Oldalak

2010. november 7., vasárnap

Forradalmi emlékmenet a NOSZF emlékére: egy tőkés sem aludhat nyugodtan, amíg létezik kommunista párt

Forradalmi emlékmenettel ünnepelt az 1917-es bolsevik hatalomátvétel évfordulóján a Baloldali Front Budapesten, 2010. november 7-én délelőtt. A Magyar Kommunista Munkáspárt ifjúsági szervezetének tagjai és szimpatizánsai vörös zászlókkal vonultak november 7-e alkalmából a Szabadság téri szovjet emlékműhöz, ahol elénekelték az egykori szovjet himnuszt.
A Baloldali Front budapesti elnöke beszédében elismerte: sokat kell még dolgozniuk ahhoz, hogy a magyar társadalom elismerje: nincs más út, csak a szocializmus. A Munkáspárt egyéni képviselőjelöltjei a 2010. évi parlamenti választásokon mindössze 5 606 szavazatot kaptak. (Hír TV, 2010. november 7., Híradó 21)
***
Baloldali Front helyesen: Baloldali Front-Kommunista Ifjúsági Szövetség
A Baloldali Front budapesti elnöke helyesen: országos elnöke, neve: Cseh Miklós
A Munkáspárt egyéni képviselőjelöltjei... 5 606 szavazatot kaptak helyesen: 5 668 szavazatot kaptak, az 5 606 szavazat a négy területi lista (Borsod-Abaúj-Zemplén, Jász-Nagykun-Szolnok, Nógrád, Szabolcs-Szatmár-Bereg) összesített eredménye
***
A Baloldali Front-Kommunista Ifjúsági Szövetség országos elnökének (Cseh Miklós begin_of_the_skype_highlighting     end_of_the_skype_highlighting) beszéde a forradalmi emlékmeneten
Kedves Elvtársak, Barátaink!
Ha azt mondom, 1917, Szentpétervár, bolsevik párt, a Föld minden kommunistájában ugyanazok a gondolatok ébrednek. 93 évvel ezelőtt a távoli Oroszországban, ahol a nép nyomora soha nem látott méreteket öltött, megcsillant egy reménysugár.
A háborús szenvedésektől, a cári önkényuralomtól meggyötört orosz dolgozók világtörténelmi jelentőségű tettet hajtottak végre. A bolsevik párt vezetésével kirobbantották a történelem első győztes szocialista forradalmát, amely örökre megváltoztatta a világot.
Oroszország dolgozói magasra emelték a vörös zászlót, amely immáron nemcsak az orosz munkásságnak, hanem a világ összes dolgozójának megmutatta: van más út, nem kell és nem is szabad beletörődni a kapitalista kizsákmányolásba, a társadalmi különbségekbe.
Nem csak utópia egy olyan országban élni, ahol a vérrontást és az úri dölyfösséget felváltja a békés építőmunka, ahol a dolgozók életszínvonalának növelése nem csak demagógia, hanem valós társadalmi cél. Az 1917-es Vörös Október egy ilyen állam megteremtéséért robbant ki, amely elsöpörte a milliók nyomorára épülő, korrupt és kegyetlen cári rendszert. Helyébe pedig megteremtette a munkások, parasztok és a haladó értelmiségiek országát, a Szovjetuniót.
Vörös Október győzelme egyszerre váltott ki félelmet és bizakodást az emberiségben.
Féltek a kapitalisták, a tőkések, akik oly sok éven át kilátástalanságba és szegénységbe taszították a munkásságot, majd belekergették az emberiséget az I. világháború vértengerébe.
Bizakodtak azonban a békére és munkára vágyó dolgozók, akiknek immáron valós alternatíva volt a szocialista út, a szabadság, fejlődés és jólét útja.
Elvtársaim!
Önmagában a szocializmus eszméje kevés lett volna ahhoz, hogy Vörös Október győztesen kerüljön ki a csatából. Szükséges volt, hogy a dolgozók saját bőrükön érezzék a kapitalizmus ellentmondásait. Az orosz dolgozóknak meg kell tapasztalnia a háború kegyetlenségét, a nélkülözést, az éhínséget, és meg kellett értenie, hogy mindez a kapitalizmus lényegéből fakad.
Ahhoz viszont, hogy a dolgozó tömegeknek felnyíljon a szeme, kellett egy ember, aki mögé felsorakoztak a szocializmus hívei. Ez az ember, a nemzetközi munkásmozgalom nagy ideológusa és szervezője volt. Rendkívüli képességét, széles tudását felhasználva leleplezte a kapitalista rendszer ellentmondásait, és egyúttal harcba vezette a dolgozókat a szocializmusért vívott küzdelemben.
Ő volt Vlagyimir Iljics Uljanov Lenin. Akik mögötte álltak, az pedig nen más, mint a bolsevik párt tagjai.
Kedves Elvtársak!
A kapitalistáknak több, mint 70 évébe került, hogy lerombolják Vörös Október nagy vívmányát, a Szovjetuniót. Árulással, cselszövéssel, de sikerült megdönteni a szovjetek hatalmát, és egyúttal a kommunista rendszereket szerte Európában. Azt hitték a rendszerváltók, és a velük szövetséges nyugati pénzemberek, hogy 70 évnyi kommunistaveszély után megnyugodhatnak, immáron nincs meg az az erő, amely veszélyeztetné az ő hatalmukat és vagyonunkat.
De mondjuk meg nekik! Egyetlen egy kapitalista sem aludhat nyugodtan, amíg létezik a kommunista párt! Márpedig amíg a Földön a tőkés rend milliókat zsákmányol ki és teszi tönkre az élővilágot, addig lesznek ellenállók is, lesznek kommunisták, akik szembeszállnak az igazságtalansággal, a tőke diktatúrájával!
Vörös Október eszméje, a szocializmusba vetett hitünk nem ér véget 1989-el!
Hisszük és tudjuk, hogy nem ez a harc lesz a végső! Sokat kell még dolgoznunk, hogy az emberek ismét rájöjjenek: nincs más út, csak a szocializmus!
Elvtársaim!
Ne hagyjátok magatokat megtörni! A hatalom ma mindent megtesz, hogy tönkretegye a Magyar Kommunista Munkáspártot! Higgyetek töretlen hittel a szocializmusban, legyetek hűségesek a Párthoz, mentsük meg közös erővel, a magyar kommunisták pártját! Csak együtt sikerülhet!
Előre hát elvtársaim, éljen a szocializmus, éljen Vörös Október!