Oldalak

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Magyar vadkapitalizmus. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Magyar vadkapitalizmus. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. október 25., hétfő

Vörösiszap-katasztrófa Kúrcsánnyal súlyosbítva: na, ajkaiak, milyen a kapitalizmus?

Privatizáció - korrupció - katasztrófa

A vörösiszap-özönt a rendszerváltás, s az elmúlt húsz év piszkos mutyija hozta a devecseriekre és a kolontáriakra - fogalmazta meg a Munkáspárt.

Nézzük a tényeket: az 1997-ben 1,7 milliárd forintot érő ajkai timföldgyárat mindössze tízmillió (!) forintért privatizálták. Az MSZP-közeli befektetők cserébe hárommilliárdos környezetvédelmi korszerűsítést ígértek - most látjuk, hogy mi valósult meg belőle. Közben kézen-közön eltűntek a különböző hazai és uniós munkahelyteremtő támogatások is. Sem a szocialisták, sem a polgári kormány nem ellenőrizte érdemben, hogy mi folyik a gyárban a valóságban, túlterhelték-e a tározót, tart-e a gát? Egyszóval nem törődtek a közelgő katasztrófával, többet ért "a tulajdonosok szava". Most Orbán Viktor látványos intézkedéseket ígér. Kérdés, hogy el mer-e menni a tényleges felelősökig, hozzá mer-e nyúlni azok - az említett módszerekkel és következményekkel szerzett - magánvagyonához.

Őrizetbe vett vezérigazgató, vagyonzárlat és állami biztos a MAL (Magyar Alumínium) Zrt. élére - Orbán Viktor a hét elején a televízió élő közvetítésében "csapott szét" a bűnösök között. Mindhárom döntés helyes, ugyanakkor finoman szólva is elégtelennek tűnik. Bakonyi Zoltán vezérigazgató felelne egyedül? Mi van a gát helyzetében közvetetten érintett vezetőkkel, akik tényleg tudják, mi történt? A cégre helyezett vagyonzár mellett miért nem zárolják a tulajdonosok vagyonát? A határozatlan idejű állami irányítás-átvétel pedig éppen megfoghatatlansága miatt ad lehetőséget a további mutyikra.

Annak idején is így kezdődött.

A kilopott gyár

A magyar alumíniumipar eladását Horn Gyula kormánya vezényelte le. Az ajkai timföldgyárat - ez a mai MAL cégcsoport alapja - mindössze tízmillió forintért kapták meg 1997-ben új tulajdonosai. A ma Tolnay Lajos, Bakonyi Árpád - az ő fia a vezérigazgató - és Petrusz Béla fémjelezte befektetői csoport azért juthatott bagóért az 1,7 milliárd forintra értékelt céghez, mert hárommilliárd forintos környezetvédelmi korszerűsítést ígért a gyárban. A mostani katasztrófa ismeretében talán nem nehéz megbecsülni, hogy mennyi valósult meg ebből a vállalásából. Amelyet, a cégvezetők kitűnő szocialista, s a jelek szerint nem sokkal rosszabb fideszes kapcsolatainak köszönhetően azóta sem ellenőrzött senki. Vagy igen? Hát akkor róluk sem szól a fáma...

A fenti recept egyébként jellemző volt az egész magyar alumínium ágazat privatizációjára. Gyurcsány Ferenc például ötmillió forint készpénzt és hétszázmillió forint állami hitelt tett le a mosonmagyaróvári timföldgyárért, amely már a vásárlás évében milliárdos árbevételt hozott. Ki dönthetett az állami hitelről? A pénzügyminisztert ekkor Medgyessy Péternek hívták, az alumíniumipar magánosítását Horn kabinetfőnökeként Apró Piroska, Gyurcsány anyósa felügyelte... 1996-ban egyébként Gyurcsány, Tolnay és Bakonyi mindössze kilencvenmillió forintért szerezte meg az összes magyarországi bauxitbányát, holott csak a bauxit értékesítése 5,5 milliárdot hozott.

Ki figyel Devecserre?

A vörösiszap-tragédia megdöbbentő, félelmetes és felháborító.
Valakik hibájából többen meghaltak, Kolontár teljes mértékben lakhatatlanná vált, Devecser "csak" félig.
A miniszterelnök - helyesen - úgy vélekedik, Kolontárra ne költözzenek vissza az emberek, hiszen több tíz évnyi folyamat lesz, amíg a terület nem lesz mérgező, vagy legalábbis élhetővé válik.
Ez a kijelentés nem hangzott el Devecserrel kapcsolatban. Holott a tragédia őket is ugyanúgy érinti, sokakat még rosszabbul.
Igen, tisztelet, segítség és részvét illeti azokat, akik elvesztették rokonaikat, javaikat.
De ki gondol azokra, akik két méterrel "megúszták" a tragédiát?
Való igaz, nekik nem vitte el a házukat a mérgező ár. De otthonuktól pár méterre ott gőzölög, s ha kiszárad, már a levegőben ott vibrál az átkos permet.
Őket még senki nem nyilvánította károsultnak. Holott nagyon is azok!
Devecserre ugyanúgy figyelni kell, mint Kolontárra! Nincs különbség lakhatatlan települések között.
Rendben, aki megmenthette ingóságait, vigye magával, biztos vagyok benne, nem is kérnének a többiek számára életmentő adományokból.
De nekik is joguk van élhető életre! Mérgezés-mentes, tiszta lakóhelyre.
Mint tudjuk, a MAL Zrt. tulajdonosai akár magánvagyonukkal megoldhatnák ezt a kérdést, ha már tragédiát okoztak.
Tudjuk, hogy nem akarnak adni belőle.
Elveszik tőlük?

Félresöpört törvények

"Ezek az urak jelképei lettek a rendszerváltás után üzemeket olcsón megvásárló, majd meggazdagodó, de a létesítményeket az évek elteltével sem felújító korrupt üzletembereknek" - ez a sor nem kommunista újságírótól származik, a bécsi Profil írja. A polgári hetilap szerint Kolontáron sokan úgy vélik, hogy a gát már régóta eresztett, "nyílt titok volt", de a MAL vezetői a szőnyeg alá söpörték a problémát - idézte a cikk az egyik helyi lakost.

Hogyan lehetséges, hogy egy olyan országban, amely hat éve az Európai Unió tagja, biztonsági és környezeti előírásokat ilyen könnyen meg lehet kerülni? - tette fel a kérdést a lap. A trükk sokszor abban is rejlik - válaszolta meg a kérdést a szerző -, hogy munkahelyteremtő vagy környezetvédelmi támogatásokat vesznek fel, az elvárásokat papíron teljesítik és a támogatást "zsebre teszik". Hogy az "új alumíniummágnások" hanyagul kezelték a környezetvédelmi kérdéseket, arra az ajkai vállalkozás is példa. Szakértők szerint az egyes kazettákat túlterhelték, és hiányoztak a pótlólagos biztonsági intézkedések, minden egyetlen gáttól függött.

Miért nem tűnt fel ez senkinek? A Levegő Munkacsoport négy éve feljelentette a mosonmagyaróvári tározót fenntartó, a Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök tulajdonába tartozó MOTIM vállalatot a környezetvédelmi előírások be nem tartása címén, de a vádat ejtették. "Az ügyészséget az illetékes környezetvédelmi felügyelet politikai nyomásra félretájékoztatta" - ezt sem mi írjuk, hanem az MSZP-ellenességgel aligha vádolható Népszabadság.

Tolnay Lajosról azt írta, hogy a MAL társtulajdonosa Gyurcsány Ferenc bizalmasának számít, ugyanakkor "Orbán Viktorral sem ismeretlenek egymás számára", 2005-ben ugyanis meghívták a Fidesz által kezdeményezett gazdasági konzultációkra.

Így már érthető?

Tolnay Lajos hivatalos vagyonát ma 23 milliárd forintra, Bakonyi Árpádét és Petrusz Béláét egyaránt 16,5 milliárd forintra becslik.

A magyar kapitalizmus legnagyobb természeti katasztrófája

A Magyar Kommunista Munkáspárt megdöbbenéssel értesült az ajkai vörösiszap-katasztrófáról. Őszinte részvétét fejezi az áldozatok hozzátartozóinak, és mindazoknak, akik kárt szenvedtek. A Munkáspárt gyűjtést szervez a károsultak megsegítésére, és kér mindenkit, hogy segítsünk bajba jutott embertársainkon.

A Munkáspárt felháborítónak tartja, hogy felelős személyek a mundér becsületét védik, a múltra mutogatnak, félrebeszélnek, akkor, amikor emberi sorsok kerültek veszélybe mások hibái miatt.

A Munkáspárt támogatja a kormány szándékát arra, hogy megtalálják a katasztrófa személyes felelőseit, mindazokat, akik hanyagsága, felelőtlensége emberéletekbe került, és súlyos anyagi károkat okozott.

A Munkáspárt úgy véli: ennél sokkal többről van szó! Az ajkai vörösiszap-katasztrófa a magyar kapitalizmus legnagyobb természeti katasztrófája. Az elmúlt időszak árvizei, és a mostani válság is jelzi, hogy nem csupán egyes személyek mulasztásáról van szó.

A magyar kapitalizmus rendszerében van a baj. A gazdaságot felelőtlenül, átgondolatlanul privatizálták, a magánvállalatok csak a haszonból részesülnek, a terhekből kihúzzák magukat, büntetlenül szennyezhetik a környezetet.

Az állam nem ura a helyzetnek. Folyamatosan vonult ki alapvető közfunkciók elvégzéséből. A zavaros törvények miatt nem világos, hogy mi az állam, mi az önkormányzat, mi a magánszféra feladata. Emiatt a társadalom számára fontos feladatok maradnak gazda nélkül.

Az elmúlt két évtized kormányai szőnyeg alá söpörték a problémákat annak ellenére, hogy a tudósok, a szakemberek, sőt maga a lakosság is felhívta a figyelmet arra, hogy a bajokat meg lehet, és meg kell előzni. Az ország pénzéből mindenre jutott, csak éppen a megelőzésre, gátak építésére, csatornák tisztítására nem adtak soha elegendő pénzt.

A hadsereget leépítették, a sorkatonai szolgálatot megszüntetették, a katonákat nem hazai feladatokra, hanem külföldi missziókra képezik ki. Mindez oda vezetett, hogy az ország lényegében nem rendelkezik a katasztrófák elhárítására alkalmas katonai erővel.

A magyar kapitalizmus szülte azt is, hogy az élet minden területén eluralkodott az önzés, nincs társadalmi szolidaritás, az egyéni érdekek elsöprik a társadalom közös érdekeit. Az elmúlt két évtized parlamentjeinek, kormányainak a felelőssége, hogy engedték általánossá válni ezt a szemléletet.

A Munkáspárt határozott intézkedéseket vár el a kormánytól. Az állam teljes mértékben kárpótolja azokat az embereket, akik önhibájukon kívül elveszítették lakásukat, földjeiket, egész életük munkájának eredményét. Büntessék meg a katasztrófa személyes felelőseit! Az állam gondoskodjon a katasztrófákra való felkészülésről, hozzanak világos törvényeket, és azokat tartassák be! A megelőzésre jusson több pénz és figyelem! A hadsereget erősítsék meg! Lépjenek fel az önzés, az egoizmus szemlélete ellen!

Budapest, 2010. október 7.

Munkáspárt Elnöksége

2010. október 16., szombat

Ismerjük meg a (vad)kapitalizmus működését: Hová tűnt a félegyházi sztrájkolók bére?

Tanács István Szeged| Népszabadság| 2010. október 16.
Halott gyár lett a Ganz Röck kiskunfélegyházi üzeméből
A nélkülöző kiskunfélegyházi munkások a sztrájkőrségre vitt adományokból tudnak enni adni a gyermekeiknek. Miután a napokban az Alstom cég ügyvédeinek kérésére kis híján a sztrájkoló munkások közé hajtott egy autódaru, csillapodtak valamit a kedélyek, de a féléves bérüket továbbra sem kapták meg a dolgozók.
A kiskunfélegyházi Ganz Röck gyár nyugdíjasai közül egyre többen visznek élelmet a leállt gyárba, ahol több mint félévi munkabérüket követelik a dolgozók. A sztrájkőrség tagjait különösen meghatotta, amikor egy rokkantnyugdíjas a kerekes székén tekert ki hozzájuk, hogy adományait átadja és együttérzéséről biztosítsa őket. Egyre több helyi cég képviselői is adnak élelmiszert, ivóvizet az éjjel-nappal a gyár udvarán tartózkodó sztrájkőröknek. Az IBV Hungária Kft. dolgozói 10 500 forintot gyűjtöttek össze, amit a sztrájkolók egy olyan munkatársuknak adtak, aki egyedül neveli két középiskolás gyermekét.
– Amikor megérkezett az egyik adomány, láttam, hogy egyik társunk majdnem elsírja magát. Kérdem tőle: baj van, Imre bácsi? Azt felelte: a három gyerekének már hónapok óta csak zsíros kenyeret tud enni adni. Azt mondtuk: jó, csomagoljon az adományokból, és vigyen haza a családjának!
Ezt a történetet Nánási János, a szakszervezet és a sztrájkőrség egyik tagja mesélte tegnap délben. Elmondta: ketten már meghaltak a sztrájkolók közül, amióta a bérükért harcolnak. Egyikük beteg volt, még a temetésére is alig tudták kicsikarni a ki nem fizetett bérét. A másik a korábbi szakszervezeti vezető, aki futással vezette le a feszültségét, de mivel folyton a gyár dolgain járt az agya, egy gépkocsi halálra gázolta. A napokban kapott infarktust egy kollégájuk, a másik pedig tüdőembóliában lett rosszul: a gyárudvarról vitte el a rohammentő. A család tagjai azért könyörögnek Ménes István vezérigazgatónak, hogy adjon oda valamennyit a ki nem fizetett bérből, mert műtétre volna szükség, és az orvosoknak fizetni kell, ha lelkiismeretes ellátást szeretne az ember.
Viszonylagos nyugalom van, amióta az Alstom ügyvédei szerdán sem tudták elvinni azokat a csöveket, amelyeket mintegy „túszul ejtve” követeli elmaradt bérét a Ganz Röck mintegy 140 dolgozója. Ezen a héten, szerda délben azonban úgy látszott, elszabadulnak az indulatok.
– Az Armani szemüveges azt mondta, be fognak hajtani a kamionnal a kapun! – ezzel rohant le akkor a sztrájkbizottság egyik tagja a tárgyalásról. Ez azt a fenyegetést hordozta, hogy teherautók keresztülgázolnak a kapu előtt csoportosuló munkásokon. Egy ideig úgy tűnt, nem üres fenyegetés volt a Sasvári ügyvédi iroda jogászának kijelentése. A sofőr azonban végül nem hajtott neki a csoportosuló munkásoknak, hanem némi szóváltás után visszatolatott, majd a kamionok is, az ügyvédek is távoztak a gyár területéről.
Aznap már harmadszor jelentek meg a budapesti ügyvédi iroda munkatársai a Ganz Röck Zrt. kiskunfélegyházi gyárában, és több kamionnal el akarták szállíttatni az Alstom megrendelésére elkészült erőművi berendezéseket. Az anyag az Alstom tulajdonát képezi, a rajta elvégzett munkát a megrendelő már kifizette a Ganz Röck Zrt.-nek. A munkások azonban csak a bér töredékét kapták meg a saját cégüktől – márciusban volt utoljára valamenynyi fizetés.
Ugyanezek a jogászok a múlt hét szombaton, valamivel éjfél után kísérelték meg először elszállítani az Alstom számára készített speciális csöveket. Mivel akkor az éjszaka közepén, őrző-védők kíséretében, váratlanul érkeztek, megjelenésük hírére az otthon tartózkodó munkások közül is mintegy hatvanan berohantak a gyárba. A helyszínre érkezett a kiskunfélegyházi rendőrség is. Atrocitás nem történt.
– Ez egy halott gyár. A szolgáltatók hetekkel ezelőtt kikapcsolták a villanyt, a gázt, a vizet, a telefont – mutatott körbe Nánási János. – Ragaszkodunk ahhoz, hogy valaki meghallgasson és tájékoztasson bennünket. A tulajdonosok – áttételesen SzabóAndrás, a Rezonátor-csoport és Nagy Elek, a Vegyépszer Zrt. tulajdonosa – még sohasem álltak szóba a munkásokkal. Mindkét tulajdonos szerepel a száz leggazdagabb magyar listáján.
– Minden törvényes lehetőséget ki fogunk használni – mondta érdeklődésünkre Sárosi Péter, a vasasszakszervezet dél-alföldi regionális elnöke. – Nemcsak a bért nem fizetik ki, hanem azt a papírmunkát sem végzik el, amely szükséges lenne ahhoz, hogy azok a dolgozók, akik megtehetnék, nyugdíjba menjenek, vagy bejelentkezhessenek a munkaügyi központnál álláskeresési támogatásra.
Nagy István 1966 óta – először ipari tanulóként, majd hegesztő szakmunkásként – dolgozik a gyárban. Elmehetne előnyugdíjba, de a cégnek kellene kifizetnie mintegy másfél évi járulékát. Így beszélt a helyzetéről:
– Háromszázharminc órát dolgoztam egy hónapban azért, hogy teljesítsük a megrendelést. Nem kaptam meg a béremet, pedig még abba is belementem volna, hogy csak annyi pénzt tegyenek le, amennyi az előnyugdíjhoz kell. Beleegyeztek, de aztán a nyugdíjfolyósító értesített, hogy sztornó az egész, mert nem utalták át a pénzt. Negyvennégy ledolgozott év után kezdhetem a vesszőfutást, hogyan lesz nyugdíjam!
A munkások nem értik, mért kell tönkremennie a cégüknek, amikor kimagaslóan képzett és tapasztalt mind a szakmunkás-, mind a tervezői gárdájuk. Megrendelés most is volna bőven. Atomerőművekhez szállítottak részegységeket, bedolgoztak a Vértesi Erőműbe, a pécsi biomassza-erőműbe, ők készítették a BorsodChem speciális hőcserélőjét. Kiskunfélegyházán két kitűnő ipari szakiskola működik, tanulóik gyakorlati képzését a Ganz Röckben végezték.
A kiskunfélegyházi munkások levelet írtak a cég közgyűlésének, amelyben a járandóságaik kifizetését, a cégtől való jogszerű távozásuk lehetővé tételét követelik, illetve azt, hogy a cég tulajdonosai vegyék emberszámba őket. A cég közgyűlését október 18-án tartják Budapesten. A vezérigazgató ígérete szerint másnap egyeztetés lehet a kiskunfélegyházi városházán.
Megkérdeztem Sárosi Pétertől: bízik-e abban, hogy az Orbán-kormány, ha hosszú idő után is, de megerősíti a Bajnai-kormány által már a választások után, április 30-án vállalt készfizető kezességet arra, hogy a Ganz Röck Zrt. kétmilliárd forint bankhitelt vegyen föl. Sárosi nem hisz ebben.
– Ennek a cégnek többmilliárdos tartozása van – mondta. – Piaci kereslet lenne a munkájára, de aláírt szerződései nincsenek. A kezességvállalás itt egyenlő lenne a vissza nem térítendő támogatással. Ilyen katasztrofális költségvetési helyzetben hogyan vállalhatna kezességet az állam egy olyan hitelre, amelyről előre látható, hogy nem tudják visszafizetni? Szerdán, mielőtt az autódaru kis híján nekihajtott a munkásoknak, megjelent a gyárban Ménes István vezérigazgató is, aki arra kérte a sztrájkolókat: engedjék meg, hogy az Alstom képviselői elvigyék a tulajdonukat képező árut. A munkások azonban először arról akartak tárgyalni, mikor kapják meg a bérüket.
Arra a kérdésünkre, hogy ha az Alstom mindent kifizetett a Ganz Röcknek, akkor hol van a 140 dolgozó hathavi bére, a vezérigazgató azt felelte: csak a tulajdonosok nyilatkozhatnak az ügyben. Őket viszont nem tudjuk elérni: sem a munkások, sem az újságírók.