Oldalak

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Harc a tőkések ellen. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Harc a tőkések ellen. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. június 30., szombat

Nagy Judit: Mikor érte el a maximumot a magyarok életszínvonala: 1990 előtt vagy után?

Interjú a Baloldali Front szervezet elnökével, Nagy Judittal:
225669_249630665065019_1666029_n.jpgMind tudjuk, hogy mennyire felkapottak manapság a szélsőséges mozgalmak. Magyarországon inkább a jobboldal kap erőre, s úgy tűnik megállíthatatlan. 
A baloldali pártoknak úgymond. lejárt a szavatosságuk az emberek szemében, akik talán csalódtak az elmúlt 20, vagy 40-50 év baloldali, vagy "ballib" pártjaiban, s változtatni akarnak.
Magas Labda ponyva blog (ML): Szerinted sokan miért a szélsőjobboldali pártokban látják a jövőt?
Nagy Judit (NJ): Mert az ember eredendően hibást keres a rossz dolgokra és ezek a pártok megadják nekik a "hibásokat", cigányokat, zsidókat, mikor mi. A lényeg hogy valakit hibáztatni tudjanak, aztán kiélhetik az agresszivitásukat és csapatban erősnek érzik magukat. A szélsőjobboldali pártok azt érzékeltetik, hogy te, mint magyar, oda belépő személy, különleges vagy, több és szebb és jobb mindenki másnál.
ML: Mit tud ez ellen tenni a szélsőbal és egy hozzátok hasonló mozgalom, mint a Baloldali Front, amely a Magyar Munkáspárt "fiaként" tevékenykedik?
NJ: Elsősorban támogatókra van szükségünk. A baj az, hogy az országos médiába ritkán sikerül bekerülni, a szerkesztők elkerülik a mi mutogatásunkat, gondolom nem véletlenül.
ML: Vajon ennek mi lehet az oka hogy ennyire elkerülnek bennetek?
NJ: Talán félnek, mert az egyenes, tiszta beszéd még az egyszerű tévénézőt is megérinti. De azért is, mert a média már nem szabad, igy nyilván nem fér bele a műsorba egy rendszerkritikus párt és annak ifi szervezete. Magyarul: azt nézzük a tv-ben, amit megengednek, hogy nézzünk és az újságok többségében is ezt olvassuk.
ML: Furcsa, hogy egy kommunista szervezet elnöke a szabad sajtóról beszél. Hiszen annak idején minden egyes "rendszerellenesnek" kikiáltott sajtóorgánumot tiltottak az elődeitek. Változott valami? Esetleg szakítottatok a "hagyományokkal"?
NJ: Nagyon szoktam mosolyogni, amikor ezt megkérdezik. Cenzúra most is van, csak nem veszik észre. Mindig is volt. A szervezetből senki nem mondta/mondja azt, hogy mi mindent vissza akarunk állítani. Hogy megint lesz ÁVH vagy bármi más. A szocialista eszme filozófusai sem gondolkodtak ilyesmiben. Nevezzük afféle újrakezdésnek, amiben megtartjuk az alapokat, de elvetjük, ami rossz vagy nem működött, és megtartjuk, ami értékes és hasznos. Ezt szeretnénk tudatosítani.
ML: Viszont a társadalom nagy része megtapasztalta a kommunizmust, szocializmust és úgy vélem nem szívesen térne vissza hozzá. Mégis annak az örökösei vagytok, s ettől nem könnyű elvonatkoztatni.
NJ: És erről készült bármiféle felmérés? Mert szívesen megnéznék egy olyan kérdőívet, amiben szerepel a következő kérdés: az Ön életszínvonala mikor érte el a maximumot? a. 1960/70/80-1989, b. 1991-2012.
Én még a múlt rendszerben születtem, de alig voltam 4 éves, amikor bekövetkezett a váltás, tehát nem sokra emlékszem belőle.
De mint mindenkinek, vannak szüleim, nagyszüleim. Aki kételkedik, menjen oda, és kérdezze meg, hogy mikor élt jobban a család, mikor futotta minden évben nyaralásra, egyebekre. Még ha néha nehéz is volt, a szocialista rendszer csak összekapart a háborús romokból egy országot, és rögtön lett ipar, mezőgazdaság, lakótelepek a munkásoknak.
Szeretném, ha ma is meglennének ezek modern változatai: munka az "állástalan, romkocsmákban merengő diplomásoknak", lakás a friss házasoknak vagy épp élettársaknak, spanyol uborka helyett magyar termék stb...
Én azt látom, és bizonyára látják mások is, hogy az ideológiai örökségen való vitázás helyett meg kell vizsgálni a konkrétumokat és kiderül, melyik rendszer adott többet (jelzem, a mai csak kér és kér).
ML: Persze, ezt sokan mondják, hogy akkor jobban éltek az emberek. De ne felejtsük el, mekkora hiteleket vettek föl annak idején. Bármennyire rossz ebbe belegondolni, de anyáink viszonylagos kényelme minket döntött adósságba.
Igaz, a mostani helyzet nem csak az akkori hatalomnak tudható be, de tény, hogy szerepet játszott benne. S ezen sokat lehet vitázni, úgyis mindenki a saját igazát hajtogatja, s nem lesz egyetértés.
Ám ezen felemelkedve, mit tehettek ti azért, hogy többen ismerjenek meg titeket? Hiszen az interneten bárki bármit megoszthat az ismerőseivel. Vannak fórumaitok? Oldalaitok?
NJ: Hiteleket most is veszünk fel, sőt készülünk felvenni. A II. világháború után tessék megnézni, milyen körbetartozások voltak...
Az internet (egyelőre) még szabad. Nekünk is vannak facebook oldalaink, azokat mindenképpen ajánlom bárki figyelmébe. Ezen kívül pedig a friss blogunkra hívnám fel a figyelmet. Kommentelgetni pedig ér, csak a durva káromkodás lesz cenzúrázva, ígérem (www.frontblog.blog.hu).
A honlapunk jó ideje fejlesztés alatt van, némi zűr támadt a jelszavakkal. De megoldjuk ezt is, addig ott csak a régebbi anyagok fellelhetőek (www.baloldalifront.hu). Naprakész dolgokért ott a facebook és a blog!
ML: Mennyire tartjátok a kapcsolatot az úgyn. "anyapárttal"? Hiszen a párt tagok és köztetek úgy tudom van "néhány" év különbség. Hozzátok hasonlóan ők mennyiben innovatívak? Azaz mennyire rugaszkodnak el az "örökségüktől"?
NJ: A párt és az ifi szervezet között szoros kapcsolat van. Közös központi helységet használunk, többünk tagja a pártnak is, sőt annak vezető testületében is gyakran megfordultak már a Front vezetői. A véleményüket persze meghallgatjuk, ám ez nem jelenti mindig azt, hogy meg is fogadjuk. Ebből különböző előjelű dolgok sülnek ki. Néha igazuk van, néha nem.
A korkülönbség inkább nagy általánosságban mondható el. A párttagság nagyobb részét alkotja az idősebb generáció. Megtalálhatóak még kisebb számban a mai harmincas-negyvenesek, és ott vannak a huszonéves párttagok. A mi feladtunk, mint szervezet, az, hogy összegyűjtsük a fiatal réteget és idővel, ha ők is úgy gondolják, csatlakozzanak a párthoz. Ismétlem, ha gondolják. Ez nem kötelező!
163998_191719834176439_5481947_n.jpg

Mondjuk úgy, hogy mi fogékonyabak vagyunk az újításokra, hamarabb feldolgozzuk, ha változás történik. A párt is igyekszik lépést tartani. Például informatikai téren sokkal fejlettebb, mint egyesek szeretnék/gondolják. Sok idős megtanult facebookozni és ez amellett, hogy kedvesen mókás, dícséretes is.
ML: Ezenkívül más pártokkal, mozgalmakkal is kapcsolatban álltok? Gondolok itt a hazai, illetve a külföldi szervekre.
NJ: A pártnak vannak kapcsolatai különböző szakszervezetekkel, vagy pl. a Magyar Szociális Fórummal, no és persze a külföldi kommunista pártokkal.
A Baloldali Front elsősorban külföldi ifjúsági szervezetekkel kommunikál. Leggyakrabban Európából - legszorosabban jelenleg a szlovák Socialistický zväz mladých, a helyi kommunista párt ifjúsági szervezete az együttműködő partnerünk -, de ha történetesen venezuelából vagy Kubából történne konkrét megkeresés, azt sem elleneznénk. Egyébként utóbbi két országgal nagyon jó a viszony a mozgalmon belül. Megfelelő alkalmakkor, ünnepségekkor a nagykövetek is tiszteletüket teszik a rendezvényeken.
ML: Milyen eseményeken, akciókon találkozhatunk legkorábban veletek?
NJ: Leghamarabb az éves táborban lehet velünk találkozni. Ennek helyszínéről és időpontjáról persze hírt fogunk adni a facebookon is, blogban is.
ML: Egy talán indiszkrét kérdés: hozzávetőlegesen hányan vagytok a szervezetben?
NJ: Erre azt mondanám, hogy még nem vagyunk elegen.
gp_15.jpg
fotók: Baloldali Front engedélyével

2012. április 2., hétfő

Nincsen kisebb rossz: minden kapitalista párt, beleértve a szocialistákat, egyformán rossz a munkásnak

Az alábbi interjút egy fiatal nemzeti kommunista adta internetes hálószemünknek, aki az interneten Ardarik néven fut, és a Magyar Kommunista Munkáspárt törekvéseit fogadja el a magyar kommunista ideológiájú pártok közül. Teljes nevét elsősorban biztonsági okokból nem kívánta megmondani. A megnyilvánulásra szerinte azért volt szükség, hogy népszerűsítse a mozgalmat, illetve hogy bemutassa saját elképzeléseit a baloldal és a jobboldal fogalompár elavultságáról.
• Próbáljuk meg felvázolni, mit tudtál meg korábban a bal-jobb ellentétpárból.
• Azt vettem észre, hogy a parlamenti bal és jobb oldal, a bent ülő képviselőcsoportok tagjai ugyanazt csinálják: érdemben mindegyik a saját zsebét tömi. Ami nagyon fontos, és itt teljesen mindegy, kiről van szó:  a munkás ellen összefognak, ha bajban vannak, és a tőke érdeke úgy diktálja. Ebben a kérdésben nincs különbség közöttük.
• És parlamenten kívül?
• Érdekes, hogy a parlamenten kívül éppen az ellenkezője tapasztalható, bár nyilván a polgári pártok azért érdeklődnek a munkás iránt, mert szeretnének az ő szavazataival bejutni az Országházba. Még valamit: az látható sokszor, hogy a "szélsőjobb" több képviselője ugyanazt vallja, amit mi, kommunisták. Vagyis ugyanazt nevezi meg ellenségnek, mint mi – csak más néven. Ők zsidónak hívják azt, amit mi burzsujnak. Továbbmegyek: akár még szövetségre is hajlanának velünk ebben a kérdésben.
• Milyen alapon?
• A közös ellenség alapján, mivel ők is munkások: nincs közöttük burzsuj. Természetesen ez nem mindegyikőjükre érvényes, mert vannak mélymagyarok, akiket mi nem szeretünk, és ők sem. Ez olyan, mint amikor Kínában a Kuomintang és a Kínai Kommunista Párt összefogott a japánokkal ellen.
• Eddig a baloldaliságot polgári értelemben kezeltük, tehát az ő címkéikkel?
Igen, de tegyük hozzá: konkrétan, az ő címkéikkel nem lehet megmondani, mi a bal és jobb oldal. Ugyanis azt látjuk, hogy parlamenten belül békében együtt vannak. Ennek az az oka, hogy ugyanazt képviselik. Viszont a polgári pártok a parlamenten kívül is ugyanazt akarják. Egy eltérés van: a parlamenti baloldal és mi, kommunisták az Országházon kívül közel sem akarjuk ugyanazt.
• De amikor összekapnak egymással a plenáris üléseken, az csak színjáték?
• Az. Ezzel akarják elterelni az emberek figyelmét a valódi helyzetről.
• És az elfogadható, amikor a szocik marxi értelemben is baloldalinak kiáltják ki magukat?
• Nem, mivel tisztes távolságban állnak Marxtól. Marx sosem használt ilyen fogalmakat, hogy bal és jobb, csak azt, hogy tőkés és munkás. Gondolom, nem kell bizonygatni, hogy a szocialista párt és a többi, magát baloldalinak nevező polgári párt a tőkések oldalán áll, akkor is, ha éppen baloldali jelszavakat hangoztatnak. Itt az a lényeg, hogy tőkések, de legalábbis nem munkáspártiak. Marx a munkásosztály pártján volt, az előbb említett pártok legfeljebb nyomokban: pártprogramokban, választások előtt. Amint megerősödnek, azonnal átállnak a tőkések oldalára, és a munkások ellen lépnek fel.
• A munkások is így tudják ezt a tételt a szocikkal kapcsolatban?
• Sajnos nem. Éppen ezért kell őket felvilágosítanunk, és ezt nekünk, kommunistáknak kell megtennünk.
• Mi játszódhat le egy munkásban, amikor azt hallja, hogy a szocik baloldaliak, és hogy színleg velük vannak a gonosz jobboldallal szemben?
• Az, hogy a szocialista párt vele, munkással van, mert magát baloldaliként definiálja. Pedig jó eséllyel nem tudja, mitől válik valaki baloldalivá.
• Mi lehet az, ami elhiteti vele, hogy a szocik balra húznak?
• Olyanokat mondanak, amit egy munkás általában hallani akar: ezek közé tartozik, hogy jobb fizetést adnak neki, vagy hogy korlátozzák a burzsujokat. De az igazság az, hogy mindegyik parlamenti képviselőcsoport ezt mondja – függetlenül attól, hogy bal- vagy jobboldalinak nevezi magát.
• Elfogadható-e az az érvelés, hogy azért érdemes a szocikra szavazni, mert a munkásokkal vannak, és mert meg tudják őket védeni a politikai ellenfelek olyan kormányzati húzásaitól, amelyek rosszabb életkörülményeket hoznak nekik (adó- és áremelések, bércsökkentések stb.)?
• Nem, mivel a szocialista párt tőkésérdekű párt, és egyszerűen szó sincs arról, hogy a munkások érdekeit fogják képviselni. Ha a munkásérdeket nézték volna 1989 októberében, akkor nem változtatták volna meg a kongresszuson az MSZMP nevét, amelyből éppen a munkás szót hagyták ki. Amennyiben nem ezt tették volna, nincs politikai és gazdasági rendszerváltozás, márpedig az akkori küldöttek 90 százaléka éppen erre szavazott, amikor egy teljesen új ideológiájú pártot hozott létre.
• És mi a helyzet egy olyan szöveggel, hogy azért kell rájuk szavazni, hogy ne a politikai ellenfelek kerüljenek hatalomra?
• Ez elviekben az lenne, hogy a két rossz közül a munkás a kisebbik rosszat válassza, amikor szavaz. De értsünk szót: nincs kisebb rossz.
• Na de hogy inkább Kúrcsány Fegyenc/Házmesterházy Attila, mint Orkán Viktátor…
• Nem. Ismétlem: nincs kisebb rossz. Valamennyi kapitalista rossz. És mindent meg kell tenni, hogy megszűnjenek. Kúrcsány is népnyúzó, Viktor őszentkegyelmessége is. Itt bukik meg a klasszikus, polgári értelemben használt bal- és jobb oldal elmélete.
• Amennyiben lenne olyan polgári párt, amely valóban képes lenne jóval a jelenlegi szinten túl korlátozni a tőkéseket, akkor elfogadható lenne a klasszikus baloldal-jobboldal szembeállítás?
• Nem mivel a polgári párt eleve tőkés, és munkásellenes. Az lehetséges, hogy a rendszer olyan, mint mondjuk a svédeknél a jóléti kapitalizmus, de Svédországban senki nem veszi úgy, hogy a szociális piacgazdaság szocializmus. Nem. Ez ugyanolyan kapitalizmus, legfeljebb elviselhető szinten. És hát ugye tegyük hozzá: még ha valamilyen érvelésnek sikerül beskatulyázni a skandináv országok magas életszínvonalát valamiféle szocializmusba, a tőkések elsősorban a saját érdekeiket fogják nézni. És ennek egy oka van: mindent egybevetve mégiscsak kapitalisták. Akkor is, ha az ottani munkások viszonylag elfogadható szinten élnek.
• És mi lenne akkor, ha lenne egy olyan polgári baloldali párt, amely képes megegyezni a tőkésekkel annak érdekében, hogy hatalmon maradjon? És ennek érdekében a tőkés lenyelné a béremelést időlegesen…
• Előbb utóbb a tőkés kitúrná a hatalomból.
• De ha ez megtörténne, úgy tűnne a dolog, hogy íme, mégiscsak van baloldali párt, elvégre a tőkéseket rábírták némi engedményekre saját munkásaikkal szemben…
• Valóban annak tűnik. De a háttérben tudnak olyan törvényt hozni, amely a munkásnak mégsem lesz jó. Tehát az rendben van, hogy például a tőkés többet fizet a munkásainak, miközben a baloldali hatalom, a kormányzat megemeli az árakat, és a tőkés így jól járhat – mert visszakapja nyereségként azt, amit kifizetett a munkásnak.
• No de hogyan emel a kormány fogyasztói árat? Már nincsenek hatósági árak.
• Mondjuk úgy, hogy emeli az általános forgalmi adót, amiből közvetetten kaphat a tőkés is. Vagy módosítja a munka törvénykönyvét, és nem engedi a szakszervezeteket a multinacionális cégeknél – ha pedig még ezt sem teszi, akkor elnézi, hogy ezeknél a cégeknél tilos szakszervezeteket alapítani.
• Volt arra példa, hogy magát baloldalinak kikiáltó hatalom a tőkésekkel kötött egyezség után árakat emelt?
• A rendszerváltozás után egyből mindennek az egekbe szökött az ára. A tőkés mint csoport megjelenhetett, és megkezdődött a szabadrablás.
• Igaz, de az jobbközép kormányzat volt.
• Akár az MSZP-t is tudnám hozni. Kúrcsányék nagyon nyúzták a munkásokat, és ők akartak kórházat privatizálni, ami szintén nem érdeke a munkásnak. Vagy éppen az 1999-es NATO-csatlakozás se volt munkásérdek, mivel a NATO ostobaságaira, hódító háborúira a mi zsebünkből megy el a pénz, arról nem is beszélve, hogy ezekhez semmi közünk – de legalábbis nem kellene, hogy közünk legyen. Vagyis olyan dolgokra jut pénz, amit a legnagyobb jóindulattal sem nevezhetünk sem nemzeti, sem osztályérdeknek.
• Elfogadható-e az az az érvelés, hogy a munkásnak nem az számít, hogy ki van hatalmon, hanem az, hogy a tőkés rendszeren belül ki képes az ő érdekeit védeni, illetve hogy ki tudja megóvni az életszínvonalromlástól - függetlenül attól, hogy klasszikus értelemben jobb-vagy baloldali?
• A munkásnak valóban nem számít, hogy ki van hatalmon – de a tőkés rendszeren belül nem az ő érdekét fogják nézni. A munkásnak csak az az övé, amit kiharcol saját magának.
• Akkor sem az ő érdekét védik, ha éppen adót csökkentenek?
• Akkor látszólag vele vannak. De egészen biztos, hogy valami más módon visszaveszik tőle az elveszett bevételt. Például adócsökkentés esetén csökkentik az állami munkások fizetését vagy számát. Vagy fizetőssé teszik az oktatást.
• Akkor tehát a klasszikus bal-jobboldal polgári értelemben azon múlik, hogy relatíve ki tud többet ígérni vagy adni a munkásnak egy adott pillanatban (választási kampányok stb.)? A baloldal szívesen költekezik, csak hogy hatalmon maradhasson, míg a jobboldal a középosztálynak igyekszik kedvezni?
• Igen – csak állítólag a bal szociális, a jobb nemzeti. De a szociálisság csak a saját zsebükig terjed. A jobb a nemzeti érzésekkel akarja megfogni az embereket, de mint látható, a nemzeti érdekeket ott keresik ahol nincs. Vagy éppenséggel behódolnak az EU-nak.
• Hol nincs nemzeti érdek?
• Afganisztánban. De Koszovóban se keresném. A nemzeti érdek a határokon belül van.
• Hol helyezhető el ebben a bal-jobb mezőben a szociáldemokrácia (még mindig polgári alapon)?
• Klasszikus értelemben balra teszik (bár a polgári értékelés nem erősségem, mivel nem ezt használom). Azt tudjuk, hogy a munkásérdekeket képviselik szavakban, de tetteik egészen máshogy hatnak: gyorsan megalkudnak a tőkésekkel. Ez történt 1989 októberében: az MSZMP kongresszusán a párt szocdemeiből lett a munkástalanított Magyar Szocialista Párt.
• Mit lehet szólni az alábbi szövegre: hagyjuk a kommunizmust, alkudjunk meg a tőkésekkel, a polgári pártokkal, biztos lesz köztük olyan, aki valóban baloldali (értsd: munkásbarát) politikával igyekszik a kedvünkben járni? Kommunizmus még soha nem volt, minek kockáztassunk azzal, hogy kommunistákra szavazunk - eddig is megéltünk valahogy, ezután is meg fogunk – a tőkés rendszerben is. Előbb bizonyítsák be a kommunisták, hogy ha rájuk szavazunk, sokkal jobban fogunk élni, mint eddig. Különben is, havi nyolcvanezer forintból úgy-ahogy meg lehet élni, és hát Kádár alatt sem voltunk milliárdosok. Akkor meg minek szavazzunk kádáristákra?
• Mert Kádár alatt volt létbiztonság. Akinek volt munkája és persze fizetése, egyiket sem vesztette el. Ma nincs garancia semmire. Egy kommunista be tudja bizonyítani hogy jobb rendszer volt az övé, mint a mostani. Elvégre Kádáréknak sikerült, de vietnami és kubai barátainknak is – feltéve, ha hagyják őket. A tőkés rendszer folyamatosan válságban van, amit nem a munkás okoz, mégis vele fizettetik meg azt. Viszont a válságok ellenére a vezetés milliókat kaszál a semmiért. Fel kell mutatni az embereknek a szocializmus érdemeit, akár külföldi szinten is: azt, hogy más országok mit értek el vagy érnek el napjainkban. És ha a magyar munkás látja, hogy jelenleg mi történik az országban, onnantól rájön, hogy mi a harci helyzet.
• Igen, de mi a garancia arra, hogy jóval magasabb lesz az életszínvonal a kapitalizmus után? Mert azért a kádári világ 1985-től az ország nagy részének akkor sem tetszett, ha volt munkája.
• A tőkésosztály megszűnésével nem lesz képes senki arra, hogy a nép vagyonát megcsapolja. Megfelelő gazdaságirányítás és hadsereg mellett nincs, nem lehet probléma.
• De emlékezzünk arra, hogy amikor a világútlevéllel bárki kimehetett Bécsbe a Mariahilferstrasséra Gorenjéért, abban a pillanatban azt észlelte, hogy lehet, hogy nyugaton van kizsákmányolás, de van valódi jólét, míg itthon lehet, hogy nincs kizsákmányolás, és mindenkinek van munkája, csak a relatív szegénység van szétterítve úgy, hogy mindenki olcsón dolgozik.
• Mivel a kapitalista országokban csak a jót mutatták. A szegénynegyedeket nem.
• Tehát mi a megoldás? A szociális piacgazdaság? Ahol van szociális háló, és akinek lehetősége van rá, az jóval többet tud keresni, és fogyaszthat kedvére, akinek meg nincs munkája, ahhoz nekem, aki megszedte magát, mi közöm, tegyen meg ő is mindent annak érdekében, hogy ő is jobban élhessen? Ha meg mégse, hát kap segélyt?
• Mindenkinek jogot kell adni az életben maradáshoz, és ezt munkával lehet elérni. Természetesen lennének bizonyos különbségek, mert különböző munkák vannak. Az egyiket jobban fizetik meg, a másikat kevésbé. De mindenkit rendesen meg kell fizetni. Ha valaki jól él, nem érdekli az, hogy a szomszédja még nála is jobban.
• De a kádárizmusban már akkor se éltek jól az emberek, ha volt munkájuk, hiszen 1980-tól arra kényszerült, aki tehette, hogy gmk-zzon, hogy több pénze legyen.
• Ez a kapitalista mellékhatásoknak köszönhető: kőolajválságot csináltak, ez kihatott mindenre. Csak hát nálunk erre nem volt megoldás – de válság a kapitalistáknál is volt.
• Térjünk vissza az eredeti témára. Marxi értelemben mit kell tudni a bal- és jobboldalról?
• Marx nem használta ezt a kifejezést. Nála és minden valamirevaló kommunistánál tőkés és munkás fogalompár van. Ez sokkal egyértelműbb meghatározás, mivel pontosan el lehet dönteni valakiről hogy barát vagy ellenség.
• Ellenség-e az, aki a jobb élet reményét a kapitalizmus keretein belül villantja fel?
• Lehet ellenség is, de lehet megtévesztett munkás is. Ezt főleg a szocdemeknek köszönhetjük, mivel ők hisznek abban hogy a kapitalizmus javítható, ami persze valójában nem igaz.
• De ha a munkás azt tapasztalja, hogy kapitalizmusban is meg tud élni, legfeljebb néha munkanélküli lesz, akkor elvárható-e tőle, hogy a közösségi társadalomban higgyen? Ha a szoci-szocdem címkéjű pártok egyszer-kétszer engednek a szorításon, és azt ő képes élete javulásának hinni, hogyan várható el tőle, hogy feladja a jelenlegi rendszert, és kommunizmusban gondolkodjon?
• Úgy, hogy a kapitalizmus nem tartható fenn a végtelenségig, mert bejön egy válság, és amikor hősünk munkanélküli lesz, fogékonnyá válik az új dolgokra, például a közösségi társadalomra. Vagy ha látja azt, hogy a kommunisták segítik a munkásembert – mint ahogy a redhelp.net nevű internetes oldal is teszi – akkor támogatni fogják a kommunista ideológiájú pártokat, mert tudni fogják, hogy azok értük és velük vannak.
• De ez csak az elmélet, a gyakorlat az, hogy a munkáspártnak nincsenek megyei listái, és időközi önkormányzatin sincsen, pedig ott aztán elég lenne három tucat ajánlás – már az egyéni választókörzetben.
• Ennek az az oka, hogy könnyen butíthatóak. Látnak mondjuk egy kommunistát, elnyeri rokonszenvüket, és azt mondják: ezek jó gyerekek. De amikor hazamennek, és bekapcsolják a televíziót ahol kiátkoznak bennünket, máris elbizonytalanodnak, és nem tudnak dönteni – felmerül bennük a kétség: mégis csak maradjunk a szociális piacgazdaságnál?
• De tudnak dönteni, és inkább a rendszer foltozgatását várják, mert abban megvan az a remény, hogy kitörhetnek a szürkeségből. Ezért nem akarnak egy teljesen új rendszert, aminek kádári változatát már korábban elvetették.
• A rendszer foltozgatását felesleges várni, mert összedőlőben van az egész. Éppen erről kell meggyőznünk a munkást. Ilyenkor fontos, hogy úgy fogalmazzunk, hogy megértsék, amit közölni akarunk velük. Elődeink bölcseleteit egy ma is érthető nyelven kell bemutatnunk. A másik gond meg annak köszönhető, hogy sajnos pártunk is használja a bal- és jobboldal fogalompárt. Szerintem egy kommunistának nem szabad a kapitalista értékrend alapján politizálni. A bal- és jobboldal helyett használjuk a burzsuj, a tőkés vagy a ma divatos munkavállaló és a munkáltató szavakat.
• Elfogadható-e Thürmer Gyula azon érvelése, hogy megtartható a bal-jobb ellentétpár, de úgy, hogy baloldali az, aki a jelenlegi rendszert le akarja cserélni, és szocializmusban (értsd: emberközpontú és pénzközpontú társadalomban gondolkodik), míg jobboldali az, aki ezzel éppen ellenkezőleg, a kapitalizmust akarja, akár szocdem módon?
• Nem tartom hasznosnak, mert könnyen félreérthető. Sokan azt gondolhatják ugyanis,  hogy balos a párt, miközben a szocialisták segédcsapataivá akarnak válni – pedig tisztes távolságban vagyunk egymástól.
• Elfogadható-e az a felosztás, hogy baloldali az, aki a kapitalizmuson belül inkább a munkásoknak, jobboldali pedig az, aki inkább a munkaadóknak kedvez?
• Nem, mivel a szocialista párt is a munkaadók mellett van. Ugyanakkor a "szélsőjobboldali"-nak nevezett barátaim meg a munkások oldalán vannak…
• Mit lehet felépíteni a tőkés-munkás ellentétpárra?
• Az egész jelenlegi társadalmat, mivel mindenkit be lehet sorolni valahova: az értelmiségit a munkások közé, hiszen szellemi munkás.
• És eszmeileg?
• A kommunista és az értelmes nacionalista munkás. A jelenlegi összes párt tőkés.
• És ebből mi következik?
• Az hogy csak a dolgozókra számíthatunk, ha meg akarjuk szüntetni ezt a mocskos rendszert, amiben élünk – illetve a nacionalista-kommunista szövetségre. A vietkongok is ezt tették.
• És ha a dolgozó úgy akar rendszert váltani, hogy ő lépjen a jelenlegi tőkések helyére? Bírálható-e emiatt, és milyen nézeteket fogad el ezzel az állásponttal?
• Ha a tőkés helyére lép, és proletárdiktatúrát hoz létre, az jó. De ha átmegy kapitalistába, akkor le kell váltani. Nem kezdődhet az egész elölről. Éppen ezért csak a legöntudatosabbak lehetnek vezetők az új rendszerben – éppen azért, hogy ne térhessen vissza a kapitalizmus.
• Mivel lehet meggyőzni a munkást arról, hogy az új rendszer legalább olyan életszínvonalat biztosít neki minden körülmények között, mint a mostani (de inkább jobbat)? Mert azért az nem elég, hogy idővel nem lesznek tőkések…
• Egyrészt azzal, hogy megszűnik a tőkésosztály, és annak a vagyonából (ami nem csekély) lehet új munkalehetőségeket teremteni. Erős gazdaság mellett többet kaphatnak ők is. De az is jó, ha a fizetésük szinten marad, miközben az árak csökkennek.
• De akkor a munkás vagyonából (ami persze jóval szerényebb, mint a tőkésé) is adni kell ehhez?
• Nem lesz rá szükség, mivel a tőkéseknek van annyi felhalmozott vagyonuk, hogy abból fedezhessék a költségeket. Sőt abból még az államadósság egy részét is ki lehetne fizetni.
• Akkor a munkás vagyontárgyai (lakás, földingatlan), a pénzeszközei megmaradnak neki? Azt nem kell beadni?
• Így van – nem kell.
• Hogyan illesszük be tehát a polgári baljobbozást a munkás világába?
• Legjobb, ha az egészet elfelejtjük egy életre. A munkásnak nem a bal- és a jobb oldal a lényeg.
• És helyette mit kínáljunk?
• A tőkést és a munkást. Ezt jobban érti, mert a bal- és jobboldalra nincs hivatalos meghatározás – maximum nagyon elvont.

2011. november 26., szombat

A kormány távozását követelték az egri BJF-demonstráción

A kormányzat távozását követelték a tüntetők Egerben, a Baloldali Jövő Fórum tiltakozó demonstrációján 2011. november 25-én, ahol a Magyar Szolidaritás Mozgalom és a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége is aláírásokat gyűjtött. Bár a szervezők az összes Heves megyei parlamenti képviselőt meghívták, egyedül Lukács Csaba (Fidesz-KDNP) volt jelen. A demonstrálók elsősorban a rendvédelmi dolgozókkal kapcsolatban kérdeztek, de a kapott válaszokkal nem voltak megelégedve.
Csütörtökön délután Egerben a Deák Ferenc úton, a Hadnagy és a Stadion utca között tartotta tiltakozó demonstrációját a Baloldali Jövő Fórum nevű civil mozgalom, amelyhez a Magyar Szolidaritási Mozgalom és a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége is csatlakozott. A lezárt szakaszon a szervezők egy történelmi sétára invitálták az érdeklődőket, majd ezután egy városlakói nagygyűlés következett.
A történelmi séta keretében a szervezők szembesítették a korábbi kormányzatokat ígéreteikkel. A demonstrálók által tartott táblákon lévő feliratok felsorolták mindazt, ami a magyar nagypolitikában történt 1990 óta. Az Antall József (MDF) által vezetett kormányzatot ciklusát a csodálkozás négy éveként aposztrofálták, megjegyezve, hogy a rendszerváltozás első vesztesei a roma családfenntartók, a segédmunkások és a fizikai munkások voltak. A Horn Gyula által vezetett kormány négy évét a kételkedés négy évének nevezték, új vesztesekként a női alkalmazottakat, a szakmunkásokat és a technikusokat nevezték meg. Az első Orbán kormány tevékenységének a tudatmódosítás négy éve címkét adták, felemlegetve, hogy cselekvőképtelenné tett konzumidiótákká vált az ország. Az elmúlt nyolc év három kormánya, annak tettei a kiábrándulás és a megalkuvás nyolc éve volt a szervezők szerint, amely tartalmazta a korruptság és a csalódás éveit is. A jelenlegi egypárti kormánynak a demokrácia felszámolását emlegették fel, továbbá a szociális érzékenység teljes hiányát, a médiakirályság kiépítését, a korrupciót és a jogbizonytalanságot, valamint a kamunikatív és manipulatív kormányzati beszámolókat (a kommunikatív szót szándékosan cserélték fel a kamunikatív szóval, jelezve, minek tartják azt).
A történelmi séta után a demonstrálók egy afféle lakossági fórumon vehettek részt, amelynek egyik célja az egri választók szemének felnyitása volt. Erre a nagygyűlésre a meghívott Heves megyei parlamenti képviselők közül egyedül Lukács Csaba (Fidesz-KDNP) volt hajlandó eljönni. Sós Tamás (MSZP), akinek más programja volt, a végére érkezett meg, Vona Gábor (Jobbik), aki Gyöngyösön indult, majd a megyei listáról jutott be a parlamentbe, kimentette magát, mint ahogy Habis László egri polgármester is.
A demonstrálók (leginkább rendvédelmi dolgozók) leginkább saját keserű sorsukkal kapcsolatban kérdeztek, éles párbeszédet alakítva ki Lukács Csabával, aki hangsúlyozta, hogy tömeközlekedési eszközökkel jár, tehát nem ismeretlen előtte az, hogy mit gondolnak a választók. Az egyik felszólaló Demeter Ervin (Fidesz) egyik, még ellenzékben tett, a rendőrséggel kapcsolatos nyilatkozatát kérte számon Lukácson, aki annyit kért, hogy juttassák el hozzá annak videófelvételét, hogy érdemben tudjon arról beszélni. A kérdezők nem voltak megelégedve a kapott válaszokkal, és a kormányzat távozását követelték. A többórás demonstráció az esti órákban ért véget.
***
A nagygyűlésen a Magyar Szolidaritás Mozgalom három pontban gyűjtött aláírásokat. Ezek a demokratikus rendszer alapjait felszámoló egypárti alaptörvény, a jövő generáció esélyeit rontó új oktatási törvény és az új Munka Törvénykönyve ellen szóltak. Az MSZOSZ a Vasas Szakszervezeti Szövetség tiltakozó akciójának aláírásait gyűjtötte Aláírás érted, a családodért, Magyarországért címmel. Fodor Pálné, az MSZOSZ megyei elnöke felszólalásában elmondta, hogy az aláírásokat továbbítják a képviselőknek, annak érdekében, hogy a kifogásolt törvénytervezetek parlamenti bizottsági munkájában a törvényhozók figyelembe vehessék azokat.
***
A Baloldali Jövő Fórum nevű civil szervezetet 2006. február 24-én jegyezték be a Fővárosi Bíróságon. Gotyár Marianna, a BJF országos sajtószóvivője és a Fórum munkanélküli bizottságának elnöke hármas célt jelölt meg internetes hálószemünknek nyilatkozva: a munkavállalók érdekvédelmét, a munkáltatói visszaélések megakadályozását és a hajléktalanokkal való szolidaritást. Felhívta továbbá a figyelmet arra, hogy a kormányzat közmunkaprogramja alkotmány- és EU-ellenes. Fontosnak tartott azt, hogy mivel az átlag munkavállaló nem ismeri jogait, sok előadást kell tartani annak érdekében, hogy felhívják az emberek figyelmét a munkáltatói visszaélésekre. Beszélt arról is, hogy helyben lehet igazán valódi segítséget adni azoknak, akiknek erre szükségük van. Utalt arra is, hogy nagyon sok embernek nincs munkája, vagy ha igen, akkor csekély a munkabére.
***
A BJF Heves megyei szervezete 2011. október 18-án alakult meg. Elnöke Bartus Gyuláné, elnökségi tag Nagy Lászlóné (Szomolya), Horváth János (Besenyőtelek) és Bodnár Bianka (Recsk). A Fórumnak a megyében Egerben, Noszvajon, Besenyőteleken és Szomolyán van alapszervezete. Az országos elnök Bencz Richárd (Budapest), helyettese Tatár Csaba (Eger).

Videófelvételen Vajnaiék kongresszusa

November 26-án, szombaton megkezdi munkáját a Magyarországi Munkáspárt 2006 25. kongresszusa Budapesten, a Városligeti fasorban, a bányász szakszervezet székházában (mindkét Munkáspárt azonos számozással tartja kongresszusait, Thürmer Gyula elnök pártja tavaly decemberben tartotta a saját 25.-jét).
Vajnai Attila elnök pártja legutóbb két évvel ezelőtt tartotta legfontosabb döntéshozó fórumát. Az elnök internetes hálószemünknek nyilatkozva megerősítette, hogy a rendezvény nem sajtónyilvános, azon csak kongresszusi küldötti meghívóval lehet résztvenni. A párt szombaton, a kongresszus napján bizonyosan nem tart sajtótájékoztatót. Hozzátette viszont, hogy az eseményről videófelvétel készül, és annak részleteit várhatóan a jövő hét közepétől helyezik el azokon a videómegosztó oldalakon (YouTube, videa), ahol a Munkáspárt 2006 külön felhasználói fiókokkal rendelkezik. Ami a párt által tervezett sajtótájékoztatót illeti, Vajnai annyit mondott, hogy valószínűleg december közepén tartják azt meg.
Amint az ismert, a Munkáspárt 2006 (pontosabban Vajnai Attila felesége) több feljelentést is tett ebben az évben. Az egyik a Jobbik Magyarországért Mozgalom betiltására vonatkozik (ez összefüggésben van a nyári Magyar Sziget nevű rendezvényen tapasztalt visszásságokkal, ezekre a külföldi sajtó is felfigyelt), a másik pedig Noé Krisztina tettleges bántalmazásakor történt meg ősszel a Móricz Zsigmond körtéren. Az elnök ezzel kapcsolatban nem tudott újdonsággal szolgálni: várják a rendőrség visszajelzését a nyomozás lezárásáról. Azt viszont sejtetni engedte, hogy a rendőrségtől függetlenül a párt is igyekszik minél több információt szerezni arról, ki a tettes - illetve hogy kiknek állhat érdekében egy kommunista párt lejáratása és tagjainak bántalmazása.
A pártot ismerők szerint nyilvánvaló összefüggés van a Munkáspárt 2006 tevékenysége és antifasiszta megnyilvánulásai, akciói és rendezvényei, illetve a pártot és tagjait bántalmazók eszmerendszere között. Internetes oldalakon egyértelmű fenyegetést és tettleges bántalmazást helyeztek kilátásba Noé Krisztinának, amennyiben nem hagyja abba a Jobbik elleni megnyilvánulásait - ő azonban mindezek ellenére nem hátrált meg.

2011. június 6., hétfő

MÚOSZ: Vajnaiék válasszák Moldovát vagy Baranyit díszelnöküknek, hátha erre a polgári sajtó is felfigyel

Május 24-én a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Külpolitikai Szakosztályának a vendége volt a Munkáspárt 2006 elnöke. Farkas József György szakosztályi elnök üdvözölte a politikust, akivel a megjelent újságírók mintegy kétórás beszélgetést folytattak. Vajnai Attila bevezetőjében röviden ismertette életútját a paksi kezdettől, a Szovjetunióban eltöltött diákéveken át a hazai baloldal megújításában végzett munkájáig. Ezt követően válaszolt az újságírók előre megküldött, és a helyszínen elhangzott kérdéseire
A beszélgetés során a résztvevők elsősorban a magyar baloldal helyzetéről faggatták Vajnai Attilát, aki hangsúlyozta, hogy a jelenlegi kormány leváltásához az összes demokratikus erő összefogására van szükség. A baloldalnak van egy szélesebb és egy szűkebb köre. Az elsőbe beletartoznak a szocialisták is, a másodikba viszont csak a rendszerkritikus, a kapitalizmus meghaladását követelő erők.
A szociáldemokraták kudarcát mutatja a napokban lezajlott spanyol önkormányzati választások eredménye is, viszont a kommunista irányítású Izquierda Unida mintegy 200.000 szavazattal többet kapott, mint 2007-ben. A német Die Linke eredményes szereplése mellett, a radikális baloldali pártok közötti együttműködés sikereket hozott Franciaországban is.
A hazai kommunista mozgalom megosztottságáról elmondta, hogy a Fidesz felé kacsingató Thürmer-párt vezetésével nem lehetséges az együttműködés. A Kommunista Munkáspárt elsősorban a sajátos gyökerű Görög Kommunista Párt támogatására számíthat Európában, amely az európai kommunisták és a baloldali zöldek összefogását „opportunistának” minősíti. Az Európai Baloldali Párt (EBP) tagszervezetei, elsősorban a Die Linke sok segítséget nyújtott a Munkáspárt 2006-nak. A párt tekintélyét növelte, hogy az EBP Végrehajtó Bizottsága a közelmúltban Budapesten tanácskozott.
Több kérdés hangzott el egyes dél-amerikai országokkal, elsősorban Kubával és Venezuelával kapcsolatban. Vajnai Attila kijelentette, hogy rokonszenvvel kísérjük az emberek jóléte, és egy igazságosabb társadalom megvalósítását célzó törekvéseket, de a két ország gazdasági valamint politikai helyzete sok tekintetben eltérő. Az orosz kommunista mozgalomról megjegyezte, hogy a pártban felerősödtek a tekintélyelvű irányzatok, és nincs érdemi kapcsolatuk az Európai Baloldali Párttal. A FÁK államokban működő szervezetek közül ellenpontot jelent a Moldovai Kommunista Párt, amelynek képviselői részt vettek az Európai Baloldali Párt Végrehajtó Bizottságának budapesti ülésén is.
Egyes felszólalók javasolták, hogy a Munkáspárt 2006-nak több olyan akciót kellene szerveznie, amire a média is felfigyel. Ilyen lehetne például, hogy egy közismert baloldali személyt (pl. Moldova Györgyöt vagy Baranyai Ferencet) a párt díszelnökévé válasszák. A közvetlen hangú beszélgetés azt mutatta, hogy a megjelentek pozitívan fogadták Vajnai Attila részletes és tárgyilagos válaszait, amit a Külpolitikai Szakosztály elnöke külön is megköszönt.

2011. április 28., csütörtök

Kalmár Szilárd: Vajnai jövőképe hamis, a szociktól balra sincs élet

Nincs egy éve, hogy eldöntöttem, nem kívánok az MSZP tagja lenni. Ennek előzményeit itt is taglaltam. Nem ismétlem magam.
Akkor jó döntésnek tűnt a szocialistáktól balra szervezkedni. A hazai alternatív baloldal sikerét segíteni. Ez a kísérlet, hasonlóan a Demokratikus Hálózathoz megbukott. Ismét szép ívet adtunk egy dolognak, valami rendkívülit hoztunk tető alá, de sok-sok kedvezőtlen körülmény miatt rá kellett jönnöm, hogy ebben a kísérletben sem vehetek részt tovább.
Mi történt? Lehet-e sorsdöntő jelentősége egy Facebook posztnak és az ahhoz írt kommenteknek? Lehet, ha nagyon tele már a pohár. Mi történt a világ legnagyobb közösségi portálján? Valaki elhelyezett egy posztot és azt túl sokan lájkolták, azaz kedvelték. Mi volt a posztban és a kommentekben? A saját népét gyilkoló líbiai diktátor melletti állásfoglalások olyan emberek részéről, akikkel mi elméletileg partneri viszonyban voltunk. Zavaros emberek, sajnos túl egyértelmű állásfoglalása volt ez egy olyan témakörben, amiben én nem tudok kompromisszumot tenni. Semmiféle közösséget nem vállalok azokkal, akik gyilkosokat éltetnek. Néhány hónappal ezelőtt hasonló dolgok jelentek meg Lukasenkó fehérorosz diktátorral kapcsolatban. Már akkor is mérhetetlenül mérges voltam.
Akárcsak akkor, most is jött a hivatalos magyarázat: Fiatal, lelkes mozgalmárokról van szó, akik néha megtévelyednek, de alapvetően jó úton járnak. Amikor ugyanezen emberek példaképül maguknak azt a nemzeti bolsevik pártot választották, amely Oroszországban a nácizmus és a bolsevizmus szimbolikáját vegyítve használja, szintén ez volt a magyarázat.
Líbiai diktátor éltetése 2011 tavaszán és szemrehányásom miatti pellengérre állításom volt az utolsó csepp a pohárban. Ennyi, elég volt! Az MSZP-ben se voltam hajlandó az elvtelen kompromisszumokra. Európai, szabadságpárti vörös alternatívára és nem a múltba nyúló, az embertelenséget példaképnek beállító baloldalra van szükség az MSZP-től balra. Akik számára Észak-Korea a példakép, akik Honecker képét rakják irodájukba, akik odáig is eljutnak, hogy mentegetik a sztálinizmus szörnyűségeit, számomra semmiféle módon nem lehetnek partnerek.
Gondolom azok, akik ezeket a sorokat olvassák, soha nem hallottak a Munkáspárt 2006 nevű szervezetről. Ez nem politikai műveletlenség miatt van így, ez a párt nem tudta elérni a közvélemény ingerküszöbét. A Thürmer-féle, önmagát kommunistának tartó pártból váltak ki évekkel ezelőtt. Tagjaik jobbára idős vagy idősödő emberek, ismert vezetőjük Vajnai Attila. Ez a párt alakított 2009-ben pártszövetséget a Droppa György vezette Zöld Demokratákkal és néhány kisebb balos szervezettel. Az EP-választáson azonban adminisztratív okok miatt nem indulhattak, a 2010-es országgyűlési választásokon az összehozott szervezet a Zöld Baloldal két jelöltet tudott állítani, azaz bőven az ingerküszöb alatt volt az eredmény.
Amikor az MSZP-ből kiléptem, Vajnai Attila és Droppa György megkerestek azzal, hogy segítsem a ZB munkáját. Ismertek, tudták, hogy kemény vagyok és jó szervező, a lényegében alig létező pártot képes vagyok gatyába rázni. Megtettem. Új arcok tűntek fel a baloldalnak ezen a részén. Május 30-i kongresszuson fiatalos vezetőséget választottunk, az elnökséget a mindenki által tisztelt és nagyon-nagyon nagyra tartott Tamás Gáspár Miklós vállalta el. Pár héttel később már az önkormányzati kampányra pörgettük fel magunkat. Más, nagy pártokhoz képest alig voltunk jelen, de a ZB korábbi valóságához képest csodát tettünk. Jelen voltunk a sajtóban, honlapunk látogatottsága napról-napra növekedett, egyre többen lettek azok, akik elhitték, hogy "Van Más Alternatíva!" Az élet az önkormányzati kampány után sem állt meg. A vörösiszap katasztrófa kapcsán hihetetlen lendülettel pörögtünk fel és azóta is szinte mi egyedül tartjuk életben ezt a témát és sok száz helybéli reményeit. Pár nappal ezelőtt egy színháztermet megtöltő devecseriek előtt beszélhettem, életem egyik legfontosabb pillanata volt az, amikor láttam a kiszolgáltatott, a hatalomtól megrettenő embereket, akik őszintén hittek abban, amit mi csinálunk.
A sikerek mögött azonban gyűltek a baljós előjelek. A kifejezetten jó médiajelenlétet, a politikai erősödést nem követhette a szervezeti izmosodás. A Zöld Baloldal egy szövetségi párt. Lehetőséget ad tagjainak a kettős tagságra, azaz tagjaink többsége egyszerre volt jelen a már említett Munkáspárt 2006-ban és a Zöld Baloldalban. Rajtuk kívül jelentős erővel bírt a szegedi csoport is, amely alapszervezet nyíltan fel nem vállalt, de nagyon is érezhető fidesz-szimpátiával bírt. Azok, akik szívvel-lélekkel zöld baloldaliak voltunk, talán tucatnyian lehettünk, azaz kisebbségben voltunk. Az ősz végére a kettős identitás komoly feszültségeket is szült. Komoly ellenzéki munkát végeztünk, azonban a párt egyik vezetőjeként láttam, hogy ezen munka mögött nincs olyan háttér, amelyre építeni lehet. Az új embereket összehívni se tudtuk, mert többségünk már az önkormányzati kampányban eladósodott vagy a vörösiszapos szervezést állta saját zsebből. Aki jött komolynak gondolt minket, majd szépen el is távolodott, amikor meglátta, hogy nagyon is komolytalanok vagyunk.
December elejére vált nyilvánvalóvá, hogy finoman szólva is be lettünk csapva minden szempontból. A Vajnai Attila és Droppa György által vázolt jövőkép hamis. A Zöld Baloldal nem lehet önálló alternatíva, arra a szerepkörre van kárhoztatva, hogy egy láthatatlan pártocska kirakatszervezete legyen. Sokáig lázadoztam és mindenféle módon próbáltam helyzetünkön javítani. Nem sikerült. A legfőbb vágya mindenkinek az volt, hogy a Zöld Baloldal kilépjen az Európai Zöldpártból és belépjen a die Linke-t és más alternatív baloldali pártokat tömörítő Európai Balpártba. Ezzel a szervezettel ápoltunk jó kapcsolatokat, számunkra az etalon a Die Linke, a modern eurokommunista út volt. Ráadásul az európai zöldek ki is mondták, hogy ránk nincsen szükségük, ők az LMP-t akarják. Az EBP-ben azonban már volt magyar tag, a Munkáspárt 2006. Egy országból lehet két tag, de persze partnereink, akik egyben konkurenciáink is voltak, ezt a dolgot nem támogatták. Európai baloldali barátaink több alkalommal is nyilvánvalóvá tették, hogy nem értik a magyarországi megosztottságot, a Munkáspárt 2006 és a Zöld Baloldal egyesülését látják egyetlen követhető útnak. Ezen útmutatásnak megfelelően próbáltuk felvetni az egyesülés gondolatát, amely nem jutott túl azon Munkáspárt 2006 vezetőkön, akik a kettős tagságnak köszönhetően vezetők voltak a Zöld Baloldalban is. Nyilvánvalóvá tették, hogy nem lesz egység, pontosabban azt olyan időtávlatba helyezték, hogy nem volt komolyan vehető. Egy hónappal ezelőtt az aktív ZB-sek, azaz mi élesen szemben találtuk magunkat azokkal a ZB-sekkel, akik érdemi dolgot ugyan nem csináltak, de a tagsági viszonyok miatt egy kongresszuson többséggel rendelkeztek.
Ebben a helyzetben nyilvánvalóan senki sem érezte jól magát. A sakktáblán álló királynak éreztem magam, aki bárhova lép sakkba lép. Persze ettől függetlenül küzdöttünk. Kifelé senki sem láthatta, hogy mögöttünk összeomlóban vagy egy szépreményű politikai alternatíva, a legaktívabb parlamenten kívüli erő, ahogy magunkat neveztük. Természetesen az frusztrált, hogy miközben mi az első vonalban küzdöttünk, hátrafordulva csak a pitiáner mutyikat láttuk, ha szóltunk, több szolidaritást, valódi együttműködést szorgalmaztunk, akkor még volt aki a szó szoros értelmében küldött el minket a "picsába".
A líbiai diktátort éltető facebook üzenet miatt kialakult egy komoly vita, ahol elhatárolódás helyett a kettős tagok ismét engem támadtak meg szándékos bomlasztással vádolva. Talán igazuk van. A politika a kompromisszumok művészete. Akinek ez nem megy, ne politizáljon, az elveket illik rugalmasan kezelni. Egyetlen dolog van, amely szent és sérthetetlen az MSZP-ben pont úgy, mint attól balra: a pártegység. Ezen elv alapján lehet ledorongolni minden kritikus hangot. Ezen elv igazolja a fent lévők hatalmát és kilátástalanná teszi a változást.
Magyarországon a baloldal csúnya és sötét zsákutcában van. Egy percre sem bántam meg, hogy magam mögött hagytam az elvek nélküli, néhány tucat tehetségtelen fráter által fémjelzett MSZP-t. Sajnos pár hónap után arra is rá kellett jönnöm, hogy az MSZP-től balra sincs élet. Pontosabban valami nagyon lehangoló és reménytelen közeg van. Egymással veszekedő szekták, a kilátástalan helyzet miatt erősödő szélsőségek, amelyekben néhányan azon ábrándoznak, milyen jó volt, amikor még a nagy Szovjetunió létezett.
Nem, a modern baloldal nem erről szól. A marxizmus nem erről szól. Szabadságról, demokráciáról, mindenki jólétéről szól. Ezért kell küzdeni és a küzdelmet soha nem feladni, bármilyen hosszú is a damaszkuszi út.

2011. január 29., szombat

Harc a tőkések ellen: amit elloptak, visszaszerezhetjük tőlük

Az alábbi interjút egy fiatal nemzeti kommunista adta internetes hálószemünknek, aki az interneten Ardarik néven fut, és a Magyar Kommunista Munkáspárt törekvéseit fogadja el a magyar kommunista ideológiájú pártok közül. Teljes nevét elsősorban biztonsági okokból nem kívánta megmondani. A megnyilvánulásra szerinte azért volt szükség, hogy népszerűsítse a mozgalmat, illetve hogy bemutassa a kapitalizmus elleni megoldásokat az efféle dolgok iránt érdeklődőknek.
• Vázoljuk fel néhány szóval, hogy mi történik a mai Magyarországon alapvetően
azokkal az emberekkel, akik arra kényszerülnek, hogy munkaerejüket eladják a munkaerőpiacon.
• A dolgozó emberek totális lezüllesztése történik.
• A lezüllés erkölcsi vagy anyagi értelemben fontos?
• Mind a kettő elég keményen megy.
• Kinek az érdeke, hogy ilyen állapotba kerüljenek a munkások?
• A burzsujoké, a tőkéseké, természetesen. Nem akarják, hogy gondolkodjon a munkás, mert az a hatalmuk végét jelenti.
•  Pontosítsunk: ki tekinthető ideológiai értelemben burzsujnak, illetve tőkésnek? A munkaadó vagy rajta kívül az is, aki kényelmes polgári jólétben él, és nem dolgoztat senkit?
• Inkább a munkaadó, de idetartozónak vélem a hazai politikai elitet is.
• Mi történne akkor, ha a munkás elkezdene gondolkodni?
• Rájönne arra, hogy minden problémájáért a tőkés a felelős.
• Milyen eszközeik, lehetőségeik vannak arra, hogy elérjék céljukat, vagyis azt, hogy a munkás elkezdjen gondolkozni?
• A média és az oktatás lezüllesztése. Főleg a médiáé.
• Na de hát csak a médiából tudja meg, hogy mi történik a világban? Más forrása nincs?
• A munkás mindent megtudhat a médiából, nem ezt érzem gondnak, csak szinte bizonyos, hogy nem úgy tálalják neki, hogy valóban értse azt. Amikor a polgári demokrácia elleni tüntetésekről van szó, akkor igyekeznek úgy beállítani a dolgokat, hogy a munkás számára a tüntető valami ellenszenves figura legyen.
• A polgár számára egy tüntetés a gyár előtt valamiféle forradalmi helyzetet takar, és ő nem szereti az ilyesmit. Úgy érzi, hogy a forradalomból mindig csak a baj van: miért nem ülnek otthon ezek a tüntetők, miközben a tévét nézik, úgy, mint én? Valami ilyesmit éreznek…
• A polgárok tévedésben élnek. Az nyilvánvaló, hogy egy elhibázott forradalom valóban baj, de egy jól kivitelezett forradalommal még ő, a polgár is nyerhet.
• Mit?
• Burzsuj-, azaz tőkésmentes világot.
• De a polgárnak jó a polgári demokrácia, ő jól meg- és elvan benne.
• Lehet, de a burzsujnak köszönhetően a polgár is fokozatosan lemegy a munkás szintjére.
• Akkor nemsokára együtt forradalmárkodhatnak? A munkás a polgárral a tőkés ellen?
• Elviekben igen.
• Azt azért ne felejtsük el, hogy a polgár számára a munkás, pontosabban a proli valami aljanép, söpredék, alkoholista disznó véglény.
• A munkás számára pedig a polgár a semmirevaló KMK-st, a közveszélyes munkakerülőt testesíti meg.
• Ebben van valami, sőt nemcsak valami. De akkor ez irigység is egyben? Hogy én, a melós, aki egész életemben hajtok, soha az életben nem jutok el a polgári szintre?
• Részben igen. Bár tegyük hozzá, hogy a proletár még nem tudja, miért történik ez vele; illetve hogy mi az akadálya annak, hogy ő is tisztes polgári jómódban éljen. És tudatlanságából fakadóan a polgárt teszi felelőssé ezért. A polgár meg a proletárt hibáztatja azért, hogy képtelen felemelkedni az ő életnívójára.
• Ezért lenne szükség a burzsujtakarításra? És van-e szükség polgártakarításra annak érdekében, hogy az említett akadály megszűnjön?
• A tőkés mindenképp akadályozza a proletárt célja elérésében. A polgárt azonban át lehetne nevelni, no nem sztálinista módszerekkel.
• Sztálinék hogyan neveltek?
• Tizennyolc év gulággal. Kolimán vagy Vorkután.
• Ezzel ellentétben a nem sztálinista nevelés nyilván értelmi, és nem indulati alapú.
• Pontosan. Meg lehet győzni az embereket arról, hogy mi a jó. A tőkéseket leszámítva.
• És a proletár ideológiai nevelése? Rá is a fentiek vonatkoznak?
• Igen. Ők viszont eleve fogékonyabbak erre.
• Jó, de ha elvont marxizálást kapnak ideológiai nevelés címén, felérhetik-e ésszel?
• Ha értelmesen magyarázzák el neki, miről van szó, miért él rosszabbul, mint amire számított akkor, amikor elkezdett dolgozni, akkor nem lehet gond. Amit ön említ, az viszont igen nagy baj. Úgy kell csinálni ezt az egészet, hogy a munkás is értse a dolgokat. Mondok egy példát: Kádár elvtárs érthetően beszélt.
• Ha már szóba került Kádár János: ha ő most ellenzékben lenne, mit kellene csinálnia?
• Milíciát.
• Afféle munkásgárdaféleséget?
• Olyasmit.
• De nem munkásőrséget.
• Nem, mivel az a hatalomra kerülés után volt. Teljesen más lenne ennek a milíciának a feladatköre, mint akkor.
• Tehát ha megy az átnevelés, és vége egy napnak, akkor megoldódott minden? Azaz szellemileg töltekeztem, és most megyek haza a tévé elé?
• Dehogy. Ez sajnos nem egy napig tart. De minden egyes nappal közelebb kerülünk a végső győzelemhez.
• És ha befejeződik?
• Akkor elviekben érteni fogja a munkás, hogy mi a helyzet.
• A burzsujokat ugyanis az még nem zavarja, ha a munkás békésen tanulgat, csak ne tegyen mást, és maradjon a polgári demokrácia.
• De nem csak „békés” tanulás lesz.
• Na, ez viszont már zavarja.
• Apróság.
• Tehát van egy szellemileg felfegyverzett munkás, és van egy átnevelt polgár. Mi történik ezután?
• Amennyiben mindenki tudja, mi a feladata, akkor életbe lép a proletárforradalom. Mert a szellemi fegyverrel párhuzamosan valódi fegyver is kell. Bár kétségtelen, hogy egy munkásnak fegyvere nem igazán van.
• Ki fegyverzi fel őt? Vagy marad az ásó, kapa, kasza?
• Tökéletesek azok is. De egy igazán kreatív ember bármiből tud fegyvert csinálni. Ha pedig lőfegyvert akarunk, akkor házilag kell gyártani, vagy importból beszerezni.
• Önmagától a munkás tudja-e, hogy most aztán forradalom és fegyveres? És mit szól mindehhez a polgár?
• A munkás akkor tudja meg, amikor közöljük vele, hogy harc van. A polgár pedig, ha nem veszélyeztetjük, nem reklamál.
• De a polgár azt mondja, hogy jó, nincs ez így jól, még nem tudok minden héten a Bahamákra menni, de nem lehetne ezt polgári demokratikus eszközökkel, választás útján? Mondják meg, kire kell szavazni, és akkor én változtatok.
• Tegyük fel, hogy a burzsuj nem fojtja meg a kommunistát, és és azt is, hogy utóbbi hatalomra kerül. A burzsuj abban a pillanatban rohan az USA-hoz, Izraelhez és az EU-hoz. És megöli a kommunista államot.
• És mi van akkor, ha a burzsuj ügyel arra, hogy viszonylag elfogadható módon éljen a munkás, hogy ne jusson eszébe, hogy őt éppen kizsákmányolják? Lesz-e akkor forradalmi helyzet?
• Magyarországon ilyen? Ááá… esélytelen. A tőkeszerzési vágy mindig erősebb, mint a józan ész.
• És Svájcban?
• Svájcból nem lehet forradalmat indítani. Soha nem a legerősebb országból, hanem ellenkezőleg: a leggyengébből indul a forradalom. Ahogy Oroszország a leggyengébb láncszem volt a kapitalizmusban, ugyanúgy most Közép-Európa az.
• De ha Kelet-Európából elindul, átterjedhet-e Svájcra is?
• Biztosan át fog, ugyanis ez már világforradalom, a Ragnarökből meg senki nem marad ki. Tehát az ottani proletariátus a burzsujaik ellen fordul, vagy csatlós lesz, és ellenséggé válnak.
• De nem mondja majd azt, hogy én itt Svájcban viszonylag elfogadható módon élek, minek nekem forradalom? Legrosszabb esetben sztrájkolok egyet…
• Nem, mert ha a gyarmatokat elvesztik a főburzsujok, akkor muszáj lesz az otthoniakat nyúzni. Tehát svájci barátunk veszi át a mi helyünket.
• No most: egy polgárt rettenetesen irritál, hogy egy forradalomban nemcsak a forradalmár lő, hanem őt is érheti találat, hogy lehet ezt lekontrázni neki? Volt egy ökölvívó, aki az első menet után visszavonult, mert azt nem mondta neki senki, hogy nemcsak ő üthet, hanem őt is megcsépelik…
• A kapitalizmusban is érheti találat. Kirabolhatják a nyílt utcán, vagy megkéselhetik. Sok ember csak ebből tud majd megélni.
• Ez igaz, de ezt megértve akkor feladja a polgári kényelmét, és megy az utcára lőni? Hátha elkerülik a fentiek, és szépen otthon megvárja a forradalom végét…
• Ez már egyénfüggő. Bár nagyobb esélye van a túlélésre ha az egyik vagy a másik oldalhoz csatlakozik. Mert ellenkező esetben mind a két oldal ellenségnek tekintheti.
• Egy győztes forradalom hogyan viszonyul azokhoz a polgárokhoz, akik mindennek ellenére otthon kuksolnak, és a győzelem után előmerészkedve részt kérnek a forradalmi vívmányokból?
• Be lehet fogadni őket a társadalomba, mert lehet, hogy nem jó harcosok, de máshoz azért még érthetnek. Tehát nem szükséges őket kiirtani.
• És ha azt mondják, hogy jó, vége a forradalomnak, mostantól játsszunk ismét polgári demokráciát, tehát választások legyenek, mi meg majd hatalomra kerülve uralkodunk a prolikon? Hiszen ők már úgyis megszokták korábban, hogy őket kizsákmányolják…
• Most a polgárokról van szó. A proli ezt nem fogja hagyni, mert akkor értelmét veszti a forradalom.
• Tulajdonképpen mihez ért egy polgár? Mit tud tenni egy forradalom után? Mi lesz vele?
• A polgárok legjava értelmiségi munkakörben van, és rájuk is szükség lesz.
• De nem fog morogni a munkás, hogy a forradalom után is a polgár jobban fog élni, mint ő, aki az utcán az életét kockáztatta?
• Ha csak kicsit él jobban, akkor nem, különösen akkor, ha az ő megélhetése sincs veszélyben.
• És ha veszélybe kerül?
• A szocializmusban ez nem kerülhet veszélybe, mert mindenki az elvégzett munkája szerint részesül a megtermelt javakból – tehát jól dolgozik, és neki is jó, vagy még jobb lesz, mint addig.
• Tehát ott tartunk, hogy forradalmi helyzet van. Mit jelent ez a gyakorlatban elsőre?
• A tömegek elfoglalják az utcákat, és a forradalmi elit átveszi a hatalmat.
• Kikből állhat ez az elit?
• A kommunistákból, mivel ők a legöntudatosabbak. Ők irányítanak, mégpedig a nép javára.
• Tehát polgár nem lehet.
• Nem, mivel bennük nincs olyan erőteljes osztályöntudat, vagy esetleg semmilyen sincsen.
• Nem lesznek féltékenyek? Hogy kérem, mi forradalmárkodtunk, aztán a buta prolik átvették a hatalmat?
• Belőlük is lehet kommunista. Az egész csak öntudat kérdése.
• De ők forradalmat se akartak, hát még hogy kommunistákká is váljanak.
• No most: ők is a nép tagjai. Ha nem akartak forradalmat, tehát nem akarták azt, hogy jobb legyen a népnek, akkor minket, kommunistákat sem fog érdekelni velük kapcsolatban az, hogy ők féltékenyek vagy sem.
• És hogy lehet őket kordában tartani – vagyis hogy ne féltékenykedjenek a prolikra?
• Két megoldás van: ha nagyon randalíroznak, akkor büntetni kell. Persze az igazi megoldás az lenne, hogy megszüntetjük a polgár és a proli között a határokat. Hogy eggyé váljanak. Hogy beolvadjanak a proletariátusba. Hogy megszűnjenek a polgári kiváltságok.
• Elvárható-e a proliktól, hogy pontosan tudják, mikor van forradalmi helyzet, vagy jelezni kell nekik?
• Jelezni kell nekik. Ehhez kell egy elit forradalmi csoport. Ők kezdik meg a forradalmat, a többi kommunista pedig, aki nem harcol, terjeszti a hírt a nép tagjai között.
• Ha megvan a forradalmi helyzet, hogyan lehet a forradalmi hevületet átvinni a prolikra?
• A megfelelő minőségű propaganda csodákra képes.
• Mert lehet, hogy éppen a retekklubot nézi, és semmi kedve forradalmárkodni, mert úgy érzi, hogy a vágóhídra akarják terelni a forradalmárok.
• Minden a propagandán múlik. Gondoljunk bele: a Jobbik cigányellenes propagandája hatásos, miközben csak némi valóságalapja van. A burzsujellenes propaganda ugyanúgy hatásos lehet. Csak annak több a valóságalapja.
• Igen, de még sincs cigányellenes pogrom az országban.
• Mert a Jobbik beolvadt a parlamenti közösségbe, és hát nem is ők vannak hatalmon, és semmiféle elitjük nincs.
• Térjünk rá a radikálisabb megoldásokra.
• Pontosan. A Magyar Kommunista Munkáspárt ezt elhatározta, remélem, lesz belőle valami.
• Mit jelent a radikalizmus mozgalmi szinten?
• A burzsujok ingatlanjainak elfoglalása, a gyáraik elfoglalása, letartóztatások, ellenállás esetén az érintett tőkések megverése.
• És miben különbözik ez a fajta radikalizmus a politikai szélsőségességtől?
• Körülbelül annyiban, hogy ez a nép érdekében van, nem egy szűk csoportéban. A mélymagyarkodás például semmiképpen nem lehet a nép érdeke.
• A radikalizmus egyes erőteljesebb elemei tekinthetőek-e szélsőségességnek?
• Igen, mert a polgári sajtó ezeket egybemossa. Számukra elég nagy baj egy kis sztrájk is, nemhogy egy forradalom.
• Azért a szélsőségességnek is vannak negatív jelentéstartalmai.
• Melyek azok?
• Hogy az valami snassz dolog, hogy verik a tőkést, mert az nem egy elegáns dolog. Tessék bejutni a parlamentbe, és parlamentáris úton átvenni a hatalmat, nem pedig verekedéssel és forradalmárkodással. Ezt az üzenetet terjesztik, ha a munkáspártról van szó, holott holott más a radikalizmus, és más a szélsőség.
• Bár ez szépen hangzik, azt azért tegyük hozzá, hogy az említett parlamentáris út a tőke törvényei szerint van. Ha most azt feltételezzük, hogy a kommunista bejut a parlamentbe, mi több, jelentős többséggel, pláne ha még kormányt is alakíthat, vajon ki vagy mi fogja megakadályozni a burzsujokat, hogy ne rohanjanak a NATO-hoz beavatkozást kérve a tagországoktól?
• Semmi és senki, máris rohannak.
• Na ugye. Ezért kell tőlük megszabadítani a társadalmat.
• De szerintük ez még belefér az elegáns megoldásokba.
• Szerintem ha a hazaárulás elegáns, a burzsujirtás is az.
• De az egyik csak árulás, a másik pedig gyilkosság, ezért írnak szélsőségről.
• A forradalom nem mehet békésen véve. Ezt egy kínai úriember is megírta. És egy argentin is. Nekik minden szélsőség, ami nem a tőkések előtti hajlongásról és az ő kiszolgálásukról szól. Hadd vessem közbe: örülnék, ha ezen szavaim bennmaradnának az interjúban, és nem cenzúrázná ki senki sem.
• Rendben van. Tehát akkor a proletár kénytelen szélsőséges módon rendet rakni?
• Nos tehát: a legjobb az volna, ha nem kéne ilyen módszerekkel élni senkinek, de ha nincs más megoldás, akkor ez is belefér, mert már csak az ilyenekkel lehet célt érni.
• És ezért teljesen közömbös, ha a polgári sajtó szélsőségről rikoltozik?
• Igen.
• Ha a kettőből egy lesz, ez a proletár polgárosodását, vagy a polgár prolisodását jelenti?
• A proletár életszínvonalát kell természetesen a polgár szintjére felhozni, de ezzel együtt a polgár munkásságát, munkavégzésének mennyiségét a proletár szintjére kell emelni. Tehát a lusta polgárok dolgozzanak.
• Merthogy eddig a polgár nem igazán szakadt meg a munkában.
• Most sem kell majd neki, de dolgoznia viszont muszáj lesz. Vagyis a burzsujbérencségből nem élhet meg, mivel a burzsuj mint társadalmi osztály megszűnik, és nem alkalmazhatja nemhogy jó fizetésért, de sehogyan sem.
• És ha nem akar dolgozni? Éhenhal?
• Lesz majd neki való munka, mivel nem csak fizikai létezik.
• De ő eleve hozzászokott ahhoz, hogy nem dolgozik, vagy csak annyit, amennyit ő akar.
• Tehát KMK-t akar?
• Inkább mondjuk úgy, hogy csak azt csinálná, amit ő is akar, azt nem szereti, ha előírják neki, mit tegyen.
• Azt nem írnám elő neki, hogy mit dolgozzon, csak azt, hogy dolgozzon.
• Akkor válogathat?
• Természetesen. Ezt azonban a proletár is megteheti: képességeinek megfelelően választhat munkát.
• És mi lesz azokkal a munkákkal, amelyeket sem a polgár, sem a proletár nem akar elvállalni?
• Az azoké lesz, akik nem értenek semmihez. Akiknek mondjuk a nyolc általános 14 évig tartott. De odaadható a közveszélyes munkakerülőknek is.
• És mi van akkor, ha az el nem vállalt munkák között van olyan is, amihez azért némi szakértelem is kellene?
• Lehet magasabb fizetéssel is motiválni.
• Értem, de az előbb arról volt szó, hogy az el nem vállalt munkákat kiosztják azoknak, akik nem értenek semmihez. Hogy csinálja meg, ha nem ért semmihez, közben kellene a munkához a szakértelem?
• Lehet képezni; megtanítani neki az adott szakmát.
• De ha nem akarja a képzést a polgár, és helyette más munkát végezne? Arra hivatkozik, hogy nincs neki való, tehát nem tud segíteni, széttárja a kezét, és megy haza heverészni és falat  bámulni.
• Mindenkinek van munka. Ha meg KMK-zik inkább, akkor büntetést kell kiszabni: a pénzbírságtól a kényszermunkáig széles a skála.
• A forradalommal kezdtük – de közben a szocializmusig jutottunk el? Mármint annak alapelveihez?
• Igen.
• Most mi van a tőkéssel, akinek pénze van a kizsákmányoláshoz? Merthogy arról volt szó, hogy azt meg kell szüntetni. Mi lesz vele – azon kívül, hogy nem lesz tőkéje, amivel kizsákmányolhat?
• Ha politikus tőkés volt, akkor kötél vagy golyó. Ott más eset nincs. Ha a politikust pénzelő imperialista típusú tőkés volt, akkor kötél vagy golyó vagy kényszermunka – de az utóbbi legalább tíz év. Ha pedig közönséges tőkés volt, akkor legfeljebb öt év kényszermunka – amennyiben korábban normálisan bánt a saját munkásával. A lényeg az, hogy a tőkéje megszűnik ugyan, de a vállalat vezetőjének megmaradhat – feltéve, ha ért a menedzseléshez, vállaltirányításhoz.
• Most nézzük meg azokat a polgári engedetlenségi mozgalmakat és hasonlókat, amelyekre képezni kell az erre vállalkozókat. Milyen típusúak ezek, alapvetően milyen célt szolgálnak? Kezdjük az alapoknál.
• Az alap az, hogy a proletár tudja, hogy ő mi, és hogy ki az ellensége. Utána azt kell tudni, hogy hogyan harcolhat ellene. Először a közvetlen ellenséggel való csatára kell felkészíteni őket, ilyenek lehetnek: sztrájk a burzsuj korrupciója ellen.
• Az persze nem várható el, hogy minden egyes proletár beszüntesse a munkát egyszerre.
• A nem sztrájkolóknak viszont tudniuk kell, hogy a sztrájkoló nem ellenség.
• Melyek a konkrétabb és veszélyesebb hadműveletek?
• A következő szint az otthonvédelem lenne. Ez jelenleg nagyon aktuális dolog, hiszen itt a különféle nyilatkozatok kevésnek bizonyultak. Attól ugyanis, hogy nyilatkozgatunk és elemezzük a kialakult helyzetet,  honfitársainkat még könnyedén kilakoltathatják. Ezután következnének a kisebb tüntetések.
• És mi van akkor, ha valóban azért kell kilakoltatni, mert nem fizetett – tehát polgárjogi szempontból jogosan?
• Tehát volt pénze, csak eljátékgépezte, elitta vagy hasonló?
• Ez is érdekel, de nem erre gondoltam, hanem arra, hogy eleve nem hajlandó fizetni, mert úgy gondolja, hogy úgyse merik kilakoltatni.
• Ha önhibáján kívül kerül bajba, őt meg kell védeni, mert nem tehet róla, hogy lehetetlen élethelyzetbe került. Ha viszont tróger volt és azért nem fizetett, akkor nem kár érte. Ilyenkor persze ezt fontos kideríteni.
• Ki dönti el, hogy melyik az adott eset?
• Ki kell deríteni, hogy melyik eset áll fenn. Esetleg úgy is, hogy a szomszédoktól vagy egyéb ismerőseitől szerzünk információkat.
• És ha a tőkés arra hivatkozik, hogy nem azért dobta ki a cégétől, hogy most eltávolítsák a lakásából, hanem azért, mert munkája gazdaságtalan volt? Ő nem köteles ingyenélőket tartani…
• Egy multinacionális tőkés esetén ez a hivatkozás nem fogadható el. De egyébként a burzsujoknak amúgy sem szabad hinni. Ezért érdemesebb a kilakoltatás előtt álló ismerőseit kikérdezni.
• De hát azok honnan tudják, hogy érdemes volt-e tartani őt a gyárban? Nem dolgoztak vele együtt…
• De tudják, hogy alkoholista-e vagy nem - illetve hasonló dolgokat. Mert ha tudatmódosító szerekkel él, akkor a munkahelyén vagy másnapos vagy holtrészeg volt.
• Talán a gyárfoglalás lehet még érdekes, illetve ezzel kapcsolatban a tőkések vagyonának elkobzása, különös tekintettel mondjuk a kastélyaikra.
• A gyárfoglalást az ott dolgozóknak kell végrehajtani, hasonlóan, mint Venezuelában. Az egyéb vagyontárgyak: a villa, a jacht és egyebek elkobzása meg a milicisták feladata lenne. Ezek a nagy értékű holmik az államhoz vándorolnának, és a közösség hasznára lennének fordítva. Például a villákból szakszervezeti nyaralót lehetne csinálni.
• Erre már volt példa.
• De nem a pártfunkcionáriusok kapnák meg!
• Eddig pedig nagyobbrészt ez volt a gyakorlat.
• Jelen esetben nem, mert ha így lenne, akkor a pártfunkcionárius könnyen burzsujjá lehet.
• Hm… ez a lehetőség a gyakorlatban magukat baloldalinak tartó magyar politikusok esetében sokszor megvalósult. De lépjünk tovább. Amennyiben a tőkés meg a polgár azt mondja, hogy jó, hát emeljük fel a prolit is, de ne a mi kárunkra, erre mit lehet mondani? Tehát ne az legyen, hogy a mi tulajdonunkat veszik el, mert az lopás a mi szemszögünkből.
•  A közösség érdeke előrébb való, mint az egyéné. Tehát a burzsuj összelopott vagyonát nyugodtan „visszalophatjuk”.
• Akkor viszont ez ellen védekezni fogunk, szól vissza a tőkés. Akár úgy is, hogy betiltjuk az erőszakos hatalomátvételre uszítókat stb.
• Ha kellően nagy a támogatottság, akkor soha nem megy a betiltás. Ha külföldit hoznak be saját védelmükre, mindenki ellenük fordul. A hadsereg pedig nem fog hazaáruló módon saját honfitársaira lőni.
• Az effajta eszmékkel való rokonszenvezés mértéke kulcskérdés, tehát mi van akkor, ha a többség elutasítja, köztük a munkás is? Hogy ő inkább ellesz a piacgazdaságban, aztán majd látjuk…
• Nem lesz el, mivel a végén annyira gyalázatos élethelyzetbe kerül, hogy nem lesz mit vesztenie.
• Igen, de a rendőrség már megtette 2006-ban (mármint azt, hogy saját honfitársaira támadt), tehát elvileg a hadsereg is megteheti, ha ilyen parancsot kap.
• Marx is azt mondta: meg lehet győzni a katonát is arról, hogy ki az ellensége. De amennyiben a hadsereg ellenünk fordul, annak polgárháború lesz a vége. Ha pedig azt itthoni erőkkel leverik, akkor öt-tíz éven belül jön a folytatás. Ha külföldiekkel, azt meg a többi kommunista ország nem nézné jó szemmel. Ha mondjuk az USA beavatkozik, Kína lerohanja Tajvant.
• Mi lenne a célja ennek az interjúnak?
• A legfontosabb, hogy érződjön: nem vagyok libsi.
• Remélem, sikerült.