze 1500-at, mondjuk három hét alatt. Már persze, ha bárki is oda meri nekik adni. Aki nem nekünk adja a céduláját, az nem magyar, nem nemzeti, nem korszerű. Az országos lista is legyen jó kemény! Akinek nincs legalább kilenc megyében és Budapesten területi listája, az ne pofázzon bele a nemzet nemes ügyeibe.
Hát nem fura? A polgárság anno kitalálta a parlamentarizmust, a többpártrendszert, és most maga veri szét. 1988 márciusában a Bibó Szakkollégium ifjú jogászhallgatói életüket és vérüket adták volna az egypártrendszer megdöntéséért. Na ja, az vörös egypártrendszer volt. A mostani az ég és föld, ez már narancssárga. Ugye, nincs kétsége senkinek afelől, hogy erre felé megy a dolog. A szocialista múltnak van egy tapasztalata, amit lehet, hogy a Fidesz nem tanult az ELTE-n. Nevezetesen: sok baj származik abból, ha saját rendszerünk értékeit és önmagunk állította szabályait áthágjuk. Az új választási rendszerrel a Fidesz megnyerheti a következő egy-kettő-három, vagy ki tudja hány választást. Viszont belefojtja a szót az emberekbe, nem enged teret a felszín alatt lappangó érdekeknek és érzéseknek. És akkor egy nagy, magyaros bumm! Azért magyaros, mert nálunk a bumm ritkán jön, de ha jön, akkor évtizedekre nyomot hagy. Szóval, jó lenne, ha elgondolkodna ezen a Fidesz. Vagy, ha nem akar gondolkodni, ami sajnos nagyon valószínű, segítsünk neki! Beszéljünk a törvényről! Fogjunk össze mindenkivel, akinek ez nem jó! Tudassuk a világgal, hogy ez nem a mi utunk. A polgári demokrácia a sokpártiságával színház, nem a mi álmunk, de mégis készek vagyunk védeni. Akármilyen rossz is, az önkénynél jobb. Nos, munkáspártiak, előre, mentsük meg a polgári demokráciát!
Thürmer Gyula

2011. július 3., vasárnap

Kádár jó ember volt és nélkülözhetetlen


Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnökének beszéde

(Budapest, 2011. július 3.)

Tisztelt vendégeink, elvtársak, barátaim!

Mi, munkáspártiak az árral szemben úszunk. A tőke, a pénz uralma ellen küzdünk. Harcolunk egy világért, amely jobb, mint a mai. Nehéz küzdelem, fáradságos, sokszor kilátástalan. Tudjunk, hogy igazunk van, és nem értjük, miért nem értik mások. A tőke milliókat csap le nap, mint nap, mégis csak ezrek tüntetnek.  Százezreket fenyeget a kilakoltatás, mégis csak százak emelik fel hangjukat.

Harcunkhoz példákat keresünk. Példákat a múltban, szellemi kapaszkodókat, lelki támaszokat, gondolati társakat. Erőt merítünk Dózsától és Petőfitől, Kossuthtól és Kádár Jánostól.

„Vannak emberek, akik egy napig harcolnak, és jók.
Vannak mások, akik egy évig harcolnak, és még jobbak.
Vannak egyesek, akik éveket harcolnak, és nagyon jók.
De vannak azok, akik egész életükben harcolnak; ők a nélkülözhetetlenek.”


A német proletárköltő, Bertold Brecht szavai ezek. Kádár János jó ember volt és nélkülözhetetlen. Rá emlékezünk ma.

Harcostársak! Elvtársak!

Kádár a 20. századi magyar történelem egyik legösszetettebb személyisége. Mi minden is volt! Illegális kommunista, forradalmár, pártszervező, pártvezető, miniszterelnök, de mindenek előtt a kapitalizmus ádáz ellensége, a szocializmus odaadó híve.

Kádár tudta, milyen a Horthy-rendszer börtönében ülni. Milyen iszonyúan nehéz ellenállni a csábításnak, amikor a hatalom a besúgásért szabadságot ígér. De nem árulta el társait, nem árulta el az ügyet.

Kádár tudta milyen bent lenni a hatalomban, majd a mélybe zuhanni. De képes volt túlélni az igazságtalanságot, képes volt talpra állni, képes volt újra kezdeni.

Kádár elszenvedte az 1950-es évek szocializmusának minden hibáját, de soha sem mondta, hogy a szocializmus rossz, soha nem lett a szocializmus ellensége.

Ragaszkodott elveihez, de nem lett dogmák, előítéletek rabjává. A marxizmus élő valóság volt számára, fegyver, amelyet mindig úgy kell használni, ahogyan a konkrét helyzet és a nemzeti viszonyok diktálják.

Kádár ellenállt az elvi-politikai árulásnak, a revizionizmusnak. Megtanított hinni abban, hogy a szocializmus lényegét tekintve jó, hiszen az emberekről szól. Az eszméink jók, nagyszerűek, de jól is kell őket megvalósítani.

Az elmúlt húsz évben a tőkés politika és média minden erővel igyekszik Kádárt politikailag és erkölcsileg szétzúzni. Egymással versengve öntik rá a szemetet konzervatív jobboldaliak és szocialista-liberálisok. A mi dolgunk, hogy újra és újra leleplezzük a hazugságot, elmondjuk a tényeket.

Kádár a korábbiaknál élhetőbb világot teremtett. Egyensúlyban volt az életünk, egyensúlyban az ország. Volt munkánk és fizetésünk. Nem volt semmiből sok, de mindenből volt elég. Tudtuk, egyszerre nem kaphatunk meg mindent, de előbb-utóbb lesz lakás, kocsi, tisztes öregkor. Az életünket lehetett tervezni, és tisztességgel leélni. Akkoriban nem hívták ezt életpálya-modellnek, de igazából az volt, hihető, követhető életút millióknak, egy országnak.

Kádár megtalálta Magyarország méltó és előnyös helyét a nemzetközi kapcsolatokban. A szocialista szövetségi rendszer részei voltunk, de nem voltunk a szovjetek kiszolgálói. A talpnyalás legfeljebb egyéni butaság volt, de nem politikai szükségszerűség. Keleten voltak a szövetségeseink, de találhattunk partnereket nyugaton is. Katonai szövetségben voltunk, de egyetlen egy alkalmat leszámítva magyar katonának nem kellett külföldre mennie. Békében éltünk.

Kádár János követett el hibákat, különösen idősebb korában. De hibái és tévedései összehasonlíthatatlanul kisebbek és kevesebbek, mint az, amit Magyarországért tett Igen, nem tévedés, az országért! Vajon a Kádár-rendszer csak az MSZMP néhány százezer tagjának volt jó? Csak a kommunistáknak és rokonaiknak kedvezett? Nem! Egy nép élt jobban, a tanár, az orvos, a munkás, a paraszt, mindenki. Kádárnak ezért van helye nemzeti történelmünk legjobbjai között.

Ma a hatalom egy idegennek, egy Reagannak állít szobrot, aki csak kárt okozott nekünk. De, eljön az idő, amikor a Szabadság téren elbontjuk Reagan szobrát, és helyébe annak állítunk szobrot, aki megérdemli, Kádár Jánosnak.

Barátaim!

Mi, munkáspártiak az árral szemben úszunk. A tőke, a pénz uralma ellen küzdünk. De ma pártunknak új fegyver van kezében: az Új Program irányelvei.

Mi tudjuk, mit akarunk. Tudjuk, hogy a kapitalizmus rossz. Tudjuk, hogy a pénz uralma tönkre tesz bennünket, családjainkat, a jövőnket. De mit kinálunk helyette? Ma már kevés azt mondani, hogy jó volt Kádár idején. Igen, jó volt, de elmúlt.

Nem csodákat akarunk, csak élhetőbb országot. Olyan világot, ahol a legfontosabb érték az ember, s nem a pénz. Olyan világot, amelyben a cél nem az, hogy egyeseknek jó legyen, hanem, hogy a többségnek jó legyen.

Olyan világot, ahol a parlament nem a néptől elszakadt hivatásos politikusokból áll, hanem a helyi dolgozó közösségek küldötteiből. Olyan országot akarunk, amely nem a politikusoké, nem a pártoké lesz, mint most, hanem a dolgozóké. Olyant, ahol fontos az emberek véleménye. Olyant, ahol a bíróságok nem a tőkések érdekeit szolgálják, mint a mai kapitalizmusban, hanem a dolgozó emberekét.

Olyan országot akarunk, ahol mindenki dolgozhat, sőt mindenkinek dolgoznia kell. A mai kapitalizmusban a teljes foglalkoztatottság csak jelszó, a 21. század közösségi társadalmában megvalósított valóság lesz.

A munkanapot és a munkaidőt csökkenteni akarjuk, hogy a dolgozóknak több idejük jusson a családra, önmaguk művelésére, egészségük megőrzésére. Magasabb szinten adjuk vissza mindazt, amit a mai tőkés társadalom elvett a dolgozóktól.

A társadalom műveltségét, amit a tőkés rendszer a szemünk láttára zúz szét, újra megteremtjük. Helyreállítjuk a mai kapitalizmusban tönkretett oktatás-és nevelésügyet. A 21. század közösségi társadalmában a gyermek, a fiatal a társadalom legfontosabb polgára lesz.

Az egyházakat nem fogjuk üldözni, mint az 1950-es években, tevékenységüket tiszteletben tartjuk. Az egyház és állam azonban nem kapcsolódhat össze, mint a mai tőkés Magyarországon.

A tőkés rendszer globálissá tette a világot, eltörölte a nemzeti határokat. Mi újfajta globalizmust teremtünk, a dolgozók, a népek átfogó együttműködését, testvéri egységét, a népi globalizmust.

Barátaim!

A jövőhöz a mán keresztül vezet az út. A ma harcai a jövőhöz vezető utakat egyengetik.

A Fidesz-KDNP egy éve munkahelyeket, magasabb béreket, kiszámítható holnapot ígért. Becsaptak bennünket!

Mindenn nap rosszabbul élünk, mint egy éve. Meddig mehet ez így?

Nem lett több munkahely.  A kormány elveszi a dolgozók szerzett jogait. Meddig ülünk ölbe tett kézzel?

A munkatörvénykönyv a tőkéseknek jó, a dolgozóknak rossz. Meddig tűrjük?

Elárverezik lakásunkat. Az egészségügy romokban hever, az orvosok külföldre mennek.  Nem tudjuk, mi lesz holnap. Meddig tűrjük?

A kormány nem fog ajándékokat osztogatni. A tőkés munkaadók nem lesznek kegyesek hozzánk. Nekik csak a saját profitjuk számít. Csak az a miénk, amiért megharcolunk!  Ha élni akarunk, cselekednünk kell!

Van megoldás? Van! Szervezzük meg önmagunkat! Lépjünk be a szakszervezetekbe és a civilmozgalmakba! Gyűjtsük magunk köré mindazokat, akiknek elegük van a pénz uralmából!

Mutassuk meg a kormánynak, hogy számolnia kell velünk! Egy tüntetés nem elég! Két tüntetés sem elég! Sokszor és sokhelyütt kell erőnket megmutatni. A harcnak nincs vége, a harc csak most kezdődik.

Ha ki akarnak rakni a munkahelyünkről, tüntessünk, sztrájkoljunk! Ha a kormány nem akar tárgyalni velünk, állítsuk meg az életet az országban! A munkások, a dolgozók ellenében egyetlen vonat, egyetlen busz, egyetlen villamos se indulhasson el az országba. Kényszerítsük rá a kormányt, hogy korlátozza a tőkét!

Ma még kevesen vagyunk, de holnap egyre többen leszünk. Az élet megtanít bennünket, hogy csak az a miénk, amiért megküzdünk. Ha a tőkések, a gazdagok kerekednek felül, a jövőnket is elveszítjük.

„Másképpen lesz holnap, másképpen lesz végre,

Új arcok, új szemek kacagnak az égre.

Vagy bolondok vagyunk s elveszünk egy szálig,

Vagy ez a mi hitünk valóságra válik.”



Igaza van Adynak. Győznünk kell és győzni fogunk!

Éljen a párt!

Éljen a Munkáspárt!

Éljen a dolgozók Magyarországa!