A kapitalizmus megérett a bukásra. Megérett nemcsak erkölcsileg, de megérett gazdaságilag is: az imperializmus azt jelenti éppen, hogy a kapitalizmus a termelés menetét már gazdasági eszközökkel nem képes fenntartani, hanem véres osztályharcot kell felidéznie, hogy azt kapitalisztikus alapon tovább folytathassa.
De a világháború rettentő embervesztesége, a gazdasági eszközök elpusztítása, a munkaerőnek a nyerstermények felszínre hozatalától évekig távoltartása tökéletes anarchiába döntötte a termelést. A barbarizmusba süllyesztett emberiség nem tudja és nem akarja újrakezdeni a termelőmunkát.
Az egyetlen kiút a szocializmus. A szocializmus, mely nemcsak a termelés anarchiáját szüntetné meg, de azt a lelki anarchiát is, melybe a kapitalizmus az emberiséget süllyesztette. A termelés köztulajdonba vételével visszaadná elvesztett hitét, de elvesztett munkakedvét is az emberiségnek.
Elérkezett tehát az ideje a szocializmus megvalósításának. És a proletariátus érzi az erőt s az akaratot is magában ezért a megvalósításért síkraszállani. A proletariátus ezt a harcot nemzetközileg és egységesen akiarja megvívni és kell megvívnia, mert amint a kapitalista imperializmus túlnőtte a nemzeti kereteket és világháborúvá fejlődött, úgy a proletár osztályharc is ezzel karöltve elérkezett arra a pontra, melyet Marx a Kommunista Kiáltványban a proletár osztályharc végső szakaszaként jelölt meg: az egyöntetű, nemzetközi forradalomhoz, melyben az egész világ proletariátusa egyesülve, mint egységes osztály támad a nemzetileg széttagolt és nemzetekként szembenálló burzsoáziára.
De ki vezesse a proletariátust ebben a harcban? A régi szociáldemokrata pártok szerte a világon társaivá szegődtek a burzsoáziának rablóhadjáratában. Scheidemann és Renaudel, Thomas és Henderson, Branting és a többiek, szóval valamennyien ott voltak a kapitalizmus oldalán, megszavazták a hadi hiteleket, a rablást védelmi hadjáratnak ismerték el, tűrték, hogy az imperialista kormányok bezárják Liebknechtet, Mehringet, az olasz szocialistákat, s mindazokat, kik bátran kitartva a szocializmus mellett, felemelték tiltakozó szavukat; nemcsak tűrték ezt, de állandóan rágalmazták és rágalmazzák a "bolsevikieket"; egy szavuk sem volt, mikor a németek letörték a finn, lett, észt és ukrán szocializmust, egy szavuk sincs, mikor most az antant rohamot indít az egyetlen megvalósult proletár köztársaság, Oroszország ellen.
A magyar munkás is, aki ma a Népszavát olvassa, azt hiheti, hogy polgári lapot tart a kezében. A földmíves proletár, aki a jegyzőt, a papot és földesurat megbünteti, csőcselék banda, mely a forradalom "vívmányait" veszélyezteti; Kunfi miniszter csak hat hétre tetette jégre a magyar proletárral az osztályharcot és osztálygyűlöletet, de a Népszava és a szociáldemokrata párt már örökre elintézettnek tartja a választójoggal, a nemzetgyűléssel, a polgári demokráciával. A munkás, aki csak a Népszavát olvassa, nem is sejti, hogy itt a döntő óra, melyben rettentő vajúdások közt születik az új világ, a szocializmus világa, az ő világa, hiszen a Népszava s a magyar szociáldemokrata párt szerint már győzött a forradalom. A Népszava s a szociáldemokrata párt Batthyány-val kibékült, Jászival a polgárságot, Szendével a finánckapitalizmust a keblére ölelte - tehát nincs célja a további harcnak, a munkásság nyugodjék meg s bízza a nemzetgyűlésre, hogy elhatározza a szocializmust.
Nemcsak a marxizmus kicsúfolása ez, nemcsak a munkásság s a paraszt-szegénység félrevezetése, több ez: a polgárság, sőt a kispolgárság vizeibe való átevezés, az osztályharc meghamisítása, a proletariátus forradalmi harcának, e harc céljainak és energiáinak elhomályosítása, lelohasztása.
Ezért állunk mi, kommunisták, a magyar munkásság elé, hogy őt a szükségszerűen elkövetkező, sőt már itt lévő új proletárforradalomra előkészítsük.
Fönn akarjuk tartani a magyar proletariátus osztálytudatát, el akarjuk őt választani a tudatlan, lelkiismeretlen, korrupt, a háború bűnével megfertőzött magyar uralkodó osztályoktól, melyekkel összekerítették; szervezni akarjuk őt a harcra s föl akarjuk benne kelteni a nemzetközi szolidaritásnak tervszerűen elhomályosított érzését, amely alapja minden osztályharcnak s mely a magyar proletariátust belekapcsolja majd a nemzetközi proletár forradalomba, odafűzi majd az orosz Szovjet Köztársasághoz éppúgy, mint mindenhová, ahol ennek a forradalomnak ki kell még törnie.
Ezt a célunkat minden poklokon keresztül követjük mindaddig, míg a proletárforradalom nem győzött!
Éljen az osztályharc!
Éljen a proletárforradalom!
Éljen az új, a harmadik, a forradalomra fegyverkező igazi Internacionálé!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése