Vajnai Attila: Csak a munkások képesek önmagukat felszabadítani

Vajnai Attila: Csak a munkások képesek önmagukat felszabadítani (2006. december)

Interjú Vajnai Attilával, a Magyarországi Munkáspárt 2006 alelnökével (2010 tavasza óta elnökével, és a Zöld Baloldal alelnökével) a kadarizmus.gportal.hu internetes hálószemen

  2006.12.06. 08:18

A polgári demokráciával ellentétben a kommunisták a társadalmi demokráciát, a többség demokráciáját képviselik. A szükséges társadalmi változásokat akkor lehet megvalósítani, ha az elszegényedett tömegeken kívül az átlagos életszínvonalon élők is megértik a kizsákmányolás lényegét, annak igazságtalanságát, illetve azt, hogy a haladás gátja maga a rendszer. Szerintem a többség csak sejti vagy érzi a kapitalizmus működésének ellentmondásait – nyilatkozta Vajnai Attila, a Magyarországi Munkáspárt 2006 alelnöke internetes lapunknak.

Az önök pártja igen kevéssé szerepel a magyar polgári sajtóban, legfeljebb akkor, ha a belső vitákat kell felnagyítani. Hogyan értékeli a sajtó érdeklődését, ha az interjú során egyértelműen érzékeli a provokatív vagy az ellenséges, lejárató szándékot a sajtó részéről? A Hírszerző, a Heti Válasz és a Napkelte egyes anyagaira gondolok.

A polgári sajtó érdeklődése valóban gyakran "bulvár" jellegéből ered. Ez érzékelhető más közszereplő esetében is. Igen ritka, ha valakit nem valamiféle botrány miatt kérdeznek meg. Én szeretem az élő adásokat, mert ott kevesebb lehetőség van a manipulációra. Próbálok úgy válaszolni a feltett kérdésekre, hogy abban benne legyenek azok az értékek, amelyeket képviselünk. Az írott sajtó esetében általában a megjelenés előtt ellenőrzés miatt elolvasom a tervezett cikket, és csak aztán döntök annak publikálásáról. Volt már rá példa, hogy nem engedtem megjelentetni egy velem készített interjú torzított változatát.

A Magyarországi Munkáspárt 2006 marxista-kommunista alapú pártként határozza meg önmagát. Az ön számára mit jelent a kommunizmus elméleti-ideológiai és gyakorlati téren?

Marx gondolatával válaszolok: "A kommunizmus szemünkben nem állapot, amelyet létre kell hozni nem eszmény, amelyhez a valóságnak hozzá kell igazodnia. Mi kommunizmusnak a valóságos mozgalmat nevezzük, amely a mai állapotot megszünteti."

Ezen elméleti alapvetést, ha megértjük, akkor beláthatjuk, hogy legfőbb gyakorlati feladatunk egy olyan mozgalom megszervezése, amely képes ráébreszteni a kizsákmányoltakat a kapitalizmus jellegére, amely segít nekik szerveződni az elnyomás és a kizsákmányolás ellen. Meg kell értetnünk a többséget képviselő emberekkel, hogy összetartoznak, hogy csak akkor tudnak változtatni nyomorúságos helyzetükön, ha összefognak. Különösen fontosnak tartom a szakszervezetek szervezését, erősítését.

A mozgalom szervezésének módja is eltér a polgári társadalom módszereitől. A cél nem az, hogy a kisebbség képviselje a többséget, hanem az, hogy lehetőség szerint minél többen kapcsolódjanak be saját sorsukat érintő ügyeik intézésébe. A képviseleti demokrácia helyett egyre inkább a részvételi demokrácia módszerei fognak teret nyerni. Egy másik kedvenc idézetemmel zárom válaszom: "A szabadság abban áll, hogy az állam a társadalom fölé rendelt szervből a társadalomnak mindenben alárendelt szervvé váljék."

Ön a képviseleti demokrácia helyett a részvételi demokrácia módszereire hivatkozik. Ez azt jelenti, hogy elfogadja Marx kifejezését a parlamenti kreténizmusról? Érdemes-e indulni a pártnak bármilyen választáson?

Én nem egyszerűen Marx megfogalmazását (parlamenti kreténizmus) fogadom el, hanem egyetértek azzal a lényeges gondolattal, hogy a munkásosztály felszabadítása csak magának a munkásosztálynak a műve lehet. A tulajdonviszonyok forradalmi (ami természetesen alapvetően nem erőszakot jelent) megváltoztatása nem lehetséges a társadalom túlnyomó többségének bevonása nélkül közös ügyeik intézésébe.

Természetesen érdemes indulni a választásokon, hiszen jelenleg a polgári demokrácia viszonyai között ez lehetőséget ad a párt elveinek ismertetésére. A választási kampányokban felhívhatjuk a társadalom többségének figyelmét a kapitalista rendszer igazságtalanságaira, megmagyarázhatjuk a szegényeknek, hogy lényeges javulásra életszínvonalukban csak egy új típusú társadalom ad esélyt.

Különösen fontosnak tartom Dr. Nagy András gondolatát: "A kommunisták, bár különösen fontos politikai fórumnak tekintik a parlamentet, nem tartják mindenáron elérendő célnak a parlamentbe kerülést, és nem gondolják, hogy a parlamentbe kerülve már lényegében el is érték céljaikat. Felkészülnek a hatékony parlamenti munkára, de akár bekerülve, akár kívül maradva is a törvényes kereteket tiszteletben tartva élni fognak a parlamenten kívüli politizálás eszközeivel is."

Amennyiben önök meggyőzik a munkásosztály tagjait arról, hogy fel kell szabadítaniuk önmagukat, és ezt ők el is fogadják, miképp kezdenek ehhez hozzá ők maguk a gyakorlatban, és kívánnak-e segíteni önök ebben?

Mi arról akarjuk meggyőzni a munkásosztály tagjait, hogy önmaguk felszabadításához össze kell fogniuk, hogy a termelőeszközök magántulajdonának megszüntetése nélkül nem érhetnek célt. Ha ezt sokan megértik, akkor azt javasoljuk nekik, hogy alakítsanak szakszervezeteket, önszerveződő közösségeket. Arra biztatjuk őket, hogy kapcsolódjanak be a helyi közösségi ügyek megvitatásába, aktívan vegyenek részt a közéletben. Mi segíteni tudunk nekik a szervezetek létrehozásában, a rendszer manipulációs kísérleteinek leleplezésében. Azt tanácsoljuk nekik, hogy tanuljanak, szerezzenek diplomát, sajátítsanak el szakmákat, tanuljanak nyelveket. Így kevésbé tudják becsapni és félrevezetni őket. Mi minden generáció számára elérhetővé akarjuk tenni a történelem materialista elemzésének tudományát, a társadalmi folyamatok elemzésének tudományos módszereit.

Ha a szavazók többsége elfogadja az önök elképzeléseit, akkor mit jelent konkrétan a tulajdonviszonyok megváltoztatása a gyakorlatban (nyilvánvalóan azon az elméleti tételen kívül, hogy a magántulajdont a közösségi tulajdon váltja fel)? Mit kell tenniük ennek érdekében?

Ha a munkásosztály tagjainak többsége megérti a kizsákmányolás lényegét, akkor azt javasoljuk nekik, hogy hozzanak létre szövetkezeteket, kezdeményezzék a közszolgáltatások társadalmi ellenőrzését (például a társadalombiztosítási önkormányzatok megszervezésével), törekedjenek megszerezni a részvénytársaságok részvényeinek többségét, alakítsanak munkavállalói tulajdonban lévő vállalkozásokat. Segíteni fogjuk politikai eszközökkel olyan törvények meghozatalát, amelyek lehetővé teszik, hogy akár népszavazáson lehessen dönteni a beszedett adók elosztásáról, vagyis segítünk a többségnek megszervezni a részvételi költségvetést.

Természetesen a közösségi tulajdonformák sok változata alakulhat ki, hiszen azt maguk a közösségek alakítják majd, ezért nem a kommunisták feladata "meghatározni", hogy miként kell cselekedniük az embereknek. Mi csupán kezdeményezői lehetünk a folyamatoknak, de a szocializmust maguk az emberek fogják megvalósítani felismert érdekeik alapján, ugyanis a munkásosztály felszabadítása csak magának a munkásosztálynak a műve lehet.

Az ön által említett, többséget képviselő emberek – az én értelmezésemben: a megroggyant életszínvonalú választók – közül sokan nem értik teljesen azt, hogy mi lesz itt, ha a kommunista mozgalom győzedelmeskedne, vagy legalábbis szélesebb körben elterjedne. Azt már tudják, milyen jellegű a kapitalizmus, illetve hogy őket elnyomják és kizsákmányolják, de azt nem, hogy a gyakorlatban mi történik, ha az önök mozgalma, elképzelései nagyobb teret nyernek. Mielőtt tehát hajlandóak lennének önökre szavazni, érthető okokból tudni szeretnék: önök képesek megszüntetni a kapitalizmust? Megszűnik a polgári demokrácia? Vagy minden marad úgy, ahogy eddig, csak egy kicsivel több méz kerül a madzagra (nyugdíjasoknak 14. havi nyugdíj, munkavállalóknak kisebb adóterhelés és több álláslehetőség)? Ez utóbbi esetben ugyanis önök gyakorlati szempontból nem sokban különböznek azon polgári pártoktól, amelyeket meghaladni igyekeznek...

A társadalom többsége alatt én sokkal többet értek a "megroggyant életszínvonalú" választóknál. A szükséges társadalmi változásokat csak akkor tudja a többség keresztül vinni, ha az elszegényedett tömegeken túl az átlagos életszínvonalon élők is megértik a kizsákmányolás lényegét, annak igazságtalanságát illetve azt, hogy a haladás gátja maga a rendszer. Szerintem a többség csak sejti vagy csupán érzi a kapitalizmus működésének ellentmondásait. Sokan nem értik a kizsákmányolás módszereit, és abban bíznak, hogy bizonyos reformok és javítgatások után megvalósítható lehet a "szociális piacgazdaság". Meg kell nekik magyarázni, hogy nem elég a kommunisták pártjára szavazni a rendszer megváltoztatásához. A rendszert csak ők maguk tudják megváltoztatni, melyben a kommunisták javaslataikkal, programjaikkal csupán segíthetnek.

Ha bekerülnek a kommunisták a polgári demokrácia fő intézményébe, attól még nem omlik össze a rendszer. Szívós napi küzdelmet kell folytatni olyan szabályok kialakításáért, amelyek egyre több beleszólást biztosítanak a választóknak közös ügyeik intézésébe. Küzdeni kell a választójogi törvények módosításáért, a népszavazások és a társadalmi vita intézményének bővítéséért. Mindenkivel meg kell értetnünk, hogy a piac szabadsága nem azonos az emberek szabadságával, és csak akkor szüntethetjük meg a kapitalizmus igazságtalanságait, ha mindenkinek biztosítani tudjuk a szabadságot. A lényeg az, hogy kiharcoljuk a társadalom többsége számára a lehetőséget a valódi döntéshez. A demokrácia lényege szerintem nem az, hogy négy évente döntünk arról, hogy ki fog a nevünkben kormányozni. A polgári demokráciával ellentétben a kommunisták a társadalmi demokráciát vagyis a többség demokráciáját képviselik.

Egy rövid kitérő. Széchy András munkásmozgalom-történész egy írásában Thürmer Gyulát és fiát támadta, amely az interneten is megjelent. Ezt az anyagot Ferencz Lajos óbudai pártelnök elküldte egy Juhász Róbert nevű, Pest megyében élő, 18 éves fiatalnak, aki ezen anyag elolvasásáig rokonszenvezett az MMP 2006-tal, ezt követően azonban felháborodva visszautasította az együttműködést Ferenczcel és a párttal. Mindennek nyilvánosan is hangot adott az MKMP Hajdú-Bihar megyei szervezetének honlapján, a Magyarországi Munkáspárt 2006 című vitatémában. Az anyag személyeskedéstől sem mentesen (ifjabb Thürmer egykori menyasszonyát is belekeverve, oda nem illően) azt igyekszik sejtetni, hogy apa és fia más-más oldalról ugyan, de egyre többet serénykedik a hazai burzsoázia érdekében. Miért fontos önöknek, illetve Széchynek és Ferencznek, hogy minden megnyilvánulásukkal (Dialektika, Támpont újságok, illetve az interneten a Munkásmozgalmi Fórumban) Thürmert vádolják érzelmi alapon?

Én saját tapasztalataim miatt is idegenkedem a személyeskedéstől. Tudom, hogy a meggyőzés egyik legfontosabb eszköze a vitapartner lejáratása, de a kommunisták elég szellemi munícióval rendelkeznek a meggyőzéshez, így nagy valószínűség szerint nincs szükségük a személyeskedés eszközére. A fentiekből talán érthető, ha nem kívánok reagálni politikai vitapartnereim és ellenfeleim magánéletével kapcsolatos kérdésekre.

Kissé félreértett. Nem arra kértem önt, hogy reagáljon politikai vitapartnerei és ellenfelei magánéletével kapcsolatos kérdésekre, hanem arra, hogy miért fontos az önöknek, hogy illetve Széchynek és Ferencznek, hogy minden megnyilvánulásukkal (Dialektika, Támpont újságok, illetve az interneten a Munkásmozgalmi Fórumban) Thürmert vádolják érzelmi alapon?

Ha konkrét emberek konkrét cikkeivel kapcsolatban vannak kérdései, kérem, azokat tegye fel az érintett embereknek.

Milyen embernek ismerte meg ön Thürmer Gyulát 2004 nyaráig?

Már korábban jeleztem, hogy nem kívánok vitapertnereim, politikai ellenfeleim magánéletével, személyes ügyeivel foglalkozni.

Milyen véleményt alakított ki magában az 1995-ös Simon Evans-interjúval kapcsolatban (ez a Budapest Business Week-ben jelent meg), amikor Thürmer egyebek közt ezt mondta: mi nem vagyunk egy jó kapitalizmus ellen?

Már ezen a fórumon is megírtam többször, hogy részben én is felelős vagyok azokért a hibákért, amelyeket a Munkáspárt korábban elkövetett. Természetesen sok példát lehet erre találni, így azt is, hogy az ön által idézett interjú után nem tettem szóvá az ügyet. Ma már tudom, hogy tévedtem, amikor azt gondoltam, hogy pontatlan fogalmazásról van szó.

Mikor érezte először úgy, hogy nincs helye a Munkáspártban?

Soha nem éreztem úgy, hogy nincs helyem a Munkáspártban, és belépésem óta folyamatosan tagja vagyok a pártnak.

Lehet, hogy nem egyformán használjuk a "tagja a Munkáspártnak" szavakat. Én arra gondoltam, hogy ha ön az MMP 2006 alelnöke, akkor ennek a pártnak a tagja, és ezzel együtt nem tagja a thürmeri MKMP-nek. A bíróság ugyan szabálytalannak ítélte az ön kizárását, de ha ön továbbra is tagnak tekinti magát ott, akkor kettős párttagsággal rendelkezik, vagy úgy véli, hogy az MMP 2006 az igazi "Munkáspárt", és csak annak a tagja?

A Munkáspárt 2006 átmeneti állapotnak tartja a megosztottságot. Mi a kommunista mozgalom egyesítésére is törekszünk, és számunkra egyformán fontosak elvtársaink, bármely pártban is tevékenykednek.

A "nincs helye" kitétel arra vonatkozott, hogy a 2004 nyara utáni, ön szerint nyilván káros folyamatok kialakulását érzékelve gondolhatta azt, hogy egy ilyen Munkáspártban nincs értelme tovább dolgozni. Ami persze korántsem biztos, hogy így van...

Én soha nem gondoltam úgy, hogy nincs értelme dolgozni. Tevékenységemmel talán ezt igazoltam is.

Jó, de akkor most konkrétan: az MKMP tagjának is tekinti magát, vagy csak az MMP 2006 tagjának?

A Magyarországi Munkáspárt 2006 pártot a korábbi Munkáspárt tagjai hozták létre, így jogfolytonosan tagjai a magyarországi munkásmozgalomnak. Ezért is tartjuk december 10-én a 22. kongresszust. Én jelenleg a Magyarországi Munkáspárt 2006 alelnöke vagyok.

Milyen elképzelései vannak a kommunista mozgalom egyesítésére?

A Munkáspárt 2006 olyan politikát követ, amelyet minden baloldali érzelmű állampolgár támogathat. Minél több akcióban sikerül együttműködést kialakítani a baloldali és kommunista szellemiségű szervezetekkel, annál nagyobb igény lesz a tagok és szimpatizánsok részéről az egységes párt megteremtésére. Egy egységes kommunista párt sokkal nagyon erővel tud fellépni a szociáldemokráciától balra álló erők összefogása érdekében is. Hangsúlyozom, hogy mozgalmunknak nyitottnak kell lennie a baloldali szocialisták, szociáldemokraták, a szakszervezetek, civil szervezetek és antifasiszta mozgalmak felé.

Ön szerint milyen irányba haladt volna a párt, ha 2002 után valamelyik kongresszuson nem Thürmer Gyulát választották volna meg elnöknek?

Találgatásokba nem bocsátkozom. Szerintem a helyes lépés egy olyan politika kialakítása lett volna, amelyet ma a Munkáspárt 2006 képvisel.

Találkozott már olyan választóval, aki megindokolta önnek, miért szavazott az ön pártjára – vagy éppen ellenkezőleg? Ha ideje van, mennyire tud pozitív értelemben "kampányolni" a közösségi társadalom, az MMP 2006 mellett – személyesen, tehát nem az interneten?

Igen, találkoztam már olyan választóval, aki megindokolta, miért szavazott a Munkáspárt 2006-ra, és ismerek olyan embert is, aki nem erre a pártra szavazott. A civil életben is sok alkalom nyílik a beszélgetésre a "világ nagy dolgairól". Azt hiszem, hogy a sajtón és az interneten kívül személyesen is sikerült megértetni sok ismerősömmel az általam képviselt értékeket.

Miután ön a párt pontos taglétszámának megállapítását a decemberi kongresszus utánra ígérte, csak azt kérdezem: van-e egy olyan szám, amit már most nyugodtan, a tévedés kockázata nélkül megmondhat ebben az interjúban? Hozzávetőleges, százas vagy ezres nagyságrendű tételre gondolok. Továbbá mennyi alapszervezet működik már az országban?

A legutóbbi kongresszuson 2100-nál is több tag mintegy 100 alapszervezetben dolgozott. Azóta fejlődött szervezetünk, és december 10-ig (sőt utána is!) további belépésekre számítunk. A kongresszuson meg tudjuk mondani, hogy abban a pillanatban hány tag képviseletében vannak jelen a küldöttek, aztán a számítógépes adatbázist folyamatosan feltöltjük.

Azt tudom, hogy a párt Baranya, Heves és Jász-Nagykun-Szolnok megyében (de idevehető Szabolcs-Szatmár is, illetve Nógrád pásztói választókerülete) már megkerülhetetlen politikai tényező. Mi a helyzet Békésben, Borsodban, Hajdú-Biharban, Csongrádban? Sikerült-e a Nyugat-Dunántúlon (Vas, Győr-Sopron-Moson, de különösen Zala) is alapszervezeteket kialakítani? Különösen érdekes lenne megtudni ugyanezt Tolna megyében, illetve konkrétan a paksi választókerületben...

Ön sok megyét kihagyott a felsorolásból…

Az igazság az, hogy nem akartam 20 megyét bezsúfolni egy kérdésbe.

Komárom-Esztergom megyében az önkormányzati választásokon például mindkét megyei listát felállították szervezeteink, és tisztes eredményt értek el. Tudomásom szerint Zala megye kivételével minden megyében van alapszervezetünk, és a tavalyi állapotokhoz képest a megyei szervezetek száma is nőtt. A paksi választókerületben és Tolna megyében is van szervezetünk. A megyében a megyei közgyűlésben egy tagunk bizottsági tagként dolgozik. A következő választások idejére (Európai Parlament képviselőinek választása) már remélhetőleg minden megyében megyei szervezet fog működni.

Ha ön ilyen pozitívan áll ehhez a kérdéskörhöz, akkor most megkérdezem: mekkora mélységig tudunk ebbe a témába belemenni?

Azokat a részletes adatokat, amelyeket a párt vezetése nyilvánosságra akar hozni, a párt hivatalos honlapján lehet majd olvasni. Javaslom, hogy a kongresszusig ne bonyolódjunk bele ebbe az adatkérdésbe, hiszen a szervezet folyamatos fejlődésben van. Szerintem inkább a társadalmi, gazdasági és politikai kérdéseket kellene vizsgálni.

A parlamenti és az önkormányzati eredményeket ismerve önnek milyen mércéje van, ha elemzi azokat? Pontosabban: mi számít önnél lehangolónak, elfogadhatónak, tisztesnek és kiugróan jónak?

Egy újjászerveződő párt számára természetesen fontos mérce az 1 százalékos eredmény. Azok a listák, illetve egyéni jelöltek, akik ezt a szintet elérték, tisztes eredményt értek el.

Hány jelölt kezdett bele az ajánlószelvénygyűjtésbe a parlamenti választást megelőzően? (Nekem 30-ról biztosan van tudomásom, de úgy gondolom, hogy ötvennél több nem volt.) Az év elején önök arról beszéltek, hogy a nyugat-dunántúli megyéket leszámítva 110-120 jelölttel kezdik meg a gyűjtést.

A párt vezetése valóban olyan tájékoztatást kapott a helyi szervezetektől, hogy mintegy 110-120 jelölt kezdte el az ajánlószelvények gyűjtését. Hitelesen csak azok esetében tudjuk megállapítani az összegyűlt ajánlások számát, akik leadták azokat ellenőrzésre.

Akkor úgy kérdezem: hányan adták le az összegyűlt ajánlásokat ellenőrzésre? Csak azok, akik hivatalosan is jelöltek lettek, vagy pedig voltak olyan személyek is, akik ugyan leadták a szelvényeket, de nem lettek hivatalosan jelöltek, azaz nem kerültek fel a szavazólapra? Ez azért fontos, mert támpontot adhat egy országos reprezentatív mintavételhez ott is, ahol nem volt jelölt. Talán ismeri a közvéleménykutatások logikáját: nem kell mindenkit megkérdezni ahhoz, hogy következtetést tudjunk levonni a párttal rokonszenvezők számát illetően – országosan is...

Az őszi választások bebizonyították, hogy valós szervezeti erő volt a többi jelöltünk mögött is. A konkrét számok megjelentek az interneten és a TámPontban is, ezért ezt most nem részletezem.

Egyébként ezt már csak azért is bátorkodom kérdezni, mert a számokat illetően március közepén önt már egyszer megpróbálták csapdába csalni, ha emlékszik...

Ha ön a csapdába csalási kísérlettel arra kíván utalni, hogy egy vidéki jelöltünknek felajánlottak ajánlószelvényeket, akkor erre csak azt tudom válaszolni, hogy konkrét hangfelvételek igazolják állításainkat.

Nem erre utaltam, hanem arra, amikor öntől mint mérnöktől kérdezte Bethlen János, hogy miként lehet százezer támogatójuk az egész országban, ha nincs száz jelöltjük. Ha nem emlékszik erre, tudom csatolni a pontos, szó szerinti szöveget.

Amit Bethlen Jánosnak mondtam, ma is fenntartom. A két választás (országgyűlési és önkormányzati) megmutatta, hogy jelöltjeink nagy többségben átlépték az 1 százalékos támogatási küszöböt, így nagy valószínűséggel állítható, hogy országosan 100 ezer körül lehet azok száma, akik készek pártunkra és jelöltjeinkre szavazni, ha erre lehetőségük van.

Hogyan kell értelmezni a százezres támogatói kört? Arról van szó, hogy ha lett volna 176 jelöltjük, és mindegyik szerez hétszázötven ajánlást, akkor ezt összeszorozva van 132 ezer potenciális szavazójuk? Vagy pedig úgy, hogy volt 100 jelöltjük, aki nekilátott a gyűjtésnek, és átlagosan ezer szelvényt szerezve jön ki a százezres szám?

Magyarországon közel 8 millió választójogú állampolgár él. Ha országosan 1 százalék szavazna ebből a körből egy pártra, az 80 ezer választót jelent.

A párt országos vezetői közül ön vagy Bársony Margit, illetve az elnökség tagjai közül indult-e a választáson egyéniben? (Annyit tudok, hogy az elnökség tagjai közül Kiss Bálint - Szabolcs, Tajcs Ferenc - Heves, Balog Jánosné - Bács-Kiskun, Molnár Miklós - Borsod bizonyosan elkezdte a gyűjtést.) Azért kérdezem, mert aki indult, nem mindegy, hogy hány szelvényt szerzett a leadási határidőig.

Ilyen részletességgel (név szerint) nem gyűjtöttem össze az adatokat, és most nincs is időm ezt megtenni. Azt tudom javasolni, hogy keresse meg közvetlenül az említett vezetőket, akik saját adataikról könnyen tudnak nyilatkozni.

Voltak-e következményei a márciusi nyíregyházi Fidesz-felajánlásnak? (A Fidesz pert helyezett kilátásba.)

A Fidesz nem tett feljelentést az ügyben, a hangfelvételek most is letölthetők a rednews.hu oldalról.

Mikor ismerkedett meg a kommunista eszmékkel, és mennyi ismeretet szerzett meg a marxizmus-leninizmus szakirodalmából?

Már a családomtól sokat kaptam ezen a téren, az egyetemen külön vizsgát tettem a tárgyban. Legtöbbet mégis önképzéssel, és a mozgalomban való aktív részvétellel tanultam.

Mit jelent önnek az 1956 és 1989 közötti úgynevezett Kádár-rendszer?

Erről nagyon sokat is lehetne írni, de az interjú jellegéből adódóan csak röviden válaszolhatok: Nekem a gyermekkoromat és az egyetemi tanulmányaimat jelenti ez a korszak (1987-ben kezdtem dolgozni). Megkaptam mindent, hogy elindulhassak az életben, és láttam mindazt, ami miatt a munkások nem védték meg a rendszert a rendszerváltóktól.

Kíván-e az önök pártja Kádár nevével és politikájával szavazókat szerezni?

Mi szeretnénk, ha a hivatalos politika Kádár János emlékét érdemeinek megfelelően kezelné. Nem hiszem, hogy ezt szavazatszerzésnek lehetne minősíteni.

Két és fél év múlva Magyarországon europarlamenti választások lesznek. Milyen eredménnyel lenne elégedett, figyelembe véve azt, hogy akkorra a Magyarországi Munkáspárt 2006 már negyedik életévébe lép?

2009-ben szívesen válaszolok erre a kérdésre. Mivel láthatóan egészen mélyen érdekli önt a Munkáspárt 2006 tevékenysége, ezúton meghívom önt is a kongresszusunkra. Ott olyan kérdéseire választ kaphat, amelyekre most nem tudtam érdemben reagálni.

Vannak-e olyan személyiségek, alapszervezetek az önök pártjában, akik említésre méltóak ebben az interjúban? Ha igen, kik és melyek azok?

Olyan sok kiváló emberrel találkoztam a mozgalomban, hogy mindenkit felsorolni egyszerűen képtelenség.

Ön szerint mi vezetett az úgynevezett rendszerváltozáshoz 1989–1990-ben, és mennyi szerepe volt ebben a KGB-nek?

Ez olyan komoly kérdés, amire röviden nem szeretnék válaszolni, hosszan pedig az idő hiányában most nincs lehetőség. Talán egy későbbi időpontban, egy csak ezzel a témával foglalkozó beszélgetésben térjünk vissza erre a kérdésre.

Ön szerint melyik lesz az a pillanat, amikor el lehet mondani: Magyarország áttért a polgári demokráciáról a társadalmi demokráciára?

Nem vagyok jós, és valószínűleg az ilyen pillanatokat csak utólag, alapos elemzések után lehet megállapítani.

Szívesen látná-e ön azt, ha Moldova György író segítene valamilyen módon az önök pártjának? Mi a véleménye az ő eddigi írói pályafutásáról, könyveiről?

Moldova György egész életútjával hatalmas segítséget nyújtott a mozgalomnak, amiért ezúton is köszönetet mondok neki.

Milyen típusú interjúkat becsül ön többre: azokat, amelyek szervilisen alákérdeznek önnek, és tartózkodnak a "rázósabb" felvetésektől, vagy amelyek igyekeznek összeszikráztatni az önétől eltérő elképzeléseket is a párt hivatalos álláspontjával – és ennek érdekében provokatív elemeket is felhasználnak?

Azokat az interjúkat szeretem, ahol komoly érvekkel szemben fejthetem ki álláspontomat. Engem nem zavar, ha a kérdező ellenszenvesen viselkedik.

Amint az ismert, 2002-ben az akkori kongresszuson Thürmernek lett volna ellenfele az elnöki posztért folytatott versenyben, már az alelnökjelöltek is megvoltak, de utóbbiak az utolsó pillanatban visszaléptek, ezt követően az elnökjelölt is. Mennyi ennek a valóságalapja? Volt-e önnek köze ehhez az egészhez, játszott-e ebben valamilyen szerepet?

Az adott esetről azokat kellene megkérdeznie, akik jelöltként indulni akartak. Csak ők tudják hitelesen elmondani, hogy mi motiválta őket döntéseikben. Nekem annyi közöm volt az eseményekhez, hogy én indultam alelnöknek, és a tagsági szavazáson megerősítettek ebben a pozícióban.

Debrecenben a következő sztorit hallottam: még évekkel ezelőtt a Munkáspárt elnöke önt szemelte ki politikai utódjául, ön azonban cserbenhagyta, elárulta (mármint e sztori terjesztői szerint) a pártot 2004 nyara és 2005 ősze között az akkori tevékenységével. Van-e ennek realitása? Egyáltalán akart-e valaha ön a párt elnöke lenni, vagy akar-e Thürmer után a párt első embere lenni?

Nem vagyok híve annak, ha egy vezető "kiszemel" valakit utódjának. A mozgalomnak magának kell vezetőit kiválasztani, az nem a vezető előjoga. Egyébként én nem tudok róla, hogy engem bárki is "kiszemelt" volna. Természetesen ennek alapján nem is hagytam cserben a mozgalmat, mert a negatív jelenségeket feltártam a vezető testületek előtt, amint azokat felismertem. Többször (írásban is) megerősítettem, hogy nem akarok a párt elnökének helyére törni. Szerintem a kollektív vezetés erősítésére van szükség a párt demokratikus működésének biztosításához.

Milyen gondolatai voltak/vannak az interjú közben, és hogyan értékeli azt? Hasznára vált-e a pártnak, vagy lejáratta azt? Kapott-e olyan kérdést, amelyre legszívesebben nem válaszolt volna?

Örömmel válaszoltam a kérdéseire, és annak is örülök, hogy többen is érdeklődéssel figyelték válaszaimat a nyilvános interjú közben a Munkásmozgalmi Fórumon. A kongresszusi előkészületek miatt most eléggé elfoglalt leszek, ezért további kérdéseire majd a kongresszus napján (remélem, ott találkozunk) és azután tudok válaszolni. Az interjút az olvasóknak kell értékelniük, és az ő reakcióik döntik el azt is, hogy a pártnak javára vált az vagy sem. Köszönöm önnek, hogy lehetőséget adott véleményem kifejtésére.

***

Amint arra Vajnai Attila is hivatkozott, a fenti online interjú nyilvánosan, a Munkásmozgalmi Fórum nevű portálon készült, ezért szándékainktól függetlenül a portál fórumozói közül elméletileg bárki hozzászólhatott. Ezekre a hozzászólásokra Vajnai Attila az interjú készítése közben reagált.

Az „Endymion” nevet választó fórumozó Vajnai azon mondatához szólt hozzá, amelyben az alelnök kijelenti: a meggyőzés egyik legfontosabb eszköze a vitapartner lejáratása, de a kommunisták elegendő szellemi munícióval rendelkeznek a meggyőzéshez, így nincs szükségük a személyeskedésre.

Ezt kiegészítve „Endymion” úgy vélte, hogy az ellenfél – a vitapartner – lejáratása csak rövid távon jelenthet sikert, és főleg az ostoba hallgatóságot lehet ezzel ideig-óráig meggyőzni. Vajnai Attila ehhez a következőket fűzte hozzá:

Én is szeretném, ha hosszabb távon nem lenne kifizetődő a vitapartner lejáratása, de a jelenlegi politikai viszonyok mellett gyakran a lejárató kampányt szinte azonnal követi a szavazás, és (képviseleti demokrácia lévén) később már hiába igazolódik be a lejárató alantas volta, a célját (a hatalom megszerzése vagy megőrzése) mégis eléri. Mivel a kommunisták hosszabb távon gondolkodnak, és amúgy is megfelelő szellemi munícióval bírnak, kevésbé szorulnak a tudomány (pl. szociálpszichológia) által feltárt manipulációs eszközök használatára.

Egy másik hozzászólásában „Endymion” örömmel konstatálta, hogy a párt alelnöke szombat éjjel is egy interjúra válaszol. Úgy gondolta viszont, hogy ha a pártnak komolyabb politikai befolyása lesz, ez időhiány miatt kevéssé megvalósítható. Ezért kérdezte meg, hogy milyen elképzelései vannak az alelnöknek a munkamegosztással, a szükséges emberi erőforrások bevonásával kapcsolatban.

A Munkáspárt 2006 vezető testületeinek ülései már most nyitottak – hangzott a válasz. – Azokon rendszeresen több meghívott vendég és érdeklődő párttag (esetenként szimpatizáns) vesz részt, mint amennyi tagja van a testületnek. A december 10-re tervezett kongresszusunk is nyitott, azon minden érdeklődőt szívesen látunk. Tudatosan törekszünk egyre több aktív tagot bevonni a közös munkába. Szerencsére fiatalok is jelentkeznek a feladatok elvégzésére, és remélem, hogy folyamatosan bővülni fog az aktivisták száma. Mi mozgalmat szervezünk, amely nem nélkülözheti az önszerveződő közösségeket. Én erre helyezem a hangsúlyt, mert szerintem így tudjuk az egyre növekvő feladatokat megosztani.

Annyira soha nem szeretnék elmerülni a hivatalos politikában, hogy ne tudjak beszélgetni barátaimmal, ismerőseimmel vagy ne legyen időm az ehhez hasonló fórumokon vitatkozni. Az ilyen viták (mert ugye egy interjú is vitának minősíthető) jelentik azt az alapot, amely nélkül a politika csupán úri passzió. Én pedig nem a polgári demokrácia, hanem a társadalmi demokrácia híve vagyok.

A „sakkgyuri” nevet választó fórumozó aziránt érdeklődött, hogy létezik-e még Európában munkásosztály – mert szerinte csak urak vannak és szolgák, s utóbbiak érdekei nem mindenben és nem mindig egyezik meg. A szolgák többsége lumpenproletár a maga klasszikus értelmezésében, és bármely kis koncért hajlandó elárulni munkatársait – miközben az „urak” közé vágyik. Vajnai Attila válasza ez volt:

Szerintem létezik a munkásosztály Európában is, de az baj, hogy tagjainak nagy többségében nincs meg az összetartozás tudata, és sokan inkább szolgának érzik magukat. Az természetes, hogy ennek a társadalmi osztálynak tagjai között nincs teljes érdekazonosság, de a kommunisták feladata többek között az, hogy megértessék a többséggel, hogy a legfontosabb ügyben, a rendszerhez, a kapitalistákhoz való viszonyban közösek az érdekeik.

A „(SZEM) Gulliver” nevet választó fórumozó az interjú egyik kérdését továbbgondolva a következőket írta:

Tisztelt Vajnai Attila!

"...Miért fontos önöknek, illetve Széchynek és Ferencznek, hogy minden megnyilvánulásukkal (Dialektika, Támpont újságok, illetve az interneten a Munkásmozgalmi Fórumban) Thürmert vádolják érzelmi alapon?"

"a kommunisták elég szellemi munícióval rendelkeznek a meggyőzéshez, így nagy valószínűség szerint nincs szükségük a személyeskedés eszközére."

És mégis? Vagy mégsem? Ha az érve ellenére ezt teszik, akkor logikáját követve a "szellemi munícióval" van a gond, amit nem feltételeznék. Kár kikerülnie a kérdést, hiszen pártjának ellenzői igen gyakran ezt hánytorgatják fel Önöknek. Tehát...

Erre a felvetésre azonban Vajnai Attila külön – úgy, mint az előző háromra – nem válaszolt.