Mihály János debreceni és megyei elnök hozzászólása az MMP 2006 debreceni taggyűlésén, 2011. december 13.
Jelenleg már csak tízen vagyunk alapszervezeti tagok, mert elvileg három
elvtársunk önmagát törölte a pártból, olyan szempontból, hogy egy éve
nem fizetnek tagsági díjat. És ugye a szervezeti szabályzat feltételként
szabja a párttagságnak azt, hogy legalább a tagsági díjat fizesse, még
ha pártéletet nem is tud élni, de ezzel legalább hozzájárul a
pártéletünkhöz.
Látja mindenki, hogy Debrecen városában hogyan állnak a dolgok,
legalábbis ami a politikai oldalát illeti. Állnak a dolgok olyan
szempontból, hogy hosszú évek sora óta nem tudtunk egyetlen tagfelvételt
sem eszközölni, éppen ezért egy elöregedési útra álltunk rá, vagy
léptünk rá. És beszédes az a szám, hogy jelenleg a párttagság, Debrecen
város párttagságának az átlagos életkora 77,7 év. Tehát ebből az 59
évestől a 91 évesig mindenki benne van. És így sajnos a pártunk
mozgósíthatatlan, és tulajdonképpen az összpártpolitikai
megnyilvánulásunkhoz, akciókhoz szinte képtelenek vagyunk hozzájárulni.
Nem beszélve a helyi demonstrációk szervezéséről. Nem beszélve a
választások idején a kopogtatócédulák gyűjtéséről. Ezeket az embereket,
idős embereket nem lehet arra kérni, hogy járják körbe a saját
lakókörzetüket, vagy a várost vegyék a nyakukba, vagy a megyét vegyék a
nyakukba, és szedjék a kopogtatócédulát. Már csak azért is, mert egy az,
hogy ebben a semmilyen világban ki vannak téve mindenféle zaklatásoknak
is, ha bekopogtatnak egy-egy lakásba. A másik pedig az, hogy nem látják
az értelmét annak, hogy egyáltalán van-e olyan év, vagy választási év,
ahol csak egy kicsi kis remény lenne, hogy legalább azt az egy
százalékot át tudnánk lépni, vagy a két százalékot át tudnánk lépni. Nem
is az öt százalékról beszélek, hanem csak a két százalékról, hogy
valami anyagi – állami, központi anyagi támogatásban részesülhetnénk.
Úgyhogy jelen pillanatban én azt hiszem, hogy az alapszervezetünkről egy
elvtársi-baráti társaság címet lehetne adni, bár alapszervezet a neve –
mégis azt mondom, hogy alapszervezeti élet, mint olyan, ennél az
alapszervezetnél nem túlságosan fedezhető fel.
***
Köszönjük szépen, Laci, a hozzászólásodat. Mi is megköszönjük nektek,
hogy ilyen jó partneri, elvtársi kapcsolatban jeleskedő partnerek
voltatok a számunkra. Hisz tulajdonképpen egy alapszervezethez
tartoztunk, egy megyéhez tartozunk. Jelenleg is még egy megyéhez
tartozunk. És ez természetes dolog volt, hogy ha egymást megtiszteljük
azzal, hogy ha valamilyen rendezvény van, akkor azokra elmenjünk, és
képviseltessük a párttagságot, és azt a politikát, amit mi – legalábbis
személy szerint a párttagságunk nevében is mondhatom, gondolom –
felvállaltunk eddig, ahogy te is mondtad. Ez pedig a marxista-leninista
párt elvei: azok, amelyeket mi képviseltünk.
Csak egy picit visszatérve a múltra, és utána a jelenbe jövünk vissza.
Mondtad, hogy mik történtek veletek is annak idején az előző pártban,
majd a megváltozott pártban is. Én már a Thürmer-féle párthoz nem
kanyarodnék vissza, mert annak már nincs értelme. Az már egy történelem.
Nem tudom, hogy a történelem melyik helyén foglal helyet jelen
pillanatban, de még élnek talán ők is.
Hanem én azt mondanám, hogy amikor kongresszusról kongresszusra
elmentünk – Rákosi Lajos barátommal jártunk fel a kongresszusra – és
minden alkalommal felszólaltam. Egyetlenegy kongresszus volt, amelyiken
nem szólaltam fel, azon éppen Margó volt ott, de ő felszólalt azon a
kongresszuson. De minden egyes kongresszuson felszólaltam, hogy vegye
észre ez a párt, hogy tizenhárom – akkor még tizenhárom baloldali civil
szervezet volt az országban – és ezt a tizenhárom baloldali civil
szervezetet fel kellett volna ennek a pártnak vállalnia úgy, hogy az
élére állni ennek a civil szervezetnek. És hogyha nem is tagozódtak
volna be a pártba, de legalábbis legyen egy ideológiája annak a civil
szervezetnek, hogy mitől is vallja magát baloldalinak. Mert ez a
legborzasztóbb dolog nálunk, hogy egyszerűen azt mondjuk magunkról, hogy
baloldaliak vagyunk, és azt se tudjuk, hogy mit is jelent az. Mert nem
is lehet tudni, mert a baloldaliság maga egy nagy katyvasz. Ugye ahol
amelyik pártnak nincs ideológiai alapja, az csak egy elkenődő jobboldali
vagyok, vagy baloldali vagyok – erre mindent rá lehet fogni, erre
mindent rá lehet mondani, csak éppen azt nem, hogy na, akkor milyen is
vagy hát, ugye.
És ugye abban az időben még meg voltak szabva a felszólalási időpontok,
ugye öt percben korlátozták az időt, a felszólalási időpontot. És én
akkor is elmondtam, fel is soroltam annak idején a tizenhárom civil
baloldali szervezetet – kiemelve a Marx Károly Társaságot, akit úgy
kellett volna beterelni ebbe a pártba, de ne szó szerint értsétek. De
legalábbis elvi-ideológiai szempontból beterelni ebbe a pártba, hogy az
ideológiát a mai viszonyokra építve folytassa tovább. Mert ugye a
marxizmus nem befejezett tény, hanem azt mondta, hogy azt mindig az
adott politikai helyzethez, politikai viszonyhoz hozzá kell alakítani.
Erre a Marx Károly Társaság ezer százalékban alkalmas lett volna, mert
kiváló filozófusok, kiváló közgazdászok, kiváló történészekkel volt
teletűzdelve, és én ezt az ő kongresszusán is elmondtam. És sajnos azt a
tapasztalatot kellett leszűrnöm, amikor már az utolsóelőtti
kongresszuson el is mondtam, hogy sajnos csalódnom kellett ezekben a
baloldali civil szervezetekben – azért, mert mindenki a saját maga kis
pecsenyéjét sütögeti. És nem hajlandó egyfajta eszmeiségért, egyfajta
eszmei megnyilvánulásokért vagy politikai álláspontokért kiállni, hanem
ezeknek tudvalevő: általában a vezetőjük nyugdíjas emberek voltak,
beszedték a tagsági díjat, és egy kis nyugdíjkiegészítés
csurrant-cseppent belőle. Szóval nem voltak ezek igazi baloldali
szervezetek. Vagy lehet, hogy baloldalinak éppen lehetett volna mondani,
de irányultságukban egyetlen ideológiát nem mertek úgy felvállalni, ami
alapján a Magyarországi Munkáspárt 2006 is az élére állhatott volna
ezeknek a civil szervezeteknek, és vezette volna, már tömegpárt lehetne
azóta a Magyarországi Munkáspárt 2006-ból.
Még egy utolsó gondot egy kongresszusról, és utána rátérek a saját
kongresszusunkra. Emlékezzetek vissza: Lajos, te is ott voltál, akkor
még a Kovács Máté volt ott azon a kongresszuson, ahol felvetődött a párt
nevének a megváltoztatása. Tehát az utolsó előtti kongresszuson, amikor
felvetődött a párt nevének a megváltoztatása, ugye a szolnokiak
beterjesztették azt, hogy legyen a Demokratikus Szocializmusért a neve
az új pártnak. Lementünk, nem a szószékhez, ott a szószék melletti kis
placcon álldogálva, Kovács Máté is, jómagam is, és elmondtuk, hogy
elhatárolódunk ettől a demokratikus szocializmus felvállalásától, mert
ez egy… igen, Bársony Margit volt ennek az előterjesztője Szolnokról –
elhatárolódunk tőle azért, mert ez messze áll a marxista eszméktől, mert
a demokratikus szocializmus, az a szociáldemokrata párt jobbszárnyának
volt a politikai szárnya. Tehát ebből világosan kiderült, hogy a
Vajnai-féle irányított párt el akar térni a marxizmus eszmeiségétől, és
át akar térni a szociáldemokrata, annak is a jobbszárnyának a Kéthly
Anna-féle jobbszárnynak az irányelvére.
Ezt én ott kifogásoltam erőteljesen. Ott is megszabták az időpontot, rám
is szóltak, hogy most már letelt az idő, fejezzem be. És ezekre ott a
kongresszuson választ nem adott senki. Ki se tértek ezekre a válaszokra,
abbamaradt minden, és akkor maradt egy katyvasz tulajdonképpen azután a
kongresszus után. (A befejező rész következik)
Mert létezik, nem szűnt meg soha (csak újjá kellett alakítani 1989-ben és 1993-ban, és ez meg is történt). És a mostani vadkapitalizmusban látszik csak igazán, mekkora szükség van rá. Aki nem hiszi, szavazzon rá, hogy kiderüljön: mi a különbség. Mert most csak azt tudjuk: miért NEM ÉRDEMES élni a jelenlegi rendszerben.
2011. december 19., hétfő
2011. december 18., vasárnap
Mindenki lehet elnök, csak Vajnai ne legyen - mégis az lett
Kovács Lászlónak, a polgári MMP 2006 volt elnökének hozzászólása
az MMP 2006 debreceni taggyűlésén, 2011. december 13.
Alapszervezetünk megdöbbenve vette tudomásul azt, hogy
minden előzetes értesítés nélkül a KB-tagunk és kongresszusi küldöttünk nem
kapott meghívót a kongresszusra, és ebből az alkalomból felhívtam a Borsod
megyei elnököt, a Molnár Miklós elvtársat, aki szintén úgy nyilatkozott
telefonba nekem, hogy ő sem tud róla. De ami ettől még furcsább, az, hogy ő
elnökségi tag is. Ezért még akkor este én egy nyilatkozatot tettem közzé, ezt
viszont úgy érzem, hogy szó szerint felolvasom nektek.
„Nyilatkozat. Kiléptek a polgáriak az MMP 2006-ból. Az
internetes hálószemünkhöz az MMP 2006 szombati kongresszusa előtt az alábbi
nyilatkozatot juttatta el a Magyarországi Munkáspárt 2006 polgári (Hajdú-Bihar
megye) alapszervezete, amely kijelenti, hogy egyöntetűen kilép a pártból a
pártelnök szervezetiszabályzat-ellenes tevékenysége és a pártdemokrácia súlyos
megsértése miatt. Kovács László volt alapszervezeti titkár.”
A másik nyilatkozat:
„A Magyarországi Munkáspárt 2006 polgári (Hajdú-Bihar megye)
alapszervezetének tagsága 2011. november 25-én pénteken, a kongresszus előtt
egy nappal úgy döntött, hogy egyöntetűen kilép a pártból a pártelnök
szervezetiszabályzat-ellenes tevékenysége és a pártdemokrácia súlyos megsértése
miatt.
Közben a Hajdú-Bihar megyei alapszervezet értekezletet
hívott össze decemberre, ahol egyebek között tárgyalni fogja a mi kilépési
szándékunkat – és lehetséges, másét is. Ennek időpontjáig kilépésünk nem
tekinthető hivatalos, formálisan is megvalósult ténynek. Mindazonáltal a
polgári alapszervezet olyan pártelnökkel, aki súlyosan megsérti a szervezeti
szabályzatot, lábbal tiporja a pártdemokráciát, nem tud, nem is akar együtt
dolgozni. Így felszólítja őt, Vajnai Attilát, hogy azonnali hatállyal hagyja el
a Magyarországi Munkáspárt 2006-ot, távozzon az elnöki székből és a pártból is.
Amennyiben ezt nem teszi meg, a polgári alapszervezet azonnali hatállyal,
véglegesen és visszavonhatatlanul kilép a pártból, mert ilyen személlyel, mint
Vajnai Attila, nem tud együtt dolgozni, egy pártban létezni. Két megoldási
lehetőség áll előttünk: vagy Vajnai Attila távozik, vagy az alapszervezetünk
távozik a pártból. Ismerve Vajnai Attila személyiségét és eddigi pártbéli
tevékenységét, az előbbi variáció gyakorlatilag nem fog megvalósulni, ezért
szinte bizonyos, hogy nekünk kell lépnünk, és kilépnünk a pártból.
Vajnai Attila diktatórikus módszereket próbál a pártban
megvalósítani. Megsértette a pártdemokráciát azzal, hogy a szabályosan
megválasztott kongresszusi küldötteket úgy engedte csak be a kongresszusra,
hogy a már bentlévő küldötteknek tette fel szavazásra azt a kérdést, hogy a még
kint lévő küldöttek bejuthatnak-e a kongresszusra. Holott a szervezeti
szabályzat előírja, hogy amikor meg vannak választva a kongresszusi küldöttek,
azok a következő tisztújító kongresszusig küldöttnek tekintendők.
Továbbá a szabályosan megválasztott küldöttek helyett olyan
személyek voltak jelen a kongresszuson, akik nem tagjai a pártnak. A párt
szervilis sajtója (A Mi Időnk) által a kongresszusnak nevezett tanácskozást a
mi véleményünk szerint nem lehet kongresszusnak nevezni, mert azt nem előzte
meg semmiféle pártvita, a párttagság nem tárgyalta meg a kongresszus elé kerülő
anyagokat. Sőt a párttagság többsége nem is tudott arról, hogy egyáltalán a
párt kongresszust tart.”
Ez a hivatalos dokumentáció, ami felkerült a
kommunista.net-re. Vajnai Attila – mert nekem nem elvtársam innen tovább – majd
lépjen.
Ehhez: akik ismertek, tudjátok, hogy itt le van írva, hogy
mi történt korábban. Hogy 2002-ben Vajnai elvtárs – már elnézést, hogy ilyen
kifejezést használok – Vajnai Attila már megtette az első lépést afelé, hogy ő
hogyan is tudja értékelni a pártdemokráciát. Úgy értékelte a pártdemokráciát,
hogy a 2002-es megyei küldöttértekezletre mint országos pártelnök kijött, és
engedélyezte annak megtartását azok után is, hogy az akkori megyei alelnök,
azaz szerény személyem – a debreceni hármas és kettes alapszervezettől kapott
25 aláírás bizonyításával bizonyítottam, hogy nem voltak demokratikus módon és
úton megválasztva az ott jelenlévő küldöttek. Ezért felszólítottam ott a
küldöttgyűlést, hogy a küldöttgyűlést rekesszük be, s amíg szabályosan a küldöttek
meg nincsenek választva, addig ne. Vajnai Attila ezt azzal hárította el, hogy nem
lehet már eltolni ezt az időpontot, mert hisz az utolsó időben vagyunk,
kongresszus előtt. De azt mondtam, hogy nem az számít, hogy mennyivel vagyunk
kongresszus előtt vagy kongresszus után, hanem az számít, hogy tartsuk be a
pártdemokráciát, tartsuk be a szervezeti szabályzatot. Ő ezt az előbb itt
elmondottakhoz ragaszkodott.
Ekkor én – ugye a Kiss János elvtárs még ott volt – én mint
levezető elnök, felálltam, és azt mondtam, hogy innen tovább én nem tudom
vállalni ezt a tisztséget, mert én olyan küldöttgyűlést nem tudok levezetni,
amely alapszabályellenes, szervezetiszabályzat-ellenes, és a pártdemokráciával
ellentétes. És a Vajnai Attila akkor megígérte azt – és azért maradtam ott –
hogy igen, akkor tartsunk egy tanácskozást, és akkor nem lesz választás. Elérkeztünk
odáig, hogy megtárgyaltuk az anyagokat. Ugye kemény kritikát kapott a megyei
elnöknő, Edelényiné, és megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy a „Különfélék”-ben
Tóth Ernő azt mondta, hogy akkor, elvtársak, most következik a megyei
koordinációs bizottság választása. Erre én, mint levezető elnök, bejelentettem,
hogy erről nem szavaztunk, innen tovább a küldöttgyűlést én nem tekintem
küldöttgyűlésnek. S felálltam, és otthagytam. Aki ott volt, tudja, hogy az
összes vidéki alapszervezet vezetői mind jöttek velem együtt.
Tehát innentől kezdve Vajnai Attila, a Központi Bizottságból
kiküldött alelnök pártszerűtlen, jogszerűtlen, szervezetiszabályzat-ellenes
módon intézkedett. Mégis utólag tudomásomra jutott, hogy megtörtént a
választás. Ezzel én teljes mértékben nem tudtam azonosulni, ezért azonnali
hatállyal az egész alapszervezetünk kilépett a pártból. Akkor is ugyanezt a
lépést választottuk, mint most: azonnali hatállyal az egész alapszervezet
tagsága.
Én otthon, amikor ez tudomásomra jutott – a Mihály elvtárs
mondta, hogy de hát itt mégis választottak, hát hiába mondod nekem, hogy nem
választottak. Mondtam neki, hogy hát nem választottunk. És úgy volt, ahogy a
János mondja, hogy nem jól tudod, mert választottak. Ti elmentetek, de választottak.
Tehát csodálkoztam, hogy hogy választhattak, mikor a vidéki elvtársak nem
voltak ott, meg én se voltam ott, mint levezető elnök – hát akkor hogyan
lehetett. Hát ha ilyen megtörténhetett, egy országos pártalelnök részvétele mellett,
akkor itt kérem a véleményeteket, hogy hogyan lehet egy ilyen emberrel tovább
dolgozni.
Amikor ez az új pártunk megalakult – és most már csak
tényleg röviden – nagyon nagy erővel és nagy energiával kezdtünk a munkához.
Mindaddig, amíg Fratanolo János volt az elnök, ebben a pártban minden
tökéletesen és ragyogóan működött. (Közbeszólás: Így igaz.)
Akkor, amikor megtörtént a változás, már én kétkedéssel
fogadtam, mert én nem tudtam elmenni a kongresszusra küldöttnek, bár küldöttnek
akartak az elvtársaim, de éppen akkor betegeskedtem, és Viszokainét küldtem
magam helyett. Elmondtam neki, hogy mindenki lehet, csak Vajnai Attila ne legyen
pártelnök. Mert mondom, Viszokainénak mondtam, ő ugye akkor küldött volt, ott
volt azon a megyei kob-on, és tudta, hogy Vajnai Attila hogy viselkedett a
megyei küldöttgyűlésen. Erre ugye mi történt: Vajnai Attila meg lett választva.
Mindaddig, amíg nem jöttek sorba azok az információk felém,
hogy innen is az elvtársak, onnan alapszervezetek, egyszerűen hagyják ott a pártot,
egyszerűen kezdett érlelődni énbennem is és a párttagságomban, hogy érdemes-e
nekünk olyan szervezetben lenni, amely teljesen letért a marxista-leninista
útról azzal, hogy most már a párttagság megkérdezése nélkül mindenkivel
szövetkezik. Holott ahhoz, hogy a Zöld Baloldallal, ahhoz, hogy bármilyen
szervezettel bármilyen együttműködést kössön – ahhoz már az elmúlt, még a
tavaszi levelemben, amit körlevélként akartam elküldeni az országban; akkor
lebeszéltek itt a megyei elvtársak – már akkor leírtam, hogy elvszerűtlen és
pártszerűtlen volt az a módszer, hogy a párttagság megkérdezése nélkül akár a
kongresszus, akár pedig a Központi Bizottság vagy az országos elnökség is
dönthet. Mert egyedül döntési joga ilyen kérdésben csak a párttagságnak van. És
a párttagságnak a döntő véleményét kell figyelembe venni. A pártkongresszus és
a párt Központi Bizottsága, valamint a párt elnöksége csak a párttagság
véleményét figyelembe véve dolgozhat. Amely párt nem ezt az utat követi, az
vagy diktatórikus párt, vagy pedig teljesen letért a marxista-leninista útról.
Ez a bevezető, ennyit akartam elmondani még hozzávetőlegesen.
Evvel szeretném befejezni, és annyit szeretnék mondani, hogy egyelőre mi ott
mint egy baráti társaság, együtt maradunk, és majd megvárjuk, hogy ti hogy
döntötök, és hogy merre és hogyan. Hát minél jobban szeretnénk, ha tovább is
együtt tudnánk, mert veletek nagyon jól együtt lehetett dolgozni. Mert tényleg
itt a polgári alapszervezet valamennyi tagja nevében csak a köszönetünket
tudjuk kifejezni a debreceni alapszervezetnek ezért a jó és hatékony
együttműködésért. És azt mondták, hogy külön köszönjem meg azt, hogy amikor
rendezvényeink voltak, és meghívtunk, ott voltatok, és ezt nagyon-nagyon szépen
köszönik, és elismerik a debreceni alapszervezet munkáját, és sok sikert
kívánnak az alapszervezet munkájához.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)