Bogár Annamária: Amit Kádár Jánosnak köszönhetek IV/3. Ki tette tönkre az országot?

Hölgyeim és uraim, kedves elvtársak!
A fenti címmel jelent meg a Kádár János Baráti Kör könyvtárának első könyve 1999-ben (az ára 198 forint volt).
Egy olyan munkásasszony gondolatait olvashatjuk benne, aki a második világháború után kapott igazi életlehetőségeket, és a kádári korszakban volt csak képes tartalmas életet élni - ezt is csak 1990-ig.
Visszaemlékezéseiben a Józsefvárosban született szerző leleplezi a Horthy-éra és az 1990 óta tartó rendszervisszaváltás árnyoldalait, és hitet tesz egy olyan világ mellett, ahol a dolgozót, a kisembert emberszámba vették. Számára ez a világ egyértelműen az volt, amikor Kádár János volt az ország első embere.
Az alábbiakban a könyv harmadik részét olvashatják.

***

Akiket szeretek és akiket nem

Azokat szeretem, akik a tévében és az újságban nem szidják a Kádár-rendszert. Tolnay Klárit, aki többszöri tévéinterjúban sem volt erre hajlandó, pedig egy fiatal riporter nagyon provokálta, szinte rá akarta venni, hogy mondjon valami sértőt. Antal Imrét, Koós Jánost, Hofi Gézát, akik szintén nem hazudnak. Szabó Sándort, aki ugyan disszidált, de hogy hazajött, nem ócsárolta a Kádár-korszakot. Sas Józsefet, aki szintén emberi. És mindazokat, akik nem hajlandók egy olyan korszakot szidni, ahol annyi sok jó és szép szerepük és nagy sikerük volt.
Nem szeretem Bessenyei Ferencet, aki a kommunistákat szidva, ócsárolva és a keresetével elégedetlenkedve, nagy hangon lamentált a tévében. De a vagyonát, a lovait honnét szerezte? Szégyellheti magát, hogy egy olyan korszakot szid, amelynek mindent köszönhet. És az a színész, aki az MDF győzelme után kijelentette, hogy neki egy munkáskormány ne dirigáljon? Hát az úri kormánnyal meg volt elégedve? Mert paraszt származású? Kapott elég szerepet. Sinkovits Imre MDF-es szövege sem tetszett, ki is ábrándultam belőle, pedig A tizedes és a többiek-ben nagyon imponálóan lépett fel.
Ki nem állhatom a neves színésznőt, a többször elmondott sztorijával, a nyugaton lenézett cseh
Nagyon utálom a hangsúlyozását, hogy ezáltal a Kádár-korszakban elszenvedett mártíromságát érzékeltesse. Megkapta a lehetőséget, hogy külföldön filmezzen, mindenféle szexfilmekben, jó pénzért. Inkább szégyellhetné magát ezért.
Vannak írók, akik a Kádár-korszakban sikeresek voltak, könyvük és színdarabjuk is megjelent, mégis ócsárolják a 40 évet. Undorodom tőlük, amikor a tévében beszélnek. És akiből csak a gyűlölet szól, de a balatonedericsi birtokát a Kádár-korszakban szerezte sok pénzért. A pártját hogy meri az igazságról elnevezni a maga kapzsi és konzervatív, horthysta világot visszakívánó nézeteivel?
Mostanában sokat hangoztatják a szabadságot és az emberi jogokat. Még a pápa is, amikor Kubában járt, azt nyilatkozta, hogy ott nincs szabadság. Már miért ne lenne? Csak hát nem a vallás dominál, ami egy pápának fontos lehet, de a népnek nem annyira.
Mert mit ér a vallás, ha a nép nyomorog, mint szerte Dél-Amerikában is, ahol erőszakkal térítették az indiánokat, és ölték őket a hívő, jó keresztény spanyol katonák, és a mai napig is nagyon szegények, de járhatnak a pompás, szép, csupa arany templomba?
Inkább azon lennének, hogy a szegényeken segítsenek, és ne Pazar és nagyon költséges templomokat építsenek a népnek. Ez nagyon nem krisztusi cselekedet, mert ő nem a pompát akarta, mint sokan a mostani papok közül, hanem az egyenlőséget és a jóságot hirdette, és nem a kapzsiságot és a harácsolást.
Nekem semmivel sincs több jogom most, mint volt a szocializmusban, sőt, több lehetőségem volt mindenkor, mint most van, ebben a kapitalista világban.

Ki tette tönkre az országot?

Még 1989–90-ben sokat szidták az elmúlt negyven évet a volt pártvezetők közül is: Németh Miklós és a többiek, na és Pozsgay. Ezen megdöbbentem.
Merthogy az ellenzék azt tette, tőlük mást nem lehetett várni. A Horthy-korszakban felnövekedett úri generáció mást sem szívott fel a szülői házban, csak azt, hogy őket micsoda veszteség és igazságtalanság érte. Nem élhették a kiváltságos, vitézi, főméltóságú, kegyelmes, hercegi, grófi, dzsentri életüket. És a jómódú polgárok, akik szintén összeharácsoltak szép vagyont, amitől megfosztották őket.
Már nem voltak cselédeik, akik kiszolgálták volna őket, hiszen faluról a fiatal cselédlányok fillérekért dolgoztak nekik, meg a fiatalúrnak ingyen ágyasai voltak sokszor. A földbirtokosok sem dolgoztatták éhbérért a zselléreket. A gyárakban sem kellett a munkásoknak napi 12 órát dolgozniuk.
Ezeknek az elit rétegeknek, meg jómódú polgároknak a siránkozásait eleget hallhattuk a tévében, mert most már csak ők léteztek az MTV számára. Az a rengeteg hazugság, ami ment és megy az MTV-ben és az újságokban, egyenesen felháborító.
Ez nemcsak az én véleményem, hanem sokmillió emberé is. A Kádár-korszak lejáratása, semmibe vevése a céljuk.
Ezek a mostani, úgynevezett úri értelmiségiek is nyaldossák sebeiket, összevissza hazudoznak, és a népet hülyének tartják. Mert el akarják hitetni, hogy akkor nem volt kultúra, meg semmi jó, folyton a demokráciáról meg az emberi jogokról, meg a hitről papolnak, hogy akkor diktatúra volt stb.
De a népnek sokkal emberibb élete volt, mint valaha volt, és a kapitalizmusban lesz. És ezt nem akarja elismerni a mostani értelmiség.
A tévé nem beszél arról, és az újság sem írja, hogy a nulláról kezdő ember, ha dolgozni akart, akkor tudott boldogulni és emberibb életet élni, nem úgy, mint a Horthy-korszakban. Ezt is sokmillió ember igazolja.
A „Magyarok cselekedetei”-ben meg más filmekben mindig csak az elit réteget és az értelmiségi postáskisasszonyokat, úrilányokat, úrifiúkat és úriembereket mutogatják.
És hol van a sokmilliós éhező, munkanélküli, nyomorgó nép? Nagyon ködösít a tévé, és az újságok is sokat hazudnak. A mai fiatalokat félrevezetik a jobboldali történészek, a kapitalista oldalra állt szociológusok.
A tévéműsorok szerkesztői jobban tennék, ha az igazat közvetítenék az elmúlt 40 évről, és ne mindig az olyan alanyokat keressék, akik csak szidni tudják, pedig semmi okuk rá, hiszen abban az időben szedték meg magukat.
Többször mondtam el ezt a véleményemet az MTV figyelőn és az üzenetrögzítőn: hogy sokat hazudnak és mindig az olyan alanyokat keresik, akik ezt teszik, főleg a jobboldali ellenzék és más „úri” fajta.
Előbb-utóbb megtanuljuk a saját kárunkon, hogy nem kell az úri Magyarország, mert az csak a rangkórságot, kivagyiságot és a saját maga jó életét akarja, de nem a népét.
Az Antall-kormány azzal kezdte, hogy keresik a bűnöst, aki tönkretette az országot. Az nem volt más, mint Horthy és kormánya.
Mit gondolt Antall? Hogy a nép nem tudja, hogy a háborút Hitler kezdte el, és a csatlósa volt Horthy és kormánya, és hogy milyen ostoba és korlátolt volt, hogy hadat üzent egy tízmilliós nép a többszáz milliós Szovjetuniónak, és elküldött a Donhoz meghalni többszázezer katonát?
Hagyta, hogy teljesen tönkretegyék az országot, mint az utolsónak kitartó a németek mellett, a németek hátvédjeként.
És ha már a győztesek jóvoltából így alakult a sorsunk, örülhetünk, hogy volt egy Kádár, aki amit megtehetett, megtett ezért a hazáért és népért, akinek a sorsát igenis jobbá tette, mint bármelyik úri, királyi korszakban volt, mert akkor csak a kiváltságosoknak volt jó.
És belemagyarázták, hogy az Isten így akarja, hirdették a papok, hogy Isten jóságos, igazságos. Elhitették a néppel, hogy ha itt a földön nem is, de majd a túlvilágon meglesz a jutalma. Viszont az embertelen törvényeket hozóknak már itt a földön is kijárt a jólét. Mint Benedek István írja, szegény mindig volt és lesz (különben a könyve tiszta MDF-es nézetű). De ne legyen! Harcoljon a nép a jobb életért, amihez mindenkinek joga van, és ne hagyja, hogy kihasználják.
Beszélnek itt sokat a kárpótlásról. És minket ki kárpótol az embertelen életért, a Horthy-világban jutott a szegényeknek? Amikor az Antall-kormány győzött, én megmondtam előre, hogy mi lesz. Nekem senki nem hitte el, hogy ezek a horthysta korszakot szeretnék visszaállítani, hogy lesz munkanélküliség, ez a biztonságos élet meg fog szűnni, tönkre fog menni minden. A családban, az ismerősök körében mindenki jobbat várt, mint ami volt, de én tudtam, hogy az MDF nem azon van, hanem csak a saját, úri fajtájával fog törődni, a néppel nem.
Mit akart a Fidesz a kampányában? Szórólapon hirdették, hogy majd ők (a narancs) fogják újjáépíteni ezt az országot. Hát mi megtettük, a mostani idősek. A felszabadulás után mi is, a többi keleti szomszédhoz képest – nemcsak a kisgazdáknak köszönhetően – nagyon sokra vittük mint háborús vesztes. Hiszen még a Rákosi-időkben is mennyi minden épült, mert saját erőből újjá kellett teremteni mindent, a város egy romhalmaz volt. Nekünk nem segített senki. Láttam, hogy Orbánnak is csak a nagy szája jár, okoskodik, de nem okos, Deutsch-csal együtt, szeretnének a bársonyszékbe kerülni a fiatal karrieristák. No meg Torgyán, aki a Kádár-rendszerben tanult, és lett doktor úr, ha a tévé képernyőjén megjelent, rosszul lettem tőle, de sokan mások is. A mocskoskodásban, a hazudozásban, a pufajkázásban, az oktondiságban az első helyen álltak. Mert ha nem lennének azok, akkor nem szidnák annyit a 40 évet.
A tényeket nem lehet letagadni! Azt, hogy mennyi minden jó történt a 40 év alatt. Az biztos, hogy ők már nem élvezhették az úri felsőbbrendűségüket, mert arra a néhány évtized alatt nagyot fütyült a Kádár-kormány.
De azért az uraknak sem volt olyan rossz dolguk, mint ahogyan feltüntetik. Mert szeretném tudni, hogy a Rózsadombon és az elit negyedekben kik laktak a Kádár-korszakban. Hogy nem a munkás, az biztos, hanem leginkább az MDF, a Fidesz, a kisgazda szimpatizánsok, egyszóval a jobboldaliak.
Az igaz, hogy a kivagyiság hiányozhatott nekik az elmúlt 40 év alatt.

Hit, vallás, politika

A Hit! Már ősidők óta hittek az emberek Istenben, vagy inkább istenekben. Nagyon sokféle istenség volt. Az egyiptomiak, a görögök, a rómaiak istenei, az indiai istenek, a kínaiak istenei és a többi, a többezer éves kultúrával rendelkező népek istenei, a mitológia jól leírja ezt.
Tehát a népeknek mindig szükségük volt istenre, istenekre. Kellett nekik a hit, a kapaszkodó, ha bajban voltak. Ha bűnt követtek el, tartottak tőle.
A több mint ötezer éves egyistenhitből, a zsidó vallásból alakult a keresztény vallás Jézus révén, aki szintén zsidó volt, és a keresztény vallás megalapítója. Megreformálta a zsidó vallást, mert az emberek már nagyon rosszak voltak, a templomokban kalmárkodtak.
Jézus a zsidókat akarta jobbítani, de inkább a pogányokra hatott a prédikációja, hiszen ő hirdette, hogy minden ember egyforma (kommunista eszmék), és Isten a jókat megjutalmazza, de nem a földön, hanem a mennyekben. (A kommunisták: itt a földön kell kiharcolni, hogy minden ember egyforma és egyenlő joga van mindenkinek.) Teljesen elferdítették Jézus tanait, mert ő az egyenlőséget hirdette, a jóságot, az emberek egymás iránti szeretetét (ne ölj!). De még a papok is öltek (megáldották az ölni készülő katonákat). Hány embert megöltek a papok saját érdekből, az inkvizíciók, az erőszakos térítések, a hódítások során, hány hívő keresztény ölt meg indiánokat, négereket és másokat, zsidókat is?
Ez az, amit nem értek, hogy magukat jó kereszténynek tartó emberek miért nem szeretik a zsidókat. Hiszen Jézus is zsidó volt, a hitük megalapítója.
Jézust én nagyon becsülöm, hogy az eszméivel jobbítani akarta az embereket. Érdekes, hogy Marx is, de ő vallás nélkül akarta, itt a földön a szegény emberek sorsát javítani.
Engem sokat foglalkoztat, hogyan alakultak át a mostani nagy vallások és a sok kisebb vallás. Valószínű, hogy a papok rájöttek, micsoda hatalom van a kezükben, és hogy ezáltal az embereket irányítani, maguk szerint nevelni lehet.
A katolikus, görög, római vallás nagy hatalom lett szerte a földön, irányították a politikát, beleszóltak az országok bel- és külügyeibe. És ha valamelyik császár, cár, király nem engedelmeskedett, kiátkozták, háborút üzentek, vagy a reformereket, haladókat megölték (inkvizíció). Miért fontos a katolikus vallásnak, hogy erőszakkal térítsen? Hogy muszáj templomba járni, hittant tanulni, mint a Horthy-korszakban volt?
Királyság király nélkül, méghozzá elavult módon. A haladás nem egyházi érdek! A tudatlanság, az együgyűség kitermeli a szegénységet, a kiszolgáltatottságot, tűrésre nevel, cserében megvillantja a túlvilági jutalmat. De ők, a papok és a hatalmon lévők (Horthy is) jól élnek, pompában, fényűzésben, Pazar ünnepségeket rendeznek, a nép pedig nyomorog.

Ilyet Jézus soha nem akart!

Nekem nagyon megnyerő az ősi zsidó vallás, hogy sokezer év óta fennáll, megmaradt. Becsülöm őket, az összetartozásukat, a szokásaikat, az egymást segítő készségüket, a szeretethirdetésüket. Szívesen nézem „Az utódaink reménysége” műsort a tévében.
Szoktam azon töprengeni, hogy én miért nem vagyok hívő, mi az, ami engem nem tud megfogni a hitben. Hogy van-e Isten? De hol van, kérdezem, a felhőkben? Ott nincsen semmi. De hogyan jött létre az élet az evolúció által? A majmoktól származunk? Egyik állítást sem bizonyították be: hogy fejlődés útján jött létre, vagy Isten teremtette a világot?
Jó lenne, ha volna Isten, aki igazságos, jóságos, a jókat jutalmazza, a rosszakat bünteti (kevés ember maradna a földön), de miért nem teremtett csak jókat? Miért a sok gonosz, a rossz, a hazug, a képmutató, másokat becsapni, meglopni, kihasználni, ölni képes ember?
Ha szabad akaratot adott az embereknek, miért választják a rosszat inkább? Mert így jutnak vagyonhoz, hatalomhoz. De az minek, hisz aki születik, az meg is hal, és nem viheti magával a sírba.
Sok úri és egyházi embernek csak az volt fontos, hogy a vagyonukat gyarapítsák, de a híveikkel nem törődtek.
Ha bajba sodorták az országot, akkor „húzták a csíkot”, mentek külföldre, a kimenekített pénzükkel, mint Horthy és társai.
A nép meg viselhette a vesztes országnak minden kínját és baját. A végén Mindszentyből még szentet csinálnak meg szobrot.
Holott az akkori pápa egyáltalán nem helyeselte a magatartását és a menekülését. Mert az volt a véleménye a pápának, hogy minden körülmények között helyt kell állni, és nem menekülni. Hiszen az itt maradt papok sokkal nagyobb szolgálatot tettek az egyháznak, mint Mindszenty. A jobboldali gárda csinált belőle nagy hőst.
Ugyan már, miért volt hős? Azért, mert itthagyta az országot?
Kimenekültek, de miért? Ki bántotta őket, ha nem ellenségeskednek! Hiszen itthon maradtak az Esterházy-fivérek, és még sokan mások is. Mert hazádnak rendületlenül légy híve, óh magyar. Ők bebizonyították, hogy minden származási előnytől mentesen tudnak boldogulni a saját erejükből, és tehetségükkel éltek emberi életet, amit itthon elismertek.
Ki nem állhatom a disszidált magyarokat, akik kint harácsoltak, és most visszajönnek hősködve, mint mártír menekültek.
És ha az MDF-től, a kisgazdáktól, no meg a többi jobboldalitól függne, Horthyból is hős hazafit csinálnának, mert nekik aztán igen jó volt az a korszak.
Kádárnak nem volt könnyű ’56 után az országot irányítani, ezt a Mr. Kádár című könyv jól megírja.
Kezdetben ellenségesen bírálták, de később már elismerték, a legnagyobb magyar reformerként. Méltatták a nyitás politikáját, a Nyugattal való kapcsolat javulását.
Idézem a könyvből: „Az elmúlt jó három évtizedben Kádár János minden objektív bíráló szerint történelmi egyéniséggé formálódott, akinek hagyatéka túlmutat korán, azokon a körülményeken, amelyek közepette kénytelen volt élni és cselekedni. Történelmi életutat mondhat magáénak. Gondolkodásmódja, embersége, kompromisszumkészsége fontos értékeket eredményezett, elkövetett hibái viszont a további útkereséséhez szolgálnak fontos tapasztalatokkal.”
Vannak, főleg a disszidált magyarok közül, akik összevissza írnak, elítélve, vádaskodva, és csak a maguk szemszögéből nézve Kádár János intézkedéseit, főleg ’56–57-ben.
Na és a Szabad Európa, amely csak uszítani és biztatni tudott a harc folytatására. Ezért kellett meghalni sok fiatalnak, mert hittek a hazug ígéreteknek.
Később már a nyugati sajtó is odafigyelt a magyarországi reformokra, hiszen a keleti tömb országaihoz viszonyítva mi értük el a jobb életszínvonalat.

Egy másik idézet a Mr. Kádár című könyvből:

„Salzburger Nachrichten, 1974. december 7. Franz Theodor Zölch: Kádár a reformerek reménysége. Budapest és Bonn élénk gazdasági forgalma kétségkívül annak a gazdasági reformnak is az eredménye, amelyet 1968-ban vezettek be „új gazdasági mechanizmus” néven, és amely az országban az évek során jóformán egy kis gazdasági csodát idézett elő. Magyarország termelése mennyiség és minőség szempontjából fejlődött, és ez a fejlődés rövidesen a külkereskedelem adataiban is tükröződött. Az országon belül az életszínvonal magasabbra emelkedett, mint a többi KGST-ország átlaga…”

Ebből is látszik, hogy a Nyugat is elismerte Kádárt.

De itthon, Németh Miklós és társai nem méltatták, hanem szidalmazták és ócsárolták; pedig Németh Miklós mindent kádárnak köszönhetett (mint parasztszármazású a pártkarriert), és végül úgy szólalt meg külföldi hivatalában, mintha már magyarul sem tudna. Mert amikor Friderikusz meghívta egy műsorához, csak angolul beszélt, aki az angoltudását is neki köszönheti, mert kiküldték tanulni Amerikába.
Féltem 1989–1990-ben, hogy mi lesz itt. De nemcsak én. Mit akarnak? Majd valami „urat” akasztanak a nyakunkban, vélte egy ismerősöm is. Megint egy Horthy-féle korszak kezdődik, így aggódtuk mi, kisemberek.
És győzött Antall, és én megmondtam előre, hogy mi lesz, mert az a kormány nagyon is vissza akarta állítani a Horthy-rendszert, hiszen nekik akkor volt nagyon jó, akkor voltak méltóságos urak, és kiélhették a kivagyiságukat.
Hát az első dolguk volt mindent tönkretenni! A gyárakat megszüntették, a jól menő téeszeket felszámolták, rögtön kárpótolták, főleg saját magukat. Többet vágtak zsebre, mint amennyi volt nekik. Ezt a 168 Óra egyik száma jól megírta, az okmányokat eltüntették. Megszüntették az orosz piacot, csupa mérhetetlen gyűlöletből a kommunisták miatt, nem törődve azzal, hogy a magyar munkásoknak nem lesz munkájuk.
Senkivel és semmivel nem törődtek, csak magukkal, az úri, értelmiségi réteggel. Szövegeltek a sérelmeikről és az egyházról, amit szintén sérelem ért, mert az egyházi birtokokat elvették (de minek az egyháznak a gazdagság, a vagyon?).
Az Antall-kormánynak az volt a nagyon sietős intézkedése, hogy a gyárakat leállítsa, a munkásokat az utcára tegye, lerombolja a munkásmozgalmi szobrokat, utcaneveket cseréljen, a parlamenti őröknek Bocskai-ruhát csináltasson nagy sürgősen. Ezzel pazarolta a pénzt, ezzel akarta a nagy magyarságát fitogtatni. De milyen magyar az, aki a magyar néppel nem törődik, munkanélkülivé teszi, teljes létbizonytalanságba sodorja?
Nem hangoztatni kell a magyarságot, mint Horthy is tette, és csupa irredenta szólamokkal, és Nagy-Magyarország térképével tüntetni, ezzel a szomszéd népeket ellenségnek tekinteni, mintha ők tehetnének róla, hogy mint vesztesre a trianoni béke így ítélkezett. A maradi, konzervatív királyságot fenntartó nézeteivel, ostoba politikájával nem tudta előbbre vinni Magyarországot, nem tett semmit, hogy fejlődjön az ipar, a mezőgazdaság, nagyon elmaradott volt ez az ország.
Nem állandóan hangoztatni kell a magyarságot, és címert meg nemzeti lobogót kitenni méltatlan helyre.
Mennyivel magyarabb, nemzetibb volt Kádár, aki állandóan azon munkálkodott, hogy a magyar embereknek segítsen, előbbre vitte ezt az országot. Iparosított, a mezőgazdaság is jól haladt, nem volt munkanélküliség, és aki dolgozni akart, az boldogult is. Ezt mind az adott lehetőségek mellett vitte végbe. Lépni tudott a reformmal, okos volt, emberséges, és törődött a néppel. Amit ugyan a jobboldal nem ismer el, a fontos az, hogy a nép tudja.