Mi lesz veletek, kommunisták? (2006) IV/1. A számok makacs tények

Mi lesz veletek, kommunisták? IV/1. A számok makacs tények

  2006.11.28. 07:38

Mi történik a Magyar Kommunista Munkáspárttal (a továbbiakban: a Párttal – így nagybetűvel)? Hogyan lehetséges, hogy a Párt erősen közelít a politikai süllyesztő felé, ahonnan gyakorlatilag nincs visszatérés? Mit lehetne tenni, hogy a szavazatvesztés és a választói rokonszenv elvesztése előbb legalább megálljon, majd később visszaforduljon? A Párt iránt még érdeklődést mutató választók számára fontos kérdésekre nehéz röviden válaszolni. A kilábalás, illetve a felemelkedés útját még nehezebb felvázolni. Annál könnyebb viszont közhelyes, sablonos, semmitmondó mondatokat megfogalmazni. Ezért mi egy hosszabb tanulmányban igyekszünk beletekinteni a Pártba.

1.

Természetesen könnyebb lenne kinyilatkoztatásszintűen, fölényeskedő modorban elintézni az egészet: kedves Párt, keríts tagokat, szimpatizánsokat, adjál ki saját újságot, szerezz pénzt hozzá, fiatalíts minden szinten, alkoss egy jó programot, és akkor lesz szavazód is – véleményünk szerint azonban az ilyen típusú tanácsadásra bárki képes, aki egy kicsit benne van a közéletben. Az ilyesmire aligha van szüksége bármely pártnak is. Mi a nehezebb utat választottuk.

Egyrészt azért, mert a fent vázoltak visszatetszőek. Másrészt azért, mert nagyobbrészt a Párt is tudja, de legalább sejti, hogy mit kellene tennie. Harmadrészt azért, mert nem veszi figyelembe a realitásokat. Negyedszer azért, mert ez még a nagyobb pártok számára is megvalósíthatatlan nagyrészt, még akkor is, ha ideálisak a feltételek. Ötödrészt azért, mert mindezek ellenére a pártok többsége legalábbis erre vagy efelé törekszik – és nem érti, hogy miért nem szavaznak rá. Egyébként pedig ha minden párt hasonló eszközökkel igyekszik szavazót keríteni, akkor a választónak már nem a fentiek számítanak, hanem az, hogy mindezt a párt hogyan csinálja. Ha tehát több párt újságját és programját egymás mellé teszi, és aszerint dönt, akkor már nem az a fontos, hogy van-e programja és újságja az adott pártnak, hanem az, hogy az milyen.

Tehát ismételjük: mi a nehezebb utat választottuk. Megpróbáljuk elemezni a kétségtelenül nehéz helyzetbe került Párt dolgait, majd ebből kiindulva szeretnénk valamiféle kiutat mutatni a jelenlegi gödörből. Ez természetesen néhol azzal jár, hogy kíméletlenek leszünk, és olyasmit is leírunk, amely nem tetszhet majd mindenkinek. Mentségünkre szóljon: nem gondoljuk, hogy nálunk van a bölcsek köve. Még csak azt sem gondoljuk, hogy feltétlenül igazunk van, sőt. Nyilvánvaló, hogy amit leírunk, az legalábbis vitatható – vagy akár elvetendő. És hát az, amit leírunk, nem csodaszer. (Nem az fog történni, hogy mi elmondjuk, mit kell csinálni, és ezt megfogadva máris minden érdemben megváltozik, ráadásul pozitív irányban. Arról nem is beszélve, hogy ha valaki a saját gondolatait találja meg ebben a szövegben, és ezen felbuzdulva szeretné azokat meg is valósítani, akkor még nem bizonyos, hogy az sikerülni is fog.) A csoda egyébként is általában nem a leírtakban van, hanem azokban, akik képesek megpróbálkozni azzal, hogy elindulnak a csoda felé. És még akkor sem biztos, hogy el is jutnak oda. Ugyanez vonatkozik a Pártra, belső gondjaira és választási eredményeire is.

Kérünk tehát mindenkit, aki hajlandó az alábbiakat elolvasni: mindezek figyelembevételével kezdjen bele a szöveg tanulmányozásába.

2.

Kívülálló vagy érdektelen számára a Párt néhol már kisgazdai méretű süllyedésbe és szavazatvesztésbe kezdett bele 2000-től 2006-ig a különféle választásokon. Ami 1998-ban (tavasszal: 4.07 százalék az első fordulóban a listás szavazáson 183 071 szavazattal) még elképzelhetetlennek tűnt a párt legnagyobb ellenfelei számára is, az előbb az Orbán-kormány ideje alatt az időközi választásokon halványan felsejlett, 2002 tavaszán alakot öltött, 2002 őszén, az önkormányzati választásokon felgyorsult, majd 2004 nyarán a brüsszeli europarlamenti választáson egyértelmű trenddé változott. Ősszel pedig a szécsényi időközi választáson nyilvánvalóvá vált: a szavazói rokonszenv iránya nem fordult meg, hanem állandósulni látszik az 1–2 százalékos sávban. Ráadául Szécsény mindig a jobb eredményeket produkáló választókerületek közé tartozott (vajon milyen eredmény született volna Sopronban – ha lett volna jelölt –, ahol már 1998-ban sem volt 750 szavazat a listán, 2002-ben alig volt meg az egy százalék, 2004 nyarán pedig a legrosszabb vidéki eredmény született meg: 9 ezrelék…).

Ami pedig 2006-ban történt, az a legoptimistábbakat is visszahozta a földre: a Párt az 5 ezrelékig sem jutott el, és nemhogy 20, hanem csak 11 megyei listát volt képes állítani; a több mint 8 millió szavazóból mindössze 21 955-en álltak ki mellette politikai rokonszenvükkel…

Fél év múlva pedig már csak Budapest, Békés, Borsod-Abaúj-Zemplén, Jász-Nagykun-Szolnok és Nógrád megye szavazói kaptak lehetőséget arra, hogy szavazataikkal megerősítsék politikai rokonszenvüket Thürmer Gyula pártja iránt (ezenkívül Fejér és Komárom-Esztergom megyében a 10 ezer alatti, Csongrádban pedig a 10 ezer feletti lélekszámú településeken állított listát a Párt). Ez összességében 14 ezer szavazat. Bárhogy is van, ez elképesztő, szinte hihetetlen. A szimpatizánsok, de az ellenfelek számára is.

Békés	1 341	70 563	1.90
Borsod-Abaúj-Zemplén	1 953	169 327	1.15
Fejér	730	91 067	0.80
Jász-Nagykun-Szolnok	968	78 967	1.23
Komárom-Esztergom	209	52 585	0.40
Nógrád	1 119	67 370	1.66

1. táblázat. A Párt eredményei a 2006. évi önkormányzati választásokon, a megyei közgyűlések listáira (10 ezer alatti lélekszámú települések) leadott szavazatok szerint. A megye neve után a Pártra szavazók száma, az összes érvényes szavazat, majd a százalékos eredmény következik. A többi megyében a Párt képtelen volt az összes választóhoz viszonyított három ezreléknyi ajánlást összegyűjteni, s ezzel listát állítani

Budapest	5 365	774 276	0.73
Békés	396	57 415	0.69
Borsod-Abaúj-Zemplén	515	64 330	0.80
Csongrád	179	26 235	0.68
Jász-Nagykun-Szolnok	632	45 507	1.39
Nógrád	194	11 742	1.65

2. táblázat. A Párt eredményei a 2006. évi önkormányzati választásokon, a megyei közgyűlések listáira (10 ezer feletti lélekszámú települések) leadott szavazatok szerint. A megye neve után a Pártra szavazók száma, az összes érvényes szavazat, majd a százalékos eredmény következik. A többi megyében a Párt képtelen volt az összes választóhoz viszonyított három ezreléknyi ajánlást összegyűjteni, s ezzel listát állítani

1998-ig a Párt tartotta a 180 ezres választói létszámot három egymást követő parlamenti választáson. A részvételi aránytól függően ez 3-4 százalékot jelentett az első fordulóban, a listákon. Két év múlva a négy időközi választáson már megjelentek az igazi válságjelek, elvégre sem Fehérgyarmaton, sem Dabason nem volt a Pártnak saját jelöltje, ráadásul a másik két helyen is iszonyatosan gyenge eredmények születtek.

De különösen fájó volt a dabasi kudarc.

Fehérgyarmaton ugyanis nem azért nem volt jelölt, mert erre a Párt képtelen lett volna, hanem azért, mert megegyezés született a szocikkal, hogy a Párt támogatja a legerősebb baloldali jelöltet. Ez nem közös jelölést jelentett (azaz a Párt neve jelölőszervezetként nem szerepelhetett a szavazólapokon), csak támogatást. A közös jelölés jobb lett volna, de enélkül is sikerült a két évvel korábbi parlamenti szavazatmennyiséget produkálni nagyjából.

Dabason azonban a Párt mindenképp akart saját jelöltet állítani (bár ez inkább a központ akarata volt, nem a kerületé). Különféle okokból, amelyeket itt nem érdemes részletezni, ez nem sikerült. Korábban a dabasi kerület a legerősebb Pest megyei kerületek közé tartozott, így aztán a visszaesés és a jelöltállítási sikertelenség még lehangolóbb volt. Arról nem is beszélve, hogy egyes településeken a Párt nem a saját jelöltnek, hanem a szoci ellenfélnek gyűjtötte az ajánlásokat. Ez, bárhogy is nézzük, a Pártot visszaveti, még akkor is, ha erről a törzsszavazók nem szereznek tudomást.

Szándékosan időzünk el az az időközi választások eredményeinek bemutatásánál. Ezeken ugyanis igen csekély a választói részvétel, és a kisebb pártoknak nagyobb az esélye, hogy jobb eredményt érjenek el (feltéve, ha törzsszavazói és szimpatizánsai hajlandók erre). Az SZDSZ-nek ez sikerül is általában, 2004 júniusában az MDF-nek is sikerült, de a Pártnak nem. Ez pedig, bárhogy is nézzük, nagyon lehangoló, és apasztja a törzsszavazók táborát, a többi potenciális szavazóról nem is beszélve.

Választókerület	Év	Minősítés	A Párt jelöltje	Szavazat	%
Békéscsaba 1. forduló	1992	Érvénytelen	Bánhegyi József	1091	7.73
Békéscsaba 2. forduló	1992	Érvényes	Bánhegyi József	764	4.43
Kunszentmiklós 1. forduló	1993	Érvénytelen	Magyari László	273	2.19
Kunszentmiklós 2. forduló	1993	Érvényes	Magyari László	157	1.23
Fehérvár 1. forduló	1999	Érvénytelen	Kovács István	160	1.67
Fehérvár 2. forduló	1999	Érvénytelen	Kovács István	84	0.73
Siófok 1. forduló	1999	Érvénytelen	Lesniczky László	168	1.70
Siófok 2. forduló	1999	Érvényes	Lesniczky László	Visszalépett
Fehérvár 1. forduló	2000	Érvénytelen	Erdős Ferenc	201	1.41
Fehérvár 2. forduló	2000	Érvényes	Erdős Ferenc	Visszalépett
Szécsény 1. forduló	2004	Érvénytelen	Nagy Attila	142	1.29
Szécsény 2. forduló	2004	Érvényes	Nagy Attila	120	1.03

3. táblázat. A Párt jelöltjeinek eredménye az időközi választásokon 1991 és 1993, majd 1999 és 2004 között. Budapest-Külső-Erzsébetvárosban (1991), az első kunszentmiklósi választáson (1992), Szerencsen (1992), mind a négy kisbéri választáson (1991-92), valamint Fehérgyarmaton (2000), Dabason (2001) és Sopronban (2004) a Pártnak nem volt saját jelöltje

Az időközi választások egyvalamire nagyon jók: képesek pillanatnyi közvélemény-kutatási állapotokat tükrözni. Az persze nem sok jót jelent, ha a részvétel általában fele a rendes parlamenti választásénak, de ha arra gondolunk, összesen hány darab időközi választásra volt szükség 1991-ben a kisbér-oroszlányi kerületben (igaz, akkor kedvezőtlenebb szabályokkal), akkor némi szavazói érdeklődésjavulásról mindenképp beszélhetünk.

Vál. ker.	1998. május			Időközi 2000		2002. április		2002. október		2004. június		Időközi 2004
Fvár 2	914		3.09	201	1.41	562	1.50	42	0.80	260	1.15	Nem	volt
Siófok	858		3.27	168	1.70	690	2.16	307	1.24	299	1.63	Nem	volt
Dabas	758		3.29	Nincs	jelölt	573	1.79	229	1.00	214	1.37	Nem	volt
Fgyarmat	1079		5.28	Nincs	jelölt	508	1.99	226	0.91	251	1.94	Nem	volt
Sopron	733		2.34	Nem	volt	462	1.19	Nincs	lista	221	0.88	Nincs	jelölt
Szécsény	1975		9.28	Nem	volt	1462	5.71	501	2.25	541	4.13	120	1.13

4. táblázat. A Párt egyéni jelöltjei és listája eredményei az 1998 és 2004 közötti parlamenti, megyei önkormányzati és europarlamenti választásokon, azokban a választókerületekben, ahol volt időközi választás

Rövidítések: Fvár 2 = Székesfehérvár 2., Fgymat = Fehérgyarmat. Az időközi választásokon az érvényes forduló eredményeit írtuk be, vagy azt, amely a visszalépés vagy kiesés előtti eredménye volt a jelöltnek. A 2002 októberi adatok a megyei önkormányzati pártlistára leadott szavazatok. Itt Fehérvár esetében csak a megyeszékhelyen kívüli településeket vehettük figyelembe, mert a választókerülethez tartozó fehérvári szavazókörökben a szavazók a megyei listára nem szavazhattak, hiszen Fehérvár megyei jogú város. Sopronban nem lehetett a Párt önkormányzati megyei listájára szavazni, mert nem volt megyei lista. Ha lett volna, akkor is csak a Sopron környéki települések szavazhattak volna, mert Sopron is megyei jogú város.

Amint látható, a visszaesés egyértelmű mindenütt.

Egy politikai párt számára egyértelmű, hogy politikai befolyást kíván szerezni, és ezt hol tehetné meg leginkább, mint a választásokon. Ha viszont szavazatai száma egyre erősebben csökkenő tendenciát mutat, nyilvánvaló, hogy valamilyen szinten lépnie kell, máskülönben még lejjebb csúszik. A kérdés mindig az: van-e hajlandóság a romló tendenciákkal való szembenézésre, vagy nincs?

Látva a számokat, a visszaeső tendenciákat, visszatérhetünk az alapkérdésekhez: miért van ez így, és lehet-e valamit tenni ellene?

(Folytatjuk)