Mihály János debreceni és megyei elnök hozzászólása az MMP 2006 debreceni taggyűlésén, 2011. december 13.
Jelenleg már csak tízen vagyunk alapszervezeti tagok, mert elvileg három
elvtársunk önmagát törölte a pártból, olyan szempontból, hogy egy éve
nem fizetnek tagsági díjat. És ugye a szervezeti szabályzat feltételként
szabja a párttagságnak azt, hogy legalább a tagsági díjat fizesse, még
ha pártéletet nem is tud élni, de ezzel legalább hozzájárul a
pártéletünkhöz.
Látja mindenki, hogy Debrecen városában hogyan állnak a dolgok,
legalábbis ami a politikai oldalát illeti. Állnak a dolgok olyan
szempontból, hogy hosszú évek sora óta nem tudtunk egyetlen tagfelvételt
sem eszközölni, éppen ezért egy elöregedési útra álltunk rá, vagy
léptünk rá. És beszédes az a szám, hogy jelenleg a párttagság, Debrecen
város párttagságának az átlagos életkora 77,7 év. Tehát ebből az 59
évestől a 91 évesig mindenki benne van. És így sajnos a pártunk
mozgósíthatatlan, és tulajdonképpen az összpártpolitikai
megnyilvánulásunkhoz, akciókhoz szinte képtelenek vagyunk hozzájárulni.
Nem beszélve a helyi demonstrációk szervezéséről. Nem beszélve a
választások idején a kopogtatócédulák gyűjtéséről. Ezeket az embereket,
idős embereket nem lehet arra kérni, hogy járják körbe a saját
lakókörzetüket, vagy a várost vegyék a nyakukba, vagy a megyét vegyék a
nyakukba, és szedjék a kopogtatócédulát. Már csak azért is, mert egy az,
hogy ebben a semmilyen világban ki vannak téve mindenféle zaklatásoknak
is, ha bekopogtatnak egy-egy lakásba. A másik pedig az, hogy nem látják
az értelmét annak, hogy egyáltalán van-e olyan év, vagy választási év,
ahol csak egy kicsi kis remény lenne, hogy legalább azt az egy
százalékot át tudnánk lépni, vagy a két százalékot át tudnánk lépni. Nem
is az öt százalékról beszélek, hanem csak a két százalékról, hogy
valami anyagi – állami, központi anyagi támogatásban részesülhetnénk.
Úgyhogy jelen pillanatban én azt hiszem, hogy az alapszervezetünkről egy
elvtársi-baráti társaság címet lehetne adni, bár alapszervezet a neve –
mégis azt mondom, hogy alapszervezeti élet, mint olyan, ennél az
alapszervezetnél nem túlságosan fedezhető fel.
***
Köszönjük szépen, Laci, a hozzászólásodat. Mi is megköszönjük nektek,
hogy ilyen jó partneri, elvtársi kapcsolatban jeleskedő partnerek
voltatok a számunkra. Hisz tulajdonképpen egy alapszervezethez
tartoztunk, egy megyéhez tartozunk. Jelenleg is még egy megyéhez
tartozunk. És ez természetes dolog volt, hogy ha egymást megtiszteljük
azzal, hogy ha valamilyen rendezvény van, akkor azokra elmenjünk, és
képviseltessük a párttagságot, és azt a politikát, amit mi – legalábbis
személy szerint a párttagságunk nevében is mondhatom, gondolom –
felvállaltunk eddig, ahogy te is mondtad. Ez pedig a marxista-leninista
párt elvei: azok, amelyeket mi képviseltünk.
Csak egy picit visszatérve a múltra, és utána a jelenbe jövünk vissza.
Mondtad, hogy mik történtek veletek is annak idején az előző pártban,
majd a megváltozott pártban is. Én már a Thürmer-féle párthoz nem
kanyarodnék vissza, mert annak már nincs értelme. Az már egy történelem.
Nem tudom, hogy a történelem melyik helyén foglal helyet jelen
pillanatban, de még élnek talán ők is.
Hanem én azt mondanám, hogy amikor kongresszusról kongresszusra
elmentünk – Rákosi Lajos barátommal jártunk fel a kongresszusra – és
minden alkalommal felszólaltam. Egyetlenegy kongresszus volt, amelyiken
nem szólaltam fel, azon éppen Margó volt ott, de ő felszólalt azon a
kongresszuson. De minden egyes kongresszuson felszólaltam, hogy vegye
észre ez a párt, hogy tizenhárom – akkor még tizenhárom baloldali civil
szervezet volt az országban – és ezt a tizenhárom baloldali civil
szervezetet fel kellett volna ennek a pártnak vállalnia úgy, hogy az
élére állni ennek a civil szervezetnek. És hogyha nem is tagozódtak
volna be a pártba, de legalábbis legyen egy ideológiája annak a civil
szervezetnek, hogy mitől is vallja magát baloldalinak. Mert ez a
legborzasztóbb dolog nálunk, hogy egyszerűen azt mondjuk magunkról, hogy
baloldaliak vagyunk, és azt se tudjuk, hogy mit is jelent az. Mert nem
is lehet tudni, mert a baloldaliság maga egy nagy katyvasz. Ugye ahol
amelyik pártnak nincs ideológiai alapja, az csak egy elkenődő jobboldali
vagyok, vagy baloldali vagyok – erre mindent rá lehet fogni, erre
mindent rá lehet mondani, csak éppen azt nem, hogy na, akkor milyen is
vagy hát, ugye.
És ugye abban az időben még meg voltak szabva a felszólalási időpontok,
ugye öt percben korlátozták az időt, a felszólalási időpontot. És én
akkor is elmondtam, fel is soroltam annak idején a tizenhárom civil
baloldali szervezetet – kiemelve a Marx Károly Társaságot, akit úgy
kellett volna beterelni ebbe a pártba, de ne szó szerint értsétek. De
legalábbis elvi-ideológiai szempontból beterelni ebbe a pártba, hogy az
ideológiát a mai viszonyokra építve folytassa tovább. Mert ugye a
marxizmus nem befejezett tény, hanem azt mondta, hogy azt mindig az
adott politikai helyzethez, politikai viszonyhoz hozzá kell alakítani.
Erre a Marx Károly Társaság ezer százalékban alkalmas lett volna, mert
kiváló filozófusok, kiváló közgazdászok, kiváló történészekkel volt
teletűzdelve, és én ezt az ő kongresszusán is elmondtam. És sajnos azt a
tapasztalatot kellett leszűrnöm, amikor már az utolsóelőtti
kongresszuson el is mondtam, hogy sajnos csalódnom kellett ezekben a
baloldali civil szervezetekben – azért, mert mindenki a saját maga kis
pecsenyéjét sütögeti. És nem hajlandó egyfajta eszmeiségért, egyfajta
eszmei megnyilvánulásokért vagy politikai álláspontokért kiállni, hanem
ezeknek tudvalevő: általában a vezetőjük nyugdíjas emberek voltak,
beszedték a tagsági díjat, és egy kis nyugdíjkiegészítés
csurrant-cseppent belőle. Szóval nem voltak ezek igazi baloldali
szervezetek. Vagy lehet, hogy baloldalinak éppen lehetett volna mondani,
de irányultságukban egyetlen ideológiát nem mertek úgy felvállalni, ami
alapján a Magyarországi Munkáspárt 2006 is az élére állhatott volna
ezeknek a civil szervezeteknek, és vezette volna, már tömegpárt lehetne
azóta a Magyarországi Munkáspárt 2006-ból.
Még egy utolsó gondot egy kongresszusról, és utána rátérek a saját
kongresszusunkra. Emlékezzetek vissza: Lajos, te is ott voltál, akkor
még a Kovács Máté volt ott azon a kongresszuson, ahol felvetődött a párt
nevének a megváltoztatása. Tehát az utolsó előtti kongresszuson, amikor
felvetődött a párt nevének a megváltoztatása, ugye a szolnokiak
beterjesztették azt, hogy legyen a Demokratikus Szocializmusért a neve
az új pártnak. Lementünk, nem a szószékhez, ott a szószék melletti kis
placcon álldogálva, Kovács Máté is, jómagam is, és elmondtuk, hogy
elhatárolódunk ettől a demokratikus szocializmus felvállalásától, mert
ez egy… igen, Bársony Margit volt ennek az előterjesztője Szolnokról –
elhatárolódunk tőle azért, mert ez messze áll a marxista eszméktől, mert
a demokratikus szocializmus, az a szociáldemokrata párt jobbszárnyának
volt a politikai szárnya. Tehát ebből világosan kiderült, hogy a
Vajnai-féle irányított párt el akar térni a marxizmus eszmeiségétől, és
át akar térni a szociáldemokrata, annak is a jobbszárnyának a Kéthly
Anna-féle jobbszárnynak az irányelvére.
Ezt én ott kifogásoltam erőteljesen. Ott is megszabták az időpontot, rám
is szóltak, hogy most már letelt az idő, fejezzem be. És ezekre ott a
kongresszuson választ nem adott senki. Ki se tértek ezekre a válaszokra,
abbamaradt minden, és akkor maradt egy katyvasz tulajdonképpen azután a
kongresszus után. (A befejező rész következik)
2 megjegyzés:
Kedves elvtársak!
A "Vajnaiéknak már rég nem marxizmus kell" című anyag úgy került fel az oldalatokra, hogy arra engedélyt nem adtam. A cikket Csomorkányi Andor írta, amely mind tartalmában, mind stílusában csapnivaló. Ezért kérlek benneteket, szíveskedjetek az oldalatokról levenni. Elvtársi üdvözlettel, Mihály János.
Абрам Александр üzletember vagyok, aki képes volt újjáéledni haldokló favágó üzletét egy Isten segítségével, akit Benjamin Lee, a hitelkonzultánsnak hívtak. Jekatyerinburgban vagyok Екатеринбург. Nos, vállalkozást akar próbálni, rendezni az adósságát, kibővíteni a meglévőt, pénzre van szüksége az áruk vásárlásához. Problémái vannak a jó hitelkeret biztosításával, szeretném, ha tudnád, hogy Benjamin úr látni fog téged. Ez a megfelelő hely az összes pénzügyi problémájának megoldására, mert élő bizonyság vagyok, és ezt nem tudom csak megtartani magamnak, amikor mások pénzügyi utat keresnek. Szeretném, ha mind kapcsolatba lépne ezzel az Isten által küldött hitelezővel. a többi részben leírtak felhasználásával e nagyszerű lehetőség részese lehet. E-mail: lfdsloans@outlook.com Vagy a WhatsApp / Szöveg + 1-989-394-3740.
Megjegyzés küldése