Oldalak

2011. szeptember 14., szerda

Vajnai menekül saját pártjából, és átállna Gyurcsányékhoz?

Gyakorlatilag összeomlott a hat évvel ezelőtt nagy hangon felvezetett, és a Magyar Kommunista Munkáspárttal (elnök: Thürmer Gyula) szemben létrehozott Magyarországi Munkáspárt 2006 nevű kommunista ideológiájú párt, ahonnan egymás után távoznak azok, akik csatlakoztak korábban. Idén tavasszal a legnagyobb jóindulattal sem tudtak kimutatni a belső nyilvántartásban kb. 30 szervezetnél és 500 tagnál többet (ez negyede annak a mennyiségnek, amellyel 2005 decemberében, az első kongresszusukon kezdtek). A párt erodálódásának főbűnöse, Vajnai Attila pártelnök már menekülne a 2006-osoktól, és kapcsolódna a Demokratikus Koalícióhoz, mások szerint ez csak dezinformatív kiszivárogtatás annak érdekében, hogy a novemberi kongresszuson egyedüli elnökjelölt maradjon, és megszabaduljon párton belüli ellenfeleitől.
Azok a párttagok, akik Vajnait követték hat évvel ezelőtt, különféle okok miatt már nincsenek a 2006-os pártban. Budavár (Budapest I. kerület), Eger, Nyíregyháza, Békéscsaba, Szolnok, Abádszalók... és még hosszan lehetne folytatni a sort. Feloszlatott alapszervezetek, kilépő tagok, akik átverésről beszélnek, és arról a vezetési stílusról, amely Vajnai szerint az ő pártjában soha nem lesz, mert ő belső demokráciát akar. Mondanunk se kell, hogy Vajnai ugyanazokkal az eszközökkel igyekezett leszámolni pártbeli ellenfeleivel, mint amilyenekkel őt távolították el Thürmerék 2005-ben. Aki Vajnaiéknál bírálni merészel, számolhat azzal, hogy Vajnai leszámol vele. Ez történt Kovács Mátéval (Polgár, Hajdú-Bihar megye), aki etikai biztos elé akarta citálni Vajnait, ettől azonban idővel elállt. Nyilván nem önszántából. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye teljesen szétesett, a hat évvel ezelőtti megyei vezetők közül egy sincs már a pártban. Egerben Tatár Csaba most szeretne lázadni - meg nem is. Mostanában mindenesetre a vasas szakszervezet helyi vezetőjeként írja alá leveleit.
De "Szanyi kapitány" egyik "gyermeke", Kalmár Szilárd (értsd: Kalmár 2010-ben még az MSZP-s Szanyi Tibor parlamenti bejutásában segédkezett, hogy aztán eltávozzon onnan is, majd Vajnaiéktól is) is észrevette, hogy Vajnaiék csak blöffölnek és látszatcselekvésekben érdekeltek. Nyilvános vészjelzései (Aki jött, komolynak gondolt minket, majd szépen el is távolodott, amikor meglátta, hogy nagyon is komolytalanok vagyunk.
 Sajnos pár hónap után arra is rá kellett jönnöm, hogy az MSZP-től balra sincs élet. Pontosabban valami nagyon lehangoló és reménytelen közeg van. Egymással veszekedő szekták, a kilátástalan helyzet miatt erősödő szélsőségek, amelyekben néhányan azon ábrándoznak, milyen jó volt, amikor még a nagy Szovjetunió létezett.) természetesen süket fülekre találtak: minden ment tovább úgy, ahogy addig.
Amennyiben a 2006-osok képtelenek három év múlva a parlamenti választáson jelöltet állítani, a bíróság automatikusan visszaminősíti őket politikai pártból civil szervezetté. Ugyanez vonatkozik 2018-ra a Zöld Baloldal nevű pártra is, amelyben Vajnaiék kettős tagként jelen vannak (egyébként érdekes lenne megvizsgálni, hogy a Vajnai-család hány pártban és civil szervezetben elnök, alelnök, vezetőségi tag vagy ügyvivő), és amelynek élén Tamás Gáspár Miklós veszítette el két év alatt maradék reputációját a kommunisták (és a politika iránt még érdeklődők) szemében. Hagyományos ostobaságait 2009-ben azzal tetézte, hogy pereket helyezett kilátásba azért, mert képtelenek voltak átnyújtani az Országos Választási Irodának 20 ezer ajánlást, hogy indulhassanak a brüsszeli választáson. Tamás arra hivatkozott, hogy ez a Fővárosi Bíróság miatt történt, amely adminisztratív és politikai okokból nem engedte őket indulni a választáson. A perekből persze semmi nem lett, természetesen.
Vajnaiék az elmúlt hat évben lelkesen igyekeztek nemzetközi kapcsolatokat kiépíteni. Ennek leginkább persze az volt az oka, hogy pénzt szerezzenek. Vajnai kapott néhány milliót az Európai Baloldali Párttól, amit arra használt fel egyebek között, hogy önmagát dicsőítő könyvet írasson egy Nyári Zsolt nevű, magát irodalmárnak képzelő személlyel. A könyv megírására Nyári fillérekért hajlandó is volt. Ő korábban Gyurcsány köreihez tartozott, most teljesen átállt Vajnaiékhoz, és elnöke a hivatalosan még sem alakult Magyar Baloldali Demokraták Pártjának, ahol Amanda Elstakok és Terry Blackek, illetve hozzájuk hasonló, a normálistól eltérő nemi identitású személyek igyekeznek meggyőzni a szavazókat arról, hogy ők az igazi baloldal. Már be is jelentették, hogy 2014-ben együtt, egymást támogatva indul a választáson a Magyarországi Munkáspárt 2006 (elnök: Vajnai Attila), a Zöld Baloldal (alelnök: Vajnai Attila) és a fentebb említett MBDP (tiszteletbeli elnök: Vajnai Attiláné Noé Krisztina) - nyilván a kommunista identitásukat még őrző szavazók legnagyobb örömére. A 2006-osok gyakorlatilag már most sem léteznek, a másik két formációnak pedig a kommunista ideológiához, a közösségi társadalomhoz soha nem volt semmi köze.
Ha Vajnai a tükörbe merne nézni, akkor mostanság nem egy kommunistát látna, hanem egy politikai szélhámost, akinek 2004 és 2005 között Thürmer Gyula eltávolítása volt a legfőbb politikai feladata. Ez ugyan nem sikerült, az viszont igen, hogy lejárassa a kommunista mozgalmat a 2006-osok élén.