Hölgyeim és uraim, kedves elvtársak!
A fenti címmel jelent meg a Kádár János Baráti Kör könyvtárának első könyve 1999-ben (az ára 198 forint volt).
Egy olyan munkásasszony gondolatait olvashatjuk benne, aki a második világháború után kapott igazi életlehetőségeket, és a kádári korszakban volt csak képes tartalmas életet élni - ezt is csak 1990-ig.
Visszaemlékezéseiben a Józsefvárosban született szerző leleplezi a Horthy-éra és az 1990 óta tartó rendszervisszaváltás árnyoldalait, és hitet tesz egy olyan világ mellett, ahol a dolgozót, a kisembert emberszámba vették. Számára ez a világ egyértelműen az volt, amikor Kádár János volt az ország első embere.
Az alábbiakban a könyv befejező, negyedik részét olvashatják.
A második előtt éppen kórházban voltam, öten feküdtünk a kórteremben, és természetesen a választási esélyekről beszélgettünk Volt közöttünk munkás, értelmiségi, de mindenki Hornt, vagyis az MSZP-t választotta, hogy rá szavaz.
Értékeltük az előző négy évet, és senkinek nem tetszett. Abból elég volt, embertelen társaság uralkodott, csak a saját érdekeit nézte, és az elmúlt korszakot szidalmazta, rágalmazta. Sorba vettük a többi pártot, és nem találtuk jónak, jobboldali pártok voltak, ezeket senki nem akarta.
A Munkáspárt meg nagyon gyenge volt ahhoz, hogy győzzön. Én szerettem volna, ha bejut a Parlamentbe, a kopogtatócédulám is nekik adtam oda.
A szocialista, szociáldemokrata pártok eltűntek, a régebbi, a Szakasits-féle nem merte vállalni az esetleges vezetést, a fiatalok meg csak marakodtak a pozíciókért, soha nem is voltak szocialisták.
Tehát csakis az MSZP-re szavaztunk. Nagyon drukkoltam, és a családom is, hogy győzzön. Az eredményhirdetés napján le sem feküdtünk. (Azt hiszem, ez éjfél körül volt, vagy még később.)
És amikor megtudtuk az eredményt, majd a plafonig ugráltunk örömünkben. Mert még rágondolni is borzalom volt arra, hogy az eddigi kormánypártok győzzenek.
Mert egy szocialista párt, az nem egy kommunista párt, a szocialisták nem államosítanak, de azt hangoztatják, hogy a szocialista vívmányokat előbbre viszik.
Amit sérelmezek a Horn-kormánynál, az az, hogy a munkássággal nem foglalkozott úgy, ahogyan elvárták volna. Nem kereste fel őket a gyárakban, nem hangsúlyozta a fontosságukat, mert mindig csak az értelmiségi réteggel foglalkoztak, mintha csak ők lennének fontosak, a munkás nem!
Pedig a munkások nélkül nem lenne élet, mert ami ahhoz kell, ők termelik meg, és nem az értelmiség. Jobban meg kell becsülni őket, mint bárki mást.
Panaszkodnak, nyavalyognak, közben a háttérben ott a szép ház, amit a Kádár-rendszerben szereztek. A szép lakás. A kifestett körmű kövér nő. A jómódú paraszt. Az igen öreg úri ember, aki nyavalyog a recski bányában, hogy ott mi volt. Na és aki állandóan ott kell hogy dolgozzon, mert úgy keresi meg a kenyerét, mint bányász? Őket sajnálom, de ezeket nem. Mert legalább megtudták, hogy milyen az, szegénynek lenni. A gyűlölet csak úgy sugárzott az öregúr szeméből, de a háttér, ahol elmondta, az a saját pazarul, értékes bútorokkal és festményekkel berendezett lakása volt, és végül is túlélte az egészet.
A tévé sorban adja le azokat a témákat, hogy kiket börtönöztek be, ez valami sorozat volt, négy vagy több ember kreálta össze, persze csupa úri ember. És a bemondónő mutatta a hiteles dokumentumokat. Ez a műsor kit érdekel? Engem nem, az biztos, mert én, amikor láttam, miről szól, ki sem nyitottam többet a tévét. Én már nagyon sok műsorukat nem nézem, ahol szapulják a Kádár-rendszert. Fel sem tudom sorolni, a nyolc év alatt mennyi hazugságot állítottak a tévében.
És ha már kaparássza a tévé a 40 évet, akkor az előtte lévő 25 évet, a Horthy-korszakot miért nem hozza elő? De nem azt az úrit, amit ugyan szokott, hanem a népét, azt, amiben én is éltem, mint szegény a Horthy-korszakban. Ezt már leírtam, és az szóról szóra igaz, mert a szegény nép így élt, és nem úgy, ahogyan előadja a tévé a mostani embereknek, akiket becsap, és megint csak valótlant állít, mert amit mutat, úgy a jómódú és a felső elit osztály élt. A pompás bálok, ünnepélyek, felvonulások, az ökumenikus kongresszus, a fény, a pompa mutogatása, de ez csak egy pár ezer embernek a jó világa.
Miért nem ábrázolják a képernyőn a szegények nyomorúságát, a sok lerongyolódott munkanélkülit, az embertelen körülmények között élőket, több millió ember életét? Mert ez az igazi Horthy-világ, és nem az, amit a tévé mutogat róla. Azok, akik nem ismerték azt a szegényes világot, el sem tudják képzelni, hogy milyen embertelen volt.
A Horthy-korszakban senki semmit nem kapott sem a kormánytól, sem a gazdagoktól, sem a papoktól, akik szintén jó módban éltek. Senki sem segített a szegény embereken! Esetleg az elitek, úgy, hogy kitettek a jómódú kerületek terein egy kerek asztalt, azon volt a persely, de hogy mi abból soha egy fillért sem kapunk, és a többi körülöttem élő szegény sem, az biztos.
Arról már nem készült riport, hogy hová került, kik kapták azt a pénzt.
Nemcsak engem bánt és bosszant a nagy csomó hazugság és hamis beállítás, hanem nagyon sok ismerősömet, akikkel beszélek.
Az MTV vezetősége kikből, milyen emberekből áll? Ilyen reakciós, Kádárt lejárató, horthysta társaságból? Az 1-es és a 2-es műsor szerkesztői szégyelljék magukat! Még jó, hogy már létezik az RTL Klub és a másik 2-es csatorna.
Nem értem, hogy mi öröme van Friderikusznak is abban, hogy a Kádár-korszakot marja. Amikor az egyik adásában egy újságíró volt a riportalanya, hősnek minősítette, mondván, hogy a 70-es években életveszélyes volt a Nyugatról riportot csinálni. Nem gondolja, hogy valótlanságot beszél? Hiszen ha kiengedték az újságírót, akkor miért ne csinálhatott volna riportot?
Mások is szövegeltek a kádári nehéz időkről. Hát cseppet sem szégyenlik magukat? Hiszen már akkor is az MTV-nél dolgoztak, és onnan kapták a fizetésüket. Hogy ez most milyen divatba jött, meg az is, hogy mindenki megjátssza a jó keresztényt!
Csakhogy nem úgy élnek, ahogy Krisztus elvárja tőlük. Hát ezeket is nagyon utálom már a tévéműsorokban.
Ahol lakom, van a közelben egy könyves stand, meg szoktam ott állni, mert a könyveket nagyon szeretem. Megakad a szemem egy könyvön, aminek a címe: „Miért nem szeretem Horn Gyulát?”, írta Végh Antal. Kezembe veszem, és elolvasom a hátlapján lévő tartalmát, és ott írja, hogy azért nem szereti Horn Gyulát, mert Lenin emlőjén nevelkedett. A könyv ára 400 Ft felett volt. Én ugyan egy fillért sem adnék egy ilyen alantas írásért, de biztos volt, aki megvette. Hogy valaki ilyen mocskolódó, undorító módon írjon, az viszont alighanem őfőméltósága Horthy Miklós emlőjén nevelkedett.
Még az előtt felfedeztem a „Kádár kacatjait árverezik” című füzetet is. Kacatjai csak annak lehetnek, aki ezt a könyvet megírta, én ugyan nem olvasok el ilyen irományt.
Egy 1997. novemberi adásban egy hitvány „úriember” feljelentést tett a valahol Borsod megyében lévő Lenin-múzeum ellen. Lenint gyalázta ocsmány szavakkal, hogy sok embert megöltek, és hogy éhezett a nép Oroszországban. Csakhogy ez az állítása a cári Oroszországra volt igaz, Lenin ez ellen harcolt, hogy segítsen a sokat szenvedett népen, ahol úgy, mint nálunk, semmibe sem vették a szegényeket, a muzsikokat, a gazdájuk agyon is verhette őket, felelősségre ezért senki sem vonta. Mérhetetlen volt a nyomor, az embertelenség, csak a cár elitjei és a katonatisztek számítottak.
Lenin segíteni akart népén. Neki nem volt olyan rossz sora, mint a muzsikoknak, de forradalmár volt, nem úgy, mint az a nagyon pedánsan kiöltözött „úriember”, aki rágalmazta őt. Ajánlom, hogy olvassa el Gorkij: Az anya című könyvét és Lenin életrajzát, az így élt Lenin című könyvet (Móra Kiadó). Ebből a sorozatból nekem 24 kötet van, csupa híres, neves emberek életét írja le, köztük van Marx Károly, Engels Frigyes, akiktől Lenin az eszmét átvette, és igyekezett megvalósítani.
Marx elmélete, filozófiája is azért íródott, mert javítani akart a szegény emberek sorsán. Erre azért volt szükség, mert a gazdagok embertelenül kihasználták a munkásokat. Közben belelapozok a könyvbe, és rájövök, hogy úgysem tudom leírni, milyen zseni volt, határozott, meg nem alkuvó egyéniség, aki az elveit nem adta fel, ezért anyagi gondokkal küzdött.
Engels segítette, aki egy gyáros fia volt, de ő odafigyelt az apja gyárában 14 órát dolgozó nőkre és gyerekekre: „Iskolába menet benézett a füstös üzemablakokon, ahol az emberek alacsony helyiségekben dolgoznak, ahol több széngázt és port lehelnek be, mint oxigént, mégpedig már hatéves koruktól kezdve.” Megdöbbenve látta, hogy vele egyidős gyermekek iskola és játék helyett milyen szörnyű munkára kényszerülnek. Hazafelé rettegve tért ki a mámorba menekülő robotosok elől.
Az idősebb Engelsnek emiatt lelkiismeretfurdalása nem volt. Szentül meg volt győződve, mint református hívő, hogy Istennek tetsző dolgot cselekszik, személye kedves az Úr előtt. Megélhetésüket nekik köszönhetik, a vállalkozó gyárosnak.
De a fiatalabb Engels már gyermekként minden megtakarított pénzét a rászorultaknak adta, eszmélni kezdő serdülőként pedig tudatosan szembefordult a szülői ház világszemléletével. Amikor Berlinbe került katonának, Hegel fiatal követőihez csatlakozott, akik meg akarták szüntetni azt a társadalmi-politikai hátramaradottságot, ami akkoriban még egész Európában érvényesült (nálunk megmaradt a Horthy-időben is).
Amikor 1842-ben hazatért, apja rossz néven vette, hogy fia a filozófiai, politikai kérdésekkel foglalkozik. Így lett Marxnak jó barátja. Nemes célokat követve, amiket ők elvállaltak a munkások jobb jövőjéért, a javak igazságosabb elosztásáért.
És az ilyen nemes célokért küzdő embereknek a szobrait távolították el itt, Magyarországon, olyan pártok aktivistái, akik mindig csak magukkal törődtek, akik a népért soha semmit nem tettek.
Ezek az emberek merik gyalázni a kádári szocialista korszakot, ami miatt milliók jutottak szebb, emberibb sorsra. Az tény, hogy volt munka! És ha akart valaki dolgozni, boldogult is. Nagy szó, amikor szerte a világon mindenfelé nyomorog a sok munkanélküli, Amerikától kezdve az ázsiai országokon, főleg Indián át Afrikáig. Kínában is éheztek sokan, ezt leírta egy asszony az „Édes anyaföldem” című regényében, aki sokáig élt ott. A szegény parasztasszony a földeken dolgozott, és szülte meg a gyermekét. Ha lányt, akkor rögtön megfojtotta (a fiút megtartották, jobban lehetett munkára használni). Ezt azért tette, mert már voltak gyermekei, és még többnek már nem tudott mit enni adni. A kínai császárságra jellemző szomorú sorsot a kommunista Kína úgy oldotta meg, hogy szabályozta a szaporodást, és ezzel megszűnt Kínában az éhezés.
A kapitalista világ elferdíti a szocialista a szocialista vívmányokat, és ott mar, ahol csak tud, ahelyett, hogy a kapitalizmus embertelenségét írnák meg az újságok.
Az MTV 1-es csatornája még a Horn-kormány idején közvetítette a kisgazdák új irodájának felszentelését, egy ferencesrendi pap által. Az igen idős, barnacsuhás pap közölte, hogy a parlamentet is szívesen megáldaná, és kiűzné onnan az ördögöt. Arra gondoltam, hogy először is saját magából kellene az ördögöt kiűzni, mert a gyűlölet szinte sugárázott a szeméből. Hogyan lehet egy szerzetes pap ennyire gyűlölködő a más nézeteket valló embertársai iránt?
Hogy ha a kapitalista világ nem lenne embertelen, és nem zsákmányolnák ki a dolgozókat, akkor nem lenne szükség olyan pártra, ami ez ellen az embertelenség ellen harcol. De legyen, mindig legyen olyan párt, amely ez ellen küzd. Szocialista vagy kommunista, vagy bármilyen néven nevezhető párt, amely a dolgozókért, az embertelen kizsákmányolás ellen lép fel. Legyen és győzzön, mert nem lesz jobb a szegények sorsa!
Hibázott Horn, amikor csak a liberális párttal állt szóba, a Munkáspárttal nem.
De a Munkáspárt is hibázott, hogy inkább egy jobboldal, mint az MSZP.
Így aztán ott a kormány élén az ígérgető Orbán, mellette pedig Torgyán, a másik színjátékos, aki a negédes bazsalygásával akarja elhitetni, hogy ő aztán ért a mezőgazdasághoz.
Az MDF ugrál, erőlködve az Antall-korszakot akarja visszaállítani. Nekik jó lenne, de a népnek nem, az biztos!
A fenti címmel jelent meg a Kádár János Baráti Kör könyvtárának első könyve 1999-ben (az ára 198 forint volt).
Egy olyan munkásasszony gondolatait olvashatjuk benne, aki a második világháború után kapott igazi életlehetőségeket, és a kádári korszakban volt csak képes tartalmas életet élni - ezt is csak 1990-ig.
Visszaemlékezéseiben a Józsefvárosban született szerző leleplezi a Horthy-éra és az 1990 óta tartó rendszervisszaváltás árnyoldalait, és hitet tesz egy olyan világ mellett, ahol a dolgozót, a kisembert emberszámba vették. Számára ez a világ egyértelműen az volt, amikor Kádár János volt az ország első embere.
Az alábbiakban a könyv befejező, negyedik részét olvashatják.
***
A Horn-kormány
Már nagyon vártam, hogy az Antall-Boross-kormány négy éve leteljen. Nagyon-nagyon nehezen tudtam elviselni ezt a jobboldali, konzervatív, embertelen kormányt.A második előtt éppen kórházban voltam, öten feküdtünk a kórteremben, és természetesen a választási esélyekről beszélgettünk Volt közöttünk munkás, értelmiségi, de mindenki Hornt, vagyis az MSZP-t választotta, hogy rá szavaz.
Értékeltük az előző négy évet, és senkinek nem tetszett. Abból elég volt, embertelen társaság uralkodott, csak a saját érdekeit nézte, és az elmúlt korszakot szidalmazta, rágalmazta. Sorba vettük a többi pártot, és nem találtuk jónak, jobboldali pártok voltak, ezeket senki nem akarta.
A Munkáspárt meg nagyon gyenge volt ahhoz, hogy győzzön. Én szerettem volna, ha bejut a Parlamentbe, a kopogtatócédulám is nekik adtam oda.
A szocialista, szociáldemokrata pártok eltűntek, a régebbi, a Szakasits-féle nem merte vállalni az esetleges vezetést, a fiatalok meg csak marakodtak a pozíciókért, soha nem is voltak szocialisták.
Tehát csakis az MSZP-re szavaztunk. Nagyon drukkoltam, és a családom is, hogy győzzön. Az eredményhirdetés napján le sem feküdtünk. (Azt hiszem, ez éjfél körül volt, vagy még később.)
És amikor megtudtuk az eredményt, majd a plafonig ugráltunk örömünkben. Mert még rágondolni is borzalom volt arra, hogy az eddigi kormánypártok győzzenek.
Horn is csak ennyit mondott: GYŐZTÜNK.
Sokan másképpen képzelték és várták el az egészet, valahogy úgy, hogy ami jó volt a kommunizmusban, az majd ismét visszajön. Csalódás ért egyeseket, hogy ez nem így történt.Mert egy szocialista párt, az nem egy kommunista párt, a szocialisták nem államosítanak, de azt hangoztatják, hogy a szocialista vívmányokat előbbre viszik.
Amit sérelmezek a Horn-kormánynál, az az, hogy a munkássággal nem foglalkozott úgy, ahogyan elvárták volna. Nem kereste fel őket a gyárakban, nem hangsúlyozta a fontosságukat, mert mindig csak az értelmiségi réteggel foglalkoztak, mintha csak ők lennének fontosak, a munkás nem!
Pedig a munkások nélkül nem lenne élet, mert ami ahhoz kell, ők termelik meg, és nem az értelmiség. Jobban meg kell becsülni őket, mint bárki mást.
A kapitalista világ embertelen
Nem szeretem az MTV1 és az MTV2 műsorait, azok szereplőit, filmrendezőit, szóval az egész gárdát, mert mást sem csinálnak már nyolc éve, mint a Kádár-rendszert szapulják, ócsárolják és kritizálják, hazug módon valótlant állítanak. Mindig azokat az alanyokat keresik, akik csak rosszat tudnak mondani, merthogy valami sérelem érte őket, de ez lehet vélt sérelem is, mert ez most nagyon divatos lett, hogy sajnáltatják magukat egyesek.Panaszkodnak, nyavalyognak, közben a háttérben ott a szép ház, amit a Kádár-rendszerben szereztek. A szép lakás. A kifestett körmű kövér nő. A jómódú paraszt. Az igen öreg úri ember, aki nyavalyog a recski bányában, hogy ott mi volt. Na és aki állandóan ott kell hogy dolgozzon, mert úgy keresi meg a kenyerét, mint bányász? Őket sajnálom, de ezeket nem. Mert legalább megtudták, hogy milyen az, szegénynek lenni. A gyűlölet csak úgy sugárzott az öregúr szeméből, de a háttér, ahol elmondta, az a saját pazarul, értékes bútorokkal és festményekkel berendezett lakása volt, és végül is túlélte az egészet.
A tévé sorban adja le azokat a témákat, hogy kiket börtönöztek be, ez valami sorozat volt, négy vagy több ember kreálta össze, persze csupa úri ember. És a bemondónő mutatta a hiteles dokumentumokat. Ez a műsor kit érdekel? Engem nem, az biztos, mert én, amikor láttam, miről szól, ki sem nyitottam többet a tévét. Én már nagyon sok műsorukat nem nézem, ahol szapulják a Kádár-rendszert. Fel sem tudom sorolni, a nyolc év alatt mennyi hazugságot állítottak a tévében.
És ha már kaparássza a tévé a 40 évet, akkor az előtte lévő 25 évet, a Horthy-korszakot miért nem hozza elő? De nem azt az úrit, amit ugyan szokott, hanem a népét, azt, amiben én is éltem, mint szegény a Horthy-korszakban. Ezt már leírtam, és az szóról szóra igaz, mert a szegény nép így élt, és nem úgy, ahogyan előadja a tévé a mostani embereknek, akiket becsap, és megint csak valótlant állít, mert amit mutat, úgy a jómódú és a felső elit osztály élt. A pompás bálok, ünnepélyek, felvonulások, az ökumenikus kongresszus, a fény, a pompa mutogatása, de ez csak egy pár ezer embernek a jó világa.
Miért nem ábrázolják a képernyőn a szegények nyomorúságát, a sok lerongyolódott munkanélkülit, az embertelen körülmények között élőket, több millió ember életét? Mert ez az igazi Horthy-világ, és nem az, amit a tévé mutogat róla. Azok, akik nem ismerték azt a szegényes világot, el sem tudják képzelni, hogy milyen embertelen volt.
A Horthy-korszakban senki semmit nem kapott sem a kormánytól, sem a gazdagoktól, sem a papoktól, akik szintén jó módban éltek. Senki sem segített a szegény embereken! Esetleg az elitek, úgy, hogy kitettek a jómódú kerületek terein egy kerek asztalt, azon volt a persely, de hogy mi abból soha egy fillért sem kapunk, és a többi körülöttem élő szegény sem, az biztos.
Arról már nem készült riport, hogy hová került, kik kapták azt a pénzt.
Nemcsak engem bánt és bosszant a nagy csomó hazugság és hamis beállítás, hanem nagyon sok ismerősömet, akikkel beszélek.
Az MTV vezetősége kikből, milyen emberekből áll? Ilyen reakciós, Kádárt lejárató, horthysta társaságból? Az 1-es és a 2-es műsor szerkesztői szégyelljék magukat! Még jó, hogy már létezik az RTL Klub és a másik 2-es csatorna.
Nem értem, hogy mi öröme van Friderikusznak is abban, hogy a Kádár-korszakot marja. Amikor az egyik adásában egy újságíró volt a riportalanya, hősnek minősítette, mondván, hogy a 70-es években életveszélyes volt a Nyugatról riportot csinálni. Nem gondolja, hogy valótlanságot beszél? Hiszen ha kiengedték az újságírót, akkor miért ne csinálhatott volna riportot?
Mások is szövegeltek a kádári nehéz időkről. Hát cseppet sem szégyenlik magukat? Hiszen már akkor is az MTV-nél dolgoztak, és onnan kapták a fizetésüket. Hogy ez most milyen divatba jött, meg az is, hogy mindenki megjátssza a jó keresztényt!
Csakhogy nem úgy élnek, ahogy Krisztus elvárja tőlük. Hát ezeket is nagyon utálom már a tévéműsorokban.
Ahol lakom, van a közelben egy könyves stand, meg szoktam ott állni, mert a könyveket nagyon szeretem. Megakad a szemem egy könyvön, aminek a címe: „Miért nem szeretem Horn Gyulát?”, írta Végh Antal. Kezembe veszem, és elolvasom a hátlapján lévő tartalmát, és ott írja, hogy azért nem szereti Horn Gyulát, mert Lenin emlőjén nevelkedett. A könyv ára 400 Ft felett volt. Én ugyan egy fillért sem adnék egy ilyen alantas írásért, de biztos volt, aki megvette. Hogy valaki ilyen mocskolódó, undorító módon írjon, az viszont alighanem őfőméltósága Horthy Miklós emlőjén nevelkedett.
Még az előtt felfedeztem a „Kádár kacatjait árverezik” című füzetet is. Kacatjai csak annak lehetnek, aki ezt a könyvet megírta, én ugyan nem olvasok el ilyen irományt.
Egy 1997. novemberi adásban egy hitvány „úriember” feljelentést tett a valahol Borsod megyében lévő Lenin-múzeum ellen. Lenint gyalázta ocsmány szavakkal, hogy sok embert megöltek, és hogy éhezett a nép Oroszországban. Csakhogy ez az állítása a cári Oroszországra volt igaz, Lenin ez ellen harcolt, hogy segítsen a sokat szenvedett népen, ahol úgy, mint nálunk, semmibe sem vették a szegényeket, a muzsikokat, a gazdájuk agyon is verhette őket, felelősségre ezért senki sem vonta. Mérhetetlen volt a nyomor, az embertelenség, csak a cár elitjei és a katonatisztek számítottak.
Lenin segíteni akart népén. Neki nem volt olyan rossz sora, mint a muzsikoknak, de forradalmár volt, nem úgy, mint az a nagyon pedánsan kiöltözött „úriember”, aki rágalmazta őt. Ajánlom, hogy olvassa el Gorkij: Az anya című könyvét és Lenin életrajzát, az így élt Lenin című könyvet (Móra Kiadó). Ebből a sorozatból nekem 24 kötet van, csupa híres, neves emberek életét írja le, köztük van Marx Károly, Engels Frigyes, akiktől Lenin az eszmét átvette, és igyekezett megvalósítani.
Marx elmélete, filozófiája is azért íródott, mert javítani akart a szegény emberek sorsán. Erre azért volt szükség, mert a gazdagok embertelenül kihasználták a munkásokat. Közben belelapozok a könyvbe, és rájövök, hogy úgysem tudom leírni, milyen zseni volt, határozott, meg nem alkuvó egyéniség, aki az elveit nem adta fel, ezért anyagi gondokkal küzdött.
Engels segítette, aki egy gyáros fia volt, de ő odafigyelt az apja gyárában 14 órát dolgozó nőkre és gyerekekre: „Iskolába menet benézett a füstös üzemablakokon, ahol az emberek alacsony helyiségekben dolgoznak, ahol több széngázt és port lehelnek be, mint oxigént, mégpedig már hatéves koruktól kezdve.” Megdöbbenve látta, hogy vele egyidős gyermekek iskola és játék helyett milyen szörnyű munkára kényszerülnek. Hazafelé rettegve tért ki a mámorba menekülő robotosok elől.
Az idősebb Engelsnek emiatt lelkiismeretfurdalása nem volt. Szentül meg volt győződve, mint református hívő, hogy Istennek tetsző dolgot cselekszik, személye kedves az Úr előtt. Megélhetésüket nekik köszönhetik, a vállalkozó gyárosnak.
De a fiatalabb Engels már gyermekként minden megtakarított pénzét a rászorultaknak adta, eszmélni kezdő serdülőként pedig tudatosan szembefordult a szülői ház világszemléletével. Amikor Berlinbe került katonának, Hegel fiatal követőihez csatlakozott, akik meg akarták szüntetni azt a társadalmi-politikai hátramaradottságot, ami akkoriban még egész Európában érvényesült (nálunk megmaradt a Horthy-időben is).
Amikor 1842-ben hazatért, apja rossz néven vette, hogy fia a filozófiai, politikai kérdésekkel foglalkozik. Így lett Marxnak jó barátja. Nemes célokat követve, amiket ők elvállaltak a munkások jobb jövőjéért, a javak igazságosabb elosztásáért.
És az ilyen nemes célokért küzdő embereknek a szobrait távolították el itt, Magyarországon, olyan pártok aktivistái, akik mindig csak magukkal törődtek, akik a népért soha semmit nem tettek.
Ezek az emberek merik gyalázni a kádári szocialista korszakot, ami miatt milliók jutottak szebb, emberibb sorsra. Az tény, hogy volt munka! És ha akart valaki dolgozni, boldogult is. Nagy szó, amikor szerte a világon mindenfelé nyomorog a sok munkanélküli, Amerikától kezdve az ázsiai országokon, főleg Indián át Afrikáig. Kínában is éheztek sokan, ezt leírta egy asszony az „Édes anyaföldem” című regényében, aki sokáig élt ott. A szegény parasztasszony a földeken dolgozott, és szülte meg a gyermekét. Ha lányt, akkor rögtön megfojtotta (a fiút megtartották, jobban lehetett munkára használni). Ezt azért tette, mert már voltak gyermekei, és még többnek már nem tudott mit enni adni. A kínai császárságra jellemző szomorú sorsot a kommunista Kína úgy oldotta meg, hogy szabályozta a szaporodást, és ezzel megszűnt Kínában az éhezés.
A kapitalista világ elferdíti a szocialista a szocialista vívmányokat, és ott mar, ahol csak tud, ahelyett, hogy a kapitalizmus embertelenségét írnák meg az újságok.
Az MTV 1-es csatornája még a Horn-kormány idején közvetítette a kisgazdák új irodájának felszentelését, egy ferencesrendi pap által. Az igen idős, barnacsuhás pap közölte, hogy a parlamentet is szívesen megáldaná, és kiűzné onnan az ördögöt. Arra gondoltam, hogy először is saját magából kellene az ördögöt kiűzni, mert a gyűlölet szinte sugárázott a szeméből. Hogyan lehet egy szerzetes pap ennyire gyűlölködő a más nézeteket valló embertársai iránt?
Hogy ha a kapitalista világ nem lenne embertelen, és nem zsákmányolnák ki a dolgozókat, akkor nem lenne szükség olyan pártra, ami ez ellen az embertelenség ellen harcol. De legyen, mindig legyen olyan párt, amely ez ellen küzd. Szocialista vagy kommunista, vagy bármilyen néven nevezhető párt, amely a dolgozókért, az embertelen kizsákmányolás ellen lép fel. Legyen és győzzön, mert nem lesz jobb a szegények sorsa!
***
Félek, nagyon félek!
Joggal! Győzött a jobboldal az 1998. májusi választáson!
Ezt valahogy elpuskázta Horn!
Hibázott! Hogy nem vette figyelembe a munkásokat, nem állt ki mellettük. Ők ezért csalódtak, nem mentek szavazni (ez is hiba volt, mert most nyakukon a jobboldal).Hibázott Horn, amikor csak a liberális párttal állt szóba, a Munkáspárttal nem.
De a Munkáspárt is hibázott, hogy inkább egy jobboldal, mint az MSZP.
Így aztán ott a kormány élén az ígérgető Orbán, mellette pedig Torgyán, a másik színjátékos, aki a negédes bazsalygásával akarja elhitetni, hogy ő aztán ért a mezőgazdasághoz.
Az MDF ugrál, erőlködve az Antall-korszakot akarja visszaállítani. Nekik jó lenne, de a népnek nem, az biztos!
Szegény ország, mi lesz veled?
VÉGE
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése