Biztatás a művész elvtársaknak
Lépdelj világ, mert a bokád mögé lövünk
Egy-kettő, előre!
Forradalmat a művészetbe!
Nem állunk meg, tovább!
Kezünkben az ostor
Mert a csordának ostor kell
Főleg ha ily elfajult,
Szánalmas csürhét hajtunk
Vakok, bolondok
Megoldás?
Haladást a szemléletbe!
Hova lyukadna ki a világ,
Ha régi szenny, mocsok rágná
A mi ifjú agyunkat is?
Ne állj meg hát, elvtárs!
Hidd el, hogy nincs lehetetlen
S akkor az egész világ
A lábaidat csókolja majd!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése