Oldalak

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Vajnai és a vörös csillag. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Vajnai és a vörös csillag. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. május 5., szombat

Strasbourgi vöröscsillag-döntés: a kormány csak azért sem fizet a pernyertes Fratanolo Jánosnak

Vörös csillag – Nincs szankció, ha az állam elszabotálja a számára kedvezőtlen strasbourgi ítéletet

A nemzetközi szerződések, s ezzel együtt az egész jogrendszer iránti kötelező tiszteletet ássa alá, ha a kormány nem hajtja végre az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítéletét. Egy ilyen lépés ma egyenesen önsorsrontó és meglehetősen abszurd, szankciója azonban nincs – hangsúlyozta a vörös csillag viselése miatt Magyarországon elmarasztalt Fratanoló János jogi képviseletét ellátó Magyar Gábor ügyvéd. 

Lencsés Károly| Népszabadság| 2012. május 5.

A strasbourgi fórum Fratanolónak kártérítés és ügyvédi költség címén négyezer plusz kétezer-négyszáz eurót ítélt meg, úgy tűnik azonban, hogy az állam – legalábbis az április 20-án Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter által jegyzett országgyűlési határozattervezet szerint – egyetlen fillért sem akar adni.

Fogcsikorgatva, de még Oroszország és Törökország is minden esetben kifizeti az emberi jogi bíróság verdiktjében meghatározott összeget – jelentette ki az ügyvéd. Az ítéletekből fakadó jogalkotási kötelezettségeknek többnyire viszont nem tesznek eleget, arra azonban eddig az Európa Tanács (ET) 47 tagállama közül egyik sem vette a bátorságot, hogy parlamenti határozatban deklarálja: esze ágában sincs egy strasbourgi döntést végrehajtani.
Ha az előterjesztést elfogadják, Magyarország kimondja, hogy a bíróság „marasztaló ítéletének végrehajtásával, továbbá a törvény módosításával nem ért egyet”. Egyébként a kormány olyannyira nem ért egyet, hogy az új Btk. szerint a vörös csillag viselését már nemcsak pénzbüntetéssel, hanem elzárással is lehetne szankcionálni – emelte ki Magyar Gábor. A büntető törvénykönyvet tehát tovább szigorítják, miközben a Vajnai-ügyben született első strasbourgi ítélet után a tényállást módosítani kellett volna.
A határozattervezet indoklása szerint az Alkotmánybíróság 2000-ben állást foglalt az önkényuralmi jelképek viselésének büntethetőségéről, és a szabályozást alkotmányosnak találta. Csakhogy – figyelmeztet Magyar Gábor – később a strasbourgi bíróság úgy döntött, hogy a kifogásolt rendelkezés sérti a véleménynyilvánítás szabadságát, és ezért ellentétes az emberi jogi egyezménnyel. Ez új helyzet, s bár 2008-ban a vörös csillag ügyében alkotmánybírósági beadvány született, a testület nem döntött róla.
Egyelőre bizonytalan persze, hogy a határozattervezetnek milyen joghatása lehet – fogalmazott az ügyvéd. Az adott ügyben három feladat van: a kormánynak ki kell fizetnie a megítélt összeget, a Kúriának fel kell mentenie Fratanolót, és az Országgyűlésnek módosítania kell a Btk.-t. Az ítéletet akkor hajtják végre, ha mindhárom lépés megtörtént, s még nem tudni, hogy a parlament döntésének mi lesz a következménye: fizetnek, de nem lesz törvénymódosítás, esetleg a kártérítés is elmarad. A Kúria viszont a hatályos büntetőeljárási törvény szerint nem mérlegelhet: a Fratanolót elmarasztaló jogerős verdiktet meg kell változtatnia.
A helyzet azért is meglehetősen pikáns, mert a strasbourgi bíróság reformjáról április közepén Brightonban tanácskozást tartottak. Azon részt vett Navracsics Tibor is, s aláírta azt a nyilatkozatot, amely szerint az ET miniszteri bizottságának vizsgálnia kell, hogy a tagállamok egy-egy elmarasztaló ítélet után eleget tesznek-e jogalkotási kötelezettségeiknek. Vagyis: korrigálják-e azokat a törvényeket, amelyek az emberi jogok európai egyezményének megsértéséhez vezettek. Ha ezt megteszik, lényegesen kevesebb panasz érkezhet majd Strasbourgba.
Magyar Gábor szerint a kormány most éppen ennek ellenkezőjére készül. Az ügyvéd nem hagyott azonban kétséget afelől, hogy minden hasonló ügyben készek a végsőkig elmenni. A Zöld Baloldal és a Munkáspárt 2006 most vasárnap ugyancsak a vörös csillag viselése miatt előállított tagjai esetében is bírósághoz fordul, ha a BFRK az intézkedés miatt nem kér bocsánatot, illetve nem fizet megfelelő kártérítést. Ez igen valószínűtlen szcenárió – véli az ügyvéd –, így maga inkább perre számít, és ha az érintettek itthon nem kapnak elégtételt, az emberi jogi bírósághoz mennek.
Az ügyvéd egyébként nem érti, miért kell feleslegesen dolgoztatni a magyar és a strasbourgi bíróságot, hiszen 2008 óta egyértelmű, hogy az önkényuralmi jelkép viselése miatt folytatott eljárások csak felmentéssel végződhetnek. Ráadásul meglehetősen kínos lesz, ha – uniós fórumok után – az ET miniszteri bizottságának is egy „magyarkérdéssel” kell foglalkoznia. Igaz, szankció ugyan nincs, de Magyar szerint a kormány felesleges makacskodása felér egy újabb politikai öngyilkossági kísérlettel.
***

Németországban a horogkereszt tilos

Németországban 1945 óta tilos a horogkereszt használata. A törvényt még a szövetségesek hozták, de ezt átemelték a Német Szövetségi Köztársaság alkotmányába 1947-ben. A horogkereszt nyilvános használata egytől három évig terjedő börtönbüntetéssel vagy pénzbírsággal sújtható. Van azonban kivétel: nem jár érte büntetés, ha használata a „polgárok felvilágosítását, művészeti, tudományos, kutatási vagy oktatási célokat szolgál, vagy történelmi eseményekről szóló tudósításban említik”. Lehet használni az áthúzott horogkeresztet, bár erről az utóbbi években nagy vita dúlt: több német bíróság is büntethetőnek nyilvánította – épp a fentiekre hivatkozva – azt.
Végül a szövetségi legfelsőbb bíróság 2007-ben úgy ítélkezett, amennyiben egyértelmű, hogy a horogkeresztet elutasító mozgalmakról van szó, vagyis a cél nem a nemzetiszocializmus támogatása, hanem épp ellenkezőleg, az azzal szembeni harc, akkor ez az alkalmazás sem büntethető. Németország 2007-ben kezdeményezte, hogy a horogkereszt alkalmazása legyen büntethető az egész Európai Unióban, de ezt a dánok és a britek a szólásszabadságra hivatkozva elutasították, a litvánok pedig azt követelték, hogy ebben az esetben a sztálinizmus jelképeit is tegyék tiltólistára. (I. E.)

2011. december 19., hétfő

Mihály János: Vajnaiéknak már rég nem marxizmus kell (I.)

Mihály János debreceni és megyei elnök hozzászólása az MMP 2006 debreceni taggyűlésén, 2011. december 13.
Jelenleg már csak tízen vagyunk alapszervezeti tagok, mert elvileg három elvtársunk önmagát törölte a pártból, olyan szempontból, hogy egy éve nem fizetnek tagsági díjat. És ugye a szervezeti szabályzat feltételként szabja a párttagságnak azt, hogy legalább a tagsági díjat fizesse, még ha pártéletet nem is tud élni, de ezzel legalább hozzájárul a pártéletünkhöz.
Látja mindenki, hogy Debrecen városában hogyan állnak a dolgok, legalábbis ami a politikai oldalát illeti. Állnak a dolgok olyan szempontból, hogy hosszú évek sora óta nem tudtunk egyetlen tagfelvételt sem eszközölni, éppen ezért egy elöregedési útra álltunk rá, vagy léptünk rá. És beszédes az a szám, hogy jelenleg a párttagság, Debrecen város párttagságának az átlagos életkora 77,7 év. Tehát ebből az 59 évestől a 91 évesig mindenki benne van. És így sajnos a pártunk mozgósíthatatlan, és tulajdonképpen az összpártpolitikai megnyilvánulásunkhoz, akciókhoz szinte képtelenek vagyunk hozzájárulni. Nem beszélve a helyi demonstrációk szervezéséről. Nem beszélve a választások idején a kopogtatócédulák gyűjtéséről. Ezeket az embereket, idős embereket nem lehet arra kérni, hogy járják körbe a saját lakókörzetüket, vagy a várost vegyék a nyakukba, vagy a megyét vegyék a nyakukba, és szedjék a kopogtatócédulát. Már csak azért is, mert egy az, hogy ebben a semmilyen világban ki vannak téve mindenféle zaklatásoknak is, ha bekopogtatnak egy-egy lakásba. A másik pedig az, hogy nem látják az értelmét annak, hogy egyáltalán van-e olyan év, vagy választási év, ahol csak egy kicsi kis remény lenne, hogy legalább azt az egy százalékot át tudnánk lépni, vagy a két százalékot át tudnánk lépni. Nem is az öt százalékról beszélek, hanem csak a két százalékról, hogy valami anyagi – állami, központi anyagi támogatásban részesülhetnénk.
Úgyhogy jelen pillanatban én azt hiszem, hogy az alapszervezetünkről egy elvtársi-baráti társaság címet lehetne adni, bár alapszervezet a neve – mégis azt mondom, hogy alapszervezeti élet, mint olyan, ennél az alapszervezetnél nem túlságosan fedezhető fel.
***
Köszönjük szépen, Laci, a hozzászólásodat. Mi is megköszönjük nektek, hogy ilyen jó partneri, elvtársi kapcsolatban jeleskedő partnerek voltatok a számunkra. Hisz tulajdonképpen egy alapszervezethez tartoztunk, egy megyéhez tartozunk. Jelenleg is még egy megyéhez tartozunk. És ez természetes dolog volt, hogy ha egymást megtiszteljük azzal, hogy ha valamilyen rendezvény van, akkor azokra elmenjünk, és képviseltessük a párttagságot, és azt a politikát, amit mi – legalábbis személy szerint a párttagságunk nevében is mondhatom, gondolom – felvállaltunk eddig, ahogy te is mondtad. Ez pedig a marxista-leninista párt elvei: azok, amelyeket mi képviseltünk.
Csak egy picit visszatérve a múltra, és utána a jelenbe jövünk vissza. Mondtad, hogy mik történtek veletek is annak idején az előző pártban, majd a megváltozott pártban is. Én már a Thürmer-féle párthoz nem kanyarodnék vissza, mert annak már nincs értelme. Az már egy történelem. Nem tudom, hogy a történelem melyik helyén foglal helyet jelen pillanatban, de még élnek talán ők is.
Hanem én azt mondanám, hogy amikor kongresszusról kongresszusra elmentünk – Rákosi Lajos barátommal jártunk fel a kongresszusra – és minden alkalommal felszólaltam. Egyetlenegy kongresszus volt, amelyiken nem szólaltam fel, azon éppen Margó volt ott, de ő felszólalt azon a kongresszuson. De minden egyes kongresszuson felszólaltam, hogy vegye észre ez a párt, hogy tizenhárom – akkor még tizenhárom baloldali civil szervezet volt az országban – és ezt a tizenhárom baloldali civil szervezetet fel kellett volna ennek a pártnak vállalnia úgy, hogy az élére állni ennek a civil szervezetnek. És hogyha nem is tagozódtak volna be a pártba, de legalábbis legyen egy ideológiája annak a civil szervezetnek, hogy mitől is vallja magát baloldalinak. Mert ez a legborzasztóbb dolog nálunk, hogy egyszerűen azt mondjuk magunkról, hogy baloldaliak vagyunk, és azt se tudjuk, hogy mit is jelent az. Mert nem is lehet tudni, mert a baloldaliság maga egy nagy katyvasz. Ugye ahol amelyik pártnak nincs ideológiai alapja, az csak egy elkenődő jobboldali vagyok, vagy baloldali vagyok – erre mindent rá lehet fogni, erre mindent rá lehet mondani, csak éppen azt nem, hogy na, akkor milyen is vagy hát, ugye.
És ugye abban az időben még meg voltak szabva a felszólalási időpontok, ugye öt percben korlátozták az időt, a felszólalási időpontot. És én akkor is elmondtam, fel is soroltam annak idején a tizenhárom civil baloldali szervezetet – kiemelve a Marx Károly Társaságot, akit úgy kellett volna beterelni ebbe a pártba, de ne szó szerint értsétek. De legalábbis elvi-ideológiai szempontból beterelni ebbe a pártba, hogy az ideológiát a mai viszonyokra építve folytassa tovább. Mert ugye a marxizmus nem befejezett tény, hanem azt mondta, hogy azt mindig az adott politikai helyzethez, politikai viszonyhoz hozzá kell alakítani. Erre a Marx Károly Társaság ezer százalékban alkalmas lett volna, mert kiváló filozófusok, kiváló közgazdászok, kiváló történészekkel volt teletűzdelve, és én ezt az ő kongresszusán is elmondtam. És sajnos azt a tapasztalatot kellett leszűrnöm, amikor már az utolsóelőtti kongresszuson el is mondtam, hogy sajnos csalódnom kellett ezekben a baloldali civil szervezetekben – azért, mert mindenki a saját maga kis pecsenyéjét sütögeti. És nem hajlandó egyfajta eszmeiségért, egyfajta eszmei megnyilvánulásokért vagy politikai álláspontokért kiállni, hanem ezeknek tudvalevő: általában a vezetőjük nyugdíjas emberek voltak, beszedték a tagsági díjat, és egy kis nyugdíjkiegészítés csurrant-cseppent belőle. Szóval nem voltak ezek igazi baloldali szervezetek. Vagy lehet, hogy baloldalinak éppen lehetett volna mondani, de irányultságukban egyetlen ideológiát nem mertek úgy felvállalni, ami alapján a Magyarországi Munkáspárt 2006 is az élére állhatott volna ezeknek a civil szervezeteknek, és vezette volna, már tömegpárt lehetne azóta a Magyarországi Munkáspárt 2006-ból.
Még egy utolsó gondot egy kongresszusról, és utána rátérek a saját kongresszusunkra. Emlékezzetek vissza: Lajos, te is ott voltál, akkor még a Kovács Máté volt ott azon a kongresszuson, ahol felvetődött a párt nevének a megváltoztatása. Tehát az utolsó előtti kongresszuson, amikor felvetődött a párt nevének a megváltoztatása, ugye a szolnokiak beterjesztették azt, hogy legyen a Demokratikus Szocializmusért a neve az új pártnak. Lementünk, nem a szószékhez, ott a szószék melletti kis placcon álldogálva, Kovács Máté is, jómagam is, és elmondtuk, hogy elhatárolódunk ettől a demokratikus szocializmus felvállalásától, mert ez egy… igen, Bársony Margit volt ennek az előterjesztője Szolnokról – elhatárolódunk tőle azért, mert ez messze áll a marxista eszméktől, mert a demokratikus szocializmus, az a szociáldemokrata párt jobbszárnyának volt a politikai szárnya. Tehát ebből világosan kiderült, hogy a Vajnai-féle irányított párt el akar térni a marxizmus eszmeiségétől, és át akar térni a szociáldemokrata, annak is a jobbszárnyának a Kéthly Anna-féle jobbszárnynak az irányelvére.
Ezt én ott kifogásoltam erőteljesen. Ott is megszabták az időpontot, rám is szóltak, hogy most már letelt az idő, fejezzem be. És ezekre ott a kongresszuson választ nem adott senki. Ki se tértek ezekre a válaszokra, abbamaradt minden, és akkor maradt egy katyvasz tulajdonképpen azután a kongresszus után. (A befejező rész következik)

2011. szeptember 14., szerda

Vajnai menekül saját pártjából, és átállna Gyurcsányékhoz?

Gyakorlatilag összeomlott a hat évvel ezelőtt nagy hangon felvezetett, és a Magyar Kommunista Munkáspárttal (elnök: Thürmer Gyula) szemben létrehozott Magyarországi Munkáspárt 2006 nevű kommunista ideológiájú párt, ahonnan egymás után távoznak azok, akik csatlakoztak korábban. Idén tavasszal a legnagyobb jóindulattal sem tudtak kimutatni a belső nyilvántartásban kb. 30 szervezetnél és 500 tagnál többet (ez negyede annak a mennyiségnek, amellyel 2005 decemberében, az első kongresszusukon kezdtek). A párt erodálódásának főbűnöse, Vajnai Attila pártelnök már menekülne a 2006-osoktól, és kapcsolódna a Demokratikus Koalícióhoz, mások szerint ez csak dezinformatív kiszivárogtatás annak érdekében, hogy a novemberi kongresszuson egyedüli elnökjelölt maradjon, és megszabaduljon párton belüli ellenfeleitől.
Azok a párttagok, akik Vajnait követték hat évvel ezelőtt, különféle okok miatt már nincsenek a 2006-os pártban. Budavár (Budapest I. kerület), Eger, Nyíregyháza, Békéscsaba, Szolnok, Abádszalók... és még hosszan lehetne folytatni a sort. Feloszlatott alapszervezetek, kilépő tagok, akik átverésről beszélnek, és arról a vezetési stílusról, amely Vajnai szerint az ő pártjában soha nem lesz, mert ő belső demokráciát akar. Mondanunk se kell, hogy Vajnai ugyanazokkal az eszközökkel igyekezett leszámolni pártbeli ellenfeleivel, mint amilyenekkel őt távolították el Thürmerék 2005-ben. Aki Vajnaiéknál bírálni merészel, számolhat azzal, hogy Vajnai leszámol vele. Ez történt Kovács Mátéval (Polgár, Hajdú-Bihar megye), aki etikai biztos elé akarta citálni Vajnait, ettől azonban idővel elállt. Nyilván nem önszántából. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye teljesen szétesett, a hat évvel ezelőtti megyei vezetők közül egy sincs már a pártban. Egerben Tatár Csaba most szeretne lázadni - meg nem is. Mostanában mindenesetre a vasas szakszervezet helyi vezetőjeként írja alá leveleit.
De "Szanyi kapitány" egyik "gyermeke", Kalmár Szilárd (értsd: Kalmár 2010-ben még az MSZP-s Szanyi Tibor parlamenti bejutásában segédkezett, hogy aztán eltávozzon onnan is, majd Vajnaiéktól is) is észrevette, hogy Vajnaiék csak blöffölnek és látszatcselekvésekben érdekeltek. Nyilvános vészjelzései (Aki jött, komolynak gondolt minket, majd szépen el is távolodott, amikor meglátta, hogy nagyon is komolytalanok vagyunk.
 Sajnos pár hónap után arra is rá kellett jönnöm, hogy az MSZP-től balra sincs élet. Pontosabban valami nagyon lehangoló és reménytelen közeg van. Egymással veszekedő szekták, a kilátástalan helyzet miatt erősödő szélsőségek, amelyekben néhányan azon ábrándoznak, milyen jó volt, amikor még a nagy Szovjetunió létezett.) természetesen süket fülekre találtak: minden ment tovább úgy, ahogy addig.
Amennyiben a 2006-osok képtelenek három év múlva a parlamenti választáson jelöltet állítani, a bíróság automatikusan visszaminősíti őket politikai pártból civil szervezetté. Ugyanez vonatkozik 2018-ra a Zöld Baloldal nevű pártra is, amelyben Vajnaiék kettős tagként jelen vannak (egyébként érdekes lenne megvizsgálni, hogy a Vajnai-család hány pártban és civil szervezetben elnök, alelnök, vezetőségi tag vagy ügyvivő), és amelynek élén Tamás Gáspár Miklós veszítette el két év alatt maradék reputációját a kommunisták (és a politika iránt még érdeklődők) szemében. Hagyományos ostobaságait 2009-ben azzal tetézte, hogy pereket helyezett kilátásba azért, mert képtelenek voltak átnyújtani az Országos Választási Irodának 20 ezer ajánlást, hogy indulhassanak a brüsszeli választáson. Tamás arra hivatkozott, hogy ez a Fővárosi Bíróság miatt történt, amely adminisztratív és politikai okokból nem engedte őket indulni a választáson. A perekből persze semmi nem lett, természetesen.
Vajnaiék az elmúlt hat évben lelkesen igyekeztek nemzetközi kapcsolatokat kiépíteni. Ennek leginkább persze az volt az oka, hogy pénzt szerezzenek. Vajnai kapott néhány milliót az Európai Baloldali Párttól, amit arra használt fel egyebek között, hogy önmagát dicsőítő könyvet írasson egy Nyári Zsolt nevű, magát irodalmárnak képzelő személlyel. A könyv megírására Nyári fillérekért hajlandó is volt. Ő korábban Gyurcsány köreihez tartozott, most teljesen átállt Vajnaiékhoz, és elnöke a hivatalosan még sem alakult Magyar Baloldali Demokraták Pártjának, ahol Amanda Elstakok és Terry Blackek, illetve hozzájuk hasonló, a normálistól eltérő nemi identitású személyek igyekeznek meggyőzni a szavazókat arról, hogy ők az igazi baloldal. Már be is jelentették, hogy 2014-ben együtt, egymást támogatva indul a választáson a Magyarországi Munkáspárt 2006 (elnök: Vajnai Attila), a Zöld Baloldal (alelnök: Vajnai Attila) és a fentebb említett MBDP (tiszteletbeli elnök: Vajnai Attiláné Noé Krisztina) - nyilván a kommunista identitásukat még őrző szavazók legnagyobb örömére. A 2006-osok gyakorlatilag már most sem léteznek, a másik két formációnak pedig a kommunista ideológiához, a közösségi társadalomhoz soha nem volt semmi köze.
Ha Vajnai a tükörbe merne nézni, akkor mostanság nem egy kommunistát látna, hanem egy politikai szélhámost, akinek 2004 és 2005 között Thürmer Gyula eltávolítása volt a legfőbb politikai feladata. Ez ugyan nem sikerült, az viszont igen, hogy lejárassa a kommunista mozgalmat a 2006-osok élén.

2011. június 25., szombat

Vajnai ismét mehet Strasbourgba: a Legfelsőbb Bíróság 120 ezret fizettetne vele a vörös csillag miatt

A Legfelsőbb Bíróság (LB)csütörtökön helybenhagyta a Fővárosi Bíróság három évvel korábbi jogerős ítéletét, amelyben tiltott önkényuralmi jelkép folytatólagos használatának vétségéért Vajnai Attilát, a Magyarországi Munkáspárt 2006 elnökét és Horváth Sándort elmarasztalta.


Vajnai Attilát a bíróság százhúszezer forintos pénzbüntetésre ítélte, Horváth Sándort pedig egy év próbára bocsátotta. A pártelnök ügyvédje, Magyar Gábor a tárgyalás után bejelentette, hogy ismét az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordulnak az ügyben.

A tanácsvezető bíró indokolása szerint a magyar jog nem különbözteti meg az önkényuralmi jelképek használatának módját. Hozzátette: a magyar parlament, mint jogalkotó - az Emberi Jogok Európai Bíróságának 2008-as, a magyar államot elmarasztaló döntése nyomán - módosíthatja a törvényt, ám ezt az LB nem teheti meg.

A tárgyaláson Horváth Sándor egy Kiváló dolgozó-kitüntetéssel jelent meg, amely egy ötágú vörös csillagban volt elhelyezve. A bíró előbb kérte a jelvény levételét, de később mégis engedélyezte a viselését.

Az ítélethirdetés utáni sajtótájékoztatón Vajnai Attila úgy nyilatkozott, hogy az LB kimondta: minden hatalom ura a magyar parlament, ugyanakkor szerinte lett volna lehetőség a strasbourgi döntés logikájának átvételére, és a bíróság hatályon kívül helyezhette volna a korábbi ítéletet. A pártelnök úgy fogalmazott, hogy "a mai bírák nem vállalták fel azt a kockázatot, hogy nyíltan szembeszállnak a hatalommal." A törvényesen működő Magyarországi Munkáspárt 2006 egyik jelképe az ötágú vörös csillag - tette hozzá.

Vajnai Attila elképzelhetőnek nevezte, hogy újból el fognak vinni embereket tömegrendezvényekről, mert alapvető emberi jogaikat gyakorolják és a nemzetközi munkásmozgalom jelképeit használják. A politikus szerint az sem kizárható, hogy az ügyészség eljárást indít "egy törvényesen működő politikai párt ellen, amely az európai baloldali párt részeként egy új típusú, szociálisan igazságos társadalomért küzd".