Az alábbi interjút egy fiatal nemzeti
kommunista adta internetes hálószemünknek, aki az interneten Ardarik
néven fut, és a Magyar Kommunista Munkáspárt törekvéseit fogadja el a
magyar kommunista ideológiájú pártok közül. Teljes nevét elsősorban
biztonsági okokból nem kívánta megmondani. A megnyilvánulásra szerinte
azért volt szükség, hogy népszerűsítse a mozgalmat, illetve hogy
bemutassa saját elképzeléseit a baloldal és a jobboldal fogalompár
elavultságáról.
• Próbáljuk meg felvázolni, mit tudtál meg korábban a bal-jobb ellentétpárból.
•
Azt vettem észre, hogy a parlamenti bal és jobb oldal, a bent ülő
képviselőcsoportok tagjai ugyanazt csinálják: érdemben mindegyik a saját
zsebét tömi. Ami nagyon fontos, és itt teljesen mindegy, kiről van szó: a munkás ellen összefognak, ha bajban vannak, és a tőke érdeke úgy diktálja. Ebben a kérdésben nincs különbség közöttük.
• És parlamenten kívül?
•
Érdekes, hogy a parlamenten kívül éppen az ellenkezője tapasztalható,
bár nyilván a polgári pártok azért érdeklődnek a munkás iránt, mert
szeretnének az ő szavazataival bejutni az Országházba. Még valamit: az
látható sokszor, hogy a "szélsőjobb" több képviselője ugyanazt vallja,
amit mi, kommunisták. Vagyis ugyanazt nevezi meg ellenségnek, mint mi –
csak más néven. Ők zsidónak hívják azt, amit mi burzsujnak.
Továbbmegyek: akár még szövetségre is hajlanának velünk ebben a
kérdésben.
• Milyen alapon?
•
A közös ellenség alapján, mivel ők is munkások: nincs közöttük burzsuj.
Természetesen ez nem mindegyikőjükre érvényes, mert vannak
mélymagyarok, akiket mi nem szeretünk, és ők sem. Ez olyan, mint amikor
Kínában a Kuomintang és a Kínai Kommunista Párt összefogott a japánokkal
ellen.
• Eddig a baloldaliságot polgári értelemben kezeltük, tehát az ő címkéikkel?
Igen,
de tegyük hozzá: konkrétan, az ő címkéikkel nem lehet megmondani, mi a
bal és jobb oldal. Ugyanis azt látjuk, hogy parlamenten belül békében
együtt vannak. Ennek az az oka, hogy ugyanazt képviselik. Viszont a
polgári pártok a parlamenten kívül is ugyanazt akarják. Egy eltérés van:
a parlamenti baloldal és mi, kommunisták az Országházon kívül közel sem
akarjuk ugyanazt.
• De amikor összekapnak egymással a plenáris üléseken, az csak színjáték?
• Az. Ezzel akarják elterelni az emberek figyelmét a valódi helyzetről.
• És az elfogadható, amikor a szocik marxi értelemben is baloldalinak kiáltják ki magukat?
•
Nem, mivel tisztes távolságban állnak Marxtól. Marx sosem használt
ilyen fogalmakat, hogy bal és jobb, csak azt, hogy tőkés és munkás.
Gondolom, nem kell bizonygatni, hogy a szocialista párt és a többi,
magát baloldalinak nevező polgári párt a tőkések oldalán áll, akkor is,
ha éppen baloldali jelszavakat hangoztatnak. Itt az a lényeg, hogy
tőkések, de legalábbis nem munkáspártiak. Marx a munkásosztály pártján
volt, az előbb említett pártok legfeljebb nyomokban: pártprogramokban,
választások előtt. Amint megerősödnek, azonnal átállnak a tőkések
oldalára, és a munkások ellen lépnek fel.
• A munkások is így tudják ezt a tételt a szocikkal kapcsolatban?
• Sajnos nem. Éppen ezért kell őket felvilágosítanunk, és ezt nekünk, kommunistáknak kell megtennünk.
•
Mi játszódhat le egy munkásban, amikor azt hallja, hogy a szocik
baloldaliak, és hogy színleg velük vannak a gonosz jobboldallal szemben?
•
Az, hogy a szocialista párt vele, munkással van, mert magát
baloldaliként definiálja. Pedig jó eséllyel nem tudja, mitől válik
valaki baloldalivá.
• Mi lehet az, ami elhiteti vele, hogy a szocik balra húznak?
•
Olyanokat mondanak, amit egy munkás általában hallani akar: ezek közé
tartozik, hogy jobb fizetést adnak neki, vagy hogy korlátozzák a
burzsujokat. De az igazság az, hogy mindegyik parlamenti
képviselőcsoport ezt mondja – függetlenül attól, hogy bal- vagy
jobboldalinak nevezi magát.
•
Elfogadható-e az az érvelés, hogy azért érdemes a szocikra szavazni,
mert a munkásokkal vannak, és mert meg tudják őket védeni a politikai
ellenfelek olyan kormányzati húzásaitól, amelyek rosszabb
életkörülményeket hoznak nekik (adó- és áremelések, bércsökkentések
stb.)?
• Nem, mivel a szocialista
párt tőkésérdekű párt, és egyszerűen szó sincs arról, hogy a munkások
érdekeit fogják képviselni. Ha a munkásérdeket nézték volna 1989
októberében, akkor nem változtatták volna meg a kongresszuson az MSZMP
nevét, amelyből éppen a munkás szót hagyták ki. Amennyiben nem ezt
tették volna, nincs politikai és gazdasági rendszerváltozás, márpedig az
akkori küldöttek 90 százaléka éppen erre szavazott, amikor egy teljesen
új ideológiájú pártot hozott létre.
• És mi a helyzet egy olyan szöveggel, hogy azért kell rájuk szavazni, hogy ne a politikai ellenfelek kerüljenek hatalomra?
•
Ez elviekben az lenne, hogy a két rossz közül a munkás a kisebbik
rosszat válassza, amikor szavaz. De értsünk szót: nincs kisebb rossz.
• Na de hogy inkább Kúrcsány Fegyenc/Házmesterházy Attila, mint Orkán Viktátor…
•
Nem. Ismétlem: nincs kisebb rossz. Valamennyi kapitalista rossz. És
mindent meg kell tenni, hogy megszűnjenek. Kúrcsány is népnyúzó, Viktor
őszentkegyelmessége is. Itt bukik meg a klasszikus, polgári értelemben
használt bal- és jobb oldal elmélete.
•
Amennyiben lenne olyan polgári párt, amely valóban képes lenne jóval a
jelenlegi szinten túl korlátozni a tőkéseket, akkor elfogadható lenne a
klasszikus baloldal-jobboldal szembeállítás?
•
Nem mivel a polgári párt eleve tőkés, és munkásellenes. Az lehetséges,
hogy a rendszer olyan, mint mondjuk a svédeknél a jóléti kapitalizmus,
de Svédországban senki nem veszi úgy, hogy a szociális piacgazdaság
szocializmus. Nem. Ez ugyanolyan kapitalizmus, legfeljebb elviselhető
szinten. És hát ugye tegyük hozzá: még ha valamilyen érvelésnek sikerül
beskatulyázni a skandináv országok magas életszínvonalát valamiféle
szocializmusba, a tőkések elsősorban a saját érdekeiket fogják nézni. És
ennek egy oka van: mindent egybevetve mégiscsak kapitalisták. Akkor is,
ha az ottani munkások viszonylag elfogadható szinten élnek.
•
És mi lenne akkor, ha lenne egy olyan polgári baloldali párt, amely
képes megegyezni a tőkésekkel annak érdekében, hogy hatalmon maradjon?
És ennek érdekében a tőkés lenyelné a béremelést időlegesen…
• Előbb utóbb a tőkés kitúrná a hatalomból.
•
De ha ez megtörténne, úgy tűnne a dolog, hogy íme, mégiscsak van
baloldali párt, elvégre a tőkéseket rábírták némi engedményekre saját
munkásaikkal szemben…
• Valóban annak
tűnik. De a háttérben tudnak olyan törvényt hozni, amely a munkásnak
mégsem lesz jó. Tehát az rendben van, hogy például a tőkés többet fizet a
munkásainak, miközben a baloldali hatalom, a kormányzat megemeli az
árakat, és a tőkés így jól járhat – mert visszakapja nyereségként azt,
amit kifizetett a munkásnak.
• No de hogyan emel a kormány fogyasztói árat? Már nincsenek hatósági árak.
•
Mondjuk úgy, hogy emeli az általános forgalmi adót, amiből közvetetten
kaphat a tőkés is. Vagy módosítja a munka törvénykönyvét, és nem engedi a
szakszervezeteket a multinacionális cégeknél – ha pedig még ezt sem
teszi, akkor elnézi, hogy ezeknél a cégeknél tilos szakszervezeteket
alapítani.
• Volt arra példa, hogy magát baloldalinak kikiáltó hatalom a tőkésekkel kötött egyezség után árakat emelt?
•
A rendszerváltozás után egyből mindennek az egekbe szökött az ára. A
tőkés mint csoport megjelenhetett, és megkezdődött a szabadrablás.
• Igaz, de az jobbközép kormányzat volt.
•
Akár az MSZP-t is tudnám hozni. Kúrcsányék nagyon nyúzták a munkásokat,
és ők akartak kórházat privatizálni, ami szintén nem érdeke a
munkásnak. Vagy éppen az 1999-es NATO-csatlakozás se volt munkásérdek,
mivel a NATO ostobaságaira, hódító háborúira a mi zsebünkből megy el a
pénz, arról nem is beszélve, hogy ezekhez semmi közünk – de legalábbis
nem kellene, hogy közünk legyen. Vagyis olyan dolgokra jut pénz, amit a
legnagyobb jóindulattal sem nevezhetünk sem nemzeti, sem
osztályérdeknek.
• Elfogadható-e az
az az érvelés, hogy a munkásnak nem az számít, hogy ki van hatalmon,
hanem az, hogy a tőkés rendszeren belül ki képes az ő érdekeit védeni,
illetve hogy ki tudja megóvni az életszínvonalromlástól - függetlenül
attól, hogy klasszikus értelemben jobb-vagy baloldali?
•
A munkásnak valóban nem számít, hogy ki van hatalmon – de a tőkés
rendszeren belül nem az ő érdekét fogják nézni. A munkásnak csak az az
övé, amit kiharcol saját magának.
• Akkor sem az ő érdekét védik, ha éppen adót csökkentenek?
•
Akkor látszólag vele vannak. De egészen biztos, hogy valami más módon
visszaveszik tőle az elveszett bevételt. Például adócsökkentés esetén
csökkentik az állami munkások fizetését vagy számát. Vagy fizetőssé
teszik az oktatást.
• Akkor tehát a
klasszikus bal-jobboldal polgári értelemben azon múlik, hogy relatíve ki
tud többet ígérni vagy adni a munkásnak egy adott pillanatban
(választási kampányok stb.)? A baloldal szívesen költekezik, csak hogy
hatalmon maradhasson, míg a jobboldal a középosztálynak igyekszik
kedvezni?
• Igen – csak állítólag a
bal szociális, a jobb nemzeti. De a szociálisság csak a saját zsebükig
terjed. A jobb a nemzeti érzésekkel akarja megfogni az embereket, de
mint látható, a nemzeti érdekeket ott keresik ahol nincs. Vagy
éppenséggel behódolnak az EU-nak.
• Hol nincs nemzeti érdek?
• Afganisztánban. De Koszovóban se keresném. A nemzeti érdek a határokon belül van.
• Hol helyezhető el ebben a bal-jobb mezőben a szociáldemokrácia (még mindig polgári alapon)?
•
Klasszikus értelemben balra teszik (bár a polgári értékelés nem
erősségem, mivel nem ezt használom). Azt tudjuk, hogy a munkásérdekeket
képviselik szavakban, de tetteik egészen máshogy hatnak: gyorsan
megalkudnak a tőkésekkel. Ez történt 1989 októberében: az MSZMP
kongresszusán a párt szocdemeiből lett a munkástalanított Magyar
Szocialista Párt.
• Mit lehet szólni
az alábbi szövegre: hagyjuk a kommunizmust, alkudjunk meg a tőkésekkel, a
polgári pártokkal, biztos lesz köztük olyan, aki valóban baloldali
(értsd: munkásbarát) politikával igyekszik a kedvünkben járni?
Kommunizmus még soha nem volt, minek kockáztassunk azzal, hogy
kommunistákra szavazunk - eddig is megéltünk valahogy, ezután is meg
fogunk – a tőkés rendszerben is. Előbb bizonyítsák be a kommunisták,
hogy ha rájuk szavazunk, sokkal jobban fogunk élni, mint eddig. Különben
is, havi nyolcvanezer forintból úgy-ahogy meg lehet élni, és hát Kádár
alatt sem voltunk milliárdosok. Akkor meg minek szavazzunk kádáristákra?
•
Mert Kádár alatt volt létbiztonság. Akinek volt munkája és persze
fizetése, egyiket sem vesztette el. Ma nincs garancia semmire. Egy
kommunista be tudja bizonyítani hogy jobb rendszer volt az övé, mint a
mostani. Elvégre Kádáréknak sikerült, de vietnami és kubai barátainknak
is – feltéve, ha hagyják őket. A tőkés rendszer folyamatosan válságban
van, amit nem a munkás okoz, mégis vele fizettetik meg azt. Viszont a
válságok ellenére a vezetés milliókat kaszál a semmiért. Fel kell
mutatni az embereknek a szocializmus érdemeit, akár külföldi szinten is:
azt, hogy más országok mit értek el vagy érnek el napjainkban. És ha a
magyar munkás látja, hogy jelenleg mi történik az országban, onnantól
rájön, hogy mi a harci helyzet.
•
Igen, de mi a garancia arra, hogy jóval magasabb lesz az életszínvonal a
kapitalizmus után? Mert azért a kádári világ 1985-től az ország nagy
részének akkor sem tetszett, ha volt munkája.
•
A tőkésosztály megszűnésével nem lesz képes senki arra, hogy a nép
vagyonát megcsapolja. Megfelelő gazdaságirányítás és hadsereg mellett
nincs, nem lehet probléma.
• De
emlékezzünk arra, hogy amikor a világútlevéllel bárki kimehetett Bécsbe a
Mariahilferstrasséra Gorenjéért, abban a pillanatban azt észlelte, hogy
lehet, hogy nyugaton van kizsákmányolás, de van valódi jólét, míg
itthon lehet, hogy nincs kizsákmányolás, és mindenkinek van munkája,
csak a relatív szegénység van szétterítve úgy, hogy mindenki olcsón
dolgozik.
• Mivel a kapitalista országokban csak a jót mutatták. A szegénynegyedeket nem.
•
Tehát mi a megoldás? A szociális piacgazdaság? Ahol van szociális háló,
és akinek lehetősége van rá, az jóval többet tud keresni, és
fogyaszthat kedvére, akinek meg nincs munkája, ahhoz nekem, aki
megszedte magát, mi közöm, tegyen meg ő is mindent annak érdekében, hogy
ő is jobban élhessen? Ha meg mégse, hát kap segélyt?
•
Mindenkinek jogot kell adni az életben maradáshoz, és ezt munkával
lehet elérni. Természetesen lennének bizonyos különbségek, mert
különböző munkák vannak. Az egyiket jobban fizetik meg, a másikat
kevésbé. De mindenkit rendesen meg kell fizetni. Ha valaki jól él, nem
érdekli az, hogy a szomszédja még nála is jobban.
•
De a kádárizmusban már akkor se éltek jól az emberek, ha volt munkájuk,
hiszen 1980-tól arra kényszerült, aki tehette, hogy gmk-zzon, hogy több
pénze legyen.
• Ez a kapitalista
mellékhatásoknak köszönhető: kőolajválságot csináltak, ez kihatott
mindenre. Csak hát nálunk erre nem volt megoldás – de válság a
kapitalistáknál is volt.
• Térjünk vissza az eredeti témára. Marxi értelemben mit kell tudni a bal- és jobboldalról?
•
Marx nem használta ezt a kifejezést. Nála és minden valamirevaló
kommunistánál tőkés és munkás fogalompár van. Ez sokkal egyértelműbb
meghatározás, mivel pontosan el lehet dönteni valakiről hogy barát vagy
ellenség.
• Ellenség-e az, aki a jobb élet reményét a kapitalizmus keretein belül villantja fel?
•
Lehet ellenség is, de lehet megtévesztett munkás is. Ezt főleg a
szocdemeknek köszönhetjük, mivel ők hisznek abban hogy a kapitalizmus
javítható, ami persze valójában nem igaz.
•
De ha a munkás azt tapasztalja, hogy kapitalizmusban is meg tud élni,
legfeljebb néha munkanélküli lesz, akkor elvárható-e tőle, hogy a
közösségi társadalomban higgyen? Ha a szoci-szocdem címkéjű pártok
egyszer-kétszer engednek a szorításon, és azt ő képes élete javulásának
hinni, hogyan várható el tőle, hogy feladja a jelenlegi rendszert, és
kommunizmusban gondolkodjon?
• Úgy,
hogy a kapitalizmus nem tartható fenn a végtelenségig, mert bejön egy
válság, és amikor hősünk munkanélküli lesz, fogékonnyá válik az új
dolgokra, például a közösségi társadalomra. Vagy ha látja azt, hogy a
kommunisták segítik a munkásembert – mint ahogy a redhelp.net nevű
internetes oldal is teszi – akkor támogatni fogják a kommunista
ideológiájú pártokat, mert tudni fogják, hogy azok értük és velük
vannak.
• De ez csak az elmélet, a
gyakorlat az, hogy a munkáspártnak nincsenek megyei listái, és időközi
önkormányzatin sincsen, pedig ott aztán elég lenne három tucat ajánlás –
már az egyéni választókörzetben.
•
Ennek az az oka, hogy könnyen butíthatóak. Látnak mondjuk egy
kommunistát, elnyeri rokonszenvüket, és azt mondják: ezek jó gyerekek.
De amikor hazamennek, és bekapcsolják a televíziót ahol kiátkoznak
bennünket, máris elbizonytalanodnak, és nem tudnak dönteni – felmerül
bennük a kétség: mégis csak maradjunk a szociális piacgazdaságnál?
•
De tudnak dönteni, és inkább a rendszer foltozgatását várják, mert
abban megvan az a remény, hogy kitörhetnek a szürkeségből. Ezért nem
akarnak egy teljesen új rendszert, aminek kádári változatát már korábban
elvetették.
• A rendszer
foltozgatását felesleges várni, mert összedőlőben van az egész. Éppen
erről kell meggyőznünk a munkást. Ilyenkor fontos, hogy úgy
fogalmazzunk, hogy megértsék, amit közölni akarunk velük. Elődeink
bölcseleteit egy ma is érthető nyelven kell bemutatnunk. A másik gond
meg annak köszönhető, hogy sajnos pártunk is használja a bal- és
jobboldal fogalompárt. Szerintem egy kommunistának nem szabad a
kapitalista értékrend alapján politizálni. A bal- és jobboldal helyett
használjuk a burzsuj, a tőkés vagy a ma divatos munkavállaló és a
munkáltató szavakat.
• Elfogadható-e
Thürmer Gyula azon érvelése, hogy megtartható a bal-jobb ellentétpár, de
úgy, hogy baloldali az, aki a jelenlegi rendszert le akarja cserélni,
és szocializmusban (értsd: emberközpontú és pénzközpontú társadalomban
gondolkodik), míg jobboldali az, aki ezzel éppen ellenkezőleg, a
kapitalizmust akarja, akár szocdem módon?
• Nem tartom hasznosnak, mert könnyen félreérthető. Sokan azt gondolhatják ugyanis, hogy balos a párt, miközben a szocialisták segédcsapataivá akarnak válni – pedig tisztes távolságban vagyunk egymástól.
•
Elfogadható-e az a felosztás, hogy baloldali az, aki a kapitalizmuson
belül inkább a munkásoknak, jobboldali pedig az, aki inkább a
munkaadóknak kedvez?
• Nem, mivel a
szocialista párt is a munkaadók mellett van. Ugyanakkor a
"szélsőjobboldali"-nak nevezett barátaim meg a munkások oldalán vannak…
• Mit lehet felépíteni a tőkés-munkás ellentétpárra?
•
Az egész jelenlegi társadalmat, mivel mindenkit be lehet sorolni
valahova: az értelmiségit a munkások közé, hiszen szellemi munkás.
• És eszmeileg?
• A kommunista és az értelmes nacionalista munkás. A jelenlegi összes párt tőkés.
• És ebből mi következik?
•
Az hogy csak a dolgozókra számíthatunk, ha meg akarjuk szüntetni ezt a
mocskos rendszert, amiben élünk – illetve a nacionalista-kommunista
szövetségre. A vietkongok is ezt tették.
•
És ha a dolgozó úgy akar rendszert váltani, hogy ő lépjen a jelenlegi
tőkések helyére? Bírálható-e emiatt, és milyen nézeteket fogad el ezzel
az állásponttal?
• Ha a tőkés helyére
lép, és proletárdiktatúrát hoz létre, az jó. De ha átmegy
kapitalistába, akkor le kell váltani. Nem kezdődhet az egész elölről.
Éppen ezért csak a legöntudatosabbak lehetnek vezetők az új rendszerben –
éppen azért, hogy ne térhessen vissza a kapitalizmus.
•
Mivel lehet meggyőzni a munkást arról, hogy az új rendszer legalább
olyan életszínvonalat biztosít neki minden körülmények között, mint a
mostani (de inkább jobbat)? Mert azért az nem elég, hogy idővel nem
lesznek tőkések…
• Egyrészt azzal,
hogy megszűnik a tőkésosztály, és annak a vagyonából (ami nem csekély)
lehet új munkalehetőségeket teremteni. Erős gazdaság mellett többet
kaphatnak ők is. De az is jó, ha a fizetésük szinten marad, miközben az
árak csökkennek.
• De akkor a munkás vagyonából (ami persze jóval szerényebb, mint a tőkésé) is adni kell ehhez?
•
Nem lesz rá szükség, mivel a tőkéseknek van annyi felhalmozott
vagyonuk, hogy abból fedezhessék a költségeket. Sőt abból még az
államadósság egy részét is ki lehetne fizetni.
• Akkor a munkás vagyontárgyai (lakás, földingatlan), a pénzeszközei megmaradnak neki? Azt nem kell beadni?
• Így van – nem kell.
• Hogyan illesszük be tehát a polgári baljobbozást a munkás világába?
• Legjobb, ha az egészet elfelejtjük egy életre. A munkásnak nem a bal- és a jobb oldal a lényeg.
• És helyette mit kínáljunk?
• A tőkést és a munkást. Ezt jobban érti, mert a bal- és jobboldalra nincs hivatalos meghatározás – maximum nagyon elvont.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése