Ismerjük meg a (vad)kapitalizmus működését: Hová tűnt a félegyházi sztrájkolók bére?

Tanács István Szeged| Népszabadság| 2010. október 16.
Halott gyár lett a Ganz Röck kiskunfélegyházi üzeméből
A nélkülöző kiskunfélegyházi munkások a sztrájkőrségre vitt adományokból tudnak enni adni a gyermekeiknek. Miután a napokban az Alstom cég ügyvédeinek kérésére kis híján a sztrájkoló munkások közé hajtott egy autódaru, csillapodtak valamit a kedélyek, de a féléves bérüket továbbra sem kapták meg a dolgozók.
A kiskunfélegyházi Ganz Röck gyár nyugdíjasai közül egyre többen visznek élelmet a leállt gyárba, ahol több mint félévi munkabérüket követelik a dolgozók. A sztrájkőrség tagjait különösen meghatotta, amikor egy rokkantnyugdíjas a kerekes székén tekert ki hozzájuk, hogy adományait átadja és együttérzéséről biztosítsa őket. Egyre több helyi cég képviselői is adnak élelmiszert, ivóvizet az éjjel-nappal a gyár udvarán tartózkodó sztrájkőröknek. Az IBV Hungária Kft. dolgozói 10 500 forintot gyűjtöttek össze, amit a sztrájkolók egy olyan munkatársuknak adtak, aki egyedül neveli két középiskolás gyermekét.
– Amikor megérkezett az egyik adomány, láttam, hogy egyik társunk majdnem elsírja magát. Kérdem tőle: baj van, Imre bácsi? Azt felelte: a három gyerekének már hónapok óta csak zsíros kenyeret tud enni adni. Azt mondtuk: jó, csomagoljon az adományokból, és vigyen haza a családjának!
Ezt a történetet Nánási János, a szakszervezet és a sztrájkőrség egyik tagja mesélte tegnap délben. Elmondta: ketten már meghaltak a sztrájkolók közül, amióta a bérükért harcolnak. Egyikük beteg volt, még a temetésére is alig tudták kicsikarni a ki nem fizetett bérét. A másik a korábbi szakszervezeti vezető, aki futással vezette le a feszültségét, de mivel folyton a gyár dolgain járt az agya, egy gépkocsi halálra gázolta. A napokban kapott infarktust egy kollégájuk, a másik pedig tüdőembóliában lett rosszul: a gyárudvarról vitte el a rohammentő. A család tagjai azért könyörögnek Ménes István vezérigazgatónak, hogy adjon oda valamennyit a ki nem fizetett bérből, mert műtétre volna szükség, és az orvosoknak fizetni kell, ha lelkiismeretes ellátást szeretne az ember.
Viszonylagos nyugalom van, amióta az Alstom ügyvédei szerdán sem tudták elvinni azokat a csöveket, amelyeket mintegy „túszul ejtve” követeli elmaradt bérét a Ganz Röck mintegy 140 dolgozója. Ezen a héten, szerda délben azonban úgy látszott, elszabadulnak az indulatok.
– Az Armani szemüveges azt mondta, be fognak hajtani a kamionnal a kapun! – ezzel rohant le akkor a sztrájkbizottság egyik tagja a tárgyalásról. Ez azt a fenyegetést hordozta, hogy teherautók keresztülgázolnak a kapu előtt csoportosuló munkásokon. Egy ideig úgy tűnt, nem üres fenyegetés volt a Sasvári ügyvédi iroda jogászának kijelentése. A sofőr azonban végül nem hajtott neki a csoportosuló munkásoknak, hanem némi szóváltás után visszatolatott, majd a kamionok is, az ügyvédek is távoztak a gyár területéről.
Aznap már harmadszor jelentek meg a budapesti ügyvédi iroda munkatársai a Ganz Röck Zrt. kiskunfélegyházi gyárában, és több kamionnal el akarták szállíttatni az Alstom megrendelésére elkészült erőművi berendezéseket. Az anyag az Alstom tulajdonát képezi, a rajta elvégzett munkát a megrendelő már kifizette a Ganz Röck Zrt.-nek. A munkások azonban csak a bér töredékét kapták meg a saját cégüktől – márciusban volt utoljára valamenynyi fizetés.
Ugyanezek a jogászok a múlt hét szombaton, valamivel éjfél után kísérelték meg először elszállítani az Alstom számára készített speciális csöveket. Mivel akkor az éjszaka közepén, őrző-védők kíséretében, váratlanul érkeztek, megjelenésük hírére az otthon tartózkodó munkások közül is mintegy hatvanan berohantak a gyárba. A helyszínre érkezett a kiskunfélegyházi rendőrség is. Atrocitás nem történt.
– Ez egy halott gyár. A szolgáltatók hetekkel ezelőtt kikapcsolták a villanyt, a gázt, a vizet, a telefont – mutatott körbe Nánási János. – Ragaszkodunk ahhoz, hogy valaki meghallgasson és tájékoztasson bennünket. A tulajdonosok – áttételesen SzabóAndrás, a Rezonátor-csoport és Nagy Elek, a Vegyépszer Zrt. tulajdonosa – még sohasem álltak szóba a munkásokkal. Mindkét tulajdonos szerepel a száz leggazdagabb magyar listáján.
– Minden törvényes lehetőséget ki fogunk használni – mondta érdeklődésünkre Sárosi Péter, a vasasszakszervezet dél-alföldi regionális elnöke. – Nemcsak a bért nem fizetik ki, hanem azt a papírmunkát sem végzik el, amely szükséges lenne ahhoz, hogy azok a dolgozók, akik megtehetnék, nyugdíjba menjenek, vagy bejelentkezhessenek a munkaügyi központnál álláskeresési támogatásra.
Nagy István 1966 óta – először ipari tanulóként, majd hegesztő szakmunkásként – dolgozik a gyárban. Elmehetne előnyugdíjba, de a cégnek kellene kifizetnie mintegy másfél évi járulékát. Így beszélt a helyzetéről:
– Háromszázharminc órát dolgoztam egy hónapban azért, hogy teljesítsük a megrendelést. Nem kaptam meg a béremet, pedig még abba is belementem volna, hogy csak annyi pénzt tegyenek le, amennyi az előnyugdíjhoz kell. Beleegyeztek, de aztán a nyugdíjfolyósító értesített, hogy sztornó az egész, mert nem utalták át a pénzt. Negyvennégy ledolgozott év után kezdhetem a vesszőfutást, hogyan lesz nyugdíjam!
A munkások nem értik, mért kell tönkremennie a cégüknek, amikor kimagaslóan képzett és tapasztalt mind a szakmunkás-, mind a tervezői gárdájuk. Megrendelés most is volna bőven. Atomerőművekhez szállítottak részegységeket, bedolgoztak a Vértesi Erőműbe, a pécsi biomassza-erőműbe, ők készítették a BorsodChem speciális hőcserélőjét. Kiskunfélegyházán két kitűnő ipari szakiskola működik, tanulóik gyakorlati képzését a Ganz Röckben végezték.
A kiskunfélegyházi munkások levelet írtak a cég közgyűlésének, amelyben a járandóságaik kifizetését, a cégtől való jogszerű távozásuk lehetővé tételét követelik, illetve azt, hogy a cég tulajdonosai vegyék emberszámba őket. A cég közgyűlését október 18-án tartják Budapesten. A vezérigazgató ígérete szerint másnap egyeztetés lehet a kiskunfélegyházi városházán.
Megkérdeztem Sárosi Pétertől: bízik-e abban, hogy az Orbán-kormány, ha hosszú idő után is, de megerősíti a Bajnai-kormány által már a választások után, április 30-án vállalt készfizető kezességet arra, hogy a Ganz Röck Zrt. kétmilliárd forint bankhitelt vegyen föl. Sárosi nem hisz ebben.
– Ennek a cégnek többmilliárdos tartozása van – mondta. – Piaci kereslet lenne a munkájára, de aláírt szerződései nincsenek. A kezességvállalás itt egyenlő lenne a vissza nem térítendő támogatással. Ilyen katasztrofális költségvetési helyzetben hogyan vállalhatna kezességet az állam egy olyan hitelre, amelyről előre látható, hogy nem tudják visszafizetni? Szerdán, mielőtt az autódaru kis híján nekihajtott a munkásoknak, megjelent a gyárban Ménes István vezérigazgató is, aki arra kérte a sztrájkolókat: engedjék meg, hogy az Alstom képviselői elvigyék a tulajdonukat képező árut. A munkások azonban először arról akartak tárgyalni, mikor kapják meg a bérüket.
Arra a kérdésünkre, hogy ha az Alstom mindent kifizetett a Ganz Röcknek, akkor hol van a 140 dolgozó hathavi bére, a vezérigazgató azt felelte: csak a tulajdonosok nyilatkozhatnak az ügyben. Őket viszont nem tudjuk elérni: sem a munkások, sem az újságírók.