Oldalak

2010. november 22., hétfő

Munkásőrök eskütétele Karcagon

Sztanyiszlav verse: A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 90. évfordulójára

1.

Mikor tizenhét november hetedikén
Felvirradt a reggeli nap
Vérben s mocsokban másztak
Élőhalottként a munkások
A keserű széngőzt árasztó
Putyilov gyár fémszalagjaihoz
Az élőhalottak hajnala volt

2.

De most nem a gépek zajától zengett
A gyár
Tapsvihar és éljenzés ölelte át
Szeretve
Féltve szívét minden munkásnak:
Lenin beszélt!

3.

Ott állt ő,
Rongyos kabátján egy tiszta,
Vörös vászonszalag
„Itt az idő, proletárhatalmat!
Munkát, kenyeret, békét!”
És egyszerre dobbant tízezernyi szív
És egyszerre harsogta a tömeg:
„Úgy van!”

4.

S az ellen, zsebeit arannyal húzatta,
Menekülni kezdett, az mely érezte vesztét
Ám a téli palota tekintetes urai aznap is
Érdektelenséget, kapzsiságot reggeliztek
Kaszpi Kaviárral és konyakkal
Ők azt hitték nincs olyan hogy nép
Ők azt hitték hogy csak rabszolga van,
Rabszolga meg az ura
Azt hitték van még keresnivalójuk

5.

Dördült az Auróra ágyúja
Sápadt arcok szent tengere
Rávetette magát nyomorítóira
Új hatalom született aznap
Melynek neve: néphatalom

6.

Ó dicsőséges néphatalom
Bölcsődet ringatta világszerte
Milliók egy igaz akarata

7.

És ott állt Lenin a matrózokkal
A vörös zászlókat lobogtató
Éhes munkástömeg boldog volt
A győztes nép estéje volt.