Máté T. Gyula: Az Index nagy leleplezése egy jókora marhaság

Jó dolog lehet indexes újságírónak lenni. Az ember leül a Ráday utcában, rágyújt, rendel egy vodkával megbolondított alkoholmentes sört. Fontolgatja, miről is lehetne cikket kanyarítani. Mondjuk felhívni a Lopunk, lopunk klubot, avagy a Kendermag Egyesületet, hiszen hősünk eme szerveződések lelkes hívének vallja magát internetes profiljában. Ám ez csak a szebb jövő, jöjjön előbb a meló, a nagy leleplezés: a Magyar Hírlap külpolitikai rovatvezetőjét igazából Thürmer Gyulának hívják, no nem az persze, de annak a fia. S tényleg. A Máté T. írói név. Nem rejtőzik mögötte görög családi dráma, mindössze annyi: furcsán adná ki magát, ha a Munkáspárt elnökéhez feltűnően hasonló néven cikkezne valaki, mondjuk a londoni zavargásokról.

Ez nem sok, turbózni kell a sztorit. Így kiderül, hogy apámon kívül van anyám, húgom, mi több, feleségem is. Valljuk meg, ez így sem egy Stephen King-i történet. Ezért jön a fordulat: mi így mindannyian uraljuk a Munkáspártot, családi vállalkozást csinálva a szervezetből. Apám, ugye, elnök, anyám, mit ad isten, segíti, s húgom is megfertőződött a bolsevista vírussal. Ráadásként a párt vezetésében ott van apám „barátnője” is: értik, ugye, anyámmal együtt… Értem a szerzőt: aki az SZDSZ mellett szocializálódik, annak ez logikus, ezt szokta meg. De hogy fokozzam: feleségem, Mata Hariként, álnéven ír pártlapot, mi több, még kommunikációs vezető is. E sorok szerzője pedig szerkeszti az említett újságot, természetesen titkon, nemhogy álnév, még név sincs ott… Tudják, reggel felkelek, kávé mellé megszerkesztem az új Kommunista kiáltványt, aztán bemegyek dolgozni a Hírlaphoz, megregulázom a rovatomat, s ha ebéd után a polgári újságírás és a világforradalom mellett még van időm, akkor a Barikádnak és a Kiskegyednek is röppentek egy krokit. Szép, szaftos történet. Ha beleírta volna még apámék Lazacka nevű macskáját, s Nottit, a család belga juhász kutyáját, amint együttesen uralják a Munkáspárt kisállat tagozatát – komolyan, rendelek még egy sört is az indexes szerzőnek. Így viszont csak kénytelen vagyok megjegyezni, hogy a fiatalember nem humorba itta magát, hanem szimplán hazudik.

Feltételezem, az Index.hu-nál ez nem munkamódszer, gyaníthatóan erre utal az is, hogy a portál „oknyomozó” sztorijai közül talán ez az egyetlen, amit a kutya sem vett át. Feltételezem azt is, hogy az Index.hu-nál legalábbis javasolják, hogy a szerző kérdezze meg története szereplőit is. Neki egyedül engem sikerült, s miután jeleztem, sztorija marhaság, megjelentette saját meséjét. Állításai alátámasztására a leghiteltérdemlőbb forrás a „köztudott”… Egyszóval, imádni fogja bíróság és Médiahatóság egyaránt. A rendszerváltás után sok „szépet” cikkeztek apámról, családomról. A Kacsa magazin szerint például anyai nagyapám, az egyszerű tanárember mindenható KGB-tábornok volt. Az Index.hu-nak most sikerült ezt szeretőkkel teli, dús kémtörténetté fabrikálnia. Igaz, a Kacsa csak egy övön aluli bulvár volt, az Index.hu pedig olyan liberálisféle…

Máté T. Gyula