Oldalak

2011. május 16., hétfő

Programot alkotott a Munkáspárt 23. kongresszusa

A Magyar Kommunista Munkáspárt 2011. május 14-én tartotta 23. kongresszusának második napját a párt Baross utcai székházában. A délelőtt tíz órától délután öt óráig tartó tanácskozáson 254 meghívott küldött közül 175-en jelentek meg (ez több mint kétharmados részvételt jelent), és három napirendi pontot tárgyaltak meg: előbb elfogadták a párt új programjának irányelveit, majd a szervezeti szabályzat módosítási javaslatait. Legvégül a fellebbviteli bizottság jelentéséről szavaztak, amelynek lényege, hogy a kazári Tőzsér Tibor, aki a Vajnai Attila vezette Magyarországi Munkáspárt 2006 egyik nógrádi megyei vezetője volt, több évi szünet után ismét tagja a Magyar Kommunista Munkáspártnak. A pártkongresszus ismét megerősítette azt, hogy nem kívánja nevét megváltoztatni: az továbbra is marad Magyar Kommunista Munkáspárt.
A párt elnöke, Thürmer Gyula a program irányelveihez fűzött szóbeli kiegészítést. A szónok utalt arra, hogy a kongresszus első napján, tavaly decemberben, szembe kellett nézniük önmagukkal, a párt reális helyzetével. Fel kellett mérni a valóságos körülményeket, a lehetséges mozgásteret, illetve arról kellett dönteni: hogyan tovább. Két választási lehetőség volt: vagy halad a párt ugyanazon az úton, amelyen 2011 decemberéig haladt, és akkor van élet egy darabig, esetlegesen kisebb-nagyobb sikerekkel, de ez az út a megsemmisüléshez vezet. A másik variáció az, hogy új ösvényeket, új lehetőségeket keresnek, abban a reményben, hogy így a pártot megmenthetik. Ha ezt megteszik, akkor új esélyt kap a párt, de ezt azzal a tudattal kell megtenni, hogy mindehhez változtatni kell.
Thürmer Gyula felidézte a decemberi első nap történéseit, ahol a küldöttek eldöntötték: nem adják fel a kapitalizmus elleni küzdelmet, hogy korszerű, jobban harcoló, hatékonyabb párt jöjjön létre, és ennek érdekében készek a változtatásra. Akkor a tisztújítás keretében új elnökség és új Központi Bizottság alakult meg. Ez utóbbi testület jóval fiatalabb, mint a korábbi. Új a párt vezetése abban is, hogy több benne az aktív dolgozó, illetve hogy az új tagok korábban nem vállaltak szerepet a vezető testületekben.
Kétségtelen viszont, hogy nem mindenki fogadta el ezeket az elveket, elsősorban a KB megfiatalítását. A párt belső fórumain ennek hangot is adtak. Úgy vélték, hogy a tapasztalt, idősebb elvtársakat vissza kell hozni a vezetésbe. Thürmer viszont úgy vélte, hogy a decemberi döntés a KB megfiatalításáról helyes volt. Bár mindenki véleményére szükség van, de a vezetésbe azokat kell engedni, akik a legaktívabbak, a leginkább cselekvőképesebbek, és a leghatékonyabban tudnak dolgozni. Az elnök utalt arra, hogy az elmúlt húsz évben a párt rengeteg kompromisszumot kötött személyi kérdésekben. A párt persze nem azért van a jelenlegi állapotban, mert hibákat követtek el ezen a téren. De a hibás döntéseknek szerepe van abban, hogy itt tart most a párt. Fiatalítgatás történt ugyan, de fiatalítás nem.
Az elnök úgy értékelt, hogy a KB tagjai alapvetően teljesítik azokat az elvárásokat, amelyeket tavaly decemberben a kongresszus megfogalmazott. A fiatalítás üzenet volt a megyei szervezetek felé is. Ezeket a káderelveket azonban nem mindenütt fogadták meg. Azokban a megyékben, ahol eleve nincsenek káderek, ez nyilván nem következhetett be, de ahol igen, ott sem ezen elvek alapján tartottak tisztújítást, hanem inkább a területi elvet vették figyelembe, és úsztak az árral. Nem olyan vezetőket választottak, akik hajlandóak az új szellemben a párt megújításáért tenni és dolgozni. A szónok még egy hiányosságot említett a december óta eltelt időszakot értékelve: azt, hogy a párt nem meri vállalni a konfliktusokat, holott az előrelépéshez erre is szükség van.
Áttérve a fiatal KB-tagokra, a párt ifjúsági szervezetére, a szónok szerint annak nagyon nyitottnak kell lennie ahhoz, hogy a párt politikája iránt érdeklődő, de a párthoz még nem csatlakozott fiatalokat megnyerje magának. Olyan ifjúsági szervezetre van szükség, amely tolmácsolja a pártnak a mai fiatalok gondjait. A párt fiataljainak (a KB három huszonévesét: Cseh Miklóst, Berényi Imrét és Nagy Juditot az elnök név szerint is említette) az eddiginél jóval aktívabban kellene részt venniük a program vitájában és egyéb tennivalókban, hogy megértessék a vezetéssel: mi fáj igazán a mai fiataloknak. Egyúttal a Baloldali Frontnak kulcsszerepe kell legyen abban, hogy lefordítsa a fiatal nemzedék nyelvére a Munkáspárt politikáját.
A párt decemberben változtatott a taktikáján is. Kimondták: ki kell menni az utcára, tüntetéseket kell szervezni. Mert bár a párt kiszorult az önkormányzatokból, a parlamentből, a sajtóból - az utcákat, a tereket és a piacokat nem vette még el senki tőlük. Ezt a taktikát követve a Munkáspárt nagyon sok gyűlést tartott, gyárak előtt kampányolt, A Szabadságot terjesztette, röplapokat osztogatott, ismertette saját politikáját. Ezt a munkát Fogarasi Zsuzsanna országos alelnök fogta össze. Ugyanide tartozik az is, hogy a Munkáspárt megkereste a civil szervezeteket. Az egyik példa erre a Magyar Szociális Fórumban nyújtott teljesítmény: ma már senki nem kérdőjelezi meg, hogy mit keresnek egy szegénységellenes rendezvényen, és ugyanez fordítva is érvényes: a civil szervezetek is eljönnek a Munkáspárt rendezvényeire. Idetartozik a Nőtagozat tevékenysége is, amely több demonstrációt tartott a kilakoltatások megakadályozásának érdekében.
A párt anyagi helyzetével kapcsolatban az elnök azt mondta, hogy a tagság fejenként havi kétezer forinttal megoldhatná azt. A valóság viszont az, hogy nem ez történik. A párttagok egyrésze azonban nem képes megérteni, hogy nemcsak magáról a tagdíjról van szó, hanem ezenkívül áldozatra van szükség. A vezetők közül pedig sokan nem magyarázzák ezt el nekik, helyette azt mondják el, miért nem lehetséges ezt a pénzt előteremteni.
Szintén döntés született decemberben arról, hogy kidolgozzák a Munkáspárt új elképzelését a jövőt illetően, és felvázolnak egy olyan képet, amely vonzóvá teheti a kommunistákat a mai és a jövő nemzedék számára. A társadalom sok mindenben tanácstalan: a szavazók zöme már szavazott a számbajöhető pártokra, és azt látta, hogy nem következett be az a pozitív változás, amit remélt. Van, aki külföldön keresi boldogulását, de ezt mindenki nem teheti meg, igaz, nem is akarja ezt. Az emberek figyelnek arra, amit a Munkáspárt mond.
Az elmúlt évek tapasztalataként említette meg a szónok azt, hogy nem elég a korábbi szocializmus előnyeit felsorolni. Kicsit leegyszerűsítve ezt tette a párt éveken át. Közben elmúlt húsz esztendő is, és ma már a rendszerváltás utáni nemzedék számára ez kevés. Lehet persze azt mondani, hogy adjunk több bért a munkásoknak, államosítsuk az oktatást, a kórházakat, de ez szociáldemokrácia, mert nem jár együtt a tőkés társadalom megváltoztatásával, és nem ígér igazán perspektívát az embereknek. Ehhez a politikai viszonyokat kell megváltoztatni.
A Munkáspárt soha nem volt szociáldemokrata párt, most sem kíván az lenni. Világosan meg kell mondani: a párt célja egy közösségi társadalom, és a tőkés rendszerben csak az a munkásoké, amiért megküzdenek és megharcolnak. A tőke semmit nem ad, de el lehet tőle venni, igaz nem lobbizással, nem rábeszéléssel, petíciókkal, hanem küzdelemmel, harccal és erővel. Thürmer Gyula megjegyezte, hogy persze kényelmesebb otthon a tévét nézni, plázázgatni télen-nyáron, élvezni az életet. És hát lehetne másképp is válaszolni az érintetteknek. Mondjuk azt, hogy küzdjünk a szocializmusért, erről beszéljünk nagyon sokat, csak éppen ezt a nehéz küzdelmet ne vegyük halálkomolyan, és ne azonnal lássunk neki az osztályharcnak, hanem majd később. Ehelyett találjunk mindig valamilyen más célt. Itt volna például a fasiszta veszély, ami reális lehet, de eltéríti a munkásosztályt attól, hogy közös erővel fellépjenek a tőkével szemben. Ezt a harmadik utat választotta több baloldali párt és szervezet.
A szónok arról is beszélt, hogy az MSZP és a Munkáspárt között nincs politikai tér és lehetőség új baloldali párt létrehozására. Még Szili Katalin Szociális Uniójának sem. Mint ahogy a Magyarországi Munkáspárt 2006-ra sincs már szüksége az MSZP-nek, amíg pedig volt, természetesen a Kommunista Munkáspárt ellen létezett.
Az elmúlt években sok vita volt arról, hogyan került a Munkáspárt ilyen nehéz helyzetbe. Sokan azt mondták: csináljunk valami mást. Ez Thürmer Gyula szerint két lehetőséget takar. Vagy kevésbé kommunista a párt, vagy éppenhogy nagyon is. Szerinte egyik út sem járható. A lényeg az, hogy a Munkáspártnak a tőke korlátozásán kell munkálkodnia. Tőkés rendszer egy ideig mindenképpen lesz, tehát munka akad majd elég.
A szónok ismét felvetette az irányelvekben szereplő népi hálózat létrehozását. Ezek programjai, elképzelései között a Munkáspárt követelései is szerepelhetnek: az arányos választás, a képviselők ellenőrizhetősége és visszahívhatósága, vagy újdonságként az Alkotmánybíróság megszüntetése, illetve hogy aki törvénytelen módon szerzett vagyont, attól azt el kell kobozni. Ha eddig eljut egy népi szövetség, akkor az már majdnem szocializmus. Gazdaságilag a nagytőke megadóztatása tartozna ide, valamint a Nemzeti Bank állítólagos függetlenségének megszüntetése.
Thürmer Gyula megismételte, hogy az ország bajait nagyobbrészt az okozza, hogy még tagjai vagyunk a NATO-nak és az Európai Uniónak. És ha ez így van, akkor a jelszó legyen az, hogy lépjünk ki azokból.
Az elnök megjegyezni kívánta, hogy meg kell mondani az embereknek: a Munkáspárt által fontosnak tartott társadalmi forradalom, amikor a munkásosztály közösségi társadalmat teremt azáltal, hogy átveszi a hatalmat, nem egyenlő a lövöldözéssel, a vérengzéssel, az utcai verekedéssel, az erőszakkal. Ez a forradalom békés úton is bekövetkezhet.
Zárásként Thürmer Gyula a nyitás szükségességét hangsúlyozta. Ma sokan akarnak a Munkáspárthoz jönni, de csak akkor, ha a párt empátiát mutat. Ha elutasító mentalitást vesz fel a párt, ha nem elég nyitott, akkor erről szó sem lehet.
***
Délután az irányelvek vitájában közel húszan szólaltak fel, és nagyobbrészt pozitívan álltak hozzá, amit később szavazatukkal is megerősítettek. A szervezeti szabályzat módosításait szintén megszavazta a többség, mint ahogy a fellebbviteli bizottság jelentését is arról, hogy a Nógrád megyei Tőzsér Tibor, aki korábban a Munkáspárt 2006 egyik megyei vezetője volt, visszatérhessen korábbi pártjába. Ez utóbbi döntés ellen éppen a fellebbezést benyújtó nógrádi küldöttek szavaztak, de kisebbségben maradtak.